Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-10-05 / 40. szám

8 M Elena és Korvin Sándor (Jane Seymour és Maximilián Schell) Soha nőm énekel jól, amikor Ide­ges. Maria: Nem vagyok Elenat 'Fantom: De az vagy. A szemed, a szépséged. .. Maria közelebb megy hozzá. — Kicsoda ön, és mit akar tőlem? kérdezi, s egy hirtelen mozdu­lattal lerántja a fantom maszkját, de a rémülettől azonnal elfordít­ja a fejét. Csakhogy a fantom nem tágít. — Nézd! Ne (órául) el! Nézz rám! Valószínűleg azt hiszed, még egy maszk van rajtam, ugye? Bs azt is letépheted, mint a mási­kat. Nem, ez az én arcom. Látod, egy kísértet szeret téged. Jane Seymour és Maximilian Schell (ő rendezte a Mesél a bé­csi erdő című filmet) tlzszer-tl- zenötször is eljátsszák a Jelene­tet, mert a rendező így kívánja. FANTOM AZ OPERÁBAN Tizenegyedik forgatási nap. A helyszín Budapest, pontosab­ban a kőbányai sörgyár, amelynek _ udvara most olyan, mint egy Jól őrzött parkolóhely. Lakókocsik,- Mercedesek, taxik sorakoznak egymás mellett, távolabb egy öregúr üldögél a fa alatt. A hőség már-már elviselhetetlen, de a sör­gyár alagsorában könnyen össze­fagyna az ember. Még Jó, hogy magammal hoztam a pulóverem. Bár arra, hogy az amerikai Ro­bert Markowitz stábja jő. néhány méterrel a föld alatt fog forgat­ni, még csak véletlenül sem gon­doltam. Egyébként a rendezőről csak annyit sikerült megtudnom, tiogy eddig két Jó és két rossz filmet készített. Az operaház fan­tomja, amelyet az első kockától az utolsóig Magyarországon for­gat, az ötödik alkotása. Hogy, mi­lyen lesz, azt senki sem tudja elő­re, de annak alapján, hogy három világsztár; Michael York, Jane Seymour és Maximilian Schell Játssza a főszerepet, nem nehéz megjósolni a kasszasikert. . A. film cse.Jekmányé 19Xa-ben játszódik Budapestén. Elena Kor­vin, a szép szőke énekesnő Margit szerepében debütál a Faustban. A tomboló siker helyett éles fütty­szó zárja az előadást. Az opera igazgatója. Hunyadi báró ugyanis nagy számú közönséget fizetett le, hogy füttykoncerttel törje ketté Elena pályafutását, mert az nem fogadja el a közeledését. A von­zó énekesnő bánatában a Dunába ugrik, férje, Korvin Sándor pedig — miközben bosszút áll az ugyan­csak lefizetett kritikusok egyikén : víz helyett véletlenül savat önt magára, és mindörökre elcsúfítja az ^rcét. A bosszúállásról azonban továbbra sem mond le. Álarcot ölt magára, s a kritikus után Hunyadi bárót is kivégzl. Közben találko­zik egy énekesnővel, aki megej- töen hasonlít Elenára. A neve Ma­ria. Szép is, bájos is, csak a hang­jával van baj. De Sándor, vagyis az operaház fantomja úgy dönt, majd ö neves énekesnővé lépteti elő. Es miközben énekórákat ad neki, fokozatosan beleszeret. A földalatti folyosó egyik belső zugában most azt a jelenetet ve­szi filmszalagra, amikor Maria ar­ról faggatja a fantomot, hogy miért visel örökösen álarcot. A fantom szobájában vagyunk te­hát, amely a filmben pontosan az operaház alatt van, sőt az egyik kijárat a zenekari árokhoz vezet. A szobát? az. operaházból lopott Ingóságok díszítik. Selyem dra­péria a Teli Vilmosból, aranyo­zott szék a Manón Lescaut-ból, krlstálycsillár a Traviatából, haty- tyúágy a Lohengrinből, odébb egy orgona, még távolabb kitömött ál­latok és égő gyertyák. Fantom: Elena, legyen nyugodt. Egy kisértet szeret téged (a fantom: Maximilian Sóhell, Maria; Jane Seymour) Beszélgetésre csak az ebédszü­netben kerülhet sor, de amíg Jane Seymourral társalgók, az Oscar? -díjas Schell angolosan távozik. Mára letelt neki, ő egy percig sem marad tovább. Valahogy nem szim­patizál a rendezővel. A titkárnő­jétől tudom, akit magával hozott, hogy csak azért vállalta el a sze­repet, mert egymillió dollárt kap érte. — Számomra két okból volt von­zó ez a feladat — mondja Jane Seymour, az amerikaiak új üdvös­kéje. — Én játszom Elenát is. Ma­riát is, tehát egy filmben két sze­repet alakítok, és erre ritkán van lehetőségem. Aztán annak is örü­lök, hogy olyan színészekkel játsz­hatok, mint Schell és York, akik­kel ez az első közös munkám. Mindketten csodálatos egyénisé­gek, akik nemcsak a rendezőt, ha­nem a partnert is inspirálni tud­ják. Másnap Michael Yorkkal beszél­gettem, aki egy angol rendezőt alakít a filmben. Olvasóink Thy- balt szerepében láthatták őt Zeffi­relli- Rómeó és Júliájában,’ sTősze- repet játszott a Három testőrben, a Fedórában és a Kabaréban is. — Elegem van már az ilyen szépfiú szerepből — mondta —, szeretnék végre valami mást, ér­dekesebbet játszani. Szóltam is a producernek, hogy inkább a fan­tom szerepét bízhatta volna rám, erre azt mondta; engem lehetet­len elcsúfítani. No, nem baj, ott­hon, Los Angelesben négy forga­tókönyv vár rám. Az biztos, hogy a legközelebbi filmben már nem Jóvágásü, szeretnivaló fiatalember leszek. A következő napok forgatási helyszíne a Halászbástya volt, York és Seymour szerelmi Jelene­teit egy budai villában vették fel, az operaházat pedig Kecskeméten , találta meg a rendező. Ezek után, úgy hiszem, már csak egy kérdés­re kell választ adnom. Hogy miért éppen Magyarországon forgattak az amerikaiak? Azért, mert a pro­ducer Jól tudta: otthon sokkal többe került volna ez a film. Hogy hogyan sikerült, nemsoká­ra nálunk is kiderül. Szabó G. László totó: Markoüics Ferenc m leghosszabb sorozatnak is egyszer vége szakad. BL a televíziós sorozatok pápái pedig 13 részben je- lölték meg a folytatások ideális számát. Vannak persze hosszabb sorozatok is, néha ötvennél, száznál is több epizóddal, de rendszerint ezek is tlzenhármas egy­ségekre tagolódnak. Honnan ez a bűvös szám? Lehet, hogy valami babonából fakad, amelyben for- dított jelentése van a tizenhármasnak, vagyis nem bajt, szerencsétlenséget, bukást, hanem Jót, szerencsét, si­kert hordoz magában, vagy legalábbis ennek ígéretét. Bár művészi berkekben mindmáig elég gyakori Jelen­ség a babona, a babonásság, most azonban szó sincs ba- honáról. A tlzenhármas szám magyarázata nagyon is köznapi, gyakorlatias -alapokon nyugszik. A világ legtöbb televíziója negyedévre tervez, s egy negyedévben álta­lában 13 kedd, szerda, csütörtök... van. Tehát egy ne­gyedévben pontosan 13 részből álló sorozatot lehet úgy elhelyezni, hogy például minden kedd este nyolc óra- •kor megjelenjék a képernyőn a Jelirat: „Kórház a város szélén“. Sorozatunknak mi is elérkeztünk az utolsó epizódjá­hoz. Ilyenkor általában a nyitott kérdések lezárása^ ahogy a szakmai zsargon mondja, ,a szálak elvarrása“ történik leginkább. Részben így van ez most is, de csak részben. Egy héttel ezelőtt ott búcsúztunk el hőseinktől, hpgy Strosmayer Jóvoltából Sova főorvos lehetőséget kapott a visszatérésre, és Karel eHHt ts megnyílt az út, hogy sebészi pályáját a bori kórházban folytathassa. Sova azonban nem él a felkínált lehetőséggel. Ügy Kórház a város szélén 13. EPIZÖD: találkozás érzt, hogy hivatásának szolgálata, a betegek érdeke, s önként vállalt kötelezettsége mind amellett szólnak,- hogy továbbra is T^niStében dolgozzék — egyszerű kör­zeti orvosként. Ismervén Sova főorvos emberi tartását, erkölcsi igényességét és szilárdságát — hiszen éppen ezáltal nőtt szívünkhöz nem nagyon lehetett előttünk kétséges, miként fog dönteni. De még így is Jóleső ér­zéssel búcsúzunk tőle; nem csalódtunk benne az utolsó pillanatokban sem. Ilyennek ismertük meg, ilyennek marad meg emlékezetünkben. Gyémántszilárdságú Jellem­nek, akinek ha van hibája, az is ebből fakad: néha má­sokkal szemben is olyan szigorú erkölcsi követelménye­ket állít fel, mint amilyeneket önmagával szemben tá­maszt minden alkalommal. Elfelejtve, hogy nem min­denki Jelleme tlyen sztkrázóan kemény... ' Karel viszont boldogan hallgat a hívó szóra. Az elvá­lás előtt még alkalmunk van látni, miként ismerkedik meg új munkahelyével és leendő kollégáival. Ügy tű­nik tehát,, hogy ezzel révbe ért. Visszakerült a sebészi pályára, ml pedig már ismerve képességeit, bízvást az­zal búcsúzhatunk tőle, hogy ennyt kitérő, kudarc és há­nyattatás után ,/áállt a pályára“, és az lehetőleg ma­gasba Jog ívelni. Ugyancsak nyugodtan vehetünk búcsút Inától és Ro­mántól is. A Jachtmov házaspár veszekedéssorozata bé­ki utóbbi hetekben olvasóink Igazán nem panaszkod­hatnak, hogy kevés változás történik a listán. Meglepő, hogy néhány dal csak nagyon rövid időre tűnik fel, és gyakran közismert slágerek hiányoznak a listákról; egy­szóval a nyár után változatossá vált a slágerlista. A szavazatok számlálásakor sok gondot okoznak az átte­kinthetetlen levelek, ezért kérünk benneteket, pontosan tüntessétek fel az előadók nevét és a számok címét. Címünk: Új Ifjúság, PraZská 11, 812 94 Bratislava. A HAZAI LISTA 1. Olympic: já 2. Marika Gombltová: Pleseft na tlslc a jednu noe 3. Miroslav 2birka: Biely kvet 4. Pavol Hammel: Ones u2 vlem 5. Marika Gombitová: Má§ v rukách máj 6. Katapult: Mllují severni nebe 7. Gravis: Talán 8. Elán: Ja viem 9. Modus: Pozhasínané 10. Hana Zagorová; Nápad MAGYARORSZÁGI LISTA 1. Hungária: Csao, Marina 2. Karthágó: Requiem 3. Katona Klári: Miért nem próbálod még velem? 4. V’Moto Rock: Jégsziv 5. Kovács Kati: Mindig van valami ba] veled 6. Kati és a Kerek Perec: Robinson 7. Komár László: Mama táncolj velem rock and rollt 8. Skorpió: A vén koldus 9. Dtnamlt: Csontváz * 10. Korái: Hangoddal ébreszt a szél 11. Neoton Família: Sámson és Delila 12. Hungária: Isztambul 13. Omega: Kemény játék KÜLFÖLDI LISTA 1. AC/DC: ök ott rockot járnak 2. Boney M.: Afrikai hold 3. Police: Roxana 4. Chilly: Titkos hazugságok 5. Sylvie Vartan: Megvolt a ritmusom 6. AC/DC: Országút a pokolba 7. Scorpions: Holiday 8. Johann Rits: Aranylovas 9. Goombay Dance Band: Hét ^könnycsepp 10. Barbra Streisand — Berry Gibb: Bűnös ZSÁKBAMACSKA ’ Omega-plakátot nyert; Meggyes LászlA kómároml (KomárndJ, Kátasi Elvira csata! (Cata), Hihner Géza párkányi [Stűrovo), Nagy Ildiké muzslat (Mu21a) és Kövesdi Katalin bényi (Bifía) slágerlista beküldőnk. AZ OLVASÖ KÉRDEZ Pásztor Éva galántai olvasónk kérdezi: Mit jelent a rockban az „evergreen“? A rock történetét a szakirodalom korszakokra osztja. Megkülönbö^et naiv és érett korszakot. Az előbbiben a dallam természetessége, a tizenévesek érzékenységének felfedezése uralkodik, a második korszak a bonyolul­tabb, a rafináltabb, az önálló szimfonikus hatásokat ke­resi, ÚJ instrumentumok bevezetésével gazdagodik. A ki­fejezés lényegében a hosszú éveken keresztül uralkodó vagy visszatérő slágereket, illetve slágerzenéket jelöli. Kovács Kati rimaszombati (Rimavská Sobotaj diáklány kérdése: Mikor élte fénykorát a twist? A szakirodalom a twistet táncbeit divatként tartja szá­mon. Olyan kísérletek közé tartozik, amelyeket bizonyos szórakoztatóipari vagy zenei manipuláció révén hosszabb- -rövidebb ideig sikerül fenntartani. A twistörület 1960- ban száguldott végig a világon. Érdekesség, hogy az el­ső sikeres twistszám címe „Gyere twlsteljünk újra“ volt, amelyet Chubby Checker előadásában, pedig 1960 előtt ezt a táncot még senki sem Ismerte. Igazolja ezt az Is, hogy az első lemezeken feltüntették a tánc leírását is: Egyik lábunkkal kilépünk, mintha egy cigarettacsikket nyomnánk el, a többi már könnyű, a másik lábunkkal is kilépünk és újabb cigarettacsikket nyomunk el. 1961-ben, amikor az első diszkók megnyíltak, a twist üteme járta. A twist eltűnt, de a tánc intézményes ke­rete, népszerűsítője, otthona, a diszkó megmaradt. PAPP SÁNDOR kUléssel végződik. Ina túlvan a BlaieJ-ügyön, s azt is megértéssel fogadjuk, hogy a fiatalasszony ügy érzi, családi békéjük záloga: ha ezután külön élnek anyósá­tól. Nemcsak a népmesék, a klasszikus müvek sora is há­zassággal, lakodalommal végződik. Ml is részeset lehe­tünk még egy esküvőnek, amelyen Gufíková nővér és Pshkava — aki annak idején „fészek“-ben feküdt — fogadnak örök hűséget egymásnak. Hogy valóban így lesz-e, azt nem lehet tudni, de nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy a vidám vendég­seregben ott van Alibeta és Karel is, és kettejük között olyan kölcsönös vonzódást fedezhetünk fel, amelynek alapján remélhetjük ... Remélhetjük? Igen... Talán... Mindenesetre szeretnénk! Szeret­nénk, ha ez a két értékes ember egymásra találna, és összekötné az életét. Karel mögött sok keserves kínló­dás, szenvedés áll,^de értékes ember. Valahol legbelül mégis ,flZ apja fia“! Megérdemelne egy olyan nagysze­rű feleséget, amilyen Al'Sbetából válna, aki egész bizto­san JÓ anyukája lenne a kis Hankának is, és boldogan szülne újabb kis Sovákat... De hát mindez már csak képzelgés... Nem tudjuk, mi lesz a sorsuk. Mint ahogy a többieké is változhat, mó­dosulhat még. Egyetlen, amiben biztosak lehelünk, hogy ott, a város szélén, abban a kórházban továbbra is gyó­gyítani fogják a betegeket, s továbbra is lesznek falai között olyan orvosok, ápolónők, akik mindig mindent el­követnek majd, ha emberéletről, a betegek egészségének visszaadásáról van szó. —sj—

Next

/
Oldalképek
Tartalom