Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-09-07 / 36. szám

4

E

gyszer régebben mér jártam Tolmá< csőn (TlmaCe) az Sz. M. Klrov Szlo“ vák Energetikai Gépgyárban. Az líjú-' sági szervezet tagjai akkor a maradék, de nem hulladék csövek felhasználásával, hasznosításával foglalkoztak, és örültek, hogy épül a csőosztályozó.

— Elkészült, működik? — kérdem Józef Horváthtól, a SZISZ üzemi szervezete titkárátöl, aki már hat éve tölti be ezt a feladatkört, és töviről hegyire Ismeri az egész gyárat. Az egyik csarnok felé haladva látom, hogy csaknem minden második ember messziről köszönti.

Elkészült, s ez nagy esemény volt számunkra, mert addig mindenkit nagyon lekötött ez a munka. Igaz, hogy senki sem ődzkodott, ha szóltunk, jöttek az emberek, de azért mégiscsak sok volt.

I— Ezen most már túlvannak ...

I— Nem egészen. Olykor, ha nem győzi vagy ha meghibásodik a gép, akkor még segítünk. De ez már így is egészen más a helyzet...

Jozef Horváth nem tartozik a gyár leg- fiatalabbjal közé, és nem Is Itt, hanem a mezőgazdaságban kezdte. De ez most nem számit. Az Ifjúsági munkának Itt Is, ott Is megvannak a közös vonásai. A természetbarátok, mint amilyen Jozef Horváth Is, mindenütt társakra találnak. Sok emlékérem tudajdonosa, és természetjárás közben fényképez Is ..,

— Különben most nem Is ez, hanem az energetika érdekel, mert nemcsak ma, hanem a Jövőben Is ez lesz az egyik kulcskérdés. Azon áll vagy bukik az éleifor- mánk, hogy mennyi energiánk lesz, és ez részben itt, a gépgyárban dől el. Vajon ezen a területen ml az, ami várható, ami készül? — kérdezem Imrich Rubryckytől, az Ifjú Szakemberek Üzemi Tanácsa elnökétől, és nemcsak arra vagyok kíváncsi, hogy ml készül a vaskonyhában, hanem arra Is, hogyan veszik ki ebből részüket a fiatalok.

Lukáá Pastier és Miroslav Macho

vaskonyhAban

>— Ez nem egyszerű kérdés, hiszen az egész világ ezen töri a fejét. Ml két Irányba próbálkozunk: már most bekapcsolódtunk az atomerőmű-programba, és a hagyományos . hőerőművek szállítói vagyunk, s a jövőben az úgynevezett fluldumos, vagyis a kisebb kalóriaértékű fűtőanyagok égetésére alkalmas hőerőművek gyártását Is elkezdjük. A világban már megoldott kérdés a kétlépcsős tüzelési módnak Is nevezett technológia. Ml Is készítjük már a kazánok tervrajzait, az erőművek kivitelezési tervét stb.

— Az atomeröműgyártásban szélesebb együttműködés keretén belül dolgozunk majd. A terv szerint ml gyártjuk a göz- elválasztőkat nemcsak az idehaza épülő erőműveknek, hanem a többi szocialista ország, így az NDK részére Is. Készül már a dokumentációs anyag, és folynak az egyeztetések a Szovjetunió szakembereivel, s ha minden jól megy, hamarosan meg-* kezdődik az újabb elemek gyártása.

— Ez még a jövő zenéje, ami egyfajta átállást Is Jelent. A hagyományos energetikai forma helyett újakat gyártanak majd, ami összetettebb, bonyolultabb és pontosabb munkát Igényel majd, és nagyobb feladatot ró a fiatalokra Is.

Az energia kérdése szorosan összefügg környezetünkkel. Nem kell-e attól tartanunk, hogy önmagunk és a jövő nemzedék ellen cselekszünk, amikor újahb és újabb, s mind nagyobb hőerőműveket építünk?

— Az emberiség nagy kérdőjel előtt áll, de éppen ez a két forma, amelynek a dokumentációja készül, elsősorban a védelmet helyezi előtérbe.

<— Hogyan?

'— A fluldumos hőerőmű nemcsak azért célszerű számunkra, mert hasznosítja azokat az energiaforrásokat, amelyek koráb-* ban veszendőbe mentek, hanem azért Is, mert kevésbé szennyezi a környezetet.

És az atomerőmű?

— Volt már néhány kritikus helyzet a világban az atomerőművek körül, de egyeN lenegy esetben sem történt meg, hogy környezetszennyeződésre került volna sor. A jövőben pedig erre még nagyobb gondot fordítanak majd az energetikusok, így ml Is. Már készülnek a leendő 1000 megawattos atomerőművek védőburkalnak a tervrajzai. Az eddig épült kisebb erőműveknél ezt még nem tartották szükségesnek, de a nagyobbaknál már erre is gondot fordítanak a tervezők, és egyfajta „légmentes“ védőburokkal látják el. S hogy a témánál maradjak, éppen a ml feladatunk lesz, hogy ezeket legyártsuk és felszereljük.

Szép és izgalmas, de ugyanakkor nehéz feladat vár a gyár fiataljaira, és ezt mindenekelőtt a Fiatal Szakemberek Tanácsa segítségével látják el. A tanácsnak hét tagja van, de a jövőben a feladatok gyarapodásával további szakembereket kapcsolnak majd be a munkába.

Búcsúzom Imrich Kubrlckytől, és Jozef Horváth kíséretében elindulok a gyár új csarnokába. Amikor pár évvel ezelőtt Itt jártam, még csak a váza volt meg, így érthető a kíváncsiságom. Látni akartam, mit csinálnak, hogyan dolgoznak ebben az óriási csarnokban.

Éppen műszakváltásra érünk oda, ezért békés, nyugodt a hangulat. Itt a legtöbb ember egyéni, egyedi feladatokat lát el, így legtöbbször nemcsak hogy nem folytatják a délelőtti műszakosok munkáját, hanem még a kézi gépeket Is egészen új helyre kell, hogy szállítsák.

Figyelem, hogyan működik egy hatalmas hegesztőgép. Itt Is, ott Is két-három emeletnyi, látszólag kusza, egymás hegyén-há- tán futó csörengeteg, bonyolult rendszsr- ben vonuló vezeték készül... Kubrlcky mérnök mondta, hogy a rajzasztalokon még bonyolultahh, még összetettebb erőművek tervrajza készül.

— Milyen lesz az, ha már ez is Ilyen bonyolult, és hogyan képesek mindezt nemcsak megálmodni, hanem kivitelezni is? — kérdem kísérőmtől.

>— Ügy hogy mindenki nagyon pontosan Ismeri a tervrajzokat — kapom a választ, és aztán magam Is meggyőződhetek a szavak Igazáról. Közben a nagy géptől áttérünk két kisebb munkacsoporthoz, és most őket figyelem.

LukáS Pastier és Miroslav Macho előbb egy kis tervrajzot, majd egy nagyobb tervrajz részletét tanulmányozzák, aztán az U alakúra hajlított lapos vasat. Forgatják jobbra, balra, majd elkészítenek egy formát, amelybe csak beleillesztik az említett vasat, és hozzáforrasztják a szükséges részeket.

— Ez Is benne van a tervrajzban?

— Nem, ez nincs benne — mondja LukáS Pastier —, de ha azt akarjuk, hogy műszak végére lássék Is valami a munkánkból, hát valami ilyesmit Is csinálunk. így nem kell a műszakot mérlcskélésekkel eltölteni, egyszerűen megcsináljuk ezt a formát, és utána már nem kell annyit játszanunk.

— Egy be nem nyújtott, de hasznosított újítás — mondja az Ifjúsági elnök —, melyből egy műszak alatt több Is készül. EnélkOl nehezen lehetne elképzelni Itt a munkát. Azért Is dolgozik mindig együtt egy idősebb és egy fiatalabb munkát, hogy a tapasztaltabb rájöjjön a munka fortélyára és azt megmutathassa a fiatalabb- nak. Néha a hegesztőpisztolyt is felcserélik, mert it nemcsak annak fájdul meg a szeme, aki tartja, hanem annak Is, aki a munkadarabokat a keze ügyébe adja, mert

Ivan MHsiar és Ján Horniak

Jozef Horváth, az ifjúsági szervezet titkára

többen Is hegesztőnek egyszerre, és a fényforrások mindenkinek megviselik a szemét.

Valamivel távolabb Ivan Másiar és Ján Horniak egy hosszú tekergő csőkígyót igazgat a vaspadon.

t— Idősebb, tapasztaltabb lévén, ml a véleménye, szőtfogad-e a fiatalabb? *— kérdem Ivan Másiartöl.

Szót, de mennyire szötfogadi Különben is szót kell hogy fogadjon, hiszen nős ember.

1-^ Hogyan érti ezt?

•—i Hát úgy, hogy kell neki a pénz, ezért pedig meg kell dolgoznia.

1-^ Kell a kereset? —i veten^ oda a flata- labbnak.

1-^ De még mennyire! — mondja, és még megtudom tőle, hogy két éve jött haza a katonaságtól, megnősült, megszületett az első ^erek. így minden érthetői

i—i És elégedett a keresetével? kérdem ismét az idősebbet.

►— Mikor hogyanl ^ válaszol, majd elmondja, hogy főleg akkor jó, amikor folyamatos a munka, mint pár évvel azelőtt, amikor a Magyar Népköztársaságnak készítették a négy egyforma hőerőművet. Közben, ahogy beszél, csettint a nyelvével, sőt még kacsint Is egyet, mintegy jelezve, hogy reméli, nem kell soká várniuk, és Ismét hozzáláthatnak a Pécs környékén építendő erőművek gyártásához. Ezeket a ^munkákat szeretik Igazán, hiszen nemcsak ’itt a gyárban, hanem a szerelésen Is folyamatosan dolgozhatnak, és akkor lehet igazán nemcsak jól dolgozni, hanem keresni Is.

NÉMETH ISTVÄN A szerző felvételei

így is születhet Óvoda

(Folytatás a 3. oldalrél)

Megnéztük a leendő óvodát. A falak kívülről még eléggé barátságtalanul fogadtak bennünket. Pásztor János osztályvezető azonban megnyugtatott, hogy a vakolást a szakmunkástanulók és a szülők három nap alatt úgy elvégzik, hogy meg sem kottyan nekik. A belső berendezések túlnyomó része már a helyén volt, hiányzott még a főzökatlan, az ételfelvonó, a burgonyakaparó, de Ismerve kísérőim hallatlan buzgalmát, egy pillanatra sem vontam kétségbe, hogy az ünnepélyes megnyitásra, szeptember elsejére minden elkészült.

Hazafelé tartva a helyszínelésről beültünk Pásztor János személyautójába. A lábam alatt csavarhúzó, kombinált fogó, kalapács és mindenféle szerszámok sokasága hányódott.

— Elnézést — mentegetődzött kísérőm, akiről tudni kell még, hogy a Szlovák Nemzeti Labdarúgó liga játékvezetője —, de Időnként fel kellett csapnunk szerelőnek Is. Kevesen mondhatják el, hogy rajtam kívül jobban szeretik a labdarúgást, de még a világbajnokság némely mérkőzését Is Itt, az autóban néztem végig — és bizonyságul a hátsó ülésre bökött, amelyen egy hordozható tévékészülék lapult.

Ez a két fiatal tisztségviselő valóban bámulatos munkát végzett az ötlettől a megvalósításig. Kevesen bíztak a vállalkozás sikerében, sokszor magukra utálva küzdöttek elképzelésük valóra váltásáért. Fáradságot nem Ismerve dolgoztak, de törekvésüket siker koronázta.

— Szeptember elsejétől városunkban minden óvodáskorú gyermek, szám szerint háromszázhetvenegyen óvodai ellátásban részesülnek — mondta Bállá János, aki csak a legutóbbi választáskor került a város élére. — Az új óvodában hatvan gyereket helyezünk el, a többi számára az egyik alapfokú Iskolában nyitunk egy osztályt. Kevés város mondhatja ezt el magáról. Az új óvodában elsősorban cigány származású gyerekeket helyezünk el, de nem különítjük el őket, mert úgy véljük, hogy a többi gyerek hatása kedvezően befolyásolja fejlődésüket. Mert ml a cigánykérdést nem frázisokkal, hanem tettekkel akarjuk megoldani. Meggyőződésünk, hogy ha a gyermekek háromtól hatéves kortg a nap tetemes részét óvodában, pedagógiai felügyelet alatt töltik, s nem lesznek folyton kitéve a család, nemegyszer káros hatásának, hamarább szabadulnak őseik bevett rossz szokásaitól. Már fontolgatjuk, hogy az új óvoda mellett álló, hasonló állapotban levő lakóházat, amelyet ön Is látott, szintén rendbehozzuk, és napközi otthont vagy zeneiskolát létesítünk benne. Ezt a napi oktatás után látogathatnak a gyerekek. Szakkörökben foglalatoskodnának, fejleszthetnék veleszületett zenei adottságukat, s nem csavarognának az utcán.

Hát kérem, így születnek az óvo- dákl Nem kell hozzá más, csak egy kis találékonyság, tennlakarás, lelkesedés és kitartás.

PALAGYI LAJOS

Ottjártamkor kívülről még elég barátságtalanul festett az üf óvoda, de a fiatal „városatyák", Pásztor János (jobbról/ és Bállá János vnb-elnök biztosítottak arról, hogy minden idejében elkészül. Azóta már meg is nyitották az óvodát.

A szerző felvétele