Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)
1982-08-24 / 34. szám
/ □ XXX ftvfiilvBin 1982. aug. 24. Ara: !,-> KCa 'A Szlovák Nemzeti Felkelés Banská Bystrtca-i emlékműve MÜLT ÉS JELEN A Jelen és a jövő megértésének feltétele a múlt megismerése. Ilyen szempontból a második világháború alatti partizánharcok és ezen belül a Szlo vák Nemzeti Felkelés története nem egyszerűen csak a történész vagy a népi harc résztvevőit ér dekli, hanem egyik eszköze lehet az erők össze gyűjtésének és az új erők megnyerésének a béke fenntartásáért folyó harcban, a demokráciáért és a szocializmusért vívott, küzdelemben, ami épp a mai ifjú nemzedék küldetése. A fasizmus által leigázott valamennyi európai országban a kommunisták vezetésével az emberek milliói harcoltak a fasiszták e’.len, s ezzel jelen tősen elősegítették a német imperializmus veresé gét. Harcuk meghatározó eleme volt a második vl lágháborúnak, és lényegesen hozzájárult a Hitler -ellenes koalíció győzelméhez. Az antifasiszta ellenállási harc leghatásosabb, legdöntőbb, legmagasabb formája a partizánmozgalom és a belőle kifejlődő fegyveres felkelés volt. A fasiszta csapatok által megszállt országok partl- zánmozgalmának hőstettei szerves részét alkotják a nemzetközi munkásmozgalom történetének, és bevonultak a kommunista pártok, valamint a XX. század demokratikus és haladó mozgalmának a történetébe. Bennük gyökereznek a népek új, forradalmi hagyományai. Hadd Idézzük ehhez Husák elytárs szavait a Tanúságtétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről c. könyvéből: „Az emberek megváltoztatják a világot, de e változásokban ő.k is másokká válnak. Éppen a Szlovák Nemzeti Felkelés és az azt megelőző, majd követő események olyan történeti aktusok, amelyek alapvetően hozzájárultak ahhoz, hogy a szlovák nép kis világa megváltozzék, s amelyben maga a nép is lényeges változásokat élt át.“ .^Mmorú és könyörtelen tény: az idei nyár a végé hez köze Ved ik. Hosszú volt.,.? Szép volt...? Jó volt...? B?tr az ilyen „intiiii“ kérdésekre nehéz egyértelmű választ adn\ mégi,s: 1982 nyara — remélhetőleg! — nagyon sokaknak kellemesben, emlékezetesen telt el: barna bői i és sok-sok élményt hátrahagyva. S akinek még esak most kezdődik ti nyaíalás, kívánunk további erős napfényt, nyárutói szép szerelmet,.. — Nem harag.sziil, ha letegezlek? — Miért, talán most magázódjunk vissza?. — Emlékszel, mivel koccintottunk tfz évvel ezelőtt, amikor közelebbi ismeretséget kötöttünk? — Még arra Is emlékszem, hogy Taskentben ismerkedtünk meg közelebbről, és a pohárban nem orosz tea volt, pedig itt igazán sokan Isz- szák ezt a trissftö nedűt. — Mikor indultál el az frái pályán? ... . — Elég későn, .de azzal vigaszíalota magam, hogy a prözaírök később in • dúlnak. 1964jben jelent meg az el6Ö regényem, -Körhinta címmel. ’ — Ügy tudom, hogy aktív résztye Vője voltál a Szlovák Nemzpti Fel kelésnek. Az irodalmi munkásságod ban hogyan tükröződik mindez Visz sza? — Mtívelniben gyakran visszatérek a szlovák nép-, de más európai né pék heroikus küzdelmeihez. Jelenleg is leadtam a Katonai Könyvkiadónak égy kéziratot, melynek munkacíme- Keleten ’felhős az ég, beborult... Ebben a műbén' 1944 augusztusa utolsó hetének eseményeit és a Szlovák Nemzeti Felkelés első három napját elevenítem fel. —. A fentiekből szinte adódik a kérdés: Egy írónak feltétlenül szükségéé, hogy részese legyen azoknak az - eseményeknek, amelyekről ír? — Nézd, Borisz Polevoj egyszer azt mondta, hogy a legjobb háborúsregény olyan szerző tollából születik, aki a háborút sosem élte át. Nem akarom kétségbe vonni Polevoj kijelentését, mivel valami igazság van benne. Az a szerző azonban, aki nagy eseményt élt át és ott mély élményeket szerzett, ezek .az élmények szinte feszítik a tudatát, és hajlamos a szubjektív értékítéletre. Persze ne- . liéz megállapítani azt a határt, ho: végződik egy szerző objektivitása és hol kezdődik náfa a szubjektivitás Különben Is Polevoj cáfolta' meg sa iát maga állítását, dgy gondolom hogy erről ugyanúgy csupán akadé mikus vitát lehetne folytatni, mint arról, hogy a hadsereg életéről hiteles prózát csak hivatásos katona vagypedlg civil foglalkozású írhat. E gondolatsor befejezéseképpen még szeretném említeni, hogy Dante sem iárt sohasem a pokolban, enpek el- anére elég jó riportot írt róla. — Alkotói munkádról elárulnál valami titkot? — Ügy gondolom, nincs abban semmi titok. Akkor írok, amikor kedvem tartja. A különböző értekezleteken én nem figurákat vagy egyéb mértani elemeket rajzolgatok a jegyzeffüie- tembe, hanem jelszavas-' jegyzeteket rögzítek. Utazásaim Során. ■ történjék az vonaton, repülőn, szintén gondolkodom és jegyzetelek ahelyett, hogy az alvást mímelném. — Váltsunk témát. Hány nyelven beszélsz? — Talán kicsit hihetetlennek tűnik de aki nem hinné, álljon szóba velem, szívesen konverzálok.' Irodalmi szinten beszélem az orosz, a magyar az angol, a német az olasz, a francia és az összes szláv nyelveket. Szenvedélyemmé vált a nyelvtanulás már, fiatal koromban. Örülök annak, hogy ma a fiatalok legtöbbje jól vl- ■ szonyul az Idegen , nyelvekhez és igyekszik őket elsajátítani. — Regényeid is több nyelven jelennek meg? —. Igen. !gy például' az Előőrs című regényem megjelent oroszul, magyarul és németül is. — A jelenkor cseh és szlovák prózairól közül kinek a nevét említenéd, és miért? — A cseh prózairodalom nagy reménysége Petr Pavlík, a szlovák prózairodalomé pedig Ladlslav Ballek, akinek a regénye magyarul is meg- ■ jelent. Miért említettem ezt a két nevet? Regényeik mély emberséget, gondolatokat, nagy igazságokat tükröznek. A beszélgetést köszöni; CSIKMÄK IMRE j
