Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-08-17 / 33. szám

S IM

1982 augusztus 5.

A Magas-Tátra felett reménytelenül beborult az ég. A hegycsúcsok belevesznek a kavargó, ölomszUrke felhOkbe.

Szitál az esó.

Délután a Tátra Lomnlc alatti Sportcamp parkolója kezd megtelni autóbuszokkal. A buszok rendszámai elárulják, hogy az ország legkülönbözőbb részeiből érkeznek.

Ez nem egy különleges jelenség a Tátrában, hiszen a turlstaidény kellős közepén vagyunk. Itt azonban nem amolyan ,;hét- köznapi“ turistákról van szó, az autóbuszokkal érkezők a Rysy megmászása XXVI. évfolyamának résztvevői.

“ Semmi újság, minden a régi — mondja hangosan az egyik „többszörös csúcsmászó“ és az égre tekintve jelezve ezzel, hogy az időjárás az előző esztendőkben sem nagyon kedvezett a SZISZ eme egyik legnagyobb rendezvényének.

De nincs idő búslakodásra. Az autóbuszokról csomagok, zsákok, szatyrok és hátizsákok tömkelegé kerül elő, és estére a Sportcamp hatalmas területe benépesül.

All a színekben gazdag, fiatalságtól duzzadó sátorváros.

HÄROM NAP KRÖNIKÄJA

Pénteken reggel még koromsötét van, az őrá még csak négyet mutat, amikor már mozgolódás támad a sátrak között. A mai nap túrázói ébrednek. A magashegyi túrára korán keli indulni, ez az óriáshegységben Íratlan törvény.

A kissé még álmos fiatalok kászálódnak ki a sátrakból.

Nem esik, ez jó jel.

Gyors mosakodás, reggeli és fél öt körül már felbügnak az első autóbuszok motorjai s a fürgébbek máris Indulnak. Közben virradni kezd és a látóhatáron lassan kibontakozódnak a csúcsok körvonalai. Az időjárás úgylátszik mégis kedvez. Egy-egy csoport háromszoros hurrával üdvözli az egyre jobban kirajzolódó hegyeket.

Mire előbukkan a Nap, már hosszú sorban bandukolnak a Poprádl-tó felé vezető úton. Ez még csak inkább amolyan erdei séta, mint hegyi túra. A rutinosoknak, a Rysyt többször megjártaknak ez csak amolyan bemelegítő. Az újoncok meg ismerkednek a tátrai táj szépségével.

A Poprádl-tó után a völgy már emelkedni kezd, lassan elmaradoznak a fák, és az út fenyők között kacskaringózik, majd egy hirtelen fordulattal, cikk-cakkos szerpentinekkel nekivág a meredek hegyoldalnak. A sorok felbomlanak. A sfkabb vidékről érkezők, a hegyekhez nem szokottak meg- meg állnak egy szusszanásra, közben gyö-, nyörködnek a hatalmas ormukkal körülvett völgy szépségében.

Az első pihenőhelyen csak a legedzettebbek nem ülnek le. Innen már szinte a sziklafalba vájva folytatódik tovább a kaptató. Helyenként a sziklába erősített ka- kapaszkodő-láncok biztosítják a veszélytelen továbbjutást.

A Váha-nyeregben levő menedékház volt az utolsó erőgyfljtő hely. A nehezén már túl vagyunk, gondolták sokan, hiszen a csúcs már szinte kéznyújtásnyira van. Még sok akaratra és erőre volt szükség ahhoz, hogy valaki a 2499 méter magas csúcson kimondhassa: kltartottaml

A Jutalom: az önmagamba vetett hit megerősítése, egy emlékjelvény és az a leírhatatlan szép kilátás, amely eléjük tárult.

Tíz órakor, az aznap túrázó mintegy 1800 fiatal zöme már a csúcson volt, ahol egy bensőséges ünnepségre került sor. A CSKP KB és a Nemzeti Front KB küldöttségének tagjai jelenlétében Jaroslav Jenerál, a SZISZ KB elnöke szólt a fiatalokhoz, majd jlnd- flch Poledník, a CSKP KB titkára megkoszorúzta a csúcson levő Lenin emléktáblát. Mint Ismeretes 1913-ban V. I. Lenin is járt a Rysy csúcsán, és a tábla ezt az eseményt örökíti meg.

Természetesen a mintegy 4300 résztvevő nem mászhatta meg egy napon a Rysyt. Ilyen tömeg szinte el sem fért volna a csúcson, no meg a biztonság szempontjáról sem lett volna ajánlatos. Ezért a túrák három napra voltak elosztva, de azok, akik a táborban maradtak, azok sem unatkoztak. Minden nap több százan vettek részt a „Szebb Tátráért“ nevű akcióban. Ennek a közhasznú tevékenységnek már negyedszázados hagyománya van. Minden évben, úgy az idén is értékes munkát végeztek a fiatalok. Az egyik csoport a Hreblenokon javította, tisztogatta a turlstaösvényeket, a másik a Mlynlcká völgyben „szlklátlaoltotta“ a sí leslklópályát, voltak, akik „csak“ az úgynevezett „turisták“ nyomait távolították el, vagyis összeszedték a lelkiismeretlen emberek által szétdobált üvegeket, konzerves dobozokat és egyéb szemetet. Nagy segítséget nyújtottak azok is, akik segédkeztek feldolgozni a vihar által ki- döntött fákat. A legnagyobb sikert nyilván az a húsztagú, katonákból álló csoport aratta, akiknek sikerült egy nap alatt kiszabadítani a bozótból és aljnövényzetből egy megszüntetett drótkötélpálya „ottfelejtett“ több ezer méter hosszú acélsodronyát.

Péntek este „ünneplőben“ gyűlt össze a sátorváros lakossága a Sportcamp szabadtéri színpada előtt. Fejük felett számtalan transzparensen főleg a Béke szót olvashattuk. A színpadon a CSKP KB, a Nemzeti Front KB és a SZISZ KB küldöttségének tagjai foglaltak helyet. A fiatalok nagy tapssal üdvözölték Vladimír Remeket, az első csehszlovák űrhajóst. Jozef Ourica, a SZISZ SZKB elnöke üdvözölte a jelenlevőket, majd utána Jlndflch Poledník, a CSKP KB titkára szólalt fel. Közvetlen beszéde nyomán a hivatalos megnyitásnak szánt összejövetel spontán békemanlfesztáclóvá vált. Az ünnepséget az éjszakába nyúló kultúrműsor, majd közvetlen beszélgetés követte a delegáció tagjaival. Most csak az sietett aludni, akire másnap várt a Rysy megmászása.

*

A szombat esti tábortűz és az azt követő kultúrműsor már rejtve magában hordozta a búcsúzás pillanatát. Még egyszer felidé- ződtek a közös élmények, elmeket cseréltek, találkozások tervei szövődtek.

Az utolsók még csak készültek a csúcsra, de a zöme már a holnapi hazautazásra gondolt.

Szép volt. Ismerkedtünk, közelebb kerültünk egymáshoz, közösen hitet tettünk a béke mellett.

Most búcsúzunk, de jövőre majd Ismét.. j HORVÁTH RUDOLF Foto: BohuS Kráf

VIRÁG

után

LINDA

Madlgan a nagypapája, Piedo- ne a nagybácsija lehetne, de Angyallal már kéz a kézben sétálhatna. És az 0 arcáról senki sem olvasná le, hogy mi a hivatása. Pedig Linda, ez a törékeny termetű, tűzről pattant, csltrtarcú lány is rendőr a javából. Egyszer ököllel, máskor fegyverrel küzd az igazságért, s ha kell, még a legelszántabb bűnözőkkel is felveszi a harcot. Senkitől és semmitől se riad vissza.

Görbe Nóra, akit a mozlnézők Virág szerepében láthatták az Áramütésben, a Linda című tizenhárom részes kalandos tévéfilmsorozatban ismét egy mai lányt formál meg. De amíg Virág cél nélkül tengett-lengett a világban, Linda pontosan tudja, mit akar.

Az izgalmakban bővelkedő filmsorozat nem mindennapi lehetőségeket biztosított Görbe Nórának. Most végre megmutathatja, mi mindenre képes. Gyermekkorában csónakázni és evezni járt, bakfisként már a balett majd a művészi torna vonzotta, főiskolás évei alatt pedig lovagolni is megtanult. Tehát nem a Linda felvételei során találkozott először a sporttal. Ez a vonzó pesti rendőrlány ugyanis karatézni is tud. Ss Görbe Nóra annyira megszerette ezt a kemény sportot, hogy már az első fogások elsajátítása után elhatározta: jelentkezik az övvizsgára. Hogy nem vallott szégyent a bizottság előtt, a filmsorozatból is kiderül majd. -sz(Máté Magda felvétele)

Hogy repül az idői — sóhajt fel a néző, amikor leül a képernyő elé, hogy megnézze a Kórház a város szélén hatodik folytatását. Hiszen — legalábbis úgy tűnik — még csak most volt, hogy megismerkedett AlZbeta Cenkovával, a fiatal orvosnővel, aki hivatásának — nők részére szokatlan — nehéz ágát, a sebészetet választotta. De ő epizódról epizódra, minden erejét megfeszítve küzd, hogy maga és társai előtt Is bebizonyítsa: a nőknek is helyük van a műtőasztal mellett.

Igen, mintha csak most lett volna, hogy láttuk belépni A12betát első munkahelyére, a bori kórházba. A kórházba, a város szélén, pedig azóta már öt hét telt el. Ezalatt a magyar nézők is megszerették A12betát (Eiiska Balzerová alakításában — magyar hangja Kovács Zsuzsa} és szívből kívánjuk, hogy sikerüljön megvetnie a lábát a kórházban, a sebészeten, s nem utolsósorban pedig azt, hogy találjon egy olyan férfit, aki nem kalandot keres nála, nem rutin szeretkezésre vágyik — mint például Bla2ej doktor — hanem méltó társa lehetne.

Azt azonban máris sejtjük, hogy *iég sok küzdelem, még- annyl megpróbáltatás vár rá, s ennek a hatodik epizódban lehetünk tanúi. A12beta jóhiszeműsége, tapasztalatlansága következtében az orvosi etika szempotnjából súlyos hibát követ el: megmondja Rezeknek, az országosan Ismert és dédelgetett jégkorongozónak, hogy már minden reménye megvan a felépülésre, olyan álmokat azonban ne dédelgessen magában, hogy sportkarrierjét ott folytathatja, ahol az a baleset előtt abbamaradt.

Rezek egész eddigi életét a sport töltötte ki, a jégkoronKÖRHÄZ A VAROS SZÉLÉN

VI. EPIZÓD; GVERMEKRABLAS

gozás, a felkészülés, az edzések és a mérkőzések. A sport, a hoki révén érezhette magát valakinek, élvezhette a megkülönböztetett anyagi és erkölcsi megbecsülést, a sportvezetők gondoskodását, a szurkolók rajongását. Sokat Jelent egy fiatalember számára, hogy felismerik, összesúgnak a háta mögött, Idegenek megszorítják a kezét és gratulálnak a győzelemhez. S ez a népszerűség most veszélyben forog. Sőt, amint a fiatal orvosnő közölte vele, minden valószínűség szerint örökre el fog tűnni életéből.

Csoda-e, ha Rezek összeomlik? Csoda-e, Ka nem látja továbbra értelmét az életének? De az orvosnak szüksége van arra, hogy betege gyógyulni akarjon, hogy higgyen teljes felépülésében. Márpedig az orvosi titoktartás — legalábbis Sova főorvos értelmezésében — erre is vonatkozik, a beteg előtt el kell titkolni minden olyan tényezőt, amelynek ismerete akadályozhatja vagy késleltetheti a gyógyulását.

A12beta viszont közölte Rezekkel, milyen lövő vár rá...

Sova, amikor megtudja, mi történt, úgy ítéli, Cenková doktornő súlyosan vétett az orvosi etika ellen, s amit tett, megbocsáthatatlan: tehát mennie kell. Strossmeler, a jó öreg, fahumorú Strossmeler közbenjárására azonban enged, megváltoztatja döntését.

A12beta tehát marad, de mindez csupán az egyik — talán csak A12beta szempontjából fontos cselekményszála a hatodik epizódnak. Az elmondottakat megelőzi Kateflna látogatása Sovánál. Karai elvált felesége arra kéri volt apósát, legyen segítségére kislánya, Hanka visszaszerzésében. Karel ugyanis „elrabolta“ és törvényellenesen magánál tartja a kislányt.

Sova tudja, hogy Karel nagyon gondosan bánik a gyerekkel és fiának a kislányra szüksége van: léte — és jelenéte — ad erőt neki a nehézségek elviseléséhez. Más szálon pedig a^ról is értesült, hogy Karel teljesen abbahagyta korábbi féktelen Italozását, s új helyén a legönfeláldozóbb, leglelkllsmerete- sebb orvosok között tartják számon.

Mindez nagyon megnehezíti Sova számára, hogy Kateflna mellé álljon, de ha nehéz szívvel is, végül mégis teljesíti kérését.

A később A12beta érdekében közben Járó Strossmeiernek sem fenékig tejfel az élete. Lányénak, Irenának egy nős emberrel van kapcsolata, s annak felesége kér tőle segítséget, hogy beszélje rá lányát a szakításra...

S BIa2ej körül is ott csapkodnak még az Inával való kapcsolatának és a Honda vásárlásának hullámai. Így aztán kénytelen bizonyos dolgokat Ina apjával tisztázni. S belép a cselekménybe egy másik apa Is: Bla2ej apósa, aki, hogy mentse lánya házasságát, magára vállalja veje adósságának törlesztését.

Érezzük azonban, hogy ezzel nem került pont a történet végére. -aj-