Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-08-17 / 33. szám

— ÜHÍI 5 N em földrajzi tájékozatlanság, ha valaki a elmet olvasva nem egy országra, hanem valami egészen másra gondol. Nem, mivel a Vanuata Köztársaság mindössze két­éves. Ha viszont azt mondjuk, Oj- Hebrldák, akkor bizonyára már so­kan tudnák, hogy a (öldgömbnek me­lyik részén kell keresni e szigetvilág- országot. Vanuatu ugyanis a brit- francia gyarmatból, az Oj-Hebrldák- ból vált nem kis erőfeszítés árán ön­állóvá. A Fldzsi-szlgetek és Ausztrália között húzódó hetven kisebb-iiagyobb sziget 800 kilométeres hosszúságban elszórva terül el a Csendes-óceán­ban. Az ifjú állam területe 14 763 négyzetkilométer, lakóinak száma a becslések szerint 113 ezer, fővárosa Vila. A szigetvilágot, a hajósnemzet egyik fia Pedro Fernandes de Quei- rós, portugál tengerész fedezte fel 1606-ban. Bár ő akkor azt hitte Ausztrália partjainál kötött ki vitor­lásával és felfedezte a sokak által keresett földrészt. Ausztrália del Es- perltu Santönak nevezte el a szige­teket és megalakította ott saját kis államát. Tengerésztisztjelt polgármes­terekké léptette élő, s elrendelte egy gainvllea. Cook, Bligh is csak érin­tette a szigeteket, mégis a híres Cook kapitánytól kapta a nevét; Oj-Hebrl- dák. Az európaiak igazi Inváziója ak­kor kezdődött, amikor a fehér ember felfedezte a trópusi erdők fáinak sokrétű felhasználási lehetőségét. Ez­zel meg Is kezdődött a rablógazdál­kodás, a békés szigetlakók zaklatása, foglyul ejtése, lemészárlása. Az Oj- Hebrldák lakóinak száma rohamosan csökkent, s a múlt század végén már alig húszezren voltak. A gyér számú lakosságot állandó félelemben tartot­ta az a hatszáz angol, francia és ausztrállal gyarmatosító, akik a meg­művelhető területek több mint a felét bitorolták. Az annyira precíz ango­lok még az akkori állapotokkal sem voltak elégedettek: kormányukra nyomást gyakorolva sikerült elér­niük, hogy az Oj-Hebrldákon a gyar­matosítás minden törvénye érvényt szerezzen. A helybelieknek további keservet hozott az, hogy ugyanabban az időben a franciák is kitűzték zászlójukat a szigetek néhányára, s így a kettős fennhatóság gyakran kettős kizsákmányolással is járt. 1887-től már a „Közös Tengeri Ta­nács“ néven működő brit-francia gyarmatosítók csoportja Irányította • Stevenson fanatikus harcosal-testörel körében. • Bár már nincs francia és brit rendőr, csak vanuatuai van, új, egyforma egyenruhára még nem tellett. VANUATU új város, bizonyos 0] Jeruzsálera fel­építését. Az építés, a munka sem a tengerészeknek, sem a helybeli lako­soknak nem tetszett, így aztán Quei- rös csupán egyetlen hónapig marad­hatott „országában“. Ahogy fogytak az ajándékai, úgy fordultak ellene a szigetlakók, s kénytelen volt elhajóz­ni, ami a „felfedezett“ nép számára a megváltást, legalábbis másfélszáz évre a nyugalmat jelentette. Ugyanis a XVIII. század második feléig fehér ember nem lépett az Oj-Hebrldák partjaira. A híres felfedezők, Bou­az Oj-Hebrldák lakóinak életét. Mint minden felfedezett szigetre, a gyarmatosltokkal együtt misszioná­riusok is érkeztek az Oj-Hebrldákra. A mai Vanuatu területére is nagy számban jöttek a brit és a francia szerzetesek, akik gyakran egymásnak ellentmondóan igyekeztek megtéríte­ni az őslakosságot. A primitiv, egy­szerű törzsi életformában élő embe­rek — akik már magától a fehér embertől is féltek — idegenkedtek mindentől. így a misszionáriusok is csak brutális eszközökkel értek el Az Of-Hebrtdák, azaz Vanuatu egyik harcosa. eredményt. Nyomorgatták, megkínoz­ták a lakosságot. A brit-francia kettősség mindenütt jelen volt: kétféle pénz, postabélye gek voltak forgalomban, kétféle ad­minisztráció, Igazságszolgáltatás, bí róság működött. A britek fennható­sága alatti területen élő embert csu­pán angol rendőrnek állt jogában le­tartóztatni, s telette is csak an"oI bíróság ítélkezhetett, és fordítva. En­nek ellenére az őslakosoknak nem volt semmiféle állampolgárságuk, nem volt útlevelük, így még csak mene­külni sem nyílt lehetőségük a Csen­des-óceán kevésbé barbár módon gyarmatosított világába. Mindez a kettősség 1942-ben, az amerikaiak megjelenésével részben megváltozott. Az amerikai katonák partra szállásával az Ü]-Hebridák vi­lága egy csapásra a XX. századba lépett; műutak, repülőterek, kórhá­zak, modern lakóházak épültek a ha­digépezet „jóvoltából“. Aztán elmúlt a háború, elmentek a katonák, s ezzel Vila élete is visz- tezatért a régi kerékvágásba. A három­ezer európai továbbra sem volt haj­landó sem a saját, sem az őslakosok életét civilizálni. Az Oj-Hebrldákon megállt az idő. Az európaiakat a ki­zsákmányoláson túl egyetlen dolog érdekelte: az Ital. Vedelték a whis­kyt. Még helyi újságot sem szerkesz­tettek, a tévéről már nem is beszél­ve... A két nagyhatalom képviselőinek jelenléte, együttélése sosem volt bé­kés. A franciák a városokat uralták, az angolok a vidék felett basáskod­tak. S amíg a franciák mégiscsak emberségesebbek voltak az őslako­sokkal szemben — iskolákat nyitot­tak számukra, írnl-olvasni tanították a gyerekeket, felnőtteket, s hittérítő módszereik is lényegesen enyhébbek voltak ;— a helybeliek között is el­lentétek, különbségek keletkeztek. Ez a megosztottság aztán magukat az őslakosokat is két táborra osztotta. Az egyik tábor vezetője a félvér Jim­my Stevens lett, aki a tömegek je­lentős részét magával vonta szepara­tista mozgalmába. Az egyszerű em­berekkel Móniinak, azaz Mózesnek neveztette magát, elhitetve velük, hogy őt az Űr rendelte vezetésre, uralkodásra. Esplrltu Santo szigeté­nek minden törzsfőnöke hozzá csat­lakozott, s a legjobb kétszáz harcos képezte személyi testőreinek állomá­nyát Jimmy Stevens, azaz Mózes azt a bizonyos Isteni sugallatot úgy ér­telmezte, hogy kizárólagos jogának tartotta a többnejűséget is: huszonöt felesége és huszonhat gyermeke volt. Saját képmását nyomtatta az új pén­zekre, új himnuszt szerzett, amely­ben saját nagyságát, hősiességét éne­kelte meg. Kezdetben Stevens szeparatista mozgalma a franciák csendes szim­pátiáját élvezte, nem úgy a Tanna sziget Johan Fraum vezette önálló­ságra felszólító mozgalma. Fraum egy csodás mesével kábította el az embereket. Elhitette velük, hogy a szigetre nemsokára megérkezik a Nagy Férfi, aki elűzi a gyarmatosító­kat s az őslakosokat örök élettel jutalmazza. Pénzt, autót, kincseket oszt majd szét köztük, s tizennégy nap alatt az emberiség összes tudo­mánya az agyukba vándorol. Ezek után nem csoda, hogy az iskolapa­dok hamar elnéptelenedtek, s az em­berek a pazar életben bízva szem­rebbenés nélkül követték Fraumot. • Kislány az Espiritu Santo szigeté­ről. fii hetvenes évek végén aztán a két gyarmatosító nagyhatalom úgy dön­tött, hogy az Oj-Hebridákat ünnepé­lyesen függetlenné nyilvánítja. Ezt a döntést azonban fontos esemén>ek előzték meg. Történt pedig a követ­kező: kiderült, hogy Stevens szepa­ratista mozgalmát az USA bizonyos körei, egyebek között a Phoenix Foundation nevű csoportosulás támo­gatja. Ennek a szervezetnek az ‘ a nem is titkolt célja, hogy az USA területén kívül „valahol“ létrehozni egy ún. „ideális államot“, ahol nincs adózás, törvény, szigorúan vett helyt érdekek, ahol csak egyféle érdekek vannak: az ő érdekeik. A célért pe­dig semmi sem volt drága, pénzt, emberéletet áldoztak. A részletek csak a függetlenség ünnepélyes ki­nyilvánítása után váltak nyilvánvaló­vá, amikor is Vllaban megtalálták a terv végrehajtásának összes doku­mentumát. Ebből kiderült, hogy a csoportosulás emberei többször ma­gukhoz rendelték Stevenset konzul­tációra, hogy egymás között már szétosztották a tárcákat, hogy az el­nök egy bizonyos F. T. Eck, a kali­forniai egyetem egyik professzora lett volna. Az Üj-Hebrldák függetlenné nyilvá­nítására gyorsított tempóban akkor került sor, amikor' a terv egyes rész­letei mindkét hatalom képviselői előtt nyilvánossá váltak. S hamar rá^ jöttek arra Is, hogy nem érdemes soká halogatni, mert kettejük viszály­kodásából a nevető harmadik jár majd jól. így aztán 1980. július 30-án bevonták a brit és a francia lobogót, : megszületett a világ 163. állama, Vanuatu Köztársaság néven. A két függetlenül eltelt év még a legtöbb problémát sem oldotta meg, a gyar­matosítás sok-sok lesújtó maradvá­nya tovább él, bár Vanuatu minden erejével igyekszik a saját útját járni. Igyekszik fejleszteni a tő gazdasági , ágat, a mezőgazdaságot, bár a termő­terület kétharmadát még mindig brit és francia birtokosok tartják a ke­zükben. S végül álljon Itt a The Observer című angol lapnak Vanuatu múltjára és Jelenére Is nagyon jellemző egyik megállapítása: „Ha a franciák és a britek közös vállalkozásukat, a Con- corde-t Is olyan módszerekkel készí­tették volna el, mint ahogy az Oj- Hebrldák életét Igazgatták, akkor a hangsebességet túlszárnyaló repülő­ből nem lett volna más, mint „lovas­fogat“. Vanuatu ennek ellenére élni akar. Végre önállóan, saját sorsát saját ma­ga Irányítja. (Feldolg.: V. £.) A Biztonsági Tanácsban a szovjat határozattervezet el­len em>elt amerikai vétó is­mételten azt bizonyítja, hogy Washington nemcsak támogatja és ösztönzi Izrael Libanonban végrehajtott ag­resszióját, hanem szorosan együtt is működik vele — írja a TASZSZ. A szovjet hírügynökség kommentárjá­ban megállapítja, hogy Iz­rael mind nagyobb nemzet­közi elszigeteltségbe kerül, amelynek legújabb bizonyí­téka, hogy a szovjet hatá­rozattervezet mellett szava­zott a bt tagjainak többsé­ge, s csak az Egyesült Ál­lamok vállalt közösséget Iz­raellel. Jasszer Arafat, a PFSZ V. B. elnöke Leonyid Brezs- nyevhez intézett táviratában fejezte ki eiégedettségét és elismerését a szovjet állam­fő augusztus S-1 üzenetével kapcsolatban, és köszönetét mondott a palesztinéi' arab nép nevében a nehéz órák­ban nyújtott támogatásért. Aratat távirata megálla­pítja, hogy a támogatást a Palesztina! forradalom és a Palesztina! nép számára bo­nyolult feltéletek között kapják. A távirat hangsú­lyozza: „A harcát tovább folytató Palesztinái nép so ha nem felejti el e támo­gatást és köszönetét mond érte.“ Ismét vezetési válságba ke­rült Olaszország azt köve tőén, hogy lemondott a kor­mány. Spadolini szombaton hivatalosan is benyújtotta lemondását Pertinl köziár sasági elnöknek. Az ötpárti koalíció távozásának köz­vetlen oka az volt, hogy a szocialista párt hét minisz­tere testületileg kivált a ve­zetésből, miután a parlameni elvetette aZ OSZP-nek azt a javaslatát, amely az üzem­anyag-kereskedelem foko­zottabb ellenőrzését szór galmazta. Spadonill — aki az első nem kereszténydemokrata miniszterelnök 1945 óta Itá­liában — ügyvezető minisz­terelnökként továbbra is hi­vatalában marad. A lUnita, az Olasz Kom­munista Párt lapja az ese­ményeket értékelve marxis­ta vezetésű kabinet megala kitására szólít fel. Hangsú­lyozza, hogy a párt elemzé­seit, évek óta folytatott po­litikáját a tények megerő­sítik. Az olasz Itommunlsták által Javasolt demokratikus változat mindenekelőtt a ha­nyatlás jelenlegi irányzaté bői mutat kiutat — hívja fel a figyelmet a lUnita. Az SZKP Központi Bizott­sága, valamint a Szovjetunió Minisztertanácsa határozatot fogadott el, amely lehetővé teszi a kolhozok, a szovho- zok és más mezőgazdasági vállalatok számára, hogy az általuk termelt zöldség- és gyümölcsfélék nagy többsé­gét olyan áron értékesítsék, a fogyasztási szövetkezetek­nek, illetve a kolhozpiaco­kon, amely mindkét tél — az eladó és vevő — meg­egyezésén alapul. A vezető testületek állás- foglalása felszólítja a helyi párt- és tanácsi szerveket, hogy adjanak feltétlen el­sőbbséget a zöldség, és gyü­mölcstermesztésre vonatko­zó országos szállítási tervek teljesítésének. Honduras! területen hét katonai tábort tartanak fenn, abol több ezer volt Somoza-párti tömeggyilkns készül fel a forradalmi Ni­caragua elleni fegyveres agresszióra — közölte Ma naguában a Nicaraguával való Béke és Barátság Ápo­lására alakult hondurasi bi­zottság. A nyilatkozat meg­állapítja, hogy tőként a CIA és a reakciós hondurasi rendszer segítségével meg­alakított ellenforradalmi so- mozista csoportok legna gyobbrészt a Nicaraguával határos területeken, például Gracias a Diós megyében tevékenykednek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom