Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-11-23 / 47. szám

Akkor világíthatjuk meg tárgyilagosan, alaposabban értelmézve az elénk ' tárt színdarabot, ha a szerzővel és annak saját értékrendje szerint magyarázzuk a látot­takat, hallottakat. Vagyis: ha a szerzői-rendezői és nem utolsósorban színészi kódra önmagunk „ellenkódjával“, saját képzettársításunk­kal, kritikai meglátásunkkal válaszo­lunk, ilyen vagy másmilyen véleményt formálva. A korszerű színháznak szin­te kötelességévé.vált olyan művek szín­padra vitele, amelyek hétköznapjaink életét, problémáit taglalják és elősegí­tik, hogy közönségünk is egyre tudato­sabban szembe nézhessen problémáival. Ilyen célból mutatja be a Magyar Te­rületi Színház Ján SolovlC:,S. 0. S. cí­mű vígjátékát Is 1982. december 3-án pénteken 19.30 .órakor Komáromban (Komárno) a Szakszervezetek Házában. Ez lesz az 1982—83-as Jubileumi évad harmadik bemutatója. A darabot Daniela Kapitáfl'ová rendezi Jónak ígérkező sze­reposztásban. Ezt az eredeti szlovák vígjátékot Ez aztán á meglepetés címmel Konrád Jó­JUBILEUM MATES zsef rendezésében már bemutatta a szín­ház az 1969—70-es idényben. Nyilván most más szereplőkkel, eltérő rendezői értelmezésben láthatjuk viszont a da­rabot. A próbák Javában folynak. Nevet és derül a társulat. Az alkotó munka kö­zel Jár a megérdemelt sikerrel kecseg­tető bemutatóhoz: egyre gördüléke­nyebben peregnek a jelenetek, egyre természetesebbé válnak a párbeszédek, és a látszólag egyszerű, afféle köny- nyed komédiázásra is módot adó alap­ötlet hangulatos előadást ígér. A darab cselekménye napjainkban Játszódik, és az igazság kereséséről szól, pontosabban arról, hogy az igaz­ságot nehéz megtalálni. A tisztességes családapa, a munka után még otthon Is „műszakot“ vállaló családanya, a zsörtölődő anyós-anya-nagymama, a fe­csegő, s8ket barátnő, a bullgánkodö gyermek vagy akár egy nevelőintézeti vagány Jelenléte a színpadon az élet valódiságát tükrözi. Az Oj Szó 1969. ok­tóber 31-1 számában így fejezte be kri­tikai észrevételeit Szllvássy József: „A bemutató végén zúgott a taps, s ez azt bizonyítja, hogy a közönség ezt a víg­játékot kedvezően fogadta.“ Reméljük, most is így lesz. A Játékhoz nem kellenek „különle­ges megoldások“, trükkök, inkább a ter­mészetes konfliktusok, a valós helyze­tek tükröztetését, a puritánabb színpa­di eszközöket, vagyis a realista szín­játszást Igényli. A szülő és gyermek kö­zötti ellentmondások és az egyes nem­zedékek más-más életfelfogásából adó­dó fonák helyzetek is erre utalnak, s nyilván ehhez kell Igazodnia színész­nek, rendezőnek, tervezőnek is egy­aránt. A zenei montázs, valamint a Jelmez- és díszletterv Platzner Tibor munkája. Szereplők: Bugár Béla, Lőrlncz Margit, Fabó Tibor (első nyilvános szereplése), Kádek Rita, Pőthe István, Ferenczy An­na érdemes művész és Udvardy Anna. (szuchy] FEKEH ROZSA, FEHER ROZSA FŐSZEREPBEN; ÄBRAHÄM EDIT X' padláson bújt meg, hogy ne tud­janak róla, aztán a kertek alatt távo­zott, hogy senki se lássa. Tőre Emília nem szerette az árnyékot; fényre, vilá­gosságra vágyott, mint a virág. Csak­hogy ő fekete rózsa volt. Fekete virág, amelyet sosem ért napfény. Aztán visz- szajött — és feladta magát. Nem bírta tovább leplezni a titkát. Bűnös volt, mert részeges apja ellen fordult, de a gyilkosságnak vélt tragédia valójában önvédelemből származó baleset volt. Bárány Ili nem élt meg hasonló tra­gédiát. A szerelembe is éppen hogy csak belekóstolt. Fehér rózsa volt, amely ki­száradt, mielőtt szirmot bonthatott vol­na. Fekete rózsa, fehér rózsa. Ami közös bennük: Abrahám Edit tiszta tekintete, izgalmas egyénisége. Tőre Emlíliát Cse­res Tibor A fekete rózsa című regényé­nek tévéfilmváltozatában keltette élet­re, Bárány Ilit pedig a Zokogó majom­ban formálta meg. Jan Nowicktval a Kettévált mennyezetben. {Baldóczl Csaba felvételei] Első filmszerepét Gábor Pál Kettévált mennyezetében kapta, ő volt a magá­nyos mérnök örökké ugrásra kész, va- dóc lánya. Romána, aki Janus-arcú ap­ján kívül senkit sem szeretett igazán. Még az anyáskodó természetű szövő­nőt, apja szerelmét sem, aki anyja he­lyett ruháját is, lelkét is tisztán tartot­ta. A film és a tévé mellett a Madách Színház kezdte foglalkoztatni Abrahám Editet. A Sok hűhó semmiért Herojával már komoly színpadi sikert ért el; ne­ve, egyénisége mégis mostanában kezd ismerté válni, amikor Kecskeméten Sar- kadl Imre, Bródy Sándor és Katona Jó­zsef hősnőit formálja meg. Az Elve­szett paradicsom Mlrája, A tanítónő Flórája és a Bánk bán Melindája már egyértelműen arra utal, hogy Abrahám Edit is rövid Időn belül ott lesz az él­vonalban. Ott, ahol most Básti Juli, Igó Éva, Udvaros Dorottya, Hernádi Judit és Máté Gábor nevét Jegyzik. —szabó— „Sokszor egyetlen élmény egész élet­re megnyitja á fiatal lelket a zenének. Ezt az élményt nem lehet a véletlenre bízni“ — vallotta a nagy mester, Ko­dály Zoltán; s ennek a gondolatnak a szellemében rendezték meg október 16- án Kassán (KoélceJ a Művészetek Há­zában az énekkari fesztivált. Sajnos, Ján Cikker nemzeti művész betegsége miatt nem Jelenhetett meg a műsoron, de ünnepi megemlékezését felolvasták a közönségnek. : A száz éve született Kodály Zoltán életét és munkásságát Vass Lajos, bu­dapesti Erkel-díjas zeneszerző ismer­tette. Beszédében kiepielte, hogy Ko­dály hároméves korában került Galán- tára, majd 1892-től Nagyszombatban Járt iskolába. Szerette ezt a vidéket, ké­sőbb is szívesen látogatott el erre a tájra, ahol — bevallása szerint — éle- . te legszebb hét évét töltötte. Itt sze­rette meg az egyszerű emberek egysze­rű dalait, itt érezte meg azt, hogy ezek a dalok évszázadok búját, bánatát és örömét mentették át egészen napjain­Legyen a zene mindenkié kig, 8 fennmaradásukat bűn lenne csu­pán a véletlenre bízni. 1905-ben kezdte meg nagy jelentősé­gű népdalgyűjtő munkásságát, amelyet később Bartókkal közösen folytatott. A népdalhoz élete végéig hű maradt, mű­veit a magyar nemzeti hagyományok­kal és népzenével való összeforrottság jellemzi, tudományos munkái Is főként a népzene kérdéseivel foglalkoznak. Sokat alkotott, sokat dolgozott. Ne­héz szerepet vállalt magára: „teremtő, felfedező, feltörő és sziklabontó“ (Sza­bolcsi Bence) volt. Mindenkihez közel akarta hozni a zenét, s tudta, hogy a legkisebbek nevelésével kell elkezde­nie. Azt vallotta, hogy „Senki sem túl­ságosan nagy arra, hogy kicsinyeknek írjon. Sőt igyekeznie kell, hogy elég nagy legyen rá.“ Az ő emberségének és tudásának nagysága elég volt ahhoz, hogy új zeneoktató módszere — ame­lyet létrehozott — elnyerje a világ tet­szését. Bebizonyította, hogy: „A jól ve­zetett énekóra nem teher, hanem üdü­lés, derű és Jókedv forrása.“ S hogy ez valóban így igaz, arról meggyőződhetett a közönség Is. A Kas­sal (KoSice) Alapiskola és Gimnázium Csengettyű énekkara tagjainak arcáról a derű és Jókedv sugárzott. Kultúráltan, tisztán adták elő igényes műsorszámai­kat, méltók voltak arra, hogy egy Ilyen nagyszabású találkozó nyltókórusaként lépjenek színpadra, őket követte a CSEMADOK buzital (Buzica) vegyeskó­rusa, a Cantica Veterinarla Cassovien- sis, a Kassal Tanítók Énekkara, a CSE­MADOK kassai Csermely Kórusa, a Pé­csi Nevelők Háza Fúvósötöse, a Cseh­szlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara, végül pedig a Pécsi Nevelők Háza Vegyeskórusa'. Gazdag és élvezetes volt a műsor, mél­tó a világhírű művész, zenetudós és pe­dagógus centenáriumának megünnep­1^cárp HADAS KATALIN A JÓZSEF ATTILA IFJÚSÁGI KLUBRÓL A klub tizennyolcadik esztendeje mű­ködik — változó sikerekkel, eredmé­nyekkel, akár egyetlen évadon belül Is. Ilyen volt például az előző eszten­dő, amikor is az őszi hónapokban folyt határozottabb, megalapozottabb tevé­kenység. Ha a JAIK eddigi évadjait egyetlen szóval kéne minősíteni, azt ír­hatnánk, hogy ez a klub a mai napig nem vetkezte le az ösztönösséget. Ennek eredménye az akadozó, meg- -megtorpanó klubmunka. Szinte alig el­hihető, hogy egy művelődési klub — akár egyetlen hét leforgása alatt — ké­pes zenélni nem tudó „gitárost“, és hi­vatását szerető, tekintélynek örvendő kritikust, képzőművészt, esetleg költőt fogadni. Akár az árnyék a fény mellett, a bratislaval József Attila Ifjúsági Klub estjein úgy fér meg egymás mellett a dilettáns a pályájukon elismert neves előadókkal. Néha már-már alig hiszi az ember, hogy ugyanabban a teremben, ugyanabban a közegben — egy műve­lődési ifjúsági klubban vagyunk. Hogy csak a múlt esztendőt említsük. Volt „ügyességi“ verseny (almaevés), szere­pelt itt Dinnyés József és Zs. Nagy La­jos, Tőzsér Árpád, Grendel Lajos, Macs József, a Hét című hetilap képviseleté­ben, de voltak olyan esetek is, amikor ezért vagy azért (leginkább a fejetlen­ség, szervezetlenség óriási hibáiból) műsor nélkül maradt a közönség. A művelődési klub legyen művelődé­si klub. Sajnos, gyakran a tapasztalat­lan vezetők miatt a JAIK képtelen kül­detésének megfelelni. Sűrűn elhangzik az a kijelentés, hogy a JAIK évente na- • gyón sok műsoros estet szervez [kb hatvanat), és így képtelenség a megala. pozottabb munka, rövid az egyes mű­sorokra való felkészülési idő. Hogy milyen műsorok maradtak el a tavaszi évadból? Többek között óhaj maradt Szvorák Katalin föllépése, Mi­lan Rúfus szerzői estje és a műfordítás műhelygondjait taglaló est. Hiába vár­tuk Jónás Gábor zongoraműsorát és még nagyon sok mindent. De hát ne csak a vezetőséget, az ak­tívabb tagságot vonjuk felelősségre, ha­nem szóljunk a mindennapi gondokról is. A JAIK-nak nincs saját terme. így például tavaly a CSEMADOK óvárosi szervezetének konferenciája miatt el­maradt az Irodalmi Szemle szerkesztői­vel való beszélgetés. A klubnak, bár ti­zennyolc esztendeje létezik, nincsen magnetofonja, diavetítője. Sőt, az elő­adásokon is az értekezleteken szokásos ülésrend a kötelező. A három sornyi asztal elmozdíthatatlan, a klubtag pe­dig feszélyezve érzi magát. Időbe telik, amíg a klub új tagjai megbarátkoznak a régiekkel. A terem tehát nem éppen népszerű. Évek óta még frissítőt sem árulnak a tagoknak. De ami a legtöbb problémát okozza; a JAIK-terem alkalmatlan hang­versenyekre, így vagy lemond a zenei előadásokról a tagság, vagy csak fél­resikeredett est tanújává lesz. Számomra érthetetlen az is, hogy a klub vezetősége nem működik együtt a pionírház irányítóival. Ott ugyanis kitűnő akusztikájú hangversenyterem van. Szóval kifogásolható garmadával van. Szarka Katalint, a JAIK aktív tagját kértem meg, hogy tájékoztasson az új évad műsortervéről. Elmondta, hogy fel­lép majd Kóka Rozália erdélyi mesélő, Szvorák Katalin népdalénekes; előadó­estet tart Szűcs Adrianna, elhangzik Mórocz Károly Kodály nyomában című előadása is. Tervezik továbbá Nagy Jó­zsef képzőművész kiállítását, Lehel Zsolt dlafilm-vetítéses előadását Szlo­vákia fővárosáról. Író-olvasó találko­zók, koncertek, fényképkiállítások is szerepelnek a tervben. Várjuk tehát a valóra váltásukat. Vajkai Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom