Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-10-19 / 42. szám

M >

i' y

lí"-. -^Sröság nagyon szigorúan )$r el, él a BTK adta valamennyi lehetőséggel, kezdve azzal, hogy a fiatalkorút Javítő-nevelőintézet- be kOldí, végezve a feltétel nélküli szabadságvesztéssel. Itt a büntetés repressziv (megtorló) oldala kerül előtérbe.

^ Gyakori-e, hogy a fiatalkorúak tudatlanságból sértik meg a törvényt, hagyják-a magukat rászedni?

— Nagyon gyakoriak a csoportos bűntettek. A fiatalkorúak naivan hagyják magukat rászedni idősebb és tapasztaltabb társaiktól, egyszerűen rossz útra térnek. Az Ilyen hamis barátok unszolására vagy rábeszélésére betörnek a lakásokba, üzletekbe, nyaralókba stb. Régebben ilyen jellegű bűncselekmények csak a nagyvárosokban, esetleg nyaralóközpontok környékén fordultak elő, már csak azért Is, mert ott rengeteg ember megfordult, kisebb volt a leleplezés lehetősége. Az utóbbi Időben azonban vidéken sem ritka az ilyen eset, ráadásul a tettesek „korszerűsítették“ magukat: általában gépkocsin vagy motor- kerékpárral mennek a tett színhelyére. Nemrég épp egy ilyen társaság perét tárgyalta a bíróság, ennek tagjai betöréseket követtek el nemcsak Szlovákia, hanem Csehország területén is, és az így összelopkodott tárgyak értéke elérte a százezer koronát.

— Milyen családok gyermekei állnak leggyakrabban a bíróság előtt?

— Az esetek zömében olyan fiatalkorú tettesek perét tárgyaljuk, akik rossz családi körülmények között nevelkedtek, a szülők egyike vagy mindketten alkoholisták, esetleg többször voltak már büntetve. E családokban a gyermekek semmilyen vagy nagyon hiányos nevelést kapnak szüleiktől. De felelősségre vonhatók a gyermek- és Ifjúságvédelmi szervek Is, amelyek általában túl későn veszik észre a szülők nélkül nevelkedő kiskorúakat, és megkésve gondoskodnak Intézeti nevelésükről, annak ellenére, hogy a Családjogi Törvény felhatalmazza őket a rugalmasabb Intézekdésre. A fiatalkorúak bűnözésének további előidézői a csonka családok. A kiskorúak és később a serdülők magatartását nem kis mértékben befolyásolja az egyik szülő hiánya, vagy az, hogy az elvált szülők pinpong- labdaként kezelik őket. Külön kategóriát képeznek a jól szituált, ún. rendes családok, ahol a gyerekeknek a szereteten kívül valóban mindenük megvan.

— Kinek keilene többet fogiaikoznia a gyerekekkei, nevelnie őket, hogy megelőzzük a fiatalkorúak bűnözését?

— A család, a szülök felelősségére már fentebb kitértem, most azonban nem azokról a családokról szeretnék szólni, amelyekben kizárt a gyerek egészséges fejlődése (alkoholista, vissszaeső szülők), hanem azokról, amelyekben adva van az

óbb a család felelőssége

^ Milyennek látja a bfrőság elé került fiatalkorú bűnözőket?

I— Nagyon fiatalon, szinte pályakezdőként lettem a fiatalkorúak bűnözésével foglalkozó szenátus elnöke. Ez a munka számomra egyáltalán nem volt könnyű, mert egyrészt még én Is fiatal voltam, másrészt nagyon sajnáltam az elítélt fiatalokat. Többségük először került összeütközésbe a törvénnyel, először állt a bíróság előtt, és azt hiszem, senkit sem hagynak hidegen egy 18 éves fiatal megbánó szaval. A büntetőjogi eljárások Is elsősorban a nevelési szempontokat veszik figyelembe, amelyek célja a tettes átnevelése, tehát az ítélet nemcsak valamiféle elégtétel a megkárosított társadalom részéről, hanem egy távolabbi célt Is szem előtt tart: azt, hogy a tettes, bűnöző a jövőben rendes dolgozóvá váljék.

— Milyen kihatással lehet egy fiatalkorú életének alakulására az a tény, hogy a bíróság bűnösnek mondja ki valamilyen bűntényben, elitéli?-- Az a tapasztalatom, hogy a tárgyalások folyamán valamennyien megbánják tettüket, sőt szégyellik magukat a?ért, amit elkövettek. Gyakori tünet, hogy a szülőkkel történő szembesítés folyamán elsírják magukat. A szülők vallomása különben döntő fontosságú minden tárgyalásnál, hiszen a törvény előtt ők felelősek gyerekükért. Néhány kivételtől eltekintve a szülök nagyon tárgyilagos, kritikus nézetet vallottak gyerekeik tevékenységéről, nem próbálták tisztára mosni csemetéiket, de nem Is Igyekeztek kibújni a felelősség alól. Gyakran az volt az érzésem, hogy az egész család szégyelll a gyerek tettét, és ebből kiindulva mondtam Ítéletet meggyőződve arról, hogy ennek a gyereknek az életében valóban az első és utolsó Ilyen jellegű cselekedetről volt szó. Persze megtörtént, hogy csalódtam, de ezek egyedi esetek voltak, s abban, hogy a fiatalkorú téttesből visszaeső bűnöző lett, nem kis szerepet játszott a család, a haverok vagy valamilyen kollektíva.

Hogyan viselkednek a fiatalok az ítélethirdetés pillanatában?

t— Különféleképp. Csak kevesen tudatosítják, hogy miről Is van szó, csupán azt

A fiatalkorúak bűnözését a bíróságok általában fokozottabb körültekintéssel : tárgyalják, hiszen egy 15—18 éves fiatal még nem érett személyiség, és az : ítélethozatalnál is elsősorban a nevelési szempontokat kell figyelembe venni, | csak azután a tettes megbüntetését. A fiatalkorúak bűnözéséről, annak kiváltó okairól beszélgettünk JUDr. Ján Lábodyval, a Nyugat-szlovákiai Kerületi Bíróság bírájával.

tudják, hogy most őket elítélik. Az érzékenyebbek átsírják az egész tárgyalást, az ítélethirdetés sem érdekli őket, csupán a kiszabott büntetés magyarázata alatt lehet látni az arcukon bizonyos belső megalkuvást. Csak ritkán tapasztaltam negatív megnyilvánulásokat, efféle -hetyke megjegyzése- j két: na, mégse megyek dutyibal Sajnos, épp ezekkel a pökhendi fiatalokkal nagyon rövid Időn belül viszontláttuk egymást a tárgyalóteremben.

— Milyen jellegű bűncselekmények elkövetői vagy részesei a fiatalkorúak?

— Garázdálkodnak, testi sértést követnek el (a Büntető Törvénykönyv /BTK/ 202.,

221., 222. számú paragrafusa), részt vesznek betörésekben, a (BTK 132., 247. számú paragrafusa), bizonyos időre kisajátítanak Idegen tulajdonban levő gépkocsit, főleg kocsikázásra stb. Meg kell azonban jegyezni, hogy nagyobb városokban a fiatalkorúak sokkal súlyosabb bűntettek elkövetésében Is részt vesznek, ilyen például a rablás, a nemi erőszak stb. Ezek társadalmi szempontból különösen veszélyesek, és ennek megfelelően büntetjük elkövetőiket, akik nagy része cigány származású, és főleg olyanok, akik rossz családi körülmények között nőttek fel, vagy egyáltalán nincs semmilyen családi hátterük.

— Gyakori-« köztük a visszaeső?

f— A fiatalkorúak között is vannak visz- 1 szaesők, de sokkal kevesebben, mint a fel- , nőttek között. A fiatalkorúak többszöri bűnö- í zésének számos oka lehet: rossz társaság, | elferdült személyiség, a család hiánya, de nem ritka esetben csupán feltűnési visz- j ketegségből teszik. Az ilyen esetekben a bí- '

anyagi jólét és minden, ami egy gyerek harmonikus fejlődéséhez szükséges. Ezek a szülők azonban megfeledkeznek arról, hogy a gyereknek nem annyira az anyagiakra van szüksége, mint az ő szeretetükre, mert csak így lesz lelkileg kiegyensúyo- zott egyén belőle. Ezenkívül sok múlik az iskolán, a SZISZ-en, amelynek tevékenysége kitölthetné a fiatalok szabad idejét. Tudom, ezt nehéz elérni a felnőttek odaadó, önzetlen segítsége nélkül, de bármennyire elfoglaltak vagyunk Is, szívesen segítünk.

— Kitért a csonka házasságokra is. Sokan azt tartják, azért van belőlük ilyen sok, mert nálunk nagyon könnyű elválni...

— Ez így nem igaz, a házasság felbontásának feltételeit a Családjogi Törvény tartalmazza. A házasság felbontásához nem elég a házastársak vagy csupán egyikük akarata, hiszen a társadalomnak érdeke a család fenntartása. Kollégáimtól tudom, hogy a bíróságok nagy körültekintéssel vizsgálják, hogy a házasság valóban megszűnt-e teljesíteni társadalmi küldetését. Mindamellett nagyon fontosnak tartják a kiskorú gyerek életének további alakulását, tulajdonképpen az ő érdekeit helyezik előtérbe, és ha azok úgy kívánják, hogy a házasság megmaradjon, akkor azt nem bontják fel. A házasság például nem bomol- hat fel abban az esetben, ha bebizonyosodik, hogy a válást az egyik házastárs könnyelmű kapcsolata miatt kérvényezik.

Beszélgetett: ZACSEK ERZSÉBET

ninsztrációs fénykép

Nyugtalanító adatokat olvastam minap a főváros közelében, Malackyban működő Gerontológiai Kutatóintézetben (a gerontológia az öregkor élet- és kórtanával, valamint egyéb vonatkozásaival foglalkozó tudományág). A kimutatás szerint hazánkban az idős emberek húsz százaléka nagyon rossz élet- körülmények között él, 30 százalékuk magányos, 18 százalékuk már nem vár segítséget gyerekeitől, 11 százalékuk pedig egyáltalán senkitől. Abszolút számokban ezek az adatok körülbelül 30 000 idős emberre vonatkoznak, 30 000 hatvanöt éven felüli ember van SOS- helyzetben csupán azért, mert elszálltak felettük az évek, mert — megöregedtek.

Jó, jó, mondják bizonyára olvasóink, de mi közünk nekünk, 18—28—38 éveseknek mindehhez.

Csak látszólag semmi, mert ugyan az adatok nem közvetlenül bennünket fiatalokat és középkorúakat érintenek, viszont meglehet, hogy szüleinket, nagyszüleinket már igen. Ök csupán azért -tartoznak a harmincezer közé, mert túl messze kerültünk tőlük, ezt lehet ténylegesen, de szimbolikusan is értelmezni. Messze vagyunk, nem halljuk segélykiáltásukat.

1980-ban Szlovákiában 526 000 hatvanöt éven felüli idős ember élt. Ezek nem elsősorban a manuális segítségei — a bevásárlást, takarítást, főzést — hiányolják, hiszen mindez tökéletesen megszervezhető.

Amit az idős emberek elsősorban hiányolnak, azt a szociológusok szaknyelven pszicho-szociológiaí klegyensű lyozoltságnak nevezik. Ezt a bonyolult szakkifejezést a laikusoknak a következőképp magyarázzák: lelki nyugalom, jó közérzet, olyan légkör, amely az idős emberben nem váltja ki a mindenkitől elzárt ember érzetét.

Ezt képtelen „elvégezni“ egy ápolónő vagy egy gondozó, és ezt senki sem várhatja el tőlük. Az idős emberek sok- . Íján, hasonlítanak , a gyerekekhez: a mindennapi táplálékon, ellátáson ki*- vül nekik is hallaniuk kell egy másik szív dobogását, csak ez jelenti számuk- : ra a biztonságérzetet.

A kutatóintézet adatai szerint az idős emberek életében, kapcsolataiban körülbelül a 75. év betöltése után nagyon nagy törés áll be. Csaknem kivétel nélkül elveszítik életkedvüket még azok is, akik közismertek voltak humorérzékükről, pár perces társalgás után legfeljebb a halálról hajlandók beszélgetni. Ráadásul nagy részük mozgása korlátozódik, rossz időben inkább ki sem mozdulnak hazulról, de napos időben is legfeljebb eltotyognak a sarki üzletbe, vagy a közeli park padján üldögélnek. Tovább nem merészkednek.

Ml fiatalok, középkorúak ezt az életmódot nehezen fogjuk fel. Időnként irigyeljük az idős embereket szabad idejükért. Az Igazság nagyon kegyetlen: az az ember, aki ötven éven át naponta a 25—30 évesek munkalramával dolgozott, hasznosnak érezte magát, pótolhatatlannak, örömét lelte a munkájában, s egyszeriben itt van egyedül, nem tud mit kezdeni az Idejével, és úgy érzi, senkinek sincs rá már szüksége. Még rosszabb azonban az, ha az ilyen ember nemcsak feleslegesnek érzi magát, saját gyerekei is lépten-nyomon tudtára adják, hogy a terhűkre van. Gyakran látni két generációbelieket — szülő, gyerek — karonfogva sétálni, kedélyesen beszélgetve. Ez megnyugtató. Éppúgy megnyugtató a falusi házak előtt parkoló városi jelzésű kocsik látványa, és megnyugtató a szomszédok irigykedő megjegyzése: hazajöttek a gyerekek.

Lehet, hogy valóban helyesebb lenne ezzel a témával foglalkozni egy „felnőtt lapban“, lehet, de az idős emberek száma napról napra nő, 1990-ben 552 000 hatvanöt éven felüli nyugdíjasunk lesz. Aggasztó, hogy a mai ötvenévesek félnek az élettől, az öregségtől, 'aggódnak, hogy a mai fiatal nemzedék az idős emberek problémáit elsősorban a nyugdíjas otthonok hálózatának ki- . szélesítésével fogja megoldani. Jó lenne i azt hinni, hogy félelmük alaptalan. Ha ; megszépítjük szüléink öregségét, szép ! lesz a mi öregkorunk is.

i

ZSÄCSEK ERZSÉBET '