Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-10-19 / 42. szám

\ 9 K ora reggel Indultunk el Prágából úticélunk felé, Keporyjébe. A fővárostól húsz kilométerre levő kis falucs­ka elhagyott kőbányájában készül a Barrandov Filmstúdió új filmje Jura] Herz rendezésében. Címe: A szarka. Űtltársam Tarján Györgyi, a film főszereplője. Míg a helyszínre érünk, megkérdezem: Hogyan kapta meg a film főszerepét? — Két éve Ismerkedtem meg Ju­ra) Herzcel Karlovy Varyban, egy filmfesztivál alkalmával. Már ak­kor felmerült, hogy közösen dol­gozzunk. Egy korábbi filmjének (A Ferat cég vámpírja] egyik sze­repét ajánlotta fel, amelyben egy autóversenyzönőt játszottam vol­na. A film végül különböző ókok miatt nem velem készült el. — Mi történt ezután? — Márciusban csengett otthon a telefon, s a vonal másik végén Ju­ra] Herz. Kissé meglepődtem. Azért hívott, hogy felajánlja új filmjének egyik fontos szerepét. Elutaztam Prágába. Sokat beszél­gettünk a forgatókönyvről és a reám váró feladatokról. (Szeren­csés véletlen számomra, hogy ta­vasszal a Magyar Tv-ben szombat esténként csehszlovák filmtörté­neti sorozat ment •— amelyet szí­vesen néztem =—, így képet kap­tam filmművészetükről.) — Kit alakít a filmben? — Én vagyok Szarka — ahogy a név Is sugallja, a történet során elcsen néhány dolgot — egy sors- üldözöít szegény, csavargó lány, aki sokszor nehéz helyzetbe kerül. Állandóan ugrásra kész, mint egy vadmacska. Kissé romlott, de, vé­gül Is, amikor cselekedni kell, ő az egyetlen, aki Igaz emberként viselkedik . — Igaz, hogy a szerep kedvéért megtanult csehül? — Ez is túlzás. Elutazásom előtt vettem néhány nyelvleckét. — Ogy hallottam, hogy a szö­veget csehül mondja. — Igen. A forgatás elején a rendező megkért, hogy tanuljak meg néhány mondatot, mivel a hosszú beállítások miatt gyakran kerülök közeli képbe. Ez nagyban segítené a film utómunkálatait. A tolmácsnőm, Kati segítségével ki­dolgoztunk egy módszert. Ezzel sikerült esténként megtanulnom a másnapi filmbeli mondókámat. Lassan azt vettem észre, hogy megértem a kollégáimat. Sőt a szünetekben felhasználva a tanult szavakat, már igen Jól elbeszélge­tünk csehül. Egy hónapi ott-tar- tózkodásom után, ahogy mondani szokás, már nem tudnának elad­ni. formálódott át a történet, és ala­kult azzá, amit Itt lát. Ez a film egyúttal figyelmezte­tés a környezetszennyezés, a ter­mészet erőszakos tönkretétele el­len. Az emberek óvják meg a meg­lévő értékeket és mindent, ami körülveszi őket, saját jövőjük ér­dekében. A történet végül is egy eldur­vult középkort ábrázol, s ez rossz esetben a „jövő középkora“ is le­het. Ezért használtuk fel a jelen­kor eszközeit: az autóroncsokat, a motorokat és a dzsessz-rock ze­nét. Nincsenek Illúzióim, hogy fil­mem mindenkinek tetszeni fog. A célom egy szokatlan játék létre­hozása. A forgatási nap végén megke­resem Jaroslav Maiinát. — A rendező azt mondta, hogy nagyon sokat köszönhet önnek. — Én még többet köszönhetek Jura] Herznek, hogy ennyire sza­badon engedte a fantáziámat, és megszülethetett ez az' ,,örült álom“. Eddig színházi díszleteket terveztem, és nagyon boldog va­gyok, hogy egy film sorsát befo­lyásolhatom. — Hogyan történt a helyszín ki­választása? — Arra törekedtem, hogy az ál­talam kitalált fantasztikumot egy autentikus valóságba helyezzem, így választottam ezt a kőbányát. Amit a természet adott, én nem tudtam volna felépíteni! így a ket­tő tud azzá válni, ami. — A sok furcsa jelmez és dísz­let láttán felmerül a kérdés: nem volt nagyon nehéz a kellékek meg­szerzése, elkészítése, összeállítá­sa? — Rengeteget köszönhetek ba­rátaimnak, a stáb tagjainak és a sok külső segítőnek. Örömmel töl­tött el az a lelkesedés, ahogy fo­kozott igények ellenére mindenki segített álmom megvalósításában. Voltak félelmeim, hogy a színé­szek egyáltalán hajlandók lesz­nek-e magukra venni a ruhákat. Elsősorban Tarján Györgyire gon­doltam. Ö megnyugtatott, hogy jelmeze jobban segíti átélni sze­repét. Évek óta mint képzőművész is szokatlan alkotásokat készítek, célom, hogy szolgáljam az embe­reket és segítsem, ha áttételesen is, a munkájukat. Az F. Sz. M. nyomán A kuruz'slót Rubin próbálja meg­győzni igazáról. Különös látvány fogad a kőbá­nyában. A hegyoldalon hatalmas. fekete nylonok színes festékkel bekenve, textíliák lógnak a leve­gőben, zsinórokra feszítve. Elszórt rongydarabokon lépkedünk. An­gyalnak, ördögnek, hóhérnak, bo­londnak, apácának, barátnak, ka­tonának öltözött színészekkel ta­lálkozunk a büfé előtt. Allegori­kus maszkok a kezekben és az asztalokon. Furcsa látványt nyúj­tanak reggeli kávéjukat szürcsöl- ve. Várják a forgatás kezdetét. Később, az ebédszünetben beszé­lek a film , rendezőjével. Jura) Herzcel. — Hogyan született meg ez a film? — Több film gondolata foglal­koztat egyszerre. A forgatókönyv négy évvel ezelőtt készült el, An­tonín Pfidal munkája, aki régi cseh szatírák alapján írta. Közép­kori történet dekameroni világgal. Az itt látott díszletek nem arra az időre utálnak. ■— Vonzott az újnak a lehetősé­ge. Egy időtlen középkor. Arra gondoltam, ha lehet frakkban ját­szani Hamletet, akkor miért ne lehetne a középkort tépett far­merben. A megvalósításban nagy szerepe van Jaroslav Maiinának, a film díszlet- és jelmeztervezőjé­nek. Hosszú beszélgetések közben '■■í „A rock helyzete nagyon lehangoló — írja K. Zoltán érsekújvári (Nővé Zám- kyl olvasónk. — Nagyon szomorú, hogy a listák összeállításában is háttérbe szo­rítják a rockegyüttesek számait. Min­dig csak a disco és a dallamos táncze­ne, pedig ez már igazán idejét múlta. Mindenkinek el kell hinnie, hogy a fia­talokat csak a rock érdekli, mert az az igazi zene. Aki ezzel nem ért egyet, az csak takargatja zenei igénytelensé­gét, becsapja saját magát. Soha nem tudnám elhinni, hogy a zenében van valami jobb, mint a kemény rock.“ „Rock és disco“ jeligéjű olvasónk le­veléből idézünk: „Az utóbbi hónapok­ban ismét sokat olvasok a rock- és dis­co kedvelők vitáiról. 18 éves vagyok és úgy érzem, hogy akik csak az egyik stí­lust ismerik el, azok csak a divatot kö­vetik. Van néhány Ismerősöm, akik hol ebbe, hol abba a táborba tartoznakj de minden alkalommal erősködnek a disco vagy éppen a rock mellett. Aztán az évek múlásával saját maguk sem isme­rik el, hogy nincs saját véleményük, csak éppen a barátok megtartásáért, faiajmolásból terjesztik zenei felfogásu­kat.“ Mint a múltban, ez alkalommal is két olyan levelet ragadtunk ki a sok közül, amelyekhez külön kommentárt nem kell fűzni, legfeljebb egy harmadik levélíró. Mészáros Ágnes komáromi (Komárno) olvasónk leveléből Idézünk két monda­tot: „Minden stílusnak megvan a ma­ga szépsége és helye a könnyűzenei életben. A fontos az, hogy mikor és ki­nek szól a zene.“ Slágerlistánk e heti állásában is tük­röződnek az Idézett vélemények. A hazai listai i 1. Miroslav Zbirka: Blely kvet 2. Marika Gombltová; Pieseií na tisic a jednu noc 3. Pavol Hammel; ZRPS 4. Michal David: Líbezná 5. Gravis: Talán 6. Kamelie: Robinson 7. Olympic; Já 8. Modus;. Pozhasínané 9. Katapult: Milují severni nebe 10. Modus: Zrkadlo rokov A mag^ aror«^zágl lista; 1. Omega: Tizenhat évesen 2. Hungária: Csao, Marina 3. V’Moto-Rock: Jégszív 4. Neoton Família: Jöjj el 5. Eszményi Viktória: Egynéhány év után 6. Korái: Kevés voltam neked 7. Dinamit; Tanulj meg sírni 8. Zorán Sztevanovity — Kovács Kati; Játssz még! 9. Hungária; Várni rád egy éjen át 10. Apostol; Ne bántsd a tangót 11. KFT; Elmúltak az ünnepek 12. East: Nézz rám! 13. Soltész Rezső: Gondolsz-e majd rám? A kiifíínni 1. AC/DC: Országút a pokolba 2. Sylvie Vartan: Repülő szárnyalás 3. Adriano Celentano: Itt van a nyár 4. Lio: Banánfagylalt 5. Goombay Dance Band: Szerelem 6. Saragossa Band: Agadon 7. Babe: A részeg tengerész 8. Aneka: Kis Hölgy 9. Police: Roxana 10. Scorpions: Holiday Zf íVbarrarí.V'íS Dlnamit-plakátot küldünk Kálmán Pé­ter légi (Lehnice), Juhász György bra- tlslavai, Mukros Erzsébet Ipolysági [Sa-' hy). Szilágyi Nándor rimaszombati [Rim. Sobotaj'és Nagy Marietta ma­gyarországi szavazónknak. \7 kéVÖfl'i­Jámbor Judit kérésére közöljük Ko- vacsics András címét: 1054 Budapest V. kér., Bajcsy-Zsllinszky u. 48. IV. em. 5. Többeknek: Bródy János címe: Buda­pest, XII. kér.. Kékgolyó u. 1/a. PAPP SÄNDOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom