Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-08-17 / 33. szám

S IM 1982 augusztus 5. A Magas-Tátra felett reménytelenül be­borult az ég. A hegycsúcsok belevesznek a kavargó, ölomszUrke felhOkbe. Szitál az esó. Délután a Tátra Lomnlc alatti Sportcamp parkolója kezd megtelni autóbuszokkal. A buszok rendszámai elárulják, hogy az or­szág legkülönbözőbb részeiből érkeznek. Ez nem egy különleges jelenség a Tátrá­ban, hiszen a turlstaidény kellős közepén vagyunk. Itt azonban nem amolyan ,;hét- köznapi“ turistákról van szó, az autóbu­szokkal érkezők a Rysy megmászása XXVI. évfolyamának résztvevői. “ Semmi újság, minden a régi — mond­ja hangosan az egyik „többszörös csúcsmá­szó“ és az égre tekintve jelezve ezzel, hogy az időjárás az előző esztendőkben sem nagyon kedvezett a SZISZ eme egyik legnagyobb rendezvényének. De nincs idő búslakodásra. Az autóbu­szokról csomagok, zsákok, szatyrok és háti­zsákok tömkelegé kerül elő, és estére a Sportcamp hatalmas területe benépesül. All a színekben gazdag, fiatalságtól duz­zadó sátorváros. HÄROM NAP KRÖNIKÄJA Pénteken reggel még koromsötét van, az őrá még csak négyet mutat, amikor már mozgolódás támad a sátrak között. A mai nap túrázói ébrednek. A magashegyi túrára korán keli indulni, ez az óriáshegységben Íratlan törvény. A kissé még álmos fiatalok kászálódnak ki a sátrakból. Nem esik, ez jó jel. Gyors mosakodás, reggeli és fél öt körül már felbügnak az első autóbuszok motorjai s a fürgébbek máris Indulnak. Közben vir­radni kezd és a látóhatáron lassan kibon­takozódnak a csúcsok körvonalai. Az idő­járás úgylátszik mégis kedvez. Egy-egy csoport háromszoros hurrával üdvözli az egyre jobban kirajzolódó hegyeket. Mire előbukkan a Nap, már hosszú sor­ban bandukolnak a Poprádl-tó felé vezető úton. Ez még csak inkább amolyan erdei séta, mint hegyi túra. A rutinosoknak, a Rysyt többször megjártaknak ez csak amo­lyan bemelegítő. Az újoncok meg ismer­kednek a tátrai táj szépségével. A Poprádl-tó után a völgy már emelked­ni kezd, lassan elmaradoznak a fák, és az út fenyők között kacskaringózik, majd egy hirtelen fordulattal, cikk-cakkos szerpenti­nekkel nekivág a meredek hegyoldalnak. A sorok felbomlanak. A sfkabb vidékről érkezők, a hegyekhez nem szokottak meg- meg állnak egy szusszanásra, közben gyö-, nyörködnek a hatalmas ormukkal körülvett völgy szépségében. Az első pihenőhelyen csak a legedzet­tebbek nem ülnek le. Innen már szinte a sziklafalba vájva folytatódik tovább a kap­tató. Helyenként a sziklába erősített ka- kapaszkodő-láncok biztosítják a veszélyte­len továbbjutást. A Váha-nyeregben levő menedékház volt az utolsó erőgyfljtő hely. A nehezén már túl vagyunk, gondolták sokan, hiszen a csúcs már szinte kéznyújtásnyira van. Még sok akaratra és erőre volt szükség ahhoz, hogy valaki a 2499 méter magas csúcson kimondhassa: kltartottaml A Jutalom: az önmagamba vetett hit meg­erősítése, egy emlékjelvény és az a leír­hatatlan szép kilátás, amely eléjük tárult. Tíz órakor, az aznap túrázó mintegy 1800 fiatal zöme már a csúcson volt, ahol egy bensőséges ünnepségre került sor. A CSKP KB és a Nemzeti Front KB küldöttségének tagjai jelenlétében Jaroslav Jenerál, a SZISZ KB elnöke szólt a fiatalokhoz, majd jlnd- flch Poledník, a CSKP KB titkára megko­szorúzta a csúcson levő Lenin emléktáblát. Mint Ismeretes 1913-ban V. I. Lenin is járt a Rysy csúcsán, és a tábla ezt az eseményt örökíti meg. Természetesen a mintegy 4300 résztvevő nem mászhatta meg egy napon a Rysyt. Ilyen tömeg szinte el sem fért volna a csúcson, no meg a biztonság szempontjáról sem lett volna ajánlatos. Ezért a túrák há­rom napra voltak elosztva, de azok, akik a táborban maradtak, azok sem unatkoztak. Minden nap több százan vettek részt a „Szebb Tátráért“ nevű akcióban. Ennek a közhasznú tevékenységnek már negyedszá­zados hagyománya van. Minden évben, úgy az idén is értékes munkát végeztek a fia­talok. Az egyik csoport a Hreblenokon ja­vította, tisztogatta a turlstaösvényeket, a másik a Mlynlcká völgyben „szlklátlaoltot­ta“ a sí leslklópályát, voltak, akik „csak“ az úgynevezett „turisták“ nyomait távolí­tották el, vagyis összeszedték a lelkiisme­retlen emberek által szétdobált üvegeket, konzerves dobozokat és egyéb szemetet. Nagy segítséget nyújtottak azok is, akik segédkeztek feldolgozni a vihar által ki- döntött fákat. A legnagyobb sikert nyilván az a húsztagú, katonákból álló csoport aratta, akiknek sikerült egy nap alatt ki­szabadítani a bozótból és aljnövényzetből egy megszüntetett drótkötélpálya „ottfelej­tett“ több ezer méter hosszú acélsodronyát. Péntek este „ünneplőben“ gyűlt össze a sátorváros lakossága a Sportcamp szabad­téri színpada előtt. Fejük felett számtalan transzparensen főleg a Béke szót olvashat­tuk. A színpadon a CSKP KB, a Nemzeti Front KB és a SZISZ KB küldöttségének tagjai foglaltak helyet. A fiatalok nagy tapssal üdvözölték Vladimír Remeket, az első csehszlovák űrhajóst. Jozef Ourica, a SZISZ SZKB elnöke üdvözölte a jelenlevő­ket, majd utána Jlndflch Poledník, a CSKP KB titkára szólalt fel. Közvetlen beszéde nyomán a hivatalos megnyitásnak szánt összejövetel spontán békemanlfesztáclóvá vált. Az ünnepséget az éjszakába nyúló kultúrműsor, majd közvetlen beszélgetés követte a delegáció tagjaival. Most csak az sietett aludni, akire másnap várt a Rysy megmászása. * A szombat esti tábortűz és az azt követő kultúrműsor már rejtve magában hordozta a búcsúzás pillanatát. Még egyszer felidé- ződtek a közös élmények, elmeket cserél­tek, találkozások tervei szövődtek. Az utolsók még csak készültek a csúcs­ra, de a zöme már a holnapi hazautazásra gondolt. Szép volt. Ismerkedtünk, közelebb kerül­tünk egymáshoz, közösen hitet tettünk a béke mellett. Most búcsúzunk, de jövőre majd Ismét.. j HORVÁTH RUDOLF Foto: BohuS Kráf VIRÁG után LINDA Madlgan a nagypapája, Piedo- ne a nagybácsija lehetne, de An­gyallal már kéz a kézben sétál­hatna. És az 0 arcáról senki sem olvasná le, hogy mi a hivatása. Pedig Linda, ez a törékeny ter­metű, tűzről pattant, csltrtarcú lány is rendőr a javából. Egyszer ököllel, máskor fegyverrel küzd az igazságért, s ha kell, még a legelszántabb bűnözőkkel is felve­szi a harcot. Senkitől és semmi­től se riad vissza. Görbe Nóra, akit a mozlnézők Virág szerepében láthatták az Áramütésben, a Linda című tizen­három részes kalandos tévéfilm­sorozatban ismét egy mai lányt formál meg. De amíg Virág cél nélkül tengett-lengett a világban, Linda pontosan tudja, mit akar. Az izgalmakban bővelkedő film­sorozat nem mindennapi lehető­ségeket biztosított Görbe Nórá­nak. Most végre megmutathatja, mi mindenre képes. Gyermekko­rában csónakázni és evezni járt, bakfisként már a balett majd a művészi torna vonzotta, főiskolás évei alatt pedig lovagolni is meg­tanult. Tehát nem a Linda felvéte­lei során találkozott először a sporttal. Ez a vonzó pesti rendőr­lány ugyanis karatézni is tud. Ss Görbe Nóra annyira megszerette ezt a kemény sportot, hogy már az első fogások elsajátítása után elhatározta: jelentkezik az övvizs­gára. Hogy nem vallott szégyent a bizottság előtt, a filmsorozatból is kiderül majd. -sz­(Máté Magda felvétele) Hogy repül az idői — sóhajt fel a néző, amikor leül a kép­ernyő elé, hogy megnézze a Kórház a város szélén hatodik folytatását. Hiszen — legalábbis úgy tűnik — még csak most volt, hogy megismerkedett AlZbeta Cenkovával, a fiatal or­vosnővel, aki hivatásának — nők részére szokatlan — nehéz ágát, a sebészetet választotta. De ő epizódról epizódra, min­den erejét megfeszítve küzd, hogy maga és társai előtt Is bebizonyítsa: a nőknek is helyük van a műtőasztal mellett. Igen, mintha csak most lett volna, hogy láttuk belépni A12betát első munkahelyére, a bori kórházba. A kórházba, a város szélén, pedig azóta már öt hét telt el. Ezalatt a magyar nézők is megszerették A12betát (Eiiska Balzerová alakításában — magyar hangja Kovács Zsuzsa} és szívből kívánjuk, hogy sikerüljön megvetnie a lábát a kórházban, a sebészeten, s nem utolsósorban pedig azt, hogy találjon egy olyan férfit, aki nem kalandot keres nála, nem rutin szeret­kezésre vágyik — mint például Bla2ej doktor — hanem mél­tó társa lehetne. Azt azonban máris sejtjük, hogy *iég sok küzdelem, még- annyl megpróbáltatás vár rá, s ennek a hatodik epizódban lehetünk tanúi. A12beta jóhiszeműsége, tapasztalatlansága kö­vetkeztében az orvosi etika szempotnjából súlyos hibát követ el: megmondja Rezeknek, az országosan Ismert és dédelge­tett jégkorongozónak, hogy már minden reménye megvan a felépülésre, olyan álmokat azonban ne dédelgessen magá­ban, hogy sportkarrierjét ott folytathatja, ahol az a baleset előtt abbamaradt. Rezek egész eddigi életét a sport töltötte ki, a jégkoron­KÖRHÄZ A VAROS SZÉLÉN VI. EPIZÓD; GVERMEKRABLAS gozás, a felkészülés, az edzések és a mérkőzések. A sport, a hoki révén érezhette magát valakinek, élvezhette a megkü­lönböztetett anyagi és erkölcsi megbecsülést, a sportvezetők gondoskodását, a szurkolók rajongását. Sokat Jelent egy fia­talember számára, hogy felismerik, összesúgnak a háta mö­gött, Idegenek megszorítják a kezét és gratulálnak a győze­lemhez. S ez a népszerűség most veszélyben forog. Sőt, amint a fiatal orvosnő közölte vele, minden valószínűség szerint örökre el fog tűnni életéből. Csoda-e, ha Rezek összeomlik? Csoda-e, Ka nem látja to­vábbra értelmét az életének? De az orvosnak szüksége van arra, hogy betege gyógyulni akarjon, hogy higgyen teljes felépülésében. Márpedig az orvosi titoktartás — legalábbis Sova főorvos értelmezésében — erre is vonatkozik, a beteg előtt el kell titkolni minden olyan tényezőt, amelynek isme­rete akadályozhatja vagy késleltetheti a gyógyulását. A12beta viszont közölte Rezekkel, milyen lövő vár rá... Sova, amikor megtudja, mi történt, úgy ítéli, Cenková dok­tornő súlyosan vétett az orvosi etika ellen, s amit tett, meg­bocsáthatatlan: tehát mennie kell. Strossmeler, a jó öreg, fa­humorú Strossmeler közbenjárására azonban enged, megvál­toztatja döntését. A12beta tehát marad, de mindez csupán az egyik — talán csak A12beta szempontjából fontos cselekményszála a hatodik epizódnak. Az elmondottakat megelőzi Kateflna látogatása Sovánál. Karai elvált felesége arra kéri volt apósát, legyen segítségére kislánya, Hanka visszaszerzésében. Karel ugyanis „elrabolta“ és törvényellenesen magánál tartja a kislányt. Sova tudja, hogy Karel nagyon gondosan bánik a gyerekkel és fiának a kislányra szüksége van: léte — és jelenéte — ad erőt neki a nehézségek elviseléséhez. Más szálon pedig a^ról is értesült, hogy Karel teljesen abbahagyta korábbi féktelen Italozását, s új helyén a legönfeláldozóbb, leglelkllsmerete- sebb orvosok között tartják számon. Mindez nagyon megnehezíti Sova számára, hogy Kateflna mellé álljon, de ha nehéz szívvel is, végül mégis teljesíti kérését. A később A12beta érdekében közben Járó Strossmeiernek sem fenékig tejfel az élete. Lányénak, Irenának egy nős em­berrel van kapcsolata, s annak felesége kér tőle segítséget, hogy beszélje rá lányát a szakításra... S BIa2ej körül is ott csapkodnak még az Inával való kap­csolatának és a Honda vásárlásának hullámai. Így aztán kénytelen bizonyos dolgokat Ina apjával tisztázni. S belép a cselekménybe egy másik apa Is: Bla2ej apósa, aki, hogy mentse lánya házasságát, magára vállalja veje adósságának törlesztését. Érezzük azonban, hogy ezzel nem került pont a történet végére. -aj-

Next

/
Oldalképek
Tartalom