Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)
1982-12-14 / 50. szám
2 H ajdanában barlanglakó eleink asszonyai úgy vélték, ha a férfinép nem vadászik, csak ott teng-leng a lábuk alatt. Hogy megszabaduljanak tőlük, valami dolog után küldték őket, ki a szabadba. Azok pedig, meglehet. Jobb elfoglaltság híján, egymásnak estek, civakodni kezdtek. Az a vélemény, hogy a harc, a katonáskodás férfidolog, talán valahonnan ezekből az időkből ered. Hogy a nők a közéletben mind több poszton megállják a helyüket, azt már megannyiszor bebizonyították. Sőt a második világháború alatt az Is nyilvánvaló lett, hogy a nők a hadseregben sem vallanak szégyent; feladataikat kifogástalanul és megbízhatóan végezték. Érvelhetünk azonban a példák garmadával, mégis ha ez a téma szóba kerül, ajkunkra tolul a kérdés: mi keresnivalójuk van a nőknek a hadseregben? ' Ezt kérdeztük ml Is a hivatásos katonákat felkészítő tanintézetben tett látogatásunkkor. A katonai admlnlsztrátor-lrodls- ta szakon kívül rádiótávírász és telexkezelői szakot tanulhatnak ebben az Intézetben a lányok. Valahányan más és más úton- ■módon szereztek tudomást arról a lehetőségről, hogy Ide Jelentkezhetnek. Az egylkőjüknek a rokona hivatásos katona, a másiknak a bátyja pilóta, a harmadiknak a körzeti katonai parancsnokság toborzó tisztjének az előadása alapján tetszett meg ez a foglalkozás... És volt, aki ebhen Is a romantikát kereste: átélni va. lamlt, ami titokzatos, különös, amiben nincs része minden lánynak. A tényleges katonai szolgálatra visszaemlékezve sokan így általánosítanak: a katonaság nem más, mint a riadók és gyakorlatok sorozata, és máris előrukkolnak valamilyen élményükkel. Ebben Is van némi igazság, de pontosabban így fogalmazhatnánk meg: a kaszárnyában fegyelem, szigorú szervezettség uralkodik, ahogy azt előírja a csehszlovák néphadsereg szolgálati szabályzata. És éppen ezt a szigorú rendet, fegyelmet tudták legnehezebben megszokni a lányok, hiszen a kaszárnya falai közt gyökeresen megváltozott az életük. Alá kellett magukat rendelniük felettesük parancsainak; meg kellett szokniuk, hogy kimenőt háromnaponként kapnak; hogy szekrényükben rend van-e vagy felfordulás, az nemcsak az ő magánügyük; hogy a divatnak itt semmi keresnivalója, az egyenruhához nem illik a szemfesték, a rúzs. S ha mindezekhez az elvárásokhoz hozzávesszük a rendgyakorlatokat, a gázvédelmí, a lövészeti, a taktikai és a többi kiképzést, valamint a már említett riadókat, nagyjából ecseteltük Is a katonalányok életét. Mindezt pedig tizennyolc éves lányok vállalták magukra. Ne gondoljuk, hogy mindjárt az elején úgy mentek a dolgok, akár a karikacsapás. Ottjártunkkor mi is tapasztaltuk, hogy még sokat kell addig tanulniuk, gyakorolniuk, míg szakmailag elfogadhatót adnak. Éppen gázvédelmí riadó volt. Igaz, Időből a lányok nem futottak ki, de amit müveitek, nemigen lett volna tőle elragadtatva egyetlen tiszt sem, mint a- hogyan felettesük. Marta ZlkeSová szakaszvezető sem volt. Látogatásunkra így reagált: — Egy kissé elkényeztetnek bennünket az újságírók, túl sokat foglalkoznak velünk •— majd sorjában előkerültek az élmények: — az ünnepélyes eskületételkor a lányok túlharsogták a fiúkat, vagy az a díszmenetelés... Az első rendgyakorlatokon meg-megfeled- keztek, melyik a Jobb kezük jobbra átl-kor. No de a fiúk sem voltak sokkal ügyesebbek kezdetben. Az összfegyvernemi, különösen a lövészeti és a taktikai kiképzés a lányok számára azonban több, mint olyan feladat, amelyet teljesíteni kell, mégis rossz néven veszik,' ha valamiben „kivételeznek“ velük, hogy az ügyeletes szolgálaton kívül nem osztják be őket őrségbe. Ugyancsak nem tétNők angyalbőrben szik nekik, hogy számukra a harci kiképzés annyiból áll: felsorakoznak a kaszárnya előtt, majd következik a vigyázz vezényszó és utána oszolj. Az első éleslövészet emlékezetes esemény volt számukra, és már várják a következőt. Ahogy sorolták az élményeket, tudatosítottuk, hogy éppen ezek az események teszik széppé Itt az életüket, általuk válik meggyőződésük még erősebbé, hogy Jól választottak, amikor erre a nem hétköznapi pályára jelentkeztek. Szinte refrénszerűen hangoztatták, hogy,igenis, ők kibírnak majdnem annyit, mint fiú katonatársaik. Eddig csak idéztük a lányok főnök asszonyának. Marta Zikeso- vá szakaszvezető tisztnek a szavait, vagy hivatkoztunk rájuk, most ismerkedjünk meg vele is közelebbről, hogyan került ő á katonai pályára. A hodonínl gimnáziumban érettségizett. Még mint diákot szinte minden érdekelte. Tagja volt a Honvédelmi Szövetség helyi szervezetének, lövészeti versenyekre járt, jelentkezett a kisállattenyésztők alapszervezetébe, és a fiúkkal naphosszat kergette a labdát. Szüleinek a háza a lakott te- . rülettől négy kilométerre volt, ezért saját érdekében megtanult dzsudózni. Barátnőjével szenvedélyes „csavargó“ vdlt, és csakhamar „kinőtte“ a környéket, mesz- szebbre is elkívánkozott Dél-Mor- vaország sík vidékénél. Bejárta Szlovákia hegyeit; kétszer is meg- mászta a Rysyt, ott serénykedett a SZISZ-esek között, amikor a Tátra ösvényeit mentek tisztogatni. Vagyis tetszett neki minden — az otthonülésen kívül. A szülők, látva lányuk nyughatatlan természetét, nem is csodálkoztak azon, araikor Márta azzal állt elő, hogy ö katona akar lenni, belenyugodtak választásába. A katonasághoz pedig úgy került, hogy az egyik osztálytársa édesapjától értesült az egyéves katonai tanfolyamról. — Igaz, egy kicsit megszépítette a bácsi a mondókáját, de nekem mindegy volt, hiszen fogalmam sem volt róla, mibe is megyek — emlékezett vissza az Indulásra Marta Zlkeáová. — Rádió adóvevő állomást pedig életemben nem láttam, rádiósnak vagy telefonos kisasszonynak lenni akkor egyet jelentett számomra. A felvételi vizsgán a Jövendő oktatónk megmutatta az adóberendezést, továbbított és vételezett néhány mondatot, majd azt mondta, hogy ml is így fogjuk csinálni. Érdekes volt ez akkor, de a morzeábécétől valamennyien féltünk. El sem tudtuk képzelni, hogy azt egyszer mi is képesek leszünk megtanulni. Az első jótanács a sikeres felvételi vizsga iitán így hangzott: „A szünidő alaft tanulják meg a morzeábécét legalább folyékonyan olvasni.“ Márta pedig zenei hallásának jóvoltából könnyűszerrel megbirkózott ezzel a feladattal. Még a gimnáziumban mint jeles sportoló megtanult okosan gazdálkodni az Idejével, aminek aztán itt a tanfolyamon nagy hasznát vette. így a monoton táv- írászmunka mellett fokozatosan talált Időt más őt érdeklő elfoglaltságokra is. Csoportbeli társai- ■ val futott, és ott nyüzsgött minden lehető sporteseményen: lándzsát dobott, s mert nem volt ellenfele, első helyen végzett; a futóversenyben három számmal nagyobb lábbeliben állt rajthoz, mivel a raktáron nem olyan kis méretű sportcipő, amilyen neki kellett. Három pár vastag zoknival toldotta meg lába hosszát. A tanfolyam elvégzése után a harci alakulat távírásza lett, de fél év múlva viszsatért a tanintézetbe, egyrészt mert a férje Is ott dolgozott, másrészt pedig, hogy mint az összekötő szakasz parancsnoka korban nála alig fiatalabb lányokat tanítson. —■ Nehéz volt a kezdet, mert egyszeriben a mély vízben éreztem magamat. A katonai intézetben a fiúk, míg meg nem ismerték, diáktársuknak hitték, s alkalmanként olyan megjegyzésekkel is illették, amilyent felettesükkel szemben nem mertek volna mondani. Ezen csak derült, ami ennél nagyobb gondot okozott számára: egy szakasznyi fiatal lányért felelt, amikor ő maga is néha rászorult volna a tanácsra. Ezeket a csupa élet lányokat meg kellett tanítania mindarra, amivel nemrégen ő is csak ismerkedett. Felelt az alapkiképzésükért, tizenkét tantárgyban az előmenetelükért, kapcsolatban kellett lennie az osztályfőnökkel és a többi oktatóval, segíteni a lányok magánéletének problémáit orvosolni, jóllehet még ö sem rendelkezett túl sok tapasztalattal. Tehát már nemcsak magáért tartozott felelősséggel, hanem „lányaiért“ Is. Márta asszony akkor ment szülési szabadságra, amikor az első végzőseit szárnyukra bocsátotta, s azok beléptek alakulataikhoz, de fél év múlva Ismét magára öltötte a zöld egyenruhát. Aztán még egysze» otthon maradt, s azóta már két kicsi gyermek anyjaként tölti be posztját. Tartozunk azonban az Igazságnak azzal, hogy elmondjuk: mindezt Márta asz- szony nehezen tudná megtenni, ha nem lenne odahaza egy megértő nagymama, akinek szintén érdeme van abban, hogy közben Marta 2i- keSová a tiszti vizsgáit is letette. Marta Zlkeéová alhadnagy sorsa sokban hasonlít tanítványaiéhoz, mert lépten-nyomon bizonyítania kell. Ezt közvetlen felettese, HalaCka alezredes szavai is alátámasztják. A tapasztalt tiszt, aki nemcsak másokkal, magával szemben is igényes, kezdetben nem volt elragadtatva Mártától, mint ahogy mondta, beosztottja , nem volt a legeszményibb. Azóta már megváltozott róla a véleménye. ö is úgy véli, tud a lányokkal bánni, mindenben példás, következetes, noha ugyanúgy kezdte, mint azok a tapasztalatlan lányok, akiket tanít, akik amikor ide jöttek. Jóformán azt se tudták, mire vállalkoztak. Valahányu- kat azonban egyetlen vágy ösztö-- kél' bizonyítani, helytállni a had seregben. Kapcsolatok válsága Egyik hetilapunk tanácsadó rovatét olvasva tanár ismerősöm nagyon felháborodott: „Még elgondolni is rossz, hová süllyedtümkl Olvasom, hogy egy huszonegy éves családanya kiábrándult a férjéből, más férfiak viszont tetszenek neki, és azt kérdi, váljon-e, vagy sem. Fürdőhelyl Ismeretségét boncolgatja nagy szakértelemmel egy másik, har- / mlnckét éves fiatalasszony, természetesen férjezett, két gyereke van. A harmadik eset is hasonló, egy diáklány azt kérdi, mennyire fontos a házasságban a szexuális élet, mert nem tud dönteni két fiúismerőse között, az egyiket már négy éve ismeri, de az igazi szerelmet csak a másik fiú mutatta meg neki, azt viszont mindössze két hónapja ismeri... Micsoda er- kölcstelenségl“ Igen, az, mondtam, de nem a megállapítása szomö- rított el, hanem az, hogy olyan ember jelentette ki, akinek feladata, munkája a fiatalok nevelése. Az elmúlt hetek minden diákvárosban a szalagavatók jegyében telteik el. Magam is részt vettem kettőn. Mindkettő meghitt légkörben zajlott le, s annak rendje-mód- ja szerint a szülők is részt vettek rajta egészen reggelig. Reggel aztán csak a szülők mentek aludni, csemetéik nem, ők folytatták a dinomdánomotegyik osztálytársuk szüleinek a hétvégi házában. Félreértés ne és- séik, a szalagavató második, nem hivatalos részét Is gondos előkészületek előzték meg, megfelelő mennyiségű ételt, de főleg Italt és cigarettát szállítottak a félreeső nyaralóba. Tehát nem vala miféle spontán ötletről volt szó. Úgyhogy a gyerekek hajnalban már sietve, topogva búcsúztak álmos szüleiktől, akik közül nem egv még további jó mulatóst is kívánt nekik. Engem nem ez az ó.szlnte kívánság szomorltott el, hanem az, ■ hogy olyan embe reik mondták, akiknek abban a pillanatban, de már jóval előtte is gyerekük nevelése kellett volna, hogy a legfontosabb dolga legyen. Tudom, senki sem szereti, ha nevelik, ha felelősségre vonják, ha szemére vetik, nem úgy cselekedett, mint azt tőle elvárták, máskor jobban gondolja meg ... Ezt a saját friss tapasztalataimmal Is megtoldhatom: senki sem szereti, ha nevelik, de nevelni sem szeretünk, és a szülők egy része nyugodt lelkiismerettel 'belemenne egy nevelődjéik a gyerek-féle megoldásba. Belemennc? Azt hiszem, nagyon sok családban feje tetejére állították a nevelést: a gyerekek irányítják a szülőket, az ő akaratuk szerint történik minden, az évszázadokon át tisztelt szülő-gyerek viszony egyik hónapról a másikra értékét veszítette, és ez a helyzet idézi elő azt, «mire tanár barátom azt mondta, erkölcstelenség. A szülői hivatás a világon a legelterjedtebb hivatás; valamennylOnlknek van képesítése a gyakorlására, amelyet Igaz, nem egyazon Iskolában szereztünk meg, de nekünk, szülőknek az ott tanultakat legalább olyan szinten kellene továbbadnunk, mint azt annak idején ml a szüléinktől kaptuk, és amelynek alaptétele így szól: az ember elsősorban elöteremtöje az értékeknek, és csak azután fogyasztóia Zársek Erzseiiru
