Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-07-13 / 28. szám

I

dén huszonhetedszer rendezték n.ag a gombaszögi völgyben a csehszlovákiai magyar dől- goaők országos k-ilturálls ünnepélyét. Mint minden esztendőben most Is a legjobb, a legszínvonalasabb hazai magyar táncegyüttesek, szólóénekesek és nép- művészeti csoportok mutatkoztak be a közönségnek, egyúttal megismerkedhettünk a nem folklór Irányzatok képviselőivel is.

A kétnapos rendezvényso rozat szombaton délután a galántai Járás népművészeti hagyományait bemutató nép rajzi kiállítás megnyitásával kezdődött. A gondosan eló készített bemutató ízelítőt adott a Járás népviselet ha gyoraányalból, használati tárgyaiból. Ezt a Vidám zenés üdvözlet című szórakoztató műsor követte, amelynek — valljuk be őszintén — csak a címe volt biztató. Csalódást okozott ugyanis a csehszlovákiai magyar tánc- daténekesek tavalyi országos fesztiválja, a Melódia 81 résztvevőinek a szereplése. Sajnos, ez a műfaj az eddig látottak és hallottak alapján nem nőtt fel a gomba jZögl kulturális ünnepség

GOMBASZOG 1982

többi műsorának színvonalához. A Fornax együttes és az énekesek közismert magyarországi szerzemények tolmácsolásával. Illetve ezek sikertelen feldolgozásával csalódást okoztak a közönségnek. Közvéleménykutatásom eredményeit is összegezve kitűnt, hogy a közönség ebben a műfajban hiányolja az eredetiséget, az új szerzeményeket, ötleteket.

Sokkal nagyobb sikerrel szerepelt a CSEMADOK ér- sekújvárl (Nővé Zámky) helyi szervezetének népszerű társastánccsoportja. A gom- baszOgl közönség tapssal Jutalmazta, s ml is elégedettek voltunk az Udvarunkba, udvarunkba elmet viselő ünnepi népművészeti műsorral. A gombaszögi ünnepély rendezősége és népes szereplőgárdája a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek testvért egységét, a szocialista országok megbonthatatlan barátságát fejezte kJ a népművészet, a dal, a tánc és a népi muzsika nyelvén.

A Csehszlovákiai Magvar Tanítók Központi Énekkarának színvonalas előadása, a kassal (Kosice) Zeleziar folklóregyüttes szereplése, az Ifjú Szivek Magyar Dal- és Táncegyüttes műsora, valamint a sátoraljaújhelyi Bodrog táncegyüttes bemutatkozása maradandó élményt nyújtott. A gombaszögi rendezvény kedves színfoltja volt a Gyér mekek a gyermekeknek el- mű összeállítás, amelyben a VII Dunamentl Tavasz győztes szinjátsző együttesel és Irodalmi színpadi csoportjai, Illetve az 1981 es zselízl íZe- liezovcej országos népművészeti fesztivál legjobbjai uralták két órán keresztül a színpadot. Kár, hogy ezt a műsort kevesebben látták, de talán a jobb propagálással az Ilyen és a hozzá hasonló műsorokat azok Is megtekintenék, akiknek szólnak — a gyermekek. Az országos seregszemle az Egy hazában élünk című gálaműsorral ért véget, amelyben a legjobb csehszlováklat magyar népművészeti együttesek, folklórcsoportok, gyermektánccsoportok és a vendégegvűttBsek léptek fel.

Az országos rendezvények színvonalát a lebonyolítás utáni napokban sokat értékeljük, Vitatkozunk azon, ml volt jó, és ml hogyan lehetne még jobb. összegezve az idei kulturális ünnepség tapasztalatait: a csoportok felkészültségével, műsoruk összeállításával elégedettek lehetünk. Elgondolkoztatö viszont az, hogyha a kulturális ünnepség valóban az egyes zsánerek legjobbjait hivatott bemutatni, akkor az országos seregszemle következetesen, valóban valamennyi műfaj legjobbjainak nyújtson teret a bemutatkozásra, Nemzetiségi kulturális életünknek több klválö csoportla maradt távol az Idei rendezvényről.’ Miért nem jött el a CSEMADOK KB népművészeti együttese, a SZŐTTES? Annál ts Inkább hiányoltam őket, mivel éppen ez az együttes ad útmutatást a hazánkban működő öntevékeny táncmozgalom valamennyi képviselőjének. A múltban sikeresen szerepelt a gombaszögi völgyben a Magyar Területi Színház. Idén az 6 fellépésük is elmaradt. S he az egyes Irányzatok legnevesebb képviselőit említjük, nem feledkezhetünk mag a fiatalok tgénvairől sem. Többekben ts hlénvérzét támadt, amiatt, hogy amatőr mozgalmunk nem teljes mértékben képviseltette megät a könnyű műfajban. Gondolok Itt a bratislavai Gravis- ra, amely ez idő tájt a legszínvonalasabb öntevékeny rockegyüttes hazánkban.

Az évente megrendezett ünnepségen a legjobbak bemutatkozásán kívül, lehetőség nyílik arra Is, hogy a csoportok tagjai meglsmér- kedhessenek egymással, tapasztalatokat cseréljenek, tanuljanak egymástól. Ezt Igazolják a szereplők találkozásai, színpadon kívüli közös táncaik, muzsikálásaik és beszélgetéseik.

Szeretnénk, ha e kulturális ünnepség színvonala továbbra is emelkedne, he a csodálatos természet) amfiteátrum nemzetiségi kultúránk legszorgalmasabb, legtehetségesebb képviselőinek adna teret a szereplésre. Gondos előkészítéssel, a vsn- dezök önfeláldozó munkájával elérhetjük, hogy kulturális mozgalmunk országos seregszemléjét még nagyobb siker koronézza.

Papp Sándor

EGY EVZÄRÖ BEMÜTATÖ

Szeretünk nevetni, és Örülünk, ha van min. A nevetnlva- lót általában tréfás dolognak tartjuk, elvégre a hámornak számos megjelenési tormája, mondandója és művészi Intenzitása van. Lehet derűt keltsen nevetséges, esetleg Indulatokat klváltöan bíráló, cslpósen sértű, magánügyeinket kipellengérező bohóság vagy éppen társadalmilag la általánosítható komádlázáe. így lehet helyzeteket teremtó tréfálkozás éppen úgy, mint többféle mutató figyelmeztetések sort, hangulatokat felszínre bozO párbeszédek tündöklése, találó Jelzők szójátéka Is, amelyek műveltségünknek megfelelően találnak célba, hát még ha a szorzói szöveget ■ tzlnésil ügyesség és a rsndszOI Otletesség vidámabbá fokozzál Sok függ persze Ilyen esetben attól, hogy milyen e színpad ét a nézőtér feszültsége, s párbeszédek hatásfoka, életszerűen batnafc-e a Jelenétek stb. Elvégre eleven helyzetet teremthet egy ruhadarab vagy bármilyen mis,, a szokásostól oltáré körülmény.

Vannak ugyan nehezebben megnevettethetO emberek, de vannak, akik mindenen kacagnak, akik hálásan megtapsolnak minden ízléses vagy Ízléstelen bohóckodást, kOlOnOsan be pikantériát Is sejtenek mOgOtte.

Kllmlts Lajos Névtelen komédiája valami „Ilyen“ vaud*- villa-féle próbálkozás Időszerűnek tűnhetó bobókás Írás, amelyből nem hiányzanak a fonák helyzetek, az elcsépelt figyelmeztetések. Csupán az t baj, hogy mindezeknek aem szatirikus, sem groteszk, sem pedig értékelhető Irodalmi háttere sincs. Az űsszetévesztések hajszolásában, ■ kl-be tatásak körforgásában kreativitásra Is bukkanhatunk, miáltal a nézőtéren bizonyos nevettetó légkor teremtődik, fOleg a második rész agylk-máslk Jelenetében, amikor a színészek Is bőségesen hozzájárulnak abhoz, hogy az elOadás mégis a fslszfnen maradjon. A rendezd áltat eleve megkurtltott, mintegy nyolcvan percre „meghúzott“ Játékidő már nem engedheti meg, hogy újabb „Irodalmi“ beavatkozásokkal „valakik* erélyesebb hangon magyarázzák meg a hiányzó ma- gyaráznlvalöt. Ezért csak dicsérni lehet a fiatal rendezőt, Daniela Kapltéilovát, hogy három hét alatt (1) menteni tudta a menthetőt, és elfogadható évzáró „nyári“ premiert vitt színpadra.

A színészek szerepük és Önmaguk azonosságét keresték, hogy Jellemrajzukat elképzelésük szerint érzékeltessék, játékukban a bohózat! Jelleget akarták hangsúlyozni, hogy ez-, által a pedagógusi mlvoltukkal hetvenkedO két „tanérnóre* (KŐvésdy Mária és Kiss Agnes JO jellemábrázolásában, akik bármilyen más foglalkozásúak Is lehettek volna), valamint a fontoskodó pózokkal OnkányasksdO portásra (VáradI Béla), egy Ingerlékeny, blsztártáa menyasszonyra 1 Mihályi Mária), egy botcsinálta tudósra (Lengyel Ferenc] vagy a névtelen levél ok^kúzat! gátlásaik által már-már krimi-paródiába ma szeszélyes házaspár (Gombos Ilona és Hizsnyal Zoltán I túlzásaira, majd egy képtelen helyzeteket teremtő kisszerú nóBtábászre (László Géza) és á passzívan Jelenlévő pincér nó alakjára (Kádek Rita) hívják fel a nézOk figyelmét.

Csupa ttpusflgure. A szerepek színészi „elrajzoltséga" ellenére — vagy talán éppen általuk — bizonyos hangúiétól teremtettek, fOleg azok számára, akik részt vettek már Ilyen vagy amolyan QdUltatésen, ás nincs kizárva, hogy „ezek* sok esetben magukra Ismerhettek. És ba igaz, hogy a humor jaléSJe a tartalmaknak a túlzásig való részletezése, akkor ez esetben Daniels Kspltáúové munkája nem volt (teljésen) blábavBiö. Karikatúráiban nem a vulgáris komikumot kareste, hanem mindent elkövetett, hogy a szövegben leledző humor maradéktalanul a felszínre kerüljön, „társadalmi humorrá“ általánosodjék. Szuchy M. Emil

Gombos Ilona és Lengyel Ferenc a darab egyik Incselkedő

lelenetében Bodnár Gábor felvétele

NAGY SIKERŰ CSEHSZLOVÁK FILMSOROZAT A MAGYAR TELEVÍZIÓ MŰSORÁN

KÓRHÁZ A VAROS SZÉLÉN

I. RÉSZ: AZ ÉVFORDULÓ

Húny Idsvérosban van Icőrliáz a város szélén... Régi, pavllonszerú töglaépületeltben vagy moddrn, pansl, csupa beton, csupa üveg épületcsodákban. Az élet azonban valamennyiben basonlö. Emberek dolgoznak mindben. 3 ezek az emberek — jóllehet néha életünket, gyógyulásunkat köszönhetjük nekik — mégiscsak ugyanolyan esendő teremtmények, mint amilyenek mlndany- nylan vagyunk. Nekik ugyanúgy megvannak a maguk emberi problémái, mint azoknak, akik gyárakban, földeken, hivatalokban dolgoznak.

Egy valamiben azonban mégis különböznek tőlünk: emberekkel dolgoznak. így aztán hatványozott felelősség bárul rájuk.

MondhatJuk-e tehát, hogy a beteg száméra nem közömbös az orvos magánélete?

Igen Is, meg nem is. Igen, mert, ha az orvos magánéleti „zűrje“ következtében műhibát követ el — ez végzetes lehet. Nem, mert ugyanúgy azt Is állíthatjuk, hogy például az autószerelő magánéletétől is függ a gépkocsivezető biztonsága. Hiszen be egy szeréimőben csalódott Ifjú (vagy akár nem is olyan Ifjú) szerelő rosz- szul állítja be a féket vagy a kormányt, az éppen úgy emberéletet követelhet, mint az orvos műhibája.

Ml tehát a következtetés?

Nem lehet más, mint hogy valamennyien felelősek vagyunk valamennyi cselekedetünkért, s minden erőnkkel arra kell törekednünk: magánéletünk problémái —- már amennyire ezt megtehetjük — ne befolyásoljanak bennünket munkánkban.

Óhatatlanul Ilyen gondolatok merülnek fel az emberben, amikor a „Körház a város szélén“ című nagy sikerű csehszlovák tévésorozat eplződjált nézi; Ez a filmsorozat ugyanis nemcsak egy kisvárosi kórház mindennapjaiba nyújt bepillantást, hanem azok életébe is, akik

ott dolgoznak. Orvosok és orvosnők, ápolók és ápolónők magánéletébe, akik hol fárasztó rutinnal, hol pedig kétségbeesett erőfeszítéssel dolgoznak — vagy éppen harcolnak — az egészségűnkért, életünkért.

S mindezek közben mindjárt felsejlik a generációk, az apák és fiúk közötti összeütközések lehetősége Is, mely elsősorban a két főhős: Sova Főorvos és fia. Karéi között támad, folytatásról folytatásra, egyre élesebben. Sova az ortopédiai osztály tekintélyes főorvosa, de Karé) is orvos, kitűnő sebész, aki történetünk eleién tizedik házassági évfordulóját készül ünnepelni özvegy édesapja házánál.

A Családi ünnepségbe azonban beleszól Karel hivatása: elsősegélyben kell részesítenie a balesetet szenvedett, Ismert kitűnő jégkorongozöt, Pfemysi Rezeket, s emiatt családjával késve érkezik a szülői házba. Ez természetesen nem kevés izgaloih és Idegesség forrása lesz.

Közben a kórházban ■— ez az a bizonyos kőrbáz e város szálén — a vtzsgálöorvos megállapitja, bogy a beteg ■ állapota válságos, a lehető leggyorsabban e! kell végezni rajta a könnyűnek cseppet sem mondható műtétet. Ebben a helyzetben nincs más választás minthogy Sovát, a tapasztalt és lelkiismeretes főorvost hívják be a beavatkozás elvégzésére.

Sova tehát otthagyja a családi ünnepséget, s a műtéthez osztálya három orvosát: Strossmalert, Blaésjt és a frissen munkába állt Alébeta Cejkovát kéri fel asz- szlsztensnek.

S aztán hamarosan megindul a harc. a céltudatos és önfeláldozó küzdelem a beteg életének megmentéséért.

*• I(Az 1. részt július 20-án sugározza a Magyar Televí- ziú)