Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-08-31 / 35. szám

MűvelMésí tábor - hatodszor

Sí első táborozók már a hát közepén leverték sátrukat, szombaton aztán megérkezett a Rysy-túrán résztvevő csoport és befutottak a leggyorsabb kerékpárosok is. Vasárnap már hangyabolyhoz hasonlított az Ipolysági kemping, amikor megjött az őrs- újfalul honismereti táborból az autóbusz. Aztán jöttek a többiek Dél-Szlovákla minden tájáről. Csoportosan és egyedül, ki vonaton, ki busszal, kerékpárral vagy személyautóval.

Mire a meghirdetett kezdési Időpont elérkezett, állt a sátortábor, s mindenki várakozással teli nézett a gazdag programot ígérő hét elé. Ezt megelőzően azonban még a városi nemzett bizottságon Szögei István, a vnb elnöke üdvözölte a tábor képviselőit, akik ezután megkoszorúzták a főtéren a szovjet hősök emlékművét. Délután háromkor Petrlk Józsefnek, a CSEMADOK KB titkárának a megnyttöjával ténylegesen is megkezdődött a VI. nyári művelődési tá bor rendezvénysorozata.

—0—

A műsorok mintául szolgáltak a művelődési klubok munkájához (a program valamennyi pontja, a táncháztól kezdve az elő- adásokon keresztül a kirándulásig raegvaló- slthatö a klubokban is), másrészt a résztvevők ismereteit gyarapították, miközben szabad idejüket hasznos szórakozással töl tötték.

A nappali előadások zöme néprajzi téma tikájú volt, ezek közül külön figyelmet érdemelnek azok, amelyek a CSEMADOK néprajzgyűjtő tevékenységével foglalkoztak. Méryné T. Margit és Takács András, a köz ponti bizottság szakelőadói, akik csaknem a kezdettől részt vettek ebben a feltáró és megőrző munkában, gazdag eredményekről adhattak számot, bár még mindig sok a tennivalója a hivatásos és az egyre több amatör néprajzosnak.

Múltunk gazdagságát bizonyították a többi előadások Is, Népdalkincsünk legavatottabb hazai szakértője. Ág Tibor előadásában rámutatott arra, hogy a dél-szlovákiai magyarság dalai egyetemes értéket hordoznak. Jókai Mária a zoboralji magyarlakta falvakban még fellelhető lakodalmi szokásokról nyújtott áttekintést előadásában. Buday Endre pedig diaképekkel Illusztrálva Ismertette meg a közönséggel népi építészetünk fennmaradt darabjait. Sikeres és élvezetes volt Bige József magyarországi népművész szereplése, aki a népi fúvós hangszerekről tartott előadást, és természetesen meg Is szólaltatta őket.

A Kárpát-medeucében évszázadok óta együtt élő népeknek nemcsak a sorsa volt azonos, hanem az életmódja Is, főleg a nyelvterületek határain. Manapság szakszerűen kimutatható a népi élet kölcsönhatása, mint ahogy az kitűnt Alexander Móí! és [án Botfk előadásából is, akik a népdalok és a népi építészet szlovák-magyar egymásra hatását vizsgálták meg.

Hogy a túlzott egyhangúságot ellensúlyozzák, a rendezők irodalmi előadásokat is műsorba iktattak, amelyek kapcsolódtak a népi élethez. Turczel Lajos a népi írók mozgalmát mutatta be. Zalabai Zslgmond e mozgalom reprezentáns irodalmi műfajénak, a szociográfiának, valamint a tényirodalomnak a csehszlovákiai magyar irodalomban betöltött szerepét értékelte. Szebe rényl Zoltán pedig a népmesével mint műfajjal ismertette meg a közönséget.

Napjainkban egyre nagyobb a néprajzzal folklórral foglalkozók tábora, néha már a felhígulás veszélye is fenyeget. A CSEMA DÓK az idei művelődési táborral ezért is e tudományágra Irányította a figyelmet, hogy emlékeztessen a veszendő értékek vissza- hozhatatlanságára, mozgó.sftson ezek megmentésére, hogy oda kerüljenek, ahol leg

Inkább megőrizhetők, a múzeumokba, tájházakba.

Eljött a táborozók közé Sídó Zoltán, a CSEMADOK KB elnöke is, aki a szövetség XIII. országos közgyűlése utáni íeladatairói és azokról az elképzelésekről beszélt, amelyekkel a CSEMADOK munkáját még hatékonyabbá, sokrétűbbé szeretnék tenni. Ennek egyik módja a különböző társadalmi szervezetekkel való együttműködés. És ebben az Irányban máris történtek lépések. A művelődés! táborok szempontjából Is fontos az a szerződés, amely a CSEMADOK és a SZISZ között jött létre a közelmúltban. Ennek eredménye volt már Idén az a segítség, amelyet a SZISZ lévai járási bizottsága és Ipolysági városi bizottsága nyújtott a tábor megszervezéséhez, akárcsak a táborozók egy csoportjának részvétele a Rysy- túrán. Ennek az együttműködésnek az elmélyítését szolgálta a Marian Párkányival, a SZISZ SZKB titkárával folytatott beszélgetés Is, aki felvázolta a két szövetség közös munkájának lehetőségeit.

Egy hétig tartott a VI, nyári művelődési tábor. A közel háromszáz főnyi ré.sztvevő közül sokan sajnálták, hogy már véget ért, hiszen szórakozás akadt bőven. Napközben, ha nem voltak előadások, az Ipolyban lehetett - fürödni, esténként folklórcsoportok léptek fel, irodalmi összeállítás és bűvészprodukció Is volt, ezenkívül este táncház, amely már évek óta a legnépszerűbb foglalkozás a táborban. Ellátogattak Alsósztre- govára és Szklabonyára, segítettek az Ipolysági szövetkezetnek a paradicsomszedésben. A tábortűz melletti beszélgetések, énekel- getések is sokáig emlékeztetnek majd az itt töltött hétre.

—o—

A tábor vasárnap, augusztus 15-én már üres volt, a tábórozők hazamentek, hogy jövőre talán még többen eljöjjenek. Maguk helyett csak egy emlékoszlopot hagytak, amelyet a táborozás alatt faragtak, s amely majd hirdeti a nyári találkozások folytonosságát.

Horny dk István

KARDVIRÁG RS KERÁMIA

Nagy divat a kerámia. Tavasszal a nemzetközi virágkiállítás rendezői szebbnél szebb módra! kancsókat, tányérokat, vázákat vittek be a virágok közé, most pedig a fővárosi kardvlrágklub rendezte X. kardvirág- kiállítás alkalmából szintén Ismert és rangos keramikusokat kérek fel: Ro- súlkovát és Vanek Imrét, hogy kölcsönözzék néhány alkotásukat a pompás virágok közé. Ezt a művészek természetesen tneg is tették, és maguk Is csodálkozva látták, hogy álmaik mennyire belliének ebbe az ugyancsak álonivilágnak mondható virágözönbe.

A kardvirágok piros, sárga, fehér, narancssárga, barna. Illa és zöld erdeje éppúgy a természet elemi erőinek a feltörését mutatja, mint a kerámia. A föld, a víz, a tűz hármas egysége — ott a nap, emitt pedig az ember által életre hívott tűz hatására — olyan színek és színárnyalatok özönét produkálja, amely előtt nemcsak csodálkozik, hanem megilie- tödve áll meg az is. aki különben nem szokott akármikor és bármiért elórzókenyülni.

így, együtt a kardvirág és a kerámia között is mintha kialakult volna valamilyen kapcsolat: nemcsak a virágok illettek a vázákba, hanem a vázák Is a virágokhoz. Különösen a lapunkban Is többször méltatott Vanek Imre kerámiái. Az arany nap, a csillogó gótikus tárgyak már-már

szimbolikus párbeszédbe elegyedtek a virágokkal, és a már vázolt hármas egység megtestesítői lettek a kiállításon.

Különben ezt érezték a szervezők, rendezők is, mert a Klement tiott- wald Pionír- és Ifjúsági Ház csupa fénnyel villogó nagytermében legrangosabb helyére tették a kerámiáit. Mert míg a váza vagy a váza formáiból kinövő figurátív alkotások a sarkot, az Intimebb helyet kívánják, Vanek Imre különös kerámia szobrai, reliefjei nem tudnak és nem is akarnak a háttérben maradni. Gondolatilag ugyanis többet, mélyebb tartalmat képviselnek, így minden hivalkodás nélkül i6 magukra vonják az ember figyelmét.

Különben a kiállítás kicsit zsúfolt volt: virág virág hátán. Bár valójában a virág volt a fő kiállítási tárgy, inkább a kerámia tárgyak jelentették a változatosságot, azok kapták a legnagyobb figyelmet. Ha egy valamiből sokat lát az ember, végül már nem lát, nem érzékel semmit. így voltunk a kardvírágkiállításon Is, ahol a kevesebb több lett volna. A keramikusok azonban biztosan nagy örömmel távoztak a kiállításról, hiszen új színr skálát, más, változatos színvilágot láthattak, s lehet újabb Ihletet ad nekik, újabb szín megálmodásra ösztönzi őket. Németh István

A szerző felvétele

VONZ MINDEN/ AMI GROTESZK

„Bugyács Sándor lÜSl-ben született Párkányban (Stúrovo). A középiskola elvégzése után tanulmányait röntgenlaboránsi szakosító iskolában folytatta. Képzőművészeti tehetségére először Slmonyi Lajos tanár figyelt fel, aki az első években Igen hatékonyan irányította. Rendszeresen szerepe] klub- és járási szintű amatőr kiállításokon. Az utóbbi időbeu pedig tollrajzra specializálja magát..." — olvashatjuk Manyiról a kiállítása alkalmából nyomtatott tájékoíta- tó füzetecskében. A kiállítást pedig ez év májusában láthattuk Érsekújvárott (Nővé Zámky) az Ifjúsági klubban.

— Mit jelentett számodra ez a kiállítás?

—■ Bemutatkozási lehetőséget. Nyilvánosság elé léphettem az utolsó két év alatt készült munkáimmal. Azelőtt hosszabb Ideig grafikával és festéssel Is foglalkoztam, de most már úgy tűnik, megmaradok a toll- rajznál.

— Mikor kezdtél rajzolni?

— Bármilyen furcsa Is, de nálam a repülési és az utazási vággyal kezdődött az egész. Késői gyermekkoromban rengeteg repülő- és motorcsónak-„tervrajzot“ készítettem. Ügy 15—18 évesen kezdtem ezeket a rajzokat tussal kihúzni, hogy valamiképpen hasonlítsanak a.komoly mérnöki munkához. Akkor „szakadt rám“ az a belső Igény, hogy rendszeresen, napról napra rajzoljak. Aztán persze már nemcsak ezeket a fura gépecskéket, hangm saját látásmódommal az engemet körülvevő világot Is lerajzoltam. Mindinkább belemélyedtem a munkába, mind nagyobb tökéletességre törekedve, s ma már jóformán ez tölt! ki az életemet.

— Foglalkozásod?

— Röntgenlaboráns vag.yok a helybeli egészségügyi központban már tíz éve. Szeretem a munkámat, s a rajzoláshoz Is rengeteg hasznos Ismeretet nyújtott. Számomra anatómiai gyakorlatnak is beülik. Az én szememben például a koponya kozmikus hatást kelt. Rajzoltam már koponyaszerű holdat.

•—> Milyen stílusirányzatot vallasz magadénak?

— A besorolás nem az én dolgom, nem Is foglalkoztat, s ha egyáltalán valamikor majd érdemes leszek arra, hogy a művészek egy meghatározott táborába soroljanak, megteszi azt valaki más: a közönség vagy a szakértők. Minden vonz, ami groteszk, a groteszk látásmód, de nem a kimondott karikatúra, amin jókat lehet nevetni. Valamiféle fanyar, elgondolkodtató Iróniára gondolok, a rossz emberi tulajdonságok legrejtettebb, valőjábán komikus és számalom- raméltő mivoltának a leleplezésére. Ogy gondolom, az életnek vannak még olyan területei, amelyek nincsenek eléggé feltárva, ahol még lehet keresni valami újat. S tulajdonképpen ez is a célja a művészeteknek, olyan szemszögből láttatni a világot, ahogyan még nem láttad, nem nézted sohasem.

— A nagy klasszikusok közül melyik festő vagy grafikus áll hozzád a legközelebb?

— Ez nagyon nehéz kérdés, mert sohasem akartam kimondottan példaképet keresni. Vannak, akiket tisztelek, szeretek. Nagyon szeretem például Goya rézkarcait és Bosch képeit. Az utóbbinak csodálatosan szép képei a vlzionálís látásmód gyöngyszemei. Boscb most divat, de kár divatot csinálni belőle. Amikor Zebegényben Jártam, a képzőművészeti szabadiskolában azt tapasztaltam, hogy sokan nézegették, forgatták képeit, keresve bennük az Ihletet. Nem tartom helyesnek az ihletkeresésnek ezt a módját. Érthető, ha'egy művész keresl-ku- tatja, honnan meríthet, de hát annyi minden van a bennünket körülvevő világban, az életben, ami Inspirálhatja az embert..s

— Elégedett vagy önmagaddal?

Nem, és éppen ezért rengeteg munkát vesz Igénybe egy-egy ú) kép elkészítése. Naponta előveszem a rajzot, nézegetem, gondolkodom, dolgozom rajta. Kimondhatatlanul nehéz, gvötrelmes munka a papíron láttatni egy élményt. Ritkán vagyok önmagámmal eléjjedett. és' az is pillanatnyi érzés. A továbblépés alapja mindig a kételkedés.

Beszélgetett: Gáspár Mária

A sorozat nézői eddig sem panaszkodhattak, hogy a film írója, Jaroslav Dletl nem talált ki számukra elég érdekes történetet. Jóllehet egy kórház hétköznapjait látjuk, a szereplők ismerősek saját életünkből, a helyzetek bármely barátunkkal, Ismerősünkkel megtörténhettek volna, mégis mtoden epizódban volt valami meglepő, előre nem sejtett esemény.

Ebben az epizódon azonban csaknem minden szereplőnek az életében bekövetkezik valamiféle fordulat.

Kezdjük a felsorolást egy mellékszereplővel, Huiíková nővérrel. Rőla mondja Strossmeier a második epizódban, hogy ha a hülyeség fájna, Huiíková nővér üvöltene. Nem teljesen alaptalanul mondja ezt Strossmeier, és a nővér viselkedéséi látván megértettük, miért nem örvend valami nagy népszerűségnek a kórházban.

S mit ad Isten, Huiíková nővér beleszeret az egyik betegbe, Václav Pénkavába.

Fészek formájúvá göngyölik azoknak a betegeknek a lepedőjét, akiknek a medencéjük sérült meg —% innen az epizód címe. Ilyen „fészekben“ fekszik Pönkava, az egyik gyár munkása, aki egy üzemi tűznél sebesült meg, miközben megmenKÖRHÄZ A VAROS SZÉLEN

NYOLCADIK EPIZÓD: FÉSZEK

tette tizenegy brlgádtársa életét. Ebben az állapotban szeret bele Huiíková nővér.

De fordulat következik be főhősünk, Alzbeta életében Is. Most már nemcsak sejti, hanem csalhatatlan biztonsággal érzi Is, hogy beleszeretett Rezekbe. S ezt meg is vallja a sportolónak. Érzelmi tisztázásénak egyenes következm&nye- ként határozottan visszautasítja Rehof doktor ajánlatát, és ugyanakkor figyelmen kívül hagyja Králová fennen hangoztatott fenntartásait Rezekkel szemben.

Szomorú fordulat következik be a minidig vidám, kiegyensúlyozott Strossmeier doktor sorsában Is. Tehetetlen zavarodottsággal fedezi föl, hogy lánya, Irena pénzt lopott tőle. S ez annál inkább kínosabb, mert Irena tettének hátterében

az 8 törekvés állt, hogy megtartsa nős barátját. Bauert, akiről — annak felesége kérésére — Strossmeier egyszer már igyekezett öt lebeszélni.

Cvach doktornak viszont mennie kell Sova osztályáról. Ez bizony keserves fordulat Cvach életében, de Swa nem hajlandó elnézni neki, hogy elmulasztotta orvosi kötelességét.

A legszomorúbb fordulat Emma életében következik be: az az utolsó fordulat, amely után már semmi újabb nem következhet. Emma meghal. De halálos ágyán még megígértetí SO'Vával, hogy elutazik Karelhez, és békejobbot nyújt neki.

Emma halála nagy veszteség Sovának, s ez, valamint az elmúlt időszak eseményei arra késztetik, hogy komolyan foglalkozzék a visszavonulás gondolatával. Mint minden hivatását szerető embernek, Sovának Is csaknem elviselhetetlenül nehéz a nyugdíjba vonulás gondolata, érthető, hogy nehezen szánja rá magát életének erre a keserves fordulatára.

Amiben viszcait nincs változás: apa és fiú viszonya. Hiába jön el Karel Emma temetésére, Sovának ezúttal sem sikerül fiával értelmes, emberi szót váltani.

Ogy tűnik, erre a fordulatra még sokáig várnunk kell.

—sj—