Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-08-10 / 32. szám

5 Az afgánok országát a hegyek és a sivatagok hazájának hívják. A Hln- dukus örök havától a „holt völgy“ izzó homokján át Dzselalabad zöld oázisáig, ahol a narancs és a banán érik, húzódik ez az ország. Afganisz­tánt Ázsia egyik legrégibb államának tartják. Hegyek koszorújában fekszik a fő­város, Kabul is. Gyorsan növekvő település, lakossága már meghaladja az egymilliót. Az idei télen a szoká­sosnál több hó esett. De a tavasz már visszahódította birodalmát: a fényes napsugár megolvasztotta a havat, megtöltötte vízzel a csatornákat. Ez különösen megörvendeztette a pa­rasztokat, mivel a sok csapadékvíz bőséges termést Ígér. Ilyen örömteli hangulatban kö­szöntötték az afgánok a helyi kalen­dárium szerinti 1361. esztendőt. A hagyományos családi ünneplést nem­zeti méretű ünnepi megmozdulások egészítették ki. Nouruz, vagyis a mu­zulmán újév előestéjén százezres tüntetést és nagygyűlést tartottak. Munkások, diákok, alkalmazottak ás kézművesek foglaltak állást az Afgán Népi Demokratikus Párt nem sokkal korábban lezajlott első országos kon­ferenciájának határozatai mellett. E tanácskozás hatalmas jelentőségű esemény az afgán nép számára. A tizenhét esztendeje alakult párt tör­ténetében először volt rá mód, hogy az ország minden része szabadon el­küldte képviselőit, akik megvitathat­ták azokat a kérdéseket, melyek he­lyes megoldásátöl sok tekintetben függ a nép további sorsa. Ahhoz, hogy jobban megértsük az esemény jelentőségét, fel kell Idézni néhány mozzanatot a közelmúltból. 1978. április 27-én az országban forradalom tört ki, mely szétzúzta a földesúri rendszert. Kikiáltották az Afgán Demokratikus Köztársaságot. Az első rendeletek azt mutatták, hogy az új vezetés szándéka egy korszerű társadalom megteremtése Az Afgán Népi Demokratikus Párt ez évi konferenciája az fontos állomása volt. ország demokratikus megújulásának a haladó erők 1978 ápriliséban ma­gukhoz ragadták a hatalmat. A nép lelkesen üdvözölte a forradalmat, es támogatta vezetőit. Az országban a változások időszaka következett. Meg­hirdették a földreformot. Kibontako­zott az analfabétizmus elleni harc, kidolgozták az ipar és a közlekedés gyorsított fejlesztésének programját, előkészítették a nők egyenjogúsításé- ről szólő rendeletetet, aláírták a Szovjetunióval való barátsági, jószom­szédi és együttműködési szerződést. Mint ahogy ez a hasonló társadal­mi berendezésű országokban lenni szokott, a földesúri körök, a régi rend haszonélvezői az új társadalom ellenfeleinek soraihoz csatlakoztak. Külföldi segítségre támaszkodva ha­marosan megkezdték az aktív har­zal, hogy a Szovjetunióval korábban megkötött barátsági, jószomszédi és együttműködési szerződés alapján az országba korlátozott létszámú szov­jet csapatkontlngenst vezényeltek. Az imperialista, főként az amerikai pro­paganda óriási zajt csapott e tény körül. Egyesek Nyugaton a tényeket félremagyarázva arra törekszenek, hogy az Afganisztánban történtekért a Szovjetuniót tegyék felelőssé, és makacsul nem akarják tudomásul venni, hogy az antlfeudálls nemzetl- demokratlkus forradalom magának az afgán népnek a műve. A Szovjet­unió mindig állást foglalt amellett, hogy szüntessenek meg minden be­avatkozást az afgán belügyekbe, s az ország népe száméra nyíljon lehető­P. GYEMCSENKO RIPORTIA: AFGANISZTÁNI ÁTAIAKIIÁSOK felé vezeti a népet. Ehhez gyökeres­tül ki kell Irtani a feudalizmust és a középkori kizsákmányolás minden formáját. Rendkívüli feladat ez egy olyan országban, amely az ENSZ sta­tisztikája szerint a világ egyik leg­szegényebb országa, ahol évente egy főre 100 dollárnál kevesebb nemzeti jövedelem jut. A földesúri uralmat a falvakban és az Ipar fejletlenségét a nagyobb településeken csak tovább súlyosbítja a lakosság nagy többsé­gének Írástudatlansága, a középkori hagyományok szívósságé, az előítéle­tek makacs továbbélése. Számos nemzetiségi és népcsoport *—i pastunok, hazatok, üzbégek, tad- zsikok, türkmének — élnek ebben az országban, ahol a földrajzi viszonyok Is tetézik a nehézségeket. Mintegy hárommllllóan vannak, azaz a lakos­ság egyhatodát alkotják a „kucsik“, vagyis a zord sivatagi körülmények közt élő nomádok. Az afgán társadalom legkiválóbb elméi próbáltak meg válaszolni a kérdésre: Mi az oka annak, hogy az ország a XX. században Is a civili­zációs fejlődés utolsó soraiban kul­log? , 1905 januárjában Illegálisan meg­alakult az Afgán Népi Demokratikus Párt (ANDP), amely a haladó értel­miség, az Ifjúság, a fiatal tisztek és a születőben levő munkásosztály legjobb képviselőit egyesítette. Noha a párt kezdőiben kis létszámú voU. c6t. Elsősorban' pakisztáni tefUletről tömegesen dobtak át banditákat. A bandák élén egykori földesurak és gazdag emberek állnak, akik fegyve­reket és lázltó propagandaanyagokat is becsempésztek. Az ellenforradalmi akciókat az amerikai CIA és más országok titkosszolgálatai pénzelték és készítették elő. Az országban feszült helyzet ala­kult ki, amelyet tovább bonyolítottak a vezetésben keletkezett ellentétek. Haflzullah Amin, a kormány akkori elnöke tömeges arányú elnyomó in­tézkedéseket foganatosított, amelyek elsősorban az értelmiség és a pap­ság ellen, sőt sok esetben maga a párt harcosai ellen Irányultak. A bel­ső helyzet erős megromlásának és az Afganisztán körüli politikai lég-^ kör élesedésének hatására az ANDP Amin-ellenes erői összefogtak, és 1979. december 27-én Amin rendsze­re megbukott. A párt és a Forradal­mi Tanács vezetését Babrak Karmai vette át. A néphez Intézett első kiált­ványában bejelentette, hogy az új vezetés „a nagy Áprilisi Forradalom ügyét fejleszti tovább, és kijavítja az elkövetett hibákat“. így kezdődött a forradalom új szakasza, amelyet az afgán társadalom további demokra­tizálódása, a társadalom és a gaz­daság nagyszabású, de realista fej­lesztési terveinek megvalósítása jel­lemez. E szakasz kezdete egybeesett az­ség arra, hogy saját akarata szerint oldja meg problémáit. A korlátozott létszámú szovjet csa­patkontingenst az afgán kormány Negyvenezer mecsetben és imaházban biztiisítják a szabad vallásgyakorlási. kérésére vezényelték az országba, teljes összhangban az ENSZ alapok­mányának 51. cikkelyével. Az afgán kormány kénytelen volt a Szovjetunió­hoz fordulni segítségért, válaszul ar­ra a hadüzenet nélküli háborúra, amelyet az Imperializmus és a reak­ció az új kabull hatalom ellen indí­tott. Olyan hamis jelszavak mögé rejtőzve, mint a „harc a hitért és a haza szabadságáért“, az afgán nép ellenségei elkeseredetten próbálják visszafordítani a történelem kerekét. Megfosztják az embereket az élelem­től, akadályozzák a gyárak és a köz­lekedés munkáját, terrorizálják a la­kosságot. 1980-ban és 1981-ben pél­dául meg akarták mérgezni a kabull lánynevelő Intézetek tanulóit. A banditák iskolákat, kórházakat rom­bolnak le, tanítókat gyilkolnak, or­vosokat ölnek meg, végeznek az út­jukba kerülő tanult emberekkel. Azok, akiket egyes nyugati orgá­numok „az Iszlám védelmezőinek“ mutatnak be, mecseteket gyújtanak fel, leszámolnak a néphatalmat tá­mogató muzulmán papokkal, lerom­bolják az ősi afgán kultúra értékelt. Pusztításaik során romokban hever a haddal kolostor, a világhírű szabad­téri múzeum. A pakisztáni területről Ide vezényelt .dgazhltű* barbárok ki­fosztották a buddhista és muzulmán kultúra e kincsestárát. A demokratikus Afganisztán sikere­sen küzdi le a múlt terhes öröksé­gét, felszámolja a szegénységet és a jogfosztottságot. A nép élcsapata, az Afgán Népi Demokratikus Párt össz­népi konferenciája kidolgozta a to­vábbi fejlődés programját. A párt nagy erőfeszítéseket tesz azért, hogy biztosítsa az ország minden polgárá­nak egyenlőségét, függetlenül nem­zeti hovatartozásuktól. Következete­sen küzd azért, hogy megszilárdítsa az állam társadalmi-gazdasági alap­ját, de megőrizze a hagyományokat. Az évszázados lemaradást természe­tesen nem lehet az egyik hónapról a másikra felszámolni, ám a bonyolult helyzetekben is folyik a földreform végrehajtása, új Ipari létesítmények épülnek, növekednek és szépülnek a városok. 25—50 százalékkal növelték az állami szektorban dolgozó munká­sok és alkalmazottak fizetését, haté­konyan működnek az írástudatlanság felszámolására szervezett tanfolya­mok, ahol több mint félmillióan ta­nulnak írnl-olvasnl. Biztosították a vallási szertartások gyakorlásának jogát, nyitva áll közel negyvenezer mecset és Imaház. A papok, akárcsak a munkások, parasztok, az értelmi­ség és más társadalmi rétegek kép­viselői, részt vesznek a népi önkor, mányzatt szervek, a társadalmi-poli­tikai szervezetek munkájábai'. Kabul, az ország fővárosa. A föld azoké, akik megművelik. A kormány következetesen valósítja meg a földreformot. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a Krí­men fogadta Gustáv H u a á- kot, Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizott­ságának főtitkárát, köztár­saságunk elnökét, aki üdü­lésen tartózkodott a Szov­jetunióban. Leonyid Brezsnyev és Gus­táv Husák a többi között rámutatott arra, hogy bár a Szovjetunió és Csehszlo vákla kész a kölcsönösen hasznos gazdasági kapcsola tok ápolására a tőkés or szágokkal, az Egyesült Al lamok Imperialista körei által érvényesített szank­ciók, az általuk gyakorolt bojkott megfelelő következ­tetések- levonására készteti mindkét országot. Ilyen kö­rülmények között a Szovjet­unió és Csehszlovákia első­rendű fontosságú feladat­nak tekinti a kölcsönös gazdasági kapcsolatoknak á szocialista közösség kere­tein belül történő elmélyl» tését, s ebben az összefüg­gésben kiemelkedő jelentő­séget tulajdonítanak a kö­zeljövőben sorra kerülő gaz­dasági kérdéseknek szentelt csúcsszlntű tanácskozásnak. Leonyid Brezsnyev és Bus- táv Husák megállapították; a neniZBtküzi élet bonyolul­tabbá válásának legfőbb oka a jelenlegi amerikai vezetés kalandor magatartása. Wa­shington nem reagált a Szovjetunió azon kezdemé­nyezésére, hogy vállalta; nem alkalmaz-elsőként nuk­leáris fegyvert. A leszerelés kérdéseivel kapcsolatos táv gyalásokon az Egyesült Al lamok és NATO-szövetsége- sel azonos, lényegében Ir­reális magatartást tanúsíta­nak. Arra töfekszenék, hogy meggyengítsék a Varsói SZét-ződés Hj^áliamált, a má- guk Jav-ára változtassák meg a kialakult hozzávelö leges katonai erőegyensúlyi A jövő év elején a szov­jet ipar megkezdi azoknak a nagy tqljefltményú gáz-, turbináknak a sorozatsvár- tását. amelyeket korábban nyugati importból szándé koztak beszerezni a „Szibé- ria-Nyugat-Európa“ gázveze­ték megénííéséhez — jelen­tette ki újságírók előtt Bo­risz Jevdokimovtcs Scserbina szovjet kőolaj- és gázipari vál^alatépltésí miniszter. A 4660 kllyométer hosszú­ságú gázvezeték mentén ösz- szeseii 41 kompresszorállo­mást létesítenek. Az eredeti tervek alapján a szükséges 25 megawatt teljesítményű turbinákat nyugati forrá­sokból kívánták beszerezni, az amerikai technológia ex­portjára vonatkoeó korláto-. zó Intézkedések miatt azon­ban hazai erőből fogják le­gyártani a szükséges beren­dezéseket. A szovjet Ipar eddig csupán 5—-16 mega­watt teljesítményű gáztur­binákat állított elő, a leg­újabb fejlesztési programok alapján azonban a jövő äv-, ben Leningrádban megkez. dtk a 24 megawattos turbi­nák sorozatgyártását, szük­ségtelenné téve ezzel a n- u- gatl Importot — mondotta Scserblna. A miniszter újra megerő­sítette, hogy a nyugat-euró­pai gázszállítások a terve­zett Időben, azaz 1984 első negyedében beindulnak. Ed­dig 300 kilométer hosszúsá­gú csővezetéket fektettek le. A munkálatokat jelenleg 58 komplex brigád végzi, s azok napi átlagban egyen­ként. egy kilométert halad­nak előre. Az amerikai kormányzat­nak a földgázcsőüzlet meg- lorpedőzását célzó szankciói nem érték el a várt hatást. Az ügyletben részt vevő szinte valamennyi nyugat európai ország megerősítet­te: telje.siti vállalt kötele­zettségeit — Írja a Szovjet- szkaja Rosszlja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom