Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-07-20 / 29. szám

im

.“iV

■ Jaroslav Haiek

ÍÜ| 7

detektív

upfeld detektív ama titkosrendőrök közé tartozott, akikben hiába lobog 3 .Sngész, minden tettükben elválaszthatatlan társuk marad a kudarc, a bal- szerencse.

A rendörígazgatóságon azonban tökéletesen megbízhattak benne, a legnehezebb, a szó legigazibb értelmében kibogozhatatlan ügyeket oszthattak ki neki, s mindig napnál világosabban bebizonyosodott Hupfeld úr zsenialitása, vele született balszerencséje azonban a döntő pillanatban halomra döntötte a dicső detektív valamennyi tökéletes, matematikai pontossággal kiszámított és felépített tervét, s Hupfeld úr napokig, hetekig, sőt hónapokig tártó eredményes nyomozás kim>erítő lelki fáradalmai után ismét azon a ponton találta magát, ahonnan feltevéseiben kiindult.

A véletlen oly gyászos játékot űzött vele, hogy a rendőrigazgatóságon nem akadt ember, aki ne sajnálta volna szíve mélyéből ezt az éles eszű, zseniális férfiút.

Közismert például Veszély báró gyilkosságának esete. A bárónő friss zsemléket árusított a Zábranszky cég pultja mögött. A gyilkost természetesen Hupfeld detektív nyomozta ki. Fél esztendeig munkával felgombolyította a fonalakat, mind szorosabbra szőtte a büntető igazság hálóját a tettes körül, s a nyomozás érdekében még pertut is ivott vele. Lám, mire' képes egy lelki- ismeretes detektív. Fél esztendő után már annyi bizonyíték volt a kezében, hogy letartóztathatta újdonsült barátját. De jaj, a letartóztatás után kiderült, hogy az illető még véletlenül sem követhette el a gyilkosságot, s minden tekintetben kifogástalan jellemű családapa és állampolgár. így aztán a balszerencsés véletlen az utolsó, döntő pillanatban ,a gyilkos és Hupfeld detektív közé lépett, s megakadályozta, hogy a lelkiismeretes titkosrendőr leszüretelje áldozatos munkájának a gyümölcsét.

^ Az ember mindezt mégértené, ha Hupfeld detektív meggondolatlanul járt volna el. De arról szó sem lehet. Minden tettét, minden lépését megrágta, meghánytorgatta és megfontolta. Nem tartozott ama titkos- rendőrök közé; akik felületesen és iparos módjára dolgoznak. Hupfeld úr szakmájának művésze volt, de mit tehetett szegény a sarkába szegődött balszerencse ellen.

Ha nem ilyen balszerencsés, minden esetben mesés sikereket arathatott volna, s talán elkerülhette volna élete legnagyobb tragédiáját.

rendőrségen egy ízben egy szerfölött ügyes nemzetközi szélhámosnöre vetette ki hálóját. A nyomozással természetesen a detektívek csillagát, a szerfölött intelligens Hupfeld urat bízták meg, hogy kerítse elő ezt az agyafúrt nösze- mélyt, aki szinte naponta változtat nevet.

Hupfeld detektív mindenekelőtt megállapította, hogy a keresett szélhámosnő Fibich Klára néven élt Krumlovban. Hogy ezt hogyan állapíttota meg, arról közelebbit nem mondhatunk, mert Hupfeld detektív szerény ember, nem beszél sikereiről, nem szeret hencegni, mint az igazi, ihletett művész, akinek művészi büszkesége viszolyog saját alkotásának dicséretétől.

A szélhámosnő tehát Krumlovban élt, a városkába külföldről érkezett, ahogy ma- ' ga állította, hazatért. Képzeljék csak, mire képes egy detektív. Hupfeld úr udvarolni kezdett Fibich Klára kisasszonynak, mint Hupfeld magánzó mutatkozott be neki, s azt állította, hogy a szomszédos Kunvald- ban nyaral. Matematikai pontossággal kiszámította, hogy három hónapon belül ösz- szeházasodnak, s hitvesi ágyon kiszedi a szélhámosnőből a nemzetközi bűnszövetkezet minden titkát.

Még , az sem riasztotta vissza, hogy Fibich kisasszony bíztatóan ostromolta az aggkor kapuját, s olyan volt, mnít a görög regevilág kócos fúriái.

Időtervét pontosan betartva, három hónap múlva el is vette feleségül a gyanús nőszemélyt, s másnap reggel táviratot kapott a rendőrfőnökségtől, hogy azonnal térjen vissza Prágába, mert a körözött szélhámosnőt Berlinben letartóztatták.

Az egészből csak annyi haszna volt szegénynek, hogy nyakán maradt a vén cso- roszlya, ami az értelmező szótár szerint az eke földet hasogató vasát jelenti, a ml esetünkben azonban Hupfeld detektív reményeinek virágos kertjét változtatta meddő ugarrá.

. A balszerencsés véletlen tehát Ismét az utolsó pillanatban, mät a célban ütötte el Hupfeld urat fáradozásának mézédes gyümölcsétől.

De még maga Hupfeld úr sem remélte, hogy Igyekezetét ennyire rnegbecsüljék a | rendörfőnökségen, hiszen maga a fendőr- í

ioa>7oatA fnoaHta VíH/Sn ViTi a 11 t>fl tácr\n oHs. '

igazgató fogadta különkihallgatáson, elismerően megveregette vállát és kijelentette, a közeljövőben várhatja, hogy kinevezik államrendőrségi osztályfőnökké.

Egyelőre azonban még egy szerfölött fontos feladat áll előtte: meg kell állapítania, ki édesíti Prágában kávéját szaharlnnal, mert a rendőrségnek az a gyanúja, hogy Prágába nagy mennyiségű szaharint csempésznek. '

l^ét álló hónapon keresztül látni sem

|\ Ibhetett a lángeszű Hupfeld urat, s mikor végre ismét felbukkant, elképesztette feletteseit nyomozásának nagyszerű eredményével. Bemutatta azoknak a prágai lakosoknak pontos névsorát, akik cukorbajban szenvednek, s mivel nem szabad cukrot fogyasztaniuk, orvosi előírásra szaharint kapnak, életük megédesítésére a patikából. A szóban forgó személyek száma elérte a hétszázliuszat, s Hupfeld úr azzal tette fel áldásos tevékenységére a koronát, hogy letartóztatta mind a harminchat prágai gyógyszerészt, akik e sínylödőknek receptre szaharint adtak.

Emberfeletti teljesítménye után a megígért előléptetés nem sokáig váratott magára.

Hupfeld urat kinevezték államrendőrségi osztályfőnökké.

Mindenki tudja, mik az államrendőrség feladatai. Mindenekelőtt szemmel kell tartania bizonyos politikai csoportokat, amelyeknek tagjai nem vallanak az államrend- örséggel azonos politikai nézeteket. (Ez egyébként nagyon nehéz is lenne, mivel tudvalevő, hogy az államrendörség munkatársainak nincs sem politikai, sem másfajta meggyőződésük.]

■ A legnagyobb veszély Ausztriát az anarchizmus felöl fenyegette.

Az anarchista mozgalom nem dinamitos merényletekben nyilvánul meg, a csehországi anarchisták a dinamltot teljesen átengedték Nobel örököseinek, az anarchizmus legmegdöbbentőbb megnyilvánulásai azok a házkutatások, amelyeket anarchistáknak véletlenül sem mondható személyek hajtanak végre.

De Csehországban annak ellenére sokan dolgoznak dinamlttal, s éppen a nyugtalan Prága, az egész cseh föld szellemi közH"

pontja az a város, amelynek közelében a dimanit fontos szerepet tölt be.

Nem aljas árulkedás, hanem csupán a tények valósághű közlése, ha azt mondjuk, hogy az orosz forradalmárok e kedvelt fegyvere nagy tömegekben található - Prága mellett, Chuchléban, ahol dinamlttal robbantják a mészkövet. Hupfeld úr érdeme, hogy a hatóságok végre tudomást szereztek a kőfejtők e felforgató tevékenységéről, hisz innen csak egy lépés odáig, amire Hupfeld úr tisztségének elfoglalásakor rádöbbent.

Hupfeld úr csodálatos megfigyelő képességével tűnt ki, gondosan tanulmányozta, a bűntények lélektanát, s tudta, hogy a bűnözők mindig visszatérnek arra a helyre, amely tettük elkövetésére emlékezteti őket. [upfeld úr tehát lesbe állt. Hosszú napokat töltött a kőfejtő ‘ közelében, miközben dinamlttal robbantották a sziklákat, tanulmányozta a járókelők arcát s figyelte, milyen hatással vannak a dina- mitpatronok robbantásai nem a mészkőre, hanem a nézők arckifejezésére.

Egy napon tekintete megakadt egy' emberen, aki nem messze tőle állt és minden robbanásnál felkiáltott:

— Nagyszerű, csak így további

A gyanús egyén szeme izzott, s minél magasabbra röpültek a kövek, anál hangosabban nyilvánította -— Hupfeld úr mérget vett volna rá — politikai meggyőződését:

— Brumm bele, ne sajnáld, ez a helyes, így kelll

Hupfeld úr feltűnés nélkül a gyanús egyén nyomába szegődött, s Prágába érkezve letartóztatta és a rendörigazgatóság államrendőrségi osztályára kísérte.

Hivatali szobájában úgy járta körül a letartóztatott bűnözőt, mint macska a forró kását, s azt mondogatta:

— Mi majd adunk maguknak dinamitoti

A kihallgatás során kiderült, hogy a lelkendező úriember a kőbánya tulajdonosa. A fogás ennek ellenére kifizetődött, mert Hupfeld urat két héttel később a prágai titkosrendőrség nyugalmazott főnökévé nevezték ki, miután előzőleg házkutatást tartott a dinamitos úr lakásán. A házkutatás során egy bernáthegyi kutyakölyök részletes családfájára bukkant.

Ez az ebcsaládfa volt Hupfeld úr hattyúdala. Vele tett pontot osztályfőnöki és tit- kosrendörségi munkásságának végére, miután működése során annyi éleslátásról és 'lángészröl tett tanúságot, hogy a rendőr- főnökség detektívjel mindmáig bálványukat és példaképüket látják benne.

Három áv óta Komija minden nyáron meghívta felesége volt osztálytársait, hogy a tubarózsa éjszakai virágzását megnézzék.

............-............ ...

— Gyönyörű — mondta Murajama asszony, aik elsőként lépett bel a szalonba. — Nézzék csak, mennyi virág! Alighanem több,-mint tavaly. — Elgondolkodva téblábolt a tubarózsa körül. — Legutóbb hét volt, azt hiszem. . Ma- este vajon mennyi?

Az ódivatú, nyugati stílusú Jáház Óriási szalonjában az asztalt már korábban a fal niellé tolták, és a tubarózsát helyezték a középpontba, egy kerek állványra. Maga a cserép Marujama asszony térdéig sem ért, de a tubarózsa úgy megnőtt, hogy kissé fel kellett rá nézni.

— Alomország virága -... fehér álomvirág... — Az asszony ugyanazt mondta, mint tavaly nyáron. Tavalyelőtt, amikor először látta ezt a virágot, ugyanezt mondta, csak még meg- hatottabb hangon.

Közelebb lépett, felfelé bámult még néhány pillanatig, azután Komijához fordult, hogy a meghívást megköszönje. A férfi mellett egy kislány állt.

— Tosiko, köszönöm a mai estét. Csinos nagylány leltél.., A tubarózsa is kétszeres erővel virágzik — de amint látom, te is.

A lány rápillantott és hallgatott. Se riadtság, se mosoly nem volt a tekintetében.

— Rengeteg munkájú lehetett — fordult most Murajama ■ asszony Komijához —, amíg ezt a pompát itt létrehozta.

— Ázt hiszem, a mai este lesz a fénypont, fEzért is küldtem olyan hirtelen a meghívást — Komija még ezt szerette volna mondani, de valahogy a hangjában elakadt a lendület.)

Murajama asszony Kugenumában lakott. De nem a tengerparti városka közelsége volt elsősorbn az oka, hogy ma este elsőként érkezett meg Hajamába.

Komija csak annyit szólt a telefonba: „Ma este.“ Murajama asszony erre sorra feltárcsázta tokiói barátnőit, majd vissza-^ hívta Komiját, és megmondta a választ. Az öl meghívott közül kettő nem ér rá, a harmadik a férjét várja. Imazato asszony és Omori asszony viszont feltétlenül eljön.

— Csak hárman leszünk az idén? — csodálkozott Omori asszony. — Elhozhatom Simakt Szumikót?... Ö még úgysem látta a tubarózsát.

— Talán, az egyetlen az osztályból, aki még nem ment férjhez — mondta Murajarna asszony.

Tosiko felállt, és a tubarózsa mögött kifelé indult.

— Tosiko — hívta vissza az asszopy. — Nézzük meg együtt.

— En már láttam, amikor virágzik.

— Akkor láttad, amikor virágzik? Az édesapáddal?.. > Tosiko, milyen a virágzó tubarózsa?

A lány kiment, rá se nézett az asszonyra.

Murajama asszony visszaemlékezett rá, hogy két évvel ezelőtt Komijától azt hallotta, a tubarózsa úgy virágzik, mint a szellőben ringatózva szirmot nyitó lótusz.

Kavabata Jaszunari

— Talán tiaifép nem sserm l'átrá ai iSa^ífiSit. Talán

nem altar hallani az anyfár^l 'idnOdOtt Murajama asszoAy. — Mégis örülnék neki, ha Szacstko ltt ttolna és egyUt^lméz- hetnénk.eu a csodastrágotf. Bár, Ju Szaesiko Uí mu^W-dn komija^^nem foglalkozna ennyit a tubarózsával aJ

Komija hallgatott. í ,, ..__ /

M

urajama asszony 'ékkor látta eltször^^ubarózsát, e0ikor két évvel ezelőtt egy nyári eke'^átfött, n^g^omifát ér külön élő Szacsikóval összebéktfsf.'\zután Komijától engedélyt kért,

hogy Szacslko barátnőivel együtt még egyszer megnézhesse, ahogy a tubarózsa virágzik.

Fékcsikorgás hallatszott, megérkezett Imazato asszony. Elmúlt fél tíz. A tubarózsa az éj beálltával kibontja virágát, s hajnali két-három órára elhervad. Egyetlen éjszaka az élete. Húsz perccel később megjött Omori asszony s vele Simaki Szumiko.

Murajama asszony bemutatta Szumikót Komijának, és azt mondta:

— Ugye, milyen irigylésre méltóan fiatal? Nagyon szép, talán ezért nem megy férjhez.

— Inkább azért, mert gyönge az egészségem — mondta Szumiko, és csillogó szemmel nézte a tubarózsát. 0 volt az egyetlen, aki még nem látta. Álldogált előtte, lassan körbejárta, bámulta, odatartotta az arcát.

Hosszúkás levelek végén, vaskos szárakon nőttek a virágok. Fehér, óriási szirmukat meg-meglebbentette az ablakon beáradó szellő. Különös virág ez. Nem hasonlít se a keskeny, hosszú szirmú fehér krizantémhoz, se a fehér dáliához. Van benne valami álombéli. Az állvány fölött három száron haragoszöld levelek tömege ágaskodott, közbül rengeteg virág. Kaktuszszerü az egész képződmény, levélből levelet hajt, hosszú bibét ereszt a virága.

Az álmélkodó Szumiko szinte odavonzotta maga mellé Komiját, de mintha észre sem vette volna, hogy a férfi odalép hozzá.

— Japánban többfelé foglalkoznak manapság tubarózsával ■— mondta a férfi de ritkaság, hogy egyetlen éjszaka tizenhárom virágot hozzon. Nálam évente hatszor-hétszer virágzik, de soha nem volt még ennyi virága, mini éppen ma este.

Komija elmagyarázta, hogy az, ami most még csak csukott liliomnak látszik, holnap estére kifestik. A leveleken levő borsónyi kitüremkedésekre mutatva, elmondta, hogy az egyikből levél, a másikból bimbó lesz. Egy hónapba telik, míg kinyílik egy ilyen bimbó.

Szumikót a virág édes illata lengte körül, liliomillatnál édesebb, de nem olyan bántóan erős illat.

Még akkor is a tubarózsát nézte, amikor odalépett a székhez.

Hegedűszó, Ki játszik?

'A lányom — válaszolt Komija,

Szép muzsika-... Ml ez?

— Ez?

— Olyan, mint a tubarózsa — mondta Omori asszony.

Szumtkő egy darabig a mennyezetet bámulta, azután kiment a kerti pázsitra. A kert végében mormolt a tenger. Amikor Szumiko visszajött, így szólt:

— A kislányom odafönn van, az erkélyen. Ott játszik. Nem nézi a tengert, hátat fordít neki. Jobb ez így?...

Somorjai Szabó Mária fordítása