Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-08-31 / 35. szám

6

(

GOIYÖÄIIÖ MEllíNY ÉS PIEXISISÄK

A vívóuersenyzűke't másként nem is lehet elképzelni, mint fehér ruhában, rácsos sisakban. Lehet, hogy megváltozik ez az évtizedek alatt megszokott öltözet?

A kérdés már a moszkvai olimpia előtt is felvetődött, tényleges tanácskozás azonban csak a moszkvai tOrver- senyek két esete után kezdődött. Az egyik: a 21 éves szovjet Viktor lapickij ruháján áthatolt egy törött penge, s a fiatal, tehetséges vivőt súlyos sérüléssel kórházba szállították.' A másik sokkal kedvezőbb kimenetelű volt: az egyik kubai ví- vónö sisakrostélyát álszúrta a tőr, de nem okozott sérülést.

Egyre több a vívásban a súlyos sérülés, s ezek legtöbb esetben a felszerelés hibájából következnek be. Lehet-e védekezni a balesetek ellen? Ez volt a nemzetközi szövetség orvosi bizottságának tanácskozásán az egyik napirendi pont. A francia Guy Azemar azt javasolta, hogy a jövőben a 'golyóálló mellényhez hasonló „ruhát“ vegyenek fel a vívók mielőtt a pástra lépnének. Ez fedné a mellkast, s a fegyvert tartó kezet teljes egészében, elsősorban a hónaljban. Ez ugyanis az egyik legkönnyebben megsérülő testrész, itt a legué- konyabb a hagyományos vívóöltözék. A sisak rostélyán is újítani kell, mivel a fémháló egy idő után oxidálódik, éppen ezért kevésbé ellenálló az ütésekkel, szúrásokkal szemben. Az orvos javaslata szerint a jövőben plexiből kellene készíteni a sisakot, ez egyrészt jobb látási lehetőségeket is biztosít, másrészt a védöhatása Is nagyobb. Egyelőre csak mintapéldányok készültek mind a két felszerelésből, de úgy tűnik, huzamosabb ideig még a mai ruhában vívnak majd a versenyeken, mert az új „módi“ nagyon drága.

A vívásban — az asszák- hoz, a sok edzésórához képest — viszonylag kevés a ■ súlyos sérülés, de halálos balesetek is előfordulnak. 1937-ben a francia René Mánál, majd’nem sokkal ké- •. söbb az ugyancsak francia ■ Gilbert Touzard halt meg a ; hiányos felszerelés miatt. Azóta m.indkettöjük emlékére évente nagy versenyt rendeznek.

Ä legutóbbi esztendők sérültjei között ott szerepel a magyar Pethő László neve is, 6 azonban tökéletesen meggyógyult, és _ azóta is versenyez. Komoly sérülést szenvedett ellenben a francia kardozó, Francaise Le- févre.

Megdöbbentő eset történt a júliusi római vívó-világbajnokságon. A nyugatnémet Mathias Behr tőrének pengéje vívás közben eltört, és átszúrta a moszkvai olimpia párbajtőröző bajnoknak, Vlagyimir Szmirnovnak a sisakját, súlyos fej- -és agysérülést okozva neki. A szerencsétlenül járt szovjet vívó néhány napi kórházi kezelés után sérüléseibe belehalt.

Ezek az esetek arra figyelmeztetnek, hogy a nemzetközi vívószövetségnek hatékonyabb intézkedéseket kell tennie a versenyzők biztonságának szavatolására. A római tragédia után a FIE nyomban pályázatot hirdetett egy új, biztonsági tőr kifejlesztésére. Alighanem elő kell venni és le kell porolni a golyóálló mellény és a plexisisak ügyét is. Kerüljön, amibe kerül. Első a versenyzők egészsége.

(palágyl)

m egalább negyedszázada hallottam egy t anekdotát, s azóta sem felejtem. * Megkérdezik az elsőéves orvostanhallgatót első vizsgáján: „Mondja, fiatalember, mi történik a csecsemővel nyomban azután, hogy -megszületett?“ A fiatalember, a gólya zavarba jön, mert bár alaposan felkészült, hasonló kérdést nem talált a biológiában. Töpreng, s elsorol vagy négy különféle választ, a professzor azonban sűrűn csóválja a fejét, s mosolyogva mondja; „Nem, népi.“ Nem cslgázom én sem tovább az érdeklődést, elmondom hát, mi történik az éppen világra jött csecsemővel; öregedni kezd. Ezt a mondatot várta diákjától a ravaszkodó tanár, talán azért is, mert ebben az egy megállapításban minden benne van születésről és halálról, egyaránt.

Képünkön szemüveges, idős futót látni. Frantláek Hulánnak hívják, bratlslaval lakos, egykori csehszlovák válogatott atléta, aki több mint hat évtizede versenyez. E nyáron, a franciaországi Strasbourgban két aranyéremmel gyarapította páratlanul gazdag trófeagyűjteményét; veterán Európa- -bajnoki címet szerzett öt és tíz kilométeres távon.

Hulán bácsi hetvenhét éves múlt júllus- han. Ha arra gondolok, hogy mifelénk ebben a korban, a nyolcadik évtized felé közeledve már nem a versenyzés és az ezzel járó utazás a szokványos, hanem az öregekre jellemző passzív szemlélődés, akkor föltétlenül megéri némi idő vesztegetése a szemüveges futónál.

XXX

i A futás most kezd meghonosodni tájainkon, éppen úgy, mint annak idején a burgonya vagy egy-egy új, tengerentúlról hozott gyümölcs-, növényfajta. A válogatott vagy a klubokban nyilvántartott sportolókat a közvélemény két-három évtizeddel ezelőtt is befogadta, a kocogni próbáló amatőröket azónban félbolondoknak nézték. Emlékszem, kitűnő képzőművészünk. Szabó Gyula esetére, aki rendszeresen futott a lakásához közel eső ligetben. Ö maga mondta; gyanús vagyok sokak szemében, s ezt olykor közük is velem, nem értik, miért kell reggelenként futnom, ha nem kergetnek.

Hulán bácsi másképpen emlékszik pályája kezdetére;

— Akkoriban sokunknak gondot okozott a táplálkozás. Ma? Szinte mindenkinek súlyfölöslege van, nem tud mit kezdeni a többletkalóriákkal.

Akár szédült az éhségtől és a kilométerektől ez a futó, akár nem. megszokta a rendszeres gyakorlást, s az egy életen át végigkísérte. Amikor elérkezett aktív pályafutásának vége, úgy érezte, becsapták.

Ö még versenyezni szeretett volna. Bizonyos fokig szerencséje volt abban, hogy élete második fele egybeesett a hazai kocogómozgalom kibontakozásával, s világszerte megszerveződtek a különböző veteránbajnokságok.

Azt hiszem, Hulán bácsiról csak úgy érdemes írni, mint mondjuk a legendás h'ríi labdarúgóról, Stanley Matthewsről, akirick a foci és a munka a mindene. Hatvannégy éves múlt, de még mindig szerepel a postások Málta szigeti csapatában.

— Amikor vége a meccsnek, lezuhanyozom, és kezdek a következő találkozóra készülni. Edzek, pihenek, dolgozom, szinte sohasem fogyasztottam alkoholt, nem dohányoztam — nyilatkozta nemrégen Matthews, aki még negyvenkét évesen is játszott az angol első ligában!

Hogyan él Hulán bácsi? Szinte ugyanígy.— Télen kezdem az alapozást, erdei ösvényeken, a futás stílusára különösképpen nem ügyelve, csupán az erőgyűjtést tartom szem előtt, no meg azt, hogy a terepen erősödjék? az tzomzat, az inak, a bokák. Kora tavasszal már meglehetősen jó formában vagyok, ami szükséges is, hiszen kezdőd- ,

Milyen egy hetvenhét éves Európa—bajnok ?

nek a versenyek. Szlovákiában remekül kibontakozott a kocogómozgalom, szinte több versenyzési lehetőségük van az amatőröknek, mint az egyesületben szereplő társaiknak. Ha tehetem, végigversenyzem az évet. Indulok terepversenyen, országúti viadalokon, nem számít, milyen távot jelöltek ki a rendezők, olykor a maratonnal is megpróbálkozom. Ebben az esztendőben nagy volt a hőség nyáron, és ez is jól jött nekem: a franciaországi veterán Európa- -bajnokságot ts fülledt napokon rendezték. Én azonban előzőleg, még Itthon harmincöt fokos, rekkenö hőségben is rajthoz álltam, nem ért hát váratlariul a kánikula, talán ezért is sikerült mindenkit megelőznöm, még a fiatalabbakat ts.

— A futónak egész testével, minden ideg- szálával futnia kell. A légzés, a lépések ritmusa egyéni ugyan, de minden körülmény között Igazodnia kell az időjáráshoz, a táv hosszához és a terephez. Másként fut az ember a híres csehországi béhovicei országúti versenyen, mint például a Nyitra környéki Cabaj-Cápor erdeiben. Nagyon szeretek taktikázni, talán ez a magyarázata annak, hogy gyakran megelőzöm a nálam is jobb futókat. Akárhogy is alakul azonban a verseny, a célba mindig úgy érek be, hogy nem esem össze, nem válók emberi ronccsá, mindig megőrzőm méltóságom, s azt a jóleső érzést, hogy mindent megtettem a lehető legjobb eredményért, de nem a saját egészségem rovására!

— A futás, a rendszeres futás tulajdonképpen életstílus. Az ember úgy él, hogy sokáig megőrizhesse egészségét, frisseségét, hogy idős kora ellenére se kelljen mások segítségére szorulnia. Azt talán mondanom sem kell, hogy ésszerűen étkezem, könnyű ételeket fogyasztok, s nem sokat. Nem dohányzom, időnként, főleg a versenyek előtt megiszom egy-egy korsó jó sört, mert az megnyugtat, sok fontos vitamint, ásványi sót és enzimet tartalmaz, és elősegíti a jó emésztést. Az ember az évek folyanián saját edzőjévé, alapos ismerőjévé válik, kifürkészi a futás titkait, elsajátítja az alkatához legjobban illő stílust, s örömmel várja a versenyeket, az újabb és újabb próbatételeket. Ismerkedik, elbeszélget, kapcsolatokat ápol: igen, ez mind a futáshoz tartozik.

XXX

Hulán bácsi gyakran ellátogat a szerkesztőségbe, megosztja velünk élményeit, elmondja egy-égy viadal kulisszatitkait, „szállítja“ a legfontosabb adatokat. Általában derűs, kiegyensúlyozott, s ez egyúttal a jő egészség legbiztosabb jele. Az ő jóvoltából tudjuk például, hogy azon a bizonyos, júliusi Strasbourg! Európa-bajnokságon nagyszerűen helytállt a harmincnégy tagú csehszlovák veteránegyüttes, amely összesen tizenhárom éremmel tért haza. Ebből hat arany, három ezüst, négy bronz volt.

Élete — anélkül, hogy ő erre egyszer is célzást tett volna — inspiráló. Egy olyan példa áll előttünk, amely követésre érdemes. Közhely, de igaz, az életben semmit sem adnak ingyen, jóllehet kinek-kinek alkatilag is alkaimasnak kell lennie az ilyen életstílus vitelére. Olyan ember azonban talán nem is született még, akinek ártott volna a rendszeres futás. A hosszú, kiegyensúlyozott életet senki sem garantálhatja. Sokat tehetünk azonban érte akkor, ha időben elhatározzuk, hogy megteremtjük a hosszú öregség alapjait.

Hulán bácsi két legújabb aranyérme jó adalék az éppen most tetőző öregek éve ENSZ-kampányhoz. Mert igaz, hogy már a csecsemő is öregszik, mint minden élő ezen a bolygón, de az már egyáltalán nem mindegy, hogyan.

BATTÄ GYÖRGY'

A futás mint élelstflus

SZARAJEVÓ

GONDJAI

Szarajevó, az 1984-es téli olimpiai játékok házigazdája hatalmas lelkesedéssel készül a nagy eseményre. A szervezők, ahol csak tehetik, nagy propagandával népszerűsítik a játékokat és egyben a városukat. Soha nem mulasztják el megemlíteni, hogy a rendezés jogának elnyerését a jugoszláv sportélet és -diplomácia nagy sikerének tekintik. Látszatra tehát minden a legnagyobb rendben. A látszat azonban legtöbbször csal! A jelek szerint a téli olimpia esetében is igaz ez a megállapítás. A kérdés; mennyire össz-szövetségl ügy az olimpia ügye, az egyes köztársaságok mennyire érzik magukénak a nagy eseményt? Ha a rendezés egyik legfontosabb oldalát, az anyagiakat vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy az össz- -szövetségi jelleg ezen a téren szenved csorbát. Az adatok önmagukért beszélnek.

A téli olimpia rendezésének költsége — az előzetes tervek szerint — 5,5 milliárd

dinárt tesz ki. Ennek nagy részét, 4,7 milliárd dinárt a város, illetve a köztársaság, Bosznia-Hercegovina teremti elő. A fennmaradó csaknem egymilllárd dinárt a többi köztársaságnak, valamint a szövetségnek kellene felajánlania. A feltételes mód nem az óvatosságot, hanem a tényeket Jelzi. Az egyes köztársaságok, illetve autonóm területek eddig' ugyanis a következő összegek befizetését vállalták; Horvátország 171, Szerbia (az autonóm területek nélkül) 169, Szlovénia 77 (I), Makedőnla 40, Crna Gora (Montenegro) 17, Vojvodina 81, Koszovó 17 millió dinárt. A szövetség „hozzájárulása“ 210 millió dinár.

Tény, hogy az ország nehéz gazdasági helyzetben van, és mindenütt a takarékosság került előtérbe. Ez a nagyfokú passzivitás azonban meglepte, és hovatovább, egyre kellemetlenebb helyzetbe hozza a szervezőket. Különösen a legfejlettebb gazdaságú Szlovénia csekély hozzájárulása meglepő. Érthető tehát a többiek zúgolódása, hogy nincs meg az egyenlő teherviselés, ezért össz-szövetségi szerződés megkötésének szükségességét hangsúlyozzák; A szlovének álláspontja azonban az, hogy ezzel a szerződéssel már rég elkéstek, ezt annak idején, 1978-ban kellett volna megkötni, amikor Szarajevó megkapta a rendezés jogát.

Tart hát a huzavona, a hátralévő idő pedig egyre kevesebb. Félő. hogy a rendezők lelkesedése önmagában kevés leszl

Mai mecénások

Régebben mecénásoknak nevezték azokat a gazdag pártfogókat, akik elsősorban a tudományos és művészeti életet, mások a sportot anyagilag támogatták. Ma angol szóval sponsorship az elnevezése az efféle támogatásnak.

A sport területén az ipar és a gazdasági élet támogatásával az egyre növekvő összegű kiadások egy részét igyekeznek fedezni. Ma még sokat vitatkoznak arról, ■hogy az egyre inkább tért hódító tevékenység károsan befolyásolja-e például a világ labdarúgását, vfigy pe dig virágzó anyagi jólétet eredményez. Ebben a kérdésben ki-ki erkölcsi felfogása vagy inkább érdeke szerint mond véleményt, de a gazdasági élet támogatásának meglétét nem lehet tagadni. Ez ma már Európa- -szerte jövedelmező üzlet.

Ez az egyre inkább tért hódító ipar — mert ma már annak' nevezhető — előnyei mellett veszélyeket is rejteget. Elegendő utalni a sport események közvetítésének televíziós jogdíjat körül kialakult, sokszor áldatlan ■ helyzetre, valamint azokra c hatalmsa pénzösszegekre, a- melyeket egyes tőkések a labdarúgásba, mint iparba, gazdasági vállalkozásba fektetnek be.

Évek óta tart például a küzdelem, hogy a labdarúgók viselhetnek-e a mezükön reklámfeliratot, és ha igen, milyen nagyságban? Az UEFA tanulmányt állított össze a mezreklámokról, és ebben beleegyező álláspontot foglaltak el. A végső szót az UEFA végrehajtó bizottságának javaslata alapján az Európai Labdarúgó Szövetség soron következő kongresszusa mondja majd ki. A tanulmány a többi közölt megállapítja: „Világos, hogy a változás iránti készség napjainkban erősebb, mint öt évvel ezelőtt volt.

jóllehet egyes európai labdarúgókörökben még mindig ellenzik a mezeken viselhető reklámszövegek engedélyezését.“ Azt azonban a tanulmány is hangsúlyozza, hogy a megfelelő ellenőrzés elengedhetetlen, mert különben egyre inkább tért hódít a labdarúgásban az üzleti szellem'. Az UEFA elgondolása szerint a hazai pályán játszó csapatok a nemzetközi mérkőzéseken is viselhetnének 25 milliméter nagyságig terjedő kereszt- csikú reklámfelírást, míg az idegenben játszott mérkőzés esetén az ilyen felírás engedélyezése a vendéglátó ország szövetségétől függne. A reklámfeliratot azonban csak a mez első részén lehetne viselni, és a feliratnak semmi olyat nem szabad tartalmaznia, ami megzavarhatja az ellenfél játékosait vagy a játékvezetőt.

Jelenleg Európában Ausztria, Belgium. Franciaország, az NSZK, Svájc, Jugoszlávia, Olaszország és Anglia szövetsége engedélyezi a reklámfeliratokat. Portugáliában, Spanyolországban. Görögországban, a keleti országokban, valamint Dél- -Amerikában tilos a reklámfelirat.