Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-02-02 / 5. szám

VISSZHANG; Józsa Károly Tóth Károly mérnök Stíl László Nektek jő, bebújtok és melegesztek. Mit számít nektek az, hogy hideg van?“ ^ mondogatják mostanában a mezőgazdászoknak, és le­gyintenek. Vajon igaz-e az? Valóban csak a tűzhely mellett ül­dögélnének? — ezek a kér­dések foglalkoztatnak, ami­kor Indulunk, hogy talál­kozzunk és elbeszélgessünk néhány növénytermesztő mezőgazdásszal. Annál is inkább, hogy napjainkban, bár a gabona egy része, a búza már a földben van, a többi meg csendes magányá­ban várja a tavaszt. A szak­emberek pedig számolnak, terveznek, gondolkodnak, hogyan Is lehetne többet termelni. „Van, ami csak a földe­ken dől el — mondja az egyik Ismerősöm-de nagyon sok múlik azon, hogyan tervezünk Itt bent az asztal­nál ... Az allstáli szövetkezet nö­vénytermesztőjéhez, jOZSA karolyhoz Is azért me­gyünk, hogy minderről el­beszélgessünk, De mielőtt még bekopognánk, egy pilla­natra megállunk az ajtónál és Illik, nem illik egy ki­csit belehallgatunk az oda­benn folyó vitába. Józsa Ká­roly agronómus és egyik fiatal társa között folyik a szó. — Drágább, én tudom, hogy drágább a szalma pré­selése, de ez csak az egyik része a dolognak. Az viszont igaz, hogy ilyenkor is szük­ség van a szalmára. Hát ak­kor hogyan hordják be az emberek? Csak könnyebb a bálákhoz nyúlni... — hall­juk, de félbeszakad a be­szélgetés, amikor bekopo­gunk. Később, amikor rákérde­zünk az ellesett párbeszéd okára, az agronómus Így folytatja; — Mostanában nagyon meg kell fontolni, hogy hol és mennyi üzem­anyagot r használunk el. Mérlegelni kell, hogy szük­séges-e járatni gépeket, de azért azt mégsem tehetjük, hogy leállunk. Van, ahol az gazdaságos, ha mérsékeljük a fogyasztást, másutt meg az, ha megyünk, hajtunk, úgy, ahogy azt a dolgok ép­pen megkívánják. Sem a földet, sem pedig a jószá­got nem lehet becsapni. Józsa Károly ötvennyolc éves, hatvankettőtől tölti be ezt a posztot, megvan a kel­lő tapasztalata, évről évre újra és újra kezébe veszi, pörgeti a ceruzát, kattog- tatja a számológépet, gon­dolkodik. hogy hogyan is lehetne jobban, többet ter­melni. De hát lehet és kell is gondolkodni. Ezt mutat­ják az elmúlt évek tapasz­talatai is. Az utolsó húsz évben volt a búza és a sze­mestakarmányok termeszté­sének a forradalma, amikor a kezdeti, mai szemmel na­gyon is alacsony termésho­zamok után elérték a hek­táronkénti negyven-ötven mázsát. Azonban ennek is voltak és vannak is buktatói. Azok a földek, amelyek valaha a legtermékenyebbek voltak az ö határukban, megváltoz tak, leromlottak, kevesebbet hoztak, és a régi, rosszabb, niDcsaras, vizenyős területek viszont feljavultak. A válto­zást a környék vízrendsze­rének megváltoztatása okoz­ta. Valami jobbra, valami rosszabbra fordult. Utána, ahol szükség volt rá és fe­dezet is vagy négyszáz hek­táron öntözőrendszert épí­tettek. Nagy élmény volt ez még azoknak is, akik nem voltak olyan szoros viszonyban a földdel, mint Józsa Károly. Megáll­tak még az idegenek is, és perceken át nézték, csodál­ták a körbe forgó vlzsuga- rakat. >— Napjainkra az Is vilá­gos lett, hogy az, amit elér­tünk az eddigi körülmények között, nagyjából a maxi­mum. ötvennyolc mázsás át­lagos hektárhozamnál a je­lenlegi technika tnelleU. nein, nagyon lehet többét Ttiváh- ni. viszont többre van szük­ség, és ezt csak beruházás­sal lehet elérni. Márpedig, ha így állnak a dolgok, ak­kor hozzá kell látnunk eh­hez a változtatáshoz. — Hogyan? — Mint mondtam, nálunk eddig négyszáz hektárt tu­dunk öntözni. Márpedig ez a mi körülményeink között kevés. Annál is inkább, mert a szomszédos gazdaságok­ban sokszor még a mocsa­ras, vizenyős területeket is el tudják árasztani vízzel, ha az Időjárás úgy kívánja. Ezért előkészítettük a ter­veket, és gyorsan hozzálá­tunk a „maradék“ ezerkét­száz hektárnyi terület öntö­zési rendszerének a kiépíté­séhez, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron csak a víz biztosításával érhetjük el a szükséges nagyobb hek­tárhozamokat. Csak egyet sajnálok, hogy ötvennyolc éves vagyok. Ha most har­mincöt-negyven lennék, ak­kor ez lenne az igazi szép feladat... — Ez tehát nyilván a jö­vő, de gondolom, rövidebb távon is lehet valamit ten­ni. Most is itt ül, ebben a melegnek éppen nem mond­ható irodahelységben, pedig betegnek látszik, az asztala tele kimutatási ívekkel, és tervez De hát ez nem csak játék a számokkal, hiszen a gabona egy része már a földben van, a másik része pedig még a magtárakban. — Való igaz, kicsit meg vagyok fázva, mert bár elég hidegek voltak, és szántani- vetni nem lehetett, de azért az embereknek akadt mun­kája. És ha már ók kint voltak, én sem ülhettem itt benn az Irodában. Remélem, majd csak kiheverem. Ezt az egy-két napot még ki kell bírni. Elkészültünk a tervek­kel, körülbelül annyit Irá­nyoztunk elő magunknak, mint tavaly, de miután egyeztettük elképzeléseinket azzal, amit a felsőbb össze­sítések alapján a járási me­zőgazdasági igazgatóság ki­dolgozott, módosítanunk kellett a tervet és vala­melyest fokozni az átlagos terméshozamot. — Es fokozható a termés­hozam? Egyáltalán, most, araikor a kutyát sem sza­bad kihajtani, mit lehet tenni? —- Mindig lehet tenni va­lamit. Itt van például a mostani állapot, ősszel na­gyon jó volt az idő, ponto­san a legjobb körülmények között tudtunk dolgozni, ok­tóber tizenötödikére befe­jeztük a vetést, a gabona rendesen kikelt, megerősö­dött, az utolsó vizsgálataink szerint megfelelő számú egyed van, hat ' egész ti­zennyolc a levélképzödés, erős a gyökérzet, van egy kis hótakaró is, így feltehe­tőleg jól telelnek gabonáink. Megkapták a kellő , fejtrá­gyázást Iá. Az Idén valami­vel nagyobb, mintegy száz hektárral nagyobb területet vetünk majd be a tavasziak­kal, a kieső zöldtakarmányt pedig megpróbáljuk az ara­tás után takarmánykeverék­kel pótolni... TÖTH IMRE mérnök, a csicsói Egyesített Wilhelm Pieck Földművesszövetkezet vezető növénytermesztője, akárcsak a szövetkezet el­nöke, alelnöke, állattenyész­tője, a Komáromi Járási Ter­melési Igazgatóság tanács­terméből jön ki. Az első szava a tavalyi beszélgeté­sünkre utal, de aztán a na­pi gondokra, főleg a tervek­re terelődik a szó. Nekik is, akárcsak a többi mező­gazdasági üzemnek, vala­melyest fokozni vagy módo­sítani kellett az elképzelt terveket. De tudja, ezek az eredmények csak akkor ér­hetők el, ha nemcsak az em­berek tesznek meg mindent, hanem az időjárás is kitesz magáért. — Most télen, legalábbis eddig minden a legnagyobb rendben van — mondja —, de majd meglátjuk hogyan lesz tavasszal és nyáron. Mindenesetre búzából 58, árpából 55, kukoricából 59 mázsás átlagtermést tervez­tünk, de ezt módosítanunk, fokoznunk kelt. — Sokkal? — Nehéz megítélni, hogy egy mázsa átlagban sok-e vagy kevés. Búzából végül is 59, árpából 57, kukoricá­ból pedig 80,5 mázsa a tervünk. Ez, mondjuk, elér­hető. — De hiszen a búza már a földben van. —- Jól néznék ki, ha nem lennel Sőt, hadd tegyem hozzá, megítélésem szerint jó kondícióban, s ha meg­kapja a szükséges tápanya­gokat kellő Időben és meny- nyiségben, akkor biztosítva lesz a további fejlődése is — magyarázza, és aztán hosszasan fejtegeti, hogy miképpen is akarnak eljár­ni. — És a kukorica? — te­relem újabb'mederbe a be­szélgetést ! — A kukorica egészen más kérdés — válaszol ka­pásból —, itt lehet, hogy egészen más megoldás után fogunk nyúlni. — Mégpedig? — A kukorica Magyaror­szágon kidolgozott ipari termesztési rendszerét al­kalmazzuk ml Is. — Miért? — Egyszerű a helyzet. A tavalyi és a tavalyelőtti eredmények alapján világos­sá vált, hogy azok az üze­mek, amelyek áttértek erre a formára, néhány mázsával fokozni tudták az átlagter­mést, ha pedig ez így van, akkor nekünk Is meg kell príbálnunk. És Jelenleg meg­van rá a lehetőség, hogy mi is belépjünk ebbe a rend­szerbe. Van még vagy 1000 hektárra való kapacitásunk, ezért a nagymegyeri gazda­sággal közösen ötszáz-öt­száz hektáron ml is megpró­bálkozunk. Ez persze csak terv, egyfajta lehetőség, de nagyon jó lenne, ha meg tudnánk valósítani. Ez a rendszer nem a semmiből éri el az eredményeit. Ez egyfajta komplex megoldást 'kínál. A föld vegyszeres vizsgálatától a gép- és ve- tőmagellátáson, betakarítá­son keresztül, mindent meg­old tudományos szinten, ée ez nyilván meg hozza a vért eredményeket is. Búcsúzom Tóth Imrétől, de egyik mondata tovább cseng a fülemben: — Nem lehet, hogy Vala­ki csak tessék-lássék végez­ze a munkáját — mondta, és ezt arra értette, hogy amikor munkára kerül a sor, legyen az vasárnap vagy hétköznap, ő ott van, de namcsak azért, hogy bíztassa az embereket, ha­nem szaktudásával segítse is őket. Vizsgálódásaim utolsó állomása Bajcs. SILL lASZLÓ agronómus, akárcsak Józsa Károly, az asztalnál ül és számol. Három nap múlva mennek a járási igazgató­ságra, hogy egyeztessék a terveket. Most tehát, amikor az álla­mi gazdaság vezető növény­termesztője, tudja és emlé­kezetben tartja, hogy egy- -egy változás, változtatás hol, milyen következmények­kel jár. És az idén is van­nak ilyen változások. Így például vissza kellett és vissza is fogták a sertés­programot, s helyette a szarvasmarha-állomány fej­lesztése került előtérbe. Ezért most megpróbálnak áttérni az öntözéses, inten­zív legeltetési gazdálkodás­ra. A kukorica betakarítá­sához beállítják az új adap­terokat, hogy a kukoricaszá­rat is hasznosítani tudják. Emellett egy új, Magyaror­szágon kifejlesztett, a Per- kóhoz hasonló repcefélékböl álló takarmány, a Tifon ter­mesztésével is megpróbál­koznak. Másik két társa szinte örömmel beszélt az őszi ve­tésekről, ő azonban nem ilyen derűlátó. Mert bár az időjárás kedvező volt, az ő földjeik kissé kiszáradtak, ezért nem tudták időben a földbe juttatni a vetőmagot. NEMEIM ISTVÁN NEMCSAK JATÉK A szamokkal SE DIS2KD, SE KIRÍEVNlj 0| IFJOSAG 1982, 1. SZÁM Nagy meglepetéssel és csodálkozással olvastam az Oj Ifjúság 1982 január 5-i számában megjelent Se diszkó, se királynő című tudósítást, amely rö­viden a fiatalok jelenlegi szórakozási lehetősé­geiről szól. A cikk elolvasása után olyan benyomásom tá­madt, mintha az illetékesek az ifjúságnak szóra­kozási lehetőségként csak a bálokat és a diszkó­kat biztosítanák. Hol marad a színház, a mozi, hol a különböző kiállítások, előadások, klubestek? Mintha ezek nem is szórakozási módok volnának, csak az agyonunott diszkó létezne En a nagyka- posi művelődési ház dolgozójának a lielyében ki­csit örülnék, hogy mind kevesebben jönnek a disz­kóra. Ebből is látszik, hogy nincs igény az ilyen szórakozási formára. Főleg a diszkóra, amelyről az egyik kritikus azt írta: „Csak egy fokkal jobb az alkoholnál, nem öl, de butít és szellemi nyomorba dönt!“ Én szívből örülnék ennek, és Igyekeznék olyan programokat összeállítani, amelyekre újból csoportosan jönnének a fiatalok. De feltételezem, más programokból sincs hiány a nagykaposi mű­velődési házban, csak a fiatalok nem vesznek részt rajta. Meglehet, de ezen is lehet segíteni. Érde­kessé kell tenni a rendezvényeket, mindig valami újat kell produkálni, és főleg olyan témákról, ame­lyeket valóban magáénak érez ez a korosztály. Sajnos, előfordulnak azonban olyan esetek Is, hogy jó a program, van is Iránta érdeklődés, s mégis elérhetetlen marad azoknak, akiknek Igazán szól. Konkrét példa erre a következő eset. 1980 ta­vaszán Komáromban két előadást tartott a Szak- szervezetek Házában a győri Kisfaludy Színház tár­sulata. A „Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról“ című musicalt adták elő hatalmas sikerrel (amely­ről Zolczer János írt akkoriban nagyszerű cikket, fájlalva, hogy csak ritkán vannak ilyen sikeres előadások Komáromban). Két előadása volt a tár­sulatnak. Mindkét alkalommal zsúfolásig telt né­zőtér előtt. Azokhoz, akikhez Igazán szólt volna a darab, azokhoz, sajnos, nem jutott el. A terem befogadóképessége aránylag kicsi, és a jegyek zömét lefoglalták a különböző vállalatok, úgyhogy a fiatalokat elvétve lehetett csak látni ezeken az előadásokon. E sorok írója Is csak a jegyszedö jóindulatának köszönhette, hogy sikerült megnéz­nie. Kár lett volna elmulasztani. Fiatalokról szólt flataloHna^nekünk;:Sokat lesietett janulni belőle, és már külön ä dalokért, a csod^áTátos “zenéért is megérte megnézni. Sokaknak azonban elérhetetlen maradt, mert nem tudtak jegyet szerezni az elő­adásra. Meg kellett volna szervezni egy olyan előadást is, amelyre a tanuló, a dolgozó fiatalok is bejut-' hattak volna. Mondjuk egy délutáni előadást, vagy a két előadás egyikére csak az iskolák kaptak vol­na jegyet. Lehet, hogy ez is megoldás lett volna. Visszatérve a tudósításhoz, azt hiszem, enyhén szólva túlzás volt a határmenti járás ifjúsági veze­tőinek az a nyilatkozata, hogy ők mindenfélével próbálkoztak, és a fiatalok mégis inkább Magyar- országon tombolnak végig egy rockkoncertet. Nem tudom, mi mindennel próbálkoztak ők, de ha va­lóban mindent kipróbáltak, hogy lekössék, művel­jék, szórakoztassák ezt a korosztályt, akkor még mindig felmerül az a kérdés, hogy valójában jól csinálták-e, nem voltak-e túlságosan unalmasak, fádak ezek a műsorok. Tagadhatatlan, hogy a koncerteken kialakultak különböző rétegek. Vannak, akik csak azért men­nek, hogy alkoholmámorban ugráljanak az első tíz sorban. Vannak ilyenek, de ők előbb-utóbb eltűn­nek, elkallódnak, vagy rájönnek, hogy rosszul ér­telmezik azt a szót, hogy rockkoncert. A többség szerencsére nem tombolni megy, hanem valóban a zenéért, azért, hogy jól szórakozzon, hogy jól érezze magát, hogy együtt tegyen másokkal, akik talán idővel barátai lesznek. Valahol hiba van, nem? Ügy gondolom, azokban kellene keresni a hibát, akik összeállítják a prog­ramokat. Olyan filmeket kellene vetíteni a mozik­ban, amelyek valóban nekünk szólnak. Máris ma­gától adódik a kérdés: Melyek ezek? Valamelyik városban láttam egy jó kezdeménye­zést. A mozi vezetője kifüggesztett egy felhívást, hogy mindenki írja egy szelet papírra melyik fil­met akarja látni a moziban, és a papírt dobja bele a felhívás alatt elhelyezett urnába. Amennyire lehetséges volt, a javaslatok alapján rendelte a filmeket. így is lehet közvéleménykutatást végez­ni. Még egy javaslat. Lehetne például vitát indítani az Oj Ifjúság hasábjain arról, hogy milyen szóra­kozási formákat kedvelnének a fiatalok. Lehetne ötleteket, tanácsokat adni. Kicserélhetnék tapasz­talataikat, így is segítve a megoldást. Szerintem egy ilyen vagy hasonló témájú vita többet érne, mint heteken át arról cikkezni, piszkos-e Som Lajos ruhája vagy sem. Én úgy gondolom, hogyha sikerülne a művelő­dési házakban elfogadhatóbb programokat össze­állítani, ha olyan témákhoz nyúlnának az illeté­kesek, amelyek valóban érdeklik ezt a korosztályt, akkor nem lenne gond a tizenéves fiatalok kultu­rált szórakozása. Mindehhez azonban nagyobb oda­figyelés, megértés és tenniakarás kell! VÖRÖS LAJOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom