Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-02-16 / 7. szám

Beszélgetés KOZSÄR MIKXÖSSAL a SZISZ-ről és a népi táncról

1981 őszétől ú) elnöke van a SZISZ Te- rehesi (Trebiíov) Járási Bizottságának: ROZSAK MIKLÓS gépészmérnök.

— Nem vagyok Idevalósi, nyugatabbról származom. Az alíplskolát Pelsócön (Ple- Slvec) végeztem, majd a Kassal [Koälce) Magyar Tannyelvű Gépészeti Szakközépiskolába jelentkeztem. Tulajdonképpen itt kerültem szorosabb kapcsolatba az ifjúsági szervezet munkájával, de a népi tánccal Is. Nagy szeretettel emlékezem most is erre az iskolára. Érettségi után Prágába Jelentkeztem a műegyetem gépészeti karára. Az ottani Iskolákban tanuló magyar diákok

gyakran összejöttünk, és sokat töprengtünk, beszélgettünk, hogy mi a teendőnk. Nagy volt bennünk a tettvágy. Igen nagy, de hamar rájöttünk, hogy a sok beszéd helyett inkább tettekkel kell bizonyítanunk. Már alapiskolásként kapcsolatba kerültem a folklórral, és ezt tovább fejlesztettem Kassán, Kovács Miklós volt történelemtanárom javaslatára kezdtem komolyabban foglalkozni a tánccal, s így kerültem az Oj Nemzedék együttesbe három osztálytársammal együtt. Ezért én Is támogattam azt a gondolatot, hogy nekünk, prágai magyar diákoknak népi tánccsoportot kell alapítanunk, és meg Is alakult a csoport, zenekarral, tánckarral. Rengeteg segítséget kaptunk Bratlslavából Quittner Jánostól, Varga Ervintől és Kovács Tibortól.

A tanulás mellett nagyon sokat dolgoztunk, aminek 1977-ben láthatóvá vált az eredménye, az országos népművészeti fesztiválon második díjat szereztünk, 1978-ban már a nagydijat hoztuk el. 1979-ben egy prágai társulattal együtt Taskentban és Szamarkandban a szocialista országok ifjúsági találkozóján ml képviseltük hazánkat.

A csoportban ismerkedtem meg a feleségemmel Is, és tulajdonképpen ennek a házasságnak köszönhetem, hogy „keletre' kerültem. A főiskola elvégzése után a va- jánl (Vojanyj Slovnaft-üzembe kerültem, a- hol mint a vegyészeti- és élelmiszeripari gépek szakértője, szerettem volna elméleti Ismereteimet érvényesíteni. Sajnos, a szá- mitásalm nem váltak be, nem tudtam azt

és úgy csinálni, ahogy szerettein volna. Így hát érdeklődésem újból a SZISZ-munkáfa Irányult. Lassacskán megerősödött bennem az a meggyőződés, hogy a SZlSZ-munka adhatja meg az igazi lehetőséget, hogy egyéni vágyaimat összekapcsoljam a közösségi éd társadalmi szükségletekkel. Elmentem Terebesre (TrebiSovj a Járási pártbizottságra, és kértem, hogy alkalmazzanak a SZISZ Járási bizottságán, mint politikai dolgozót. Kérésemet teljesítették, és az Ipari szervezetekért felelős titkár lettem.

— Milyenek voltak a benyomásaid ezen a részlegen?

— Sajnos nem a legjobbak. Mindig is az volt a véleményem, hogv a Szocialista Ifjúsági Szövetség mint járási szervezet a nagy, mondhatnám a korlátlan lehetőségek szervezete. Nagyon sok az értékes ember a SZlSZ-ben, csak tudni, kell a lehetőségeket és ezeket az értékes embereket kihasználni. A munkában sok a formalitás, nem megfelelő hozzáállást és sajnos nemtörődömséget tapasztaltam. Igen nehéz dolgom volt, de úgy érzem, jelentős eredményeket sikerült elérnünk, sok barátot, őszinte munkatársai szereznem. Amikor az elődömet felvették a pártföiskolára, engem választottak elnökké.

— Mit tartasz a legfontosabb feladatodnak mint elnök?

— A járási szervezetből Igen jó szervezetet szeretnék kialakítani, és tettekkel bizonyítani elgondolásaimat. Nagyon fontos

megnyernünk a fiatalok bizalmát. Jó és tevékeny funkclonáriusgárdát létrehozni, az alapszervezetektöl kezdve a legfelsőbb járási szervekig. Erre Igen Jó alkalmat adnak az évzáró taggyűlések és a Járási SZISZ-konferencia. Nagyon fontosnak tartom a plonirszervezet munkájának a további fejlesztését, mivel a pionírok soraiból kerülnek ki a Jövendő SZISZ-tagok. Azt hiszem, bár még csak rövid ideje vezetem a járási bizottságot, sikereket értünk el egyes területeken. Tavaly a ZENIT Járási kiállítása megerősített abban a hitben, hogy Jó úton haladok. Optimistának tartom magamat, és remélem, hogy ezek a tulajdonságok segítenek majd leküzdeni az esetleges akadályokat.

— Még mielőtt Terebesre kerültél volna, megalakítottad Nagykaposon a KOMÖCSA népi táncegyüttest, tehát nem maradtál hűtlen a népi tánchoz sem. Hogyan sikerül a járási szisz-elnök felelősségteljes és sok időt igénylő munkáját összhangba hozni az együttes munkájával?

— Elég nehezen, és sajnos nem mindig tökéletesen. Az együttes még elég fiatal, kiemelkedőbb sikerei nincsenek. Vajánban dolgoztam, amikor létrehoztuk. Sikerült találnunk néhány lelkes és alkalmas fiatalt, néhány zenészt, és megkezdtük a munkát. Volt azonban egynéhány emlékezetes fellépésünk. Sajnos, nemrégiben a törzsgárda egy része megvált tőlünk, főiskolára mentek vagy katonának. Bajok adódtak a zenekarral is, ami sajnos megszokott Jelenség az amatőr táncegyütteseknél. Így lényegében újból kellett tavaly kezdeni a munkát, egy új együttessel, és ez bizony nem könnyű.

— Esetleg feladod .. .7

— Nem, erre sohasem gondoltam, bízom abban, hogy a mostani nehézségeken hamarosan túljutunk.

Bogoly jánns

BEMUTATÓ ELŐTT A MAGYAR TERÜLETI SZÍNHÁZBAN

Színházunk eddigi előadásain főleg a derű és a szatíra színel-ízeí uralkodtak, a mostani, sorjában ötödik bemutatóján, február 26-án komorabb téma tárul elénk. Ekkor kerül ugyanis színre Ivan Bukovőan: Fata morgana című tragikomédiája Daniela Kapitáfíová rendezésében.

Bukovőan drámájában egyedi és egymásra utalt sorsok Jutnak a párbeszédek középpontjába. Bizonyára Jó karakteralakításokat látunk, Dráfi Mátyás m. V., Boráros Imre, Holocsy István, Turner Zsigmond, Bugár Gáspár, Ropog József, Szentpétery Ari és Petrécs Anni mindent elkövetnek, hogy a színdarab sikere teljes legyen. Mert mi tagadás, ma már elvárjuk színészeinktől, hogy az adott szerzői-rendezői koncepció keretében nekik is legyen saját mondanivalójuk, főleg azáltal, hogy valóban művészien fogalmazott Jellem- rajzzal elmélyítik a párbeszédekben feszülő gojidolatokat, és Játékukkal, színpadi fegyelmükkel, értelmes beszédükkel élvezetessé teszik a Játékot.

A színház szükségszerűen saját közönségének Játszik. Ahány színházterem, művelődési ház — város vagy falu —, annyi közönsége van (I), és bizony sok függ attól, milyen színdarabok kerülnek egy-egy évad műsortervébe. Minél egységesebb a nézőtéren ülők csoportja, annál aktívabban vannak Jelen az előadáson is, annál értékesebb szemlélőt, értői és bírálói a szerzői szövegnek, a rendezésnek, a színészi Játéknak, s így a színpadi művészetnek.

A szlovák szakirodalom igen Jelentős drámaként értékeli Bukovőan művét. Nyilván színészeink is elkövetnek mindent, hogy a szerző törekvései ne csak írói belemagyarázások legyenek, hanem a tragikus töltetű témabonyolításban felvetett társadalmi összefüggéseket is a Játék természetes sodra hitelesítse. A történet ugyanis egy sivatagi pihenőhelyen Játszódik. Nlkosz Ke- noteifosz, aki „egy zavaros eset miatt“ bűntudatra ébred, elhatározza, hogy „rendet teremt a világban“, és lelkils- meret-vtzsgálatra buzdítja az ide meghívott vendégeit. Arra kényszeríti Őket, hogy az emberiség érdekében változtassák meg eddigi életmódjukat, különben katasztrófába sodorják a világot. Terve nem sikerül, mert rádöbben, hogy az ilyen „megváltozást“ klnek-kinek önmagában kell elvégeznie. Puszta szavakkal a világot nem lehet átalakítani.

Mint ismeretes, Daniela Kapltáüová komáromi származású. Itt érettségizett, majd a főiskolai tanulmányait Prágában

végezte. Ilyen rendezői oklevéllel a tarsolyában, bizonyára nem holmi hang zatos látványosságra törekszik majd, hanem arra, hogy a kortárs szlovák drámairodalom értékeit, igényességét tölmáesölja, korunk kérdéseiről szóljon, és valóban a Józan gondolkodás fórumává tegye a MATESZ színpadát. A szlovák kritika szerint a Fata morgana főerössége a szerző mesterkéletlensége, az, hogy ismeri a körülményeket, amelyekről ír, és az az emberszeretet, a- melyet hősei iránt érez.

Remélem, tetszeni fog munkája, és a Thália Színpadon rendezeti Zavaros örökség után itt, a komáromi színpadon is sikeresnek könyvelhetjük el a fiatal rendező, Daniela Kapitáüová bemutatkozását.

(szuchy)

A CSEMADOK vágsellyei helyi szervezete ineilell működő VÖRÖSMARTY RllIR műsora június 25-ig

február 20.:

Gyertyabál

február 22.:

Hajóval Európán át Varsányi fóssef tanár élményba- számalója MÁRCIUS 1.:

Csallóköz képekben Janiga József és Szilva József kiállítása MÁRCIUS 15.:

Irsdalmi est — Kossuth születésének 180. évfordulójára.

Dr. Szénás! előadása MÁRCIUS 29.:

Szigetköz három arca Timaffi természettudós ÁPRILIS 28.:

Csák Máté földjén Előadó: Kristó Gyula MÁJUS 10.:

Leszerelés és béke Előadó: Tolnai László MÁJUS 24.:

Európa útjain: kultúrpolitikai beszámoló

Előadó: Sugár András rlparter

JÚNIUS 5.:

Évadzáró

Tábortűz a Vág folyó partján

E

mlékszel legutóbbi találkozásunkra ... Aznap este Carment táncolta — utoljára. Igaz, akkor még egyikünk sem gondolt arra, hogy végleg elszakad a Szlovák Nemzeti Színháztól, hiszen úgy búcsúzott, hogy mint vendég vissza-visszajár majd. Azóta egyszer sem tűnt tel a neve a színlapon. Miért?

— Egyszerűen azért, mert nem hívtak. És ha ezt egy kicsit zokon vettem, akkor csupán azért, meri én sem szeretem a be nem váltott ígéreteket. Amikor felbon- tem. Ott voltam a vezető toltam a szerződésemet a bratlslavai színházzal, mindenki meglepődött, mién let- táncosok között, de jött egv felkérés, amelynek képtelen voltam ellenállni. És végül Is Prágába hazamentem.

— A Nemzetiben is otthon érzi magát?

— Most már Igen. Kezdetben ugyanis sokszor meg fordult á fejemben, miért is kellett színházat cserélnem. Mert az első hónapok nem úgy alakultak, ahogy én szerettem volna. Egy percig sem hlUemt hogy egyik úapról a másikra enyém lesz az egész repertoár, de arra sem gondoltam, hogy hónapokig kell várnom, míg rám kerül a sor, és szerepet kapok.

— Ezt úgy értsem, hogy bosszú Ideig csupán önmagának táncolt?

Don Jósé és Carmen (Libor VacuUk és Michaela Cerná)

Jozef Vavro felvétele

„IVIEGTÖRT A JÉG“

(BESZÉLGETÉS MICHAELA CERNÄVAL)

t-i Nem, dehogy Is. Szerencsére párszor azért én Is szóhoz jutottam. Beugrásaim voltak, és éppen ezek tartották bennem a lelket.

H- Egyezer telefonon kerestem, talán éppen a nagy beugrások idején, de nem volt otthon és csak az édesanyjával beszélhettem. Szavaiból kitűnt, hogy 6 is többet várt, másra szúmftott.

1—i Most már hagyjuk ezt, hiszen megtört a jég. Ez a harmadik évadom a Nemzetiben, s kimondhatom végre, hogy sínen vagyok. A nagy fordulat akkor következett be, amikor JurlJ Pav- lovics Plavnyikkal, egykori brattslaval kollégámmal meghívást kaptunk japánba. Röviddel hazaérkezésünk után újabb ajánlatot kaptam: Tom Schilling, a berlini Komische Oper koreográfusa hívott meg A hattyúk tava főszerepére, de nem Berlinbe, hanem egy ausztrállal vendégszereplésre. Két hónapot töltöttem a távolt kontinensen, s ezt JIM Né- meőeknek, színházunk ba- lattigazgatőjának köszönhetem, aki lehetővé tette, hogy kiutazzam. Mert a második évadban már Itthon Is szép szerepeket kaptam. Zarémát A bahcsiszerájl szökökútban, Giselle-t, Mirthát, a viliik királynőjét, a Rézhegy úrnőjét a Kővírág- ban...

— Csupa klasszikus fsl- adat...-- Folytassam a felsorolást? Mert van néhány modern szerepem is. Az elsőt Az ember Idejében kaptam, aztán jött a Hoffman mesét, majd Lubomlr Kafka koreográfiája, a Szirének.

— És milyen lesz a kővetkező szerepe?

un Az Is modern. A darab elme: Örökzöld dalok. Tavasszal lesz a bemutatö- ja. Szabö G. László