Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-05 / 1. szám

^"ÍMl felé rohant. Azok odabent pedig csak gurultak a nevetéstől és a hasukat fogták. Nem engedhették be, mert a kút felől egy másik táncoló menet közeledett — az öregasszonyoké, Gela nénével az élen. Az asszonok már na­gyon belemelegedtek a mulatságba, és nem lehetett megkülönböztetni, táncol­nak-e vagy versenyt futnak. A férfiak a négykerekű kocsit is látták, amely­ben az öreg Kapuklljka anyö tilt. Olyan öreg volt, hogy már nem bír­ta meg a lába, ezért ült a könnyű hintóba, amelyet Ibrjam apó készí­tett neki. A fiatalabb Gela néne ve­zette az asszonynépet. Amikor kiértek a térre, Gela néne megállt a bába­asszony mellett, és ketten együtt vo­nultak a kocsmához. A férfiaknak be- leborsódzott a hátuk. Ha Gela néne megparancsolja, a menyecskék meg szony, és mindahányan voltak, Jorgt udvarához futottak. Elhallgatott a lárma az ajtó előtt. A férfiak az ablakokhoz tódultak, és amikor meglátták, hogy az átkozott részeg asszonyok mennyi szalmát hor­danak ki Jorgl pajtájából, kitűzték a fehér kendőt — megadták magukat. — Ha-a-a-al — kiáltott föl akkor a Hosszú Jorgl felesége. — Hát elenge­ditek a dudásokat? — Legalább az öreg Koljót hagyjá­tok itt nekünk! — kérlelték őket oda- bentröl. — Nem hagyjuk! — hangzott a kiál­tás kintről. — Mindre szükségünk van! A szél még hevesebben süvített, és felkavarta a havat, az asszonyok szin­te hófelhőkbe ütköztek. A dudások, mintha kiröpítették volna őket, egy­DIMITÄR JARAMOV: Ä Pl. — Nikola, szolgál] föl, megveszett a falu. Ide az Itallal — kiáltotta Hosszú Jorgl, és az asztalra csapott. — Ha egy faluban részegek az asz- szonyok, vége mlndennekl Nikola újabb kancsókat hózott be, és leült. De a férfiak kedve alábbha­gyott. Újra kiabáltak, hogy: „Ejhal Ejhal“, de dudák nélkül nem hang­zott Igazán jól. Odakint az asszonyok elhúzták Ka­puklljka anyó négykerekűjét a cuk­rászdához, ahol a meddő Dlmana várt rájuk. A dudák slvítottak a hideg­ben. Mintha azok is megfagytak vol­na — a hangjuk nagyon elvékonyo­dott. Az asszonyok éppen a kúthoz ér­tek, iszonyú zsivajt hallottak a kocs­ma elől; a férfiak nyüzsögtek egy ku­pacban, Hosszú Jorgl meg oldalt ágas­kodott. Ha valaki kiszabadította ma­gát, és a kerítéshez rohant karóért, Jorgl kezébe került, és onnan — az emberek tömkelegébe. Egy nagy élő kupac volt, és sok láb állt ki belőle. Jorgl nézte, ahogyan a két fivér le­tépi egymásról a nadrágot. Senki sem értett semmit. Egyedül Éjszakás Mite szabadította ki magát a tömegből, el­Ö regasszonyok napján kora reg­gel a férfiak beállítottak pénz­ért az irodába. Aztán kezeslá­bast vásároltak, és hazamentek. A fe­leségük éppen a túrós rétest édesítet­te. Az asszonyok látták férjüket a kapu előtt álldogálni. A férfiak le­rakták a kezeslábasokat, két bankót zsebre gyűrtek, és elindultak a kocs­mába. A dudások éppen akkor zendítettek rá a Fekete Koljo véget nem érő nó­tájára, a férfiak bezárták az ajtót, mert meglátták- a menyecskéket, ép­pen a bábaasszonyt vezették a kocs­ma előtti térre. A szél csöndesen fü- työrészett a kulcslyukon keresztül, és odakint a dudáknál is hangosab­ban csikorgóit, nyikorgóit a hó. A menyecskék sűrű sorban táncol­tak a kocsma előtt. A jobb szélen ug­rált a bábaasszony. Tele volt aggat­va váll- és fejkendőkkel meg blúzok­kal, ős a nyakán piros hegyű fokhagy­mákból font koszorú himbálózott tánc közben. A menyecskék kezében pá- llnkásüveg sárgállott. Amikor abba­hagyták a táncot, megütötte fülüket a dudák hangja, a kocsma ajtajához rohantak. Oklükkel verték az ajtót. — Ide a dudákkal! — hallották a férfiak, de csak nagyot ne.vettek, és fölemelték poharukat. Az asszonyok odakint az ajtót ver­ték, és kiabáltak. A dudások még hangosabban rázendítettek, két férfi meg az ajtónak vetette a hátát. Ezek a fiatal menyecskék nem veszélyesek, de majd ha az öregasszonyok ideér­nek... Ha majd Gela néne azt mond­ja... Miközben a férfiak az ajtó mö­gött remegtek, kiáltást hallottak oda- kintről; — Férfi, férfi, fogjátok megi Orrukat az ablak üvegének nyom­ták, és megpillantották az Éjszakás Mítét — ott futott a téren át. A me­nyecskék szétoszlottak, és üldözőbe vették. Ez az Éjszakás Mlte semmirekellő ember volt. Amikor megszületett, o- lyan nagy volt náluk a nyomorúság, hogy a három orosznlca — az embe­ri sorsot meghatározó tündér — un­dorral fordított hátat a házuknak, és a szerencsétlen gyermeket kiszolgál­tatták a vak véletlen szeszélyeinek. Mite fiatal korában megdézsmálta a falu tyúkólalt. Az emberek jájveszé- keltek — de Mite nem kegyelmezett a tyúkoknak. Csak éjszaka garázdálko­dott, így ragadt rá az „Éjszakás“ csúfnév. Akármilyen rendszer is volt uralmon, Mite mindig a községházán szolgált. És semmit sem csinált, csak gyereket. Évenként egyet. A felesége majd beleszakadt a szülésbe. Most majd megszakad a táncolásba két asz- szony — a bába meg Gela néne kö­rül. Éjszakás Miiének egész életében rosszul ment a sora. Hát most is elhagyta a szerencse. Minden férfi időben eljutott a kocsmába, csak ő rekedt odakint.' Addig fontoskodott, hogy ő a hatóság, amíg bajba került, most pedig megtáncoltatfák. Két menyecske megragadta, és úgy meghlmbálta, hogy Hosszú Jorgl ke­rítéséig röpült. Jorgl, aki a kocsma­ablakból nézte, fölugrott. Mite lekec- mergett a kerítésről, körülnézett, majd rövid karjával hadonászva a kocsma az öregasszonyok kocsmához rohan­nak, és föltörik az ajtót. Az egész kátrányt, ami csak náluk van. a fér­jükre zúdítják, mert ezen a napon a férjeknek odahaza kell maradniok. Az irodában mintha nem tudnák, hogy Öregasszonyok napja van, épp ma osztották a pénzt. — Ide a dudákkal, és pusztuljatok a kocsmából! — verték a nők az aj­tót. A bábaasszony meg Gela néne hátramaradt. Kapuklljka anyó is mel­léjük szegődött a kocsijával. — Estig lecsillapodnak — kiabál­tak a férfiak odabent —, csak estig kell tartanunk a kocsmát. — Ide a dudásokkal! — ordították odakint az asszonyok. — Mert ha nem, .fölgyújtjuk a kocsmáti A férfiak azt felelték bentről, hogy már nem élünk a török világban, hogy csak úgy kocsmákat gyújtsanak föl. Az asszonyok azt felelték odaklnt- röl, hogy nem török, hanem asszony- világ ez, és ha nem engedik ki a dudásokat, bennégnek. Ma nem az öregemberek napja van, hanem az öregasszonyoké meg a bábáké. Ha azt akarják hogy a dudások a fér­fiaknak játszanak öregasszonyok nap­ján, hát szüljék ők a gyerekeket, de ne várják azt a feleségüktől. — Rajtal — kiáltotta az egyik asz­más után ugráltak ki az ajtón. Az asszonyok beléjük csimpaszkodtak, és körbekapaszkodtak táncolni. Aztán elrohantak, Kapuklljka ahyóra rádob­tak egy-egy ruhadarabot, ők pedig megint összefogódzkodtak. A kút felöl egyszer csak valami fe­keteség tűnt föl a havas szélben. Az asszonyok hatalmas abaposztóból ké­szült kabátot pillantottak meg, az alja a levegőben lebegett. Alatta lép­delt Jordan pópa, a szájából felhők­ben gomolygott a pára. Hosszú Jorgl felesége fölkiáltott: — Fogjátok meg Jordan pópáti — Azért, mert pópa, vajon nem fér­fi-e?! Minek mászkál öregasszonyok napján az utcán? — ordibálták a többiek, és feléje rohantak, — HmmmI — állt meg Jordan pó­pa, és a szakálla remegett. — Istente­len pogány némberek, ezért jöttem, hogy lecsillapítsalak titeket. De az asszonyok megragadták. Fel- döntötték, égnek meredő lábbal emel­ték a levegőbe, két bűdön kátrányt öntöttek a nadrágszárába, aztán elen­gedték. Jordan pópa fölugrott a hó­ból és dörmögve, abaposztó kabátját széttárva, a kocsmához bukdácsolt. Nadrágszárából még fröcskölt, frö- csögött a kátrány. futott a községházára, és most pus­kával a kezében jött vissza. — Alljl Mindenki álljon megl — kiabálta, de senki sem hallgatott rá, ő meg egyre közelebb jött. — Én a hatóság vagyok. Nem engedelmesked­tek a hatóságnak? Le vagytok tartóz­tatva! Mindenkit letartóztatok! De Éjszakás Mite, a hatóság, nem látta, hogy az asszonyok, Kapuklljka anyó kocsiját magukkal húzva, a kocsmához szaladnak. És valahogy, azt sem vette észre, hogy az egyik asz- szony egészen a közelébe jutott, és elszedte tőle a fegyverét. Csak ami­kor a puskája nagyot csattant Jorgl udvarán, akkor ocsúdott föl, és. a kocsma lépcsőjéhez rohant A férfiak a hóban hemperegtek, és letépték magukról a nadrágjukat. Az asszonyok meg öntötték rájuk a kát­rányt. A hó és a kátrány ragadós pér- mete röpült a férfiak felé. Éjszakás Mite pedig a kocsma lépcsőjéről sü­vítette: — Le vagytok tartóztatva! Dlnko elnököt is letartóztatom! Kihívom a rendőrséget meg a lovasságot... Éjszakás Mite nem~ vette észre, hogy Gela néne közelít felé. Az öreg­asszony fölkapta, és fejjel lefelé be­levágta egy hatalmas hóbuckába. A férfiak és az asszonyok megtör* pantak, és nézték Miiének a hő fö­lött kalimpáló lábát. Hosszú Jorgl felesége az egész kát­rányt ráöntötte Jorglra, és odarohant, hogy a többiekkel veszekedjék. — Mert huligánok vagytok, úgy áml Most nincs más munka... Aki nem dolgozik, abból huligán lesz. Ad­dig ne Is lássalak benneteket, amíg a kakukk nem hívja a tavaszt. — Te vagy a kakukki — ragadta meg őt Jorgl, és bevitte a hába. Gele néne amikor látta, hogy Ka­puklljka anyó nagyon integet a négy­kerekűjéből, dörgő hangon elkiáltot­ta magát: — Hé, elég! Elégi A férfiak közé furakodott, és miu­tán szétlökdöste őket, így szólt: — Na, nézzétek csak, olyanok vagy­tok, mint az ördög. Asszonyok, ki Ismeri föl a férjét? össze fogjátok keverni a férjeiteket, annyira befe­ketítettétek őket. Rajta, menjen min­den férfi hazai Menjetek és mosdja­tok megl A férfiak megrázták magukat, kö­rülnéztek, és egymást kérdezgették: — Hát te, fekete képű, ki vagy? Az asszonyok Kapuklljka anyőt vet­ték körül. Minden férfi belekapaszkodott egy- -egy kerltéskaróba, és elindult haza­felé a kerítés mentén. Elmentek egy darabig, megfordultak, de amikor lát­ták, hogy Gela néne figyeli őket, vlsz- szafelé Imbolyogtak, Gela néne meg csak rázta feléjük a furkősbotját. — Azt nem! Mars hazai ^— Generális — dörmögték a fér­fiak magukban —, valóságos generá- llsl És újra belekapaszkodtak a kerítés- karókba. A dudások egészen megdermedtek, a kezüket huhúkolták, és bár előbb még örültek a sorsuknak, most bi­zony átkozták és irigyelték a kátrány­nyal leöntött férfiakat, akik hazame­hettek. Az asszonyok figyelték férjüket, ős amikor látták, hogy nem jönnek vlsz- sza, fölkiáltottak: — Ihuuuuuj! Nincsenek férfiak, gyerünk a kocsmábal — GyerünkI — jelentette ki Gela néne is, és azzal kiemelték Kapukllj­ka anyőt a kocsijából. A férfiak bemenekültek a házukba. A kutyák sokáig ugattak, mivel a kátrány a kocsi szagára emlékeztette őket. Pedig az udvarokon már régen nem álltak kocsik. Kisvártatva a kutyák Is elhallgat­tak, mert a férfiak megtalálták a tepsiket a túrós rétessel, és megma­gyarázták nekik, milyen jó Is a gaz- dasszonyuk, milyen jő Is a Gela néne, és milyen jóságos öregasszony Ka­puklljka anyó. Arról is beszéltek, hogy jövőre öregasszonyok napján tüskés dróttal kerítik körül a kocs­mát, de a kutyák csak a farkukat csó­válták, és falták a rétest. KARIG sara fordítása Az illusztrációt Nagy Zoltán készítette n7t:»rr**--isr­Nem vagyok Itt egyedül. Igen, van Itt valaki velem, érezni az idegen verejtéksza- got, még a lélegzetét is hallani lehet vala­honnan, recseg a betolakodó lába alatt a padló, most már moccanni sem mer, úgy látszik, észrevette, hogy felébredtem, meg­bújt valahol a sarokban ... Hátán végigszaladt a hideg, homlokát hű­ti a jeges veríték. A félelem ismert érzése, amely már vagy tíz héten keresztül gyötri éjszakáról éjszakára, ismét hatalmába ke­rítette, annyi külónbséggel, hogy most még jobban félt, mint bármikor azelőtt, s már- -már elájult a szorongástól... Szemét a sarokba mereszti, ott a kárpit mögött vannak feltornyozva a tartalék ván­kosok és dunyhák. Ott van, tudatosítja rémülten, ott rejtőz­ködik. Kiáltani sieretne, segítséget kérni, de már erre sem képes, már csak hörög, mintha hal­dokolna, felfordítja a szemét. Most megmozdul a függöny, és ő dermed- ten, mozdulatlanul néz oda, arra a helyre, ahonnan -már-már előlép á tolvaj vagy a gyilkos. De ebben a pillanatban eszébe jut, hogy a házban tulajdonképpen nincs egyedül a betolakodóval, alig pár lépésre tőle ott al­szik a másik, aki segíthetne. A félelem is a segítségére siet, feljajdul, ahogy csak tud, egészen tisztán elkiáltja magát; — ]/lnco, segítség, Vincóóól És akkor ő már betoppan az ajtón, és megáll felette. •— Ott, ott a függöny mögött — mutatja utolsó erejéből, és aztán egy kis ideig már nem is érzékelt, hogy tulajdonképpen mi is történik most vele. Vinco széthúzza kárpitot, el van mindenre készülve, odasújt és elugrjk, de az ütés be- levész a semmibe, mert a kárpit mögött sen­ki sincs. Vtnco most éberen körülnéz, majd az IVAN HABAJ: (RÉSZLET) ablakhoz lép, félrehúzza a függönyt, és amikor egy kicsit világosabb lesz a szobá­ban, benéz az ágy alá is, hogy megbizonyo­sodjék abban, ott sem rejtőzködik senki. MaruSa fekszik az ágyon és remeg a féle­lemtől, amely nem és nem akar elmúlni. Az bár látja, hogy Vinco senkit sem talált a szobában, nem hisz a szemének, és né­mán mutatja a szekrényeket. Vinco kinyitja előbb az egyiket, aztán a másikat is, utána rögtön be is csukja, és ránéz a gazdasszonyára. Csak most szűnik meg a remegése, de alighogy az elmúlik, feltör belőle a zoko­gás, és egyre erősödik és erősödik, már sirámba, múlni nem akaró kétségbeesett sí­rásba csap át, végül már majdnem megful­lad tőle. Most más színben látja, mint bármikor azelőtt. Hová is lett az a kiegyensúlyozott, . büszke asszony, aki megvető, dermesztő te­kintetével, szája sarkában bújkáló lenéző mosolyával adta szép arcából tudtára füg­getlenségét és felsőbbrendűségét. Vajon ez, aki most itt fekszik előtte, ez a sebezhető, törékeny, túlságosan is nőies lény, a maga gyöngeségében is ugyanaz a személy len­ne? És hová lettek az 6 gátlásai, amelyek eddig mindig megakadályozták abban, hogy józanul és elfogulatlanul nézzen rá, hová lett a félénksége, félelme, előítéletei, te­het ellenségérzete, kisebbségi tudata vele szemben? Nincsenek már löbbé. Azon az éjszakán minden az ellenkezőjére fordult. Aki azelőtt erős volt, az most gyenge lett, aki gyenge volt, az most egyre erősebb, nem létezik többé a tegnap, nem létezik a gazd- asszony szolgája, mindent, ami fékezte, visszafogta természetes vágyait az ördög elvitte.. Ráteszi kezét MaruSa reszkető vállára, párszor gyengéden megsimogatja, nem is veszi észre, hogy mikor, de egyszer csak arra eszmél, már a másik keze is a vállán van, és a bátortalan slmogatás könnyű öle­lésbe megy át. Aztán a nő megfeszül, mint a húr, majd a hátara fordul, tágra nyitja a szemét, egy pillanatra megmerevedik, ebben a helyzet­ben, mintha csak meglepődne azon, hogy mi is történik vele. De rögtön hátra is haj­lik, behunyja a szemét, és két feszes mell­bimbójával, amelyek mint a villámhárítók, a férfi melléhez támaszkodik. Az feszesebb­re fogja az ölelést, rádől és megérzi, hogy az asszony a nyaka köré fonja a kezét. El­ragadja őket vágyaik örvénye, és már nincs erejük gátat vetni annak, ami ezután kö­vetkezik. így maradnak együtt egész reggelig. A sok izgalom és erőfeszítés után, amit ezen az éjszakán természetesen már nem kerül­hettek el, fáradtan aludtak el egymás mel­lett. Már egészen világos volt, de ők még mindig álmodtak. A hálószoba ablaka keletre néz. Talán egy Órája is, hogy a nap már felbukkant a látóhatáron, és egyre magasabbra kapaszko­dik, de azért még mindig a pajta mögött bukjál, úgyhogy még mindig nem kukkan­tott be a hálószobába, ám alighogy átszOk- ken a pajtatető fölött, már nem tud majd uralkodni magán, és bekukkant a hálószo­ba ablaküvegén, amely mögött, míg aludt, Olyán egyszerű és mégis milyen komoly események zajlottak ezen az éjszakán. Amikor a nap sugarai megcsiklandozták az arcát, kinyitotta a szemét, de a béke és a nyugalom érzetén kívül, amely a lelkét éltöltötte, semmit sem tudatosított. Aztán meglepetten maga mellé nézett, visszafogta a lélegzetét, és az arcát, amely ez után az éjszaka után teljesen megválto­zott és szokatlan kiegyensúlyozottságot su­gárzott, az éjszaka emlékeit hirtelen fel­idézve elöntötte a pír. Tiszta ésszel mérlegelte az elmúlt órák eseményeit, józanul értékelte valósi súlyu­kat, és tudatosította az összes valószínű kö­vetkezményt-is. Aztán már csak várt, hogy Vtnco feléb­redjék. Kiszolgáltatottan várt, mind minden nő az 6 helyzetében. 0 sem volt biztos a jövőjé­ben. Vajon hogyan viselkedik majd, amikor felébred, és meglátja majd maga mellett vékonyka ingecskéjében, és mit mond majd neki, nem dermesztl-e még a hím önzősé- gével, amikor az elérve célját, már előre is takarodót fúj? Fölöslegesen aggódott. Vtnco kinyitotta a szemét és azzal a zavart, furcsa elnéző mosolyával a mellette fekvő MaruSára né­zett. Ez a furcsa mosolyú, különös ember, akinek elnéző, de ugyanakkor nyugtalaní­tó mosolya már akkor meghatotta, amikor ^ először meglátta a kapu előtt. Az esetleges veszteség, csalódás és elke­seredés helyett most egye erősödő bizton­ságérzet töltötte el. Öröme telt abban, hogy Vtncót maga mellett tudhatja, jó érzés töi- i tOtte el, ha arra gondolt, ami ezen az éjsza- '■ kán lejátszódott közöttük. Igen, mintha eb­be a bonyolult lélekbe is végre béke költö­zött volna. Fordította: NÉMETH ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom