Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-05 / 1. szám

^"ÍMl

felé rohant. Azok odabent pedig csak gurultak a nevetéstől és a hasukat fogták. Nem engedhették be, mert a kút felől egy másik táncoló menet közeledett — az öregasszonyoké, Gela nénével az élen. Az asszonok már nagyon belemelegedtek a mulatságba, és nem lehetett megkülönböztetni, táncolnak-e vagy versenyt futnak. A férfiak a négykerekű kocsit is látták, amelyben az öreg Kapuklljka anyö tilt. Olyan öreg volt, hogy már nem bírta meg a lába, ezért ült a könnyű hintóba, amelyet Ibrjam apó készített neki. A fiatalabb Gela néne vezette az asszonynépet. Amikor kiértek a térre, Gela néne megállt a bábaasszony mellett, és ketten együtt vonultak a kocsmához. A férfiaknak be- leborsódzott a hátuk. Ha Gela néne megparancsolja, a menyecskék meg

szony, és mindahányan voltak, Jorgt udvarához futottak.

Elhallgatott a lárma az ajtó előtt. A férfiak az ablakokhoz tódultak, és amikor meglátták, hogy az átkozott részeg asszonyok mennyi szalmát hordanak ki Jorgl pajtájából, kitűzték a fehér kendőt — megadták magukat.

— Ha-a-a-al — kiáltott föl akkor a Hosszú Jorgl felesége. — Hát elengeditek a dudásokat?

— Legalább az öreg Koljót hagyjátok itt nekünk! — kérlelték őket oda- bentröl.

— Nem hagyjuk! — hangzott a kiáltás kintről. — Mindre szükségünk van!

A szél még hevesebben süvített, és felkavarta a havat, az asszonyok szinte hófelhőkbe ütköztek. A dudások, mintha kiröpítették volna őket, egyDIMITÄR JARAMOV:

Ä Pl.

— Nikola, szolgál] föl, megveszett a falu. Ide az Itallal — kiáltotta Hosszú Jorgl, és az asztalra csapott. — Ha egy faluban részegek az asz- szonyok, vége mlndennekl

Nikola újabb kancsókat hózott be, és leült. De a férfiak kedve alábbhagyott. Újra kiabáltak, hogy: „Ejhal Ejhal“, de dudák nélkül nem hangzott Igazán jól.

Odakint az asszonyok elhúzták Kapuklljka anyó négykerekűjét a cukrászdához, ahol a meddő Dlmana várt rájuk. A dudák slvítottak a hidegben. Mintha azok is megfagytak volna — a hangjuk nagyon elvékonyodott.

Az asszonyok éppen a kúthoz értek, iszonyú zsivajt hallottak a kocsma elől; a férfiak nyüzsögtek egy kupacban, Hosszú Jorgl meg oldalt ágaskodott. Ha valaki kiszabadította magát, és a kerítéshez rohant karóért, Jorgl kezébe került, és onnan — az emberek tömkelegébe. Egy nagy élő kupac volt, és sok láb állt ki belőle. Jorgl nézte, ahogyan a két fivér letépi egymásról a nadrágot. Senki sem értett semmit. Egyedül Éjszakás Mite szabadította ki magát a tömegből, elÖ

regasszonyok napján kora reggel a férfiak beállítottak pénzért az irodába. Aztán kezeslábast vásároltak, és hazamentek. A feleségük éppen a túrós rétest édesítette. Az asszonyok látták férjüket a kapu előtt álldogálni. A férfiak lerakták a kezeslábasokat, két bankót zsebre gyűrtek, és elindultak a kocsmába.

A dudások éppen akkor zendítettek rá a Fekete Koljo véget nem érő nótájára, a férfiak bezárták az ajtót, mert meglátták- a menyecskéket, éppen a bábaasszonyt vezették a kocsma előtti térre. A szél csöndesen fü- työrészett a kulcslyukon keresztül, és odakint a dudáknál is hangosabban csikorgóit, nyikorgóit a hó.

A menyecskék sűrű sorban táncoltak a kocsma előtt. A jobb szélen ugrált a bábaasszony. Tele volt aggatva váll- és fejkendőkkel meg blúzokkal, ős a nyakán piros hegyű fokhagymákból font koszorú himbálózott tánc közben. A menyecskék kezében pá- llnkásüveg sárgállott. Amikor abbahagyták a táncot, megütötte fülüket a dudák hangja, a kocsma ajtajához rohantak. Oklükkel verték az ajtót.

— Ide a dudákkal! — hallották a férfiak, de csak nagyot ne.vettek, és fölemelték poharukat.

Az asszonyok odakint az ajtót verték, és kiabáltak. A dudások még hangosabban rázendítettek, két férfi meg az ajtónak vetette a hátát. Ezek a fiatal menyecskék nem veszélyesek, de majd ha az öregasszonyok ideérnek... Ha majd Gela néne azt mondja... Miközben a férfiak az ajtó mögött remegtek, kiáltást hallottak oda- kintről;

— Férfi, férfi, fogjátok megi Orrukat az ablak üvegének nyomták, és megpillantották az Éjszakás Mítét — ott futott a téren át. A menyecskék szétoszlottak, és üldözőbe vették.

Ez az Éjszakás Mlte semmirekellő ember volt. Amikor megszületett, o- lyan nagy volt náluk a nyomorúság, hogy a három orosznlca — az emberi sorsot meghatározó tündér — undorral fordított hátat a házuknak, és a szerencsétlen gyermeket kiszolgáltatták a vak véletlen szeszélyeinek. Mite fiatal korában megdézsmálta a falu tyúkólalt. Az emberek jájveszé- keltek — de Mite nem kegyelmezett a tyúkoknak. Csak éjszaka garázdálkodott, így ragadt rá az „Éjszakás“ csúfnév. Akármilyen rendszer is volt uralmon, Mite mindig a községházán szolgált. És semmit sem csinált, csak gyereket. Évenként egyet. A felesége majd beleszakadt a szülésbe. Most majd megszakad a táncolásba két asz- szony — a bába meg Gela néne körül. Éjszakás Miiének egész életében rosszul ment a sora. Hát most is elhagyta a szerencse. Minden férfi időben eljutott a kocsmába, csak ő rekedt odakint.' Addig fontoskodott, hogy ő a hatóság, amíg bajba került, most pedig megtáncoltatfák.

Két menyecske megragadta, és úgy meghlmbálta, hogy Hosszú Jorgl kerítéséig röpült. Jorgl, aki a kocsmaablakból nézte, fölugrott. Mite lekec- mergett a kerítésről, körülnézett, majd rövid karjával hadonászva a kocsma

az öregasszonyok kocsmához rohannak, és föltörik az ajtót. Az egész kátrányt, ami csak náluk van. a férjükre zúdítják, mert ezen a napon a férjeknek odahaza kell maradniok. Az irodában mintha nem tudnák, hogy Öregasszonyok napja van, épp ma osztották a pénzt.

— Ide a dudákkal, és pusztuljatok a kocsmából! — verték a nők az ajtót. A bábaasszony meg Gela néne hátramaradt. Kapuklljka anyó is melléjük szegődött a kocsijával.

— Estig lecsillapodnak — kiabáltak a férfiak odabent —, csak estig kell tartanunk a kocsmát.

— Ide a dudásokkal! — ordították odakint az asszonyok. — Mert ha nem, .fölgyújtjuk a kocsmáti

A férfiak azt felelték bentről, hogy már nem élünk a török világban, hogy csak úgy kocsmákat gyújtsanak föl. Az asszonyok azt felelték odaklnt- röl, hogy nem török, hanem asszony- világ ez, és ha nem engedik ki a dudásokat, bennégnek. Ma nem az öregemberek napja van, hanem az öregasszonyoké meg a bábáké. Ha azt akarják hogy a dudások a férfiaknak játszanak öregasszonyok napján, hát szüljék ők a gyerekeket, de ne várják azt a feleségüktől.

— Rajtal — kiáltotta az egyik aszmás után ugráltak ki az ajtón. Az asszonyok beléjük csimpaszkodtak, és körbekapaszkodtak táncolni. Aztán elrohantak, Kapuklljka ahyóra rádobtak egy-egy ruhadarabot, ők pedig megint összefogódzkodtak.

A kút felöl egyszer csak valami feketeség tűnt föl a havas szélben. Az asszonyok hatalmas abaposztóból készült kabátot pillantottak meg, az alja a levegőben lebegett. Alatta lépdelt Jordan pópa, a szájából felhőkben gomolygott a pára. Hosszú Jorgl felesége fölkiáltott:

— Fogjátok meg Jordan pópáti

— Azért, mert pópa, vajon nem férfi-e?! Minek mászkál öregasszonyok napján az utcán? — ordibálták a többiek, és feléje rohantak,

— HmmmI — állt meg Jordan pópa, és a szakálla remegett. — Istentelen pogány némberek, ezért jöttem, hogy lecsillapítsalak titeket.

De az asszonyok megragadták. Fel- döntötték, égnek meredő lábbal emelték a levegőbe, két bűdön kátrányt öntöttek a nadrágszárába, aztán elengedték. Jordan pópa fölugrott a hóból és dörmögve, abaposztó kabátját széttárva, a kocsmához bukdácsolt. Nadrágszárából még fröcskölt, frö- csögött a kátrány.

futott a községházára, és most puskával a kezében jött vissza.

— Alljl Mindenki álljon megl — kiabálta, de senki sem hallgatott rá, ő meg egyre közelebb jött. — Én a hatóság vagyok. Nem engedelmeskedtek a hatóságnak? Le vagytok tartóztatva! Mindenkit letartóztatok!

De Éjszakás Mite, a hatóság, nem látta, hogy az asszonyok, Kapuklljka anyó kocsiját magukkal húzva, a kocsmához szaladnak. És valahogy, azt sem vette észre, hogy az egyik asz- szony egészen a közelébe jutott, és elszedte tőle a fegyverét. Csak amikor a puskája nagyot csattant Jorgl udvarán, akkor ocsúdott föl, és. a kocsma lépcsőjéhez rohant

A férfiak a hóban hemperegtek, és letépték magukról a nadrágjukat. Az asszonyok meg öntötték rájuk a kátrányt. A hó és a kátrány ragadós pér- mete röpült a férfiak felé. Éjszakás Mite pedig a kocsma lépcsőjéről süvítette:

— Le vagytok tartóztatva! Dlnko elnököt is letartóztatom! Kihívom a rendőrséget meg a lovasságot...

Éjszakás Mite nem~ vette észre, hogy Gela néne közelít felé. Az öregasszony fölkapta, és fejjel lefelé belevágta egy hatalmas hóbuckába.

A férfiak és az asszonyok megtör* pantak, és nézték Miiének a hő fölött kalimpáló lábát.

Hosszú Jorgl felesége az egész kátrányt ráöntötte Jorglra, és odarohant, hogy a többiekkel veszekedjék.

— Mert huligánok vagytok, úgy áml Most nincs más munka... Aki nem dolgozik, abból huligán lesz. Addig ne Is lássalak benneteket, amíg a kakukk nem hívja a tavaszt.

— Te vagy a kakukki — ragadta meg őt Jorgl, és bevitte a hába.

Gele néne amikor látta, hogy Kapuklljka anyó nagyon integet a négykerekűjéből, dörgő hangon elkiáltotta magát:

— Hé, elég! Elégi

A férfiak közé furakodott, és miután szétlökdöste őket, így szólt:

— Na, nézzétek csak, olyanok vagytok, mint az ördög. Asszonyok, ki Ismeri föl a férjét? össze fogjátok keverni a férjeiteket, annyira befeketítettétek őket. Rajta, menjen minden férfi hazai Menjetek és mosdjatok megl

A férfiak megrázták magukat, körülnéztek, és egymást kérdezgették:

— Hát te, fekete képű, ki vagy?

Az asszonyok Kapuklljka anyőt vették körül.

Minden férfi belekapaszkodott egy- -egy kerltéskaróba, és elindult hazafelé a kerítés mentén. Elmentek egy darabig, megfordultak, de amikor látták, hogy Gela néne figyeli őket, vlsz- szafelé Imbolyogtak, Gela néne meg csak rázta feléjük a furkősbotját.

— Azt nem! Mars hazai

^— Generális — dörmögték a férfiak magukban —, valóságos generá- llsl

És újra belekapaszkodtak a kerítés- karókba.

A dudások egészen megdermedtek, a kezüket huhúkolták, és bár előbb még örültek a sorsuknak, most bizony átkozták és irigyelték a kátránynyal leöntött férfiakat, akik hazamehettek.

Az asszonyok figyelték férjüket, ős amikor látták, hogy nem jönnek vlsz- sza, fölkiáltottak:

— Ihuuuuuj! Nincsenek férfiak, gyerünk a kocsmábal

— GyerünkI — jelentette ki Gela néne is, és azzal kiemelték Kapuklljka anyőt a kocsijából.

A férfiak bemenekültek a házukba. A kutyák sokáig ugattak, mivel a kátrány a kocsi szagára emlékeztette őket. Pedig az udvarokon már régen nem álltak kocsik.

Kisvártatva a kutyák Is elhallgattak, mert a férfiak megtalálták a tepsiket a túrós rétessel, és megmagyarázták nekik, milyen jó Is a gaz- dasszonyuk, milyen jő Is a Gela néne, és milyen jóságos öregasszony Kapuklljka anyó. Arról is beszéltek, hogy jövőre öregasszonyok napján tüskés dróttal kerítik körül a kocsmát, de a kutyák csak a farkukat csóválták, és falták a rétest.

KARIG sara fordítása Az illusztrációt Nagy Zoltán készítette

n7t:»rr**--isrNem vagyok Itt egyedül. Igen, van Itt valaki velem, érezni az idegen verejtéksza- got, még a lélegzetét is hallani lehet valahonnan, recseg a betolakodó lába alatt a padló, most már moccanni sem mer, úgy látszik, észrevette, hogy felébredtem, megbújt valahol a sarokban ...

Hátán végigszaladt a hideg, homlokát hűti a jeges veríték. A félelem ismert érzése, amely már vagy tíz héten keresztül gyötri éjszakáról éjszakára, ismét hatalmába kerítette, annyi külónbséggel, hogy most még jobban félt, mint bármikor azelőtt, s már- -már elájult a szorongástól...

Szemét a sarokba mereszti, ott a kárpit mögött vannak feltornyozva a tartalék vánkosok és dunyhák.

Ott van, tudatosítja rémülten, ott rejtőzködik.

Kiáltani sieretne, segítséget kérni, de már erre sem képes, már csak hörög, mintha haldokolna, felfordítja a szemét.

Most megmozdul a függöny, és ő dermed- ten, mozdulatlanul néz oda, arra a helyre, ahonnan -már-már előlép á tolvaj vagy a gyilkos.

De ebben a pillanatban eszébe jut, hogy a házban tulajdonképpen nincs egyedül a betolakodóval, alig pár lépésre tőle ott alszik a másik, aki segíthetne.

A félelem is a segítségére siet, feljajdul, ahogy csak tud, egészen tisztán elkiáltja magát;

— ]/lnco, segítség, Vincóóól

És akkor ő már betoppan az ajtón, és megáll felette.

•— Ott, ott a függöny mögött — mutatja utolsó erejéből, és aztán egy kis ideig már nem is érzékelt, hogy tulajdonképpen mi is történik most vele.

Vinco széthúzza kárpitot, el van mindenre készülve, odasújt és elugrjk, de az ütés be- levész a semmibe, mert a kárpit mögött senki sincs.

Vtnco most éberen körülnéz, majd az

IVAN HABAJ:

(RÉSZLET)

ablakhoz lép, félrehúzza a függönyt, és amikor egy kicsit világosabb lesz a szobában, benéz az ágy alá is, hogy megbizonyosodjék abban, ott sem rejtőzködik senki.

MaruSa fekszik az ágyon és remeg a félelemtől, amely nem és nem akar elmúlni. Az bár látja, hogy Vinco senkit sem talált a szobában, nem hisz a szemének, és némán mutatja a szekrényeket.

Vinco kinyitja előbb az egyiket, aztán a másikat is, utána rögtön be is csukja, és ránéz a gazdasszonyára.

Csak most szűnik meg a remegése, de alighogy az elmúlik, feltör belőle a zokogás, és egyre erősödik és erősödik, már sirámba, múlni nem akaró kétségbeesett sírásba csap át, végül már majdnem megfullad tőle.

Most más színben látja, mint bármikor azelőtt. Hová is lett az a kiegyensúlyozott, . büszke asszony, aki megvető, dermesztő tekintetével, szája sarkában bújkáló lenéző mosolyával adta szép arcából tudtára függetlenségét és felsőbbrendűségét. Vajon ez, aki most itt fekszik előtte, ez a sebezhető, törékeny, túlságosan is nőies lény, a maga gyöngeségében is ugyanaz a személy lenne? És hová lettek az 6 gátlásai, amelyek eddig mindig megakadályozták abban, hogy józanul és elfogulatlanul nézzen rá, hová lett a félénksége, félelme, előítéletei, tehet ellenségérzete, kisebbségi tudata vele szemben? Nincsenek már löbbé. Azon az éjszakán minden az ellenkezőjére fordult. Aki azelőtt erős volt, az most gyenge lett, aki gyenge volt, az most egyre erősebb, nem

létezik többé a tegnap, nem létezik a gazd- asszony szolgája, mindent, ami fékezte, visszafogta természetes vágyait az ördög elvitte..

Ráteszi kezét MaruSa reszkető vállára, párszor gyengéden megsimogatja, nem is veszi észre, hogy mikor, de egyszer csak arra eszmél, már a másik keze is a vállán van, és a bátortalan slmogatás könnyű ölelésbe megy át.

Aztán a nő megfeszül, mint a húr, majd a hátara fordul, tágra nyitja a szemét, egy pillanatra megmerevedik, ebben a helyzetben, mintha csak meglepődne azon, hogy mi is történik vele. De rögtön hátra is hajlik, behunyja a szemét, és két feszes mellbimbójával, amelyek mint a villámhárítók, a férfi melléhez támaszkodik. Az feszesebbre fogja az ölelést, rádől és megérzi, hogy az asszony a nyaka köré fonja a kezét. Elragadja őket vágyaik örvénye, és már nincs erejük gátat vetni annak, ami ezután következik.

így maradnak együtt egész reggelig. A sok izgalom és erőfeszítés után, amit ezen az éjszakán természetesen már nem kerülhettek el, fáradtan aludtak el egymás mellett. Már egészen világos volt, de ők még mindig álmodtak.

A hálószoba ablaka keletre néz. Talán egy Órája is, hogy a nap már felbukkant a látóhatáron, és egyre magasabbra kapaszkodik, de azért még mindig a pajta mögött bukjál, úgyhogy még mindig nem kukkantott be a hálószobába, ám alighogy átszOk- ken a pajtatető fölött, már nem tud majd

uralkodni magán, és bekukkant a hálószoba ablaküvegén, amely mögött, míg aludt, Olyán egyszerű és mégis milyen komoly események zajlottak ezen az éjszakán.

Amikor a nap sugarai megcsiklandozták az arcát, kinyitotta a szemét, de a béke és a nyugalom érzetén kívül, amely a lelkét éltöltötte, semmit sem tudatosított.

Aztán meglepetten maga mellé nézett, visszafogta a lélegzetét, és az arcát, amely ez után az éjszaka után teljesen megváltozott és szokatlan kiegyensúlyozottságot sugárzott, az éjszaka emlékeit hirtelen felidézve elöntötte a pír.

Tiszta ésszel mérlegelte az elmúlt órák eseményeit, józanul értékelte valósi súlyukat, és tudatosította az összes valószínű következményt-is.

Aztán már csak várt, hogy Vtnco felébredjék.

Kiszolgáltatottan várt, mind minden nő az 6 helyzetében. 0 sem volt biztos a jövőjében. Vajon hogyan viselkedik majd, amikor felébred, és meglátja majd maga mellett vékonyka ingecskéjében, és mit mond majd neki, nem dermesztl-e még a hím önzősé- gével, amikor az elérve célját, már előre is takarodót fúj?

Fölöslegesen aggódott. Vtnco kinyitotta a szemét és azzal a zavart, furcsa elnéző mosolyával a mellette fekvő MaruSára nézett. Ez a furcsa mosolyú, különös ember, akinek elnéző, de ugyanakkor nyugtalanító mosolya már akkor meghatotta, amikor ^ először meglátta a kapu előtt.

Az esetleges veszteség, csalódás és elkeseredés helyett most egye erősödő biztonságérzet töltötte el. Öröme telt abban, hogy Vtncót maga mellett tudhatja, jó érzés töi- i tOtte el, ha arra gondolt, ami ezen az éjsza- '■ kán lejátszódott közöttük. Igen, mintha ebbe a bonyolult lélekbe is végre béke költözött volna.

Fordította: NÉMETH ISTVÁN