Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-08-31 / 35. szám

3 í Gúlától (Kolárovo) csupán négy kl- lonjéternyire fekszik Ifjúságfalva (De- dina mládeáe). Neve mindössze har­minchárom éve szerepel a térképeken. < Évente egyszer, általában augusztus végén ez a falucska látja vendégül az ország mezőgazdasági fiataljait. A hely­színnek elsősorban szimbólikus jelentő­sége van, hiszen évekkel ezelőtt olyan fiatalok tették le a falu első házainak alapkövét, alapították itt otthont, mint akik évente itt adnak egymásnak ta­lálkát. Riportunk az Idei, 12. találkozóról szól. P éntek délelőtt, tizen­egy óra. Ifiúságfalván a kultürházban utolsó ülését tartja a szervező bi­zottság. A pici asztalt vagy tízen ülik körül, előttük a következő két nap forgató- könyve, pontosan rögzítik a tennivalókat. A falu egyelő­re csendes, éli hétköznapi életét. Arculata viszont megvál­tozott, ünneplő ruhába öltö­zött. Valamennyi dísze kö­zül nekem leginkább az út menti tarka virágos kertek tetszenek. Lesétálunk a töl­tésig, megtekintjük a frissen aszfaltozott sportpályát. Az utcán focizó, tollaslabdázó, kerékpározó gyerekeket ke­rülgetünk, itt minden sport­játék lebonyolítható az ut­cán, olyan kicsi a forgalom. A gyerekek élnek is ezzel a kedvező lehetőséggel. Ok If­júságfalva harmadik generá­ciója, sokuk szülei is már a harminchárom éves falu­ban születtek. Délutánra aztán benépesül a komáromi járás néhány is­kolájának a diákotthona, azok, amelyekben elszállá­solják a rendezvény 450 résztvevőjét. A kerületi kül­döttségek autóbuszokkal ér­keznek, ideiglenes lakhe­lyükre. Nagy a zsibongás Oqyallán, de Gadócon is a mezőgazdasági iskola diák­otthonában. Itt beszélgetünk Horváth Izabellával és Mar­ton Magdával, akik á meg­nyitásig hátra levő időt is­merkedésre használták fel. Két barátnőjük, Dusik Kati és MiSkoviö Zsuzsi, akik be­neveztek a szavalóversenybe, egymás hanglejtését, kiejté­sét csiszolgatják, a diákott­hon előtti kis téren népi tán­cosok próbálnak. Táncosokról, szavalókról beszélek, de valamennyi résztvevő a mezőgazdaság­ban vagy annak valamelyik ágazatában, az élelmiszer- iparban, az erdő- és vízgaz­A tizenkettedik dálkodásban dolgozik, állat- gondozóként, kertészként, traktorosként stb. Nem is ta­gadják meg magukban a me­zőgazdászt. Elsőrendű fel­adatuknak itt is elsősorban a munkájukkal kapcsolatos tapasztalatcserét tartják. Szombaton a kulturális és sportversenyek közepette többen nem tudták megállni, hogy az egyes műsorszámok közötti szünetben ne tekint­sék meg Ifjúságfalva közeli gazdasági udvarát. Nem, még nem mondják, hogy sikeres vagy kevésbé sikeres gazdasági évet zár­tak, korai lenne még a számvetés, hiszen hátravan még a begyűjtési munkák egy része. Nem dicsekvésből mondják, csupán szerényen megjegyzik, hogy már két hónapja nem volt sem szom­batjuk, sem vasárnapjuk, de ide mégis örömmel jöttek. — Meg aztán hátha jön valaki egy jó ötlettel, úgy, mint tavaly is. És miért sza- lasszak el egy ilyen nagy­szerű ismeretszerző lehető­séget? — válaszolta kérdé- senre Michui luasko. a tvrdoSíni szövetkezel mérnö ke. A játék és szórakozás mellett azért minden 'ilyen összejövetel alkalom a ta pasztalatcserére. Tavaly pél­dául itt. Ifjúságfalván szá­mos ésszerűsítő ötlet hang­zott el, amelyek a takar­mánytermesztésben haszno­síthatók. Az idén a buzitól szövetkezet fiataljai arról számoltak be, hogy sikerült helyettesíteniük a takar­mány egyik fontos, de ne­hezen beszerezhető összete­vőjét könnyen megtermelhe­tő hüvelyesfélékkel. DuSan hengauer, a SZISZ SZKB alelnöke -megnyitó be­szédében elsősorban a me­zőgazdasági és falusi fiata lók kongresszusi muhkaakti- viiását értékelte, különösen kiemelve a fiatalok részvé­telét a faluszépítésben. így például a girovcei fiata'ji- csupán tíztagú kis szerveze­te négy hónap alatt egy re gi épületet ifjúsági klubbá alakított át, valamennyi asz­talos- és kőművesmunkát ma­guk végeztek — társadalmi munkában. Hasonló sikerről számoltak be a nyárasdi, a nádszegi és az aranyosi fia­talok is. A szombati nap hangulata sokban hasonlított a For­ma—1-es versenyek hangu­latához. A versenyzők élete ugyan nem forgott kockán, de a lelkesedés, a győzni akarás legalább akkora volt mindenkiben, mint egy L'í tus kocsi pilótájában. A sportpálya egyik végén kö télhúzókat buzdítottak, a másikon zsákban futás volt.' Az este azután a szórako­zásé volt. A színpadon egy­mást váltották a szereplők: Pavol Hammel, a nyárasdi clterazenekar, Nada Lecha- nová gitárművésznő, a Nor­ma-együttes stb. Éjféltájt az­tán senki sem tudja, miként történt, elveszítette jelentő­ségben különbségét a szóra­kozni és szórakoztatni aka­rás; művészek és műkedve­lők régi barátokként ültek egymás mellett, töltötték jó hangulatban együtt az est hátralévő részét. Nehéz lenne megmonda­ni, mivel búcsúztak egymás­tól a találkozó résztvevőt, de én úgy vettem észre, hogy az új barátok nem várnak 1983 augusztusáig, hanem akkor találkoznak új szak­mabeli barátaikkal, amikor azt szükségesnek látják. Zácsek Erzsébet Illusztrációs képek Családi házak vidéken „A vidék fiatal .generációja az elmúlt húsz év alatt Jelentős fejlődésen ment át. Életvitelben, vállalkuzőkedvben, pénzgazdálkodás terén a vidéki fiatalok túltesznek városi kortársaikon ...“ Ez a mondat azon a nemzetközi szimpóziu­mon hangzott el, amely a szocialista államok lakáskultúrájával foglalkozott és amelyet a közelmúltban PieStanyban rendeztek meg. A szimpózium részletesen foglalkozott a fiatal családok lakáskultúrájával; az elhangzott érdekesebb ész­revételekről a szimpózium közvetlen résztvevőjével, KAREL MAISER építész- mérnökkel beszélgetünk. — Egyik vidéki barátom hatezer ko­ronát fizetett családi háza teljes terv­rajzáért ... — Maga ezt soknak vagy kevésnek találja? » — Természetesen soknak. — Én is, de bővebb fejtegetésbe nem bocsátkozom, ahhoz látnom kellene az építendő ház tervrajzát, méreteit és a tervrajz többi tartozékát. Tény, hogy ma már sokkal olcsóbban is megoldha­tó a családi házak tervrajzának kérdé­se, éspedig a Családi házak című hat­részes katalógus révén. Ez valamennyi kerületi és járási nemzeti bizottság épí­tésügyi osztályán megtalálható. — Élnek a magánházépítők ezzel a lehetőséggel? — Nem túlságosan. Ugyanis senki sem akar olyan házat, mint a szom­szédjáé, vagy mint a két utcával odébb lakó barátjáé, mindenki valami külön­legeset szeretne. Ezért fordulnak mű­építészhez. — A szimpózium pozitívumként köny­velte el, hogy az egyéni megrendelők ma már tulajdonképpen a műépítészek egyenrangú partnerei a tervrajz össze- állitásánál. Mi a véleménye erről? — Ma a családi ház nemcsak szociá­lis, hanem esztétikai célokat Is szolgál. Én még jól emlékszem arra, amikor fa­lun tervrajz nélkül épültek a házak, ké­sőbb divatba jöttek a tízszer tízes „koc­kák“, ezek kivitelezéséhez sem kellett különleges szakértelem vagy fantázia. Most végre felnőtt az a generáció, amely fel tudja becsülni az aprólékos terv­rajz értékét, ahol még a bútorok elhe­lyezésére is kitérnek a tervezők. Ez különben nem lebecsülendő, sok utóla­gos bontás, vésés megelőzhető ezzel, gondolok itt például a világítótestek célszerű elhelyezésére, a konyhaberen­dezésre stb. Meg kell, hogy mondjam, hogy a fiatal műépítészek is kifogásta­lan munkát végeznek, helyes Irányba befolyásolják az építkezőket, az általuk javasolt házak egyediek, a telek és a környék adottságaiból indulnák ki. Sok­nak tartja a hatezer koronát egy terv­rajzért. Az építkezők többségénél nem a pénz játszik szerepet. Mindegy, hogy mibe kerül, csak mielőbb elkészüljön, de ezzel szinte egyenrangúan fontos az is, hogy a ház takaros, sikkes legyen. Valamennyi építkező hitelből épít, igénybe veszi az építkezési kölcsönt, amely az építendő ház nagyságától függően eléri a 150—200 ezer koronát is, az építkezőnek tehát van pénze, egyelőre nem kell takarékoskodnia. — És kellene? — Igen, kellene. Például akkor, ami­kor eldönti, högy téglából vagy salak­kockából húzza-e fel a falakat, vagy akkor, amikor a ház tartófalainak ta­goltságát latolgatja, de akkor Is, ami­kor egy faltól falig ablakot egy észak­ra néző helyiségbe helyez. Ezek ugyan­is mind-mind befolyásolják a fűtési költ­ségeket. Természétesen az sem mellé­kes, hogy a jövendő háztulajdonos mi­lyen fűtőanyag mellett dönt. A legdrá­gább az olajfűtés, ezt sorrendben a vil­lanyáram, a világító- és földgáz követi. A legolcsóbbnak a szilárd fűtőanyagok bizonyultak. Ezek alkalmazása viszont munkaigényes. Egyértelműen nehéz len­ne megmondani, milyen fűtőanyag a legolcsóbb, hiszen minden házépítő ese­tében más-más tényezők játszanak köz­re, így például a gázvezeték vagy a szénbánya közelsége is beleszól a dön­tésbe. — A szimpóziumon bizonyára szó volt a családi házak fűtésének ésszerűsíté­séről, gondolok itt elsősorban a nap és a szél energiájának kihasználására. — Szó volt, de ez még a jövő zenéje. Ma még senki sem tudja pontosan, ho- -gyan fog kinézni egy kétezerben épült családi ház, milyen lesz annak belső elrendezése. Egyáltalán szükség lesz-e a családi házak belső tagoltságára, és hogy nap-. Illetve szélenergiával fog­ják-e fűteni. Jelenleg mindkettő túlsá­gosan költségesnek mutatkozik. Aján­latos lenne, ha a kezdeményezés első­sorban a családi házak tulajdonosaitól indulna ki, ha saját maguk barkácsol­nának napelemeket. — Miért van az, hogy vidéken több családi ház épül, mint a városokban? — Városban nehéz megszervezni az önsegélyt; városban a szomszéd nem szívesen mond le a tévé sportközvetíté­seiről, azt tartja, joga van a napi né­hány órás pihenésre, senki se kívánhat­ja tőle, hogy munkaidő után betont ta- licskázzon, vagy salakkockákat cipel­jen. A városi családi házak kivitelezé­sét általában építkezővállalatok végzik, de ugyanazok a szakemberek, akik reg­gel héttől délután négyig, mondjuk, egy kórház csempézését végzik, délután a falujukban a barátjuk, szomszédjuk há­zán dolgoahak. Annak segítségét vi­szonozzák, vagy éppen előlegezik se­gítségüket, hiszen az ő házuk még nem áll. A házépítés falun esemény, össze­hozza az embereket, befolyásolja élet­vitelüket. Növeli az építkező szakmai tapasztalatait, hiszen ő szervezi a mun­kát, Ismernie kell valamennyi építész­mesterséget, különben nem ellenőrizhe­ti a mesteremberek munkáját. Vidéken minden családi ház kollektív munka eredménye, ha elkészül, sok falubeli gyönyörködik benne, mondván, na eb­ben a házban is benne van a munkám. Kérdezett: ZÁCSEK ERZSÉBET Lehet, hogy így fest majd egy vidéki utca 2000-ben? Tény, hogy a műépíté­szek nagy jövőt jósolnak a sorházaknak, mert ezek energiatakarékossági szempontból a legmegfelelőbbek, hiszen a közös falak révén tökéletes a hőszi­getelésük. mi

Next

/
Oldalképek
Tartalom