Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-19 / 3. szám
r háborút követő második őszön négy családban születtek gyerekek abból a tíz házból, ami a szomszédságunkat telentette. A legidősebb anya volt a legtermékenyebb: ikreket hozott a világra. Az egyik kislány két hét múlva meghalt. Anyjának annyi teje maradt, hogy adhatott belőle a szomszédba ts, ahol két fiú után született meg az első kislány. A névadásra engem kértek fel, és én a Kazuko nevet választoltam. E név írásjele alighanem nehéz és rendhagyó olvasatú, én pedig nem akartam megnehezíteni a gyermek életét — mégis azért döntöttem így, mert ez egyszersmind a „béke“ szó írásjegye is. A két iker tehát lány volt, és velük együtt négyen voltak lányok az öt gyermek közül, akik a szomszédságunkban születtek. Az emberek nevetve mondogatták, hogy ez már az új alkotmány következménye, én pedig a tréfában is csak azt éreztem: a békét. Nyilván merő véletlenségből történt, hogy az újszülöttek négyötöde kislány lett, és valószínűleg a többi szomszédom ts bőségesen részesült a gyermekáldásban, de azon az őszön országszerte nagyon sok kisbaba született. Igen, ez a béke ajándéka volt. A születések száma a háború alatt megcsappant, most pedig megnőtt, nagyon is természetesen, hiszen az ifjú férjek hazajöttek a háborúból. Am nemcsak a visszatért katonák családjában születtek kisbabák. Olyan házaknál is mutatkozott gyermekáldás, ahol a családapák végig otthon maradtak. Középkorú házaspároknak is váratlanul gyermekük született. A biztonságérzés, amit a háború vége jelentett, sok kisgyereket segített erre a világra. Semmi sem mutatta kézzelfoghatóbban a békét ennél a legszemélyesebb és legösztönösebb jelenségnél, amely közömbös volt a vereség, a nélkülözés és a népesedési problémák iránt. Mintha valami elfojtott tavasz tört volna elő, vagy a már fonnyadt fü Indult volna sarjadásnak. Az ember legnagyobb jutalma az, ha túlél valamit, ha felszabadul valami nyűg alól. Ez volna az igazi hozsánna a békéhez. Lehet, hogy alapjában véve állati dolog — de mégiscsak emberi együttérzést sugall. A kisbabák kétségtelenül segítettek szüleiknek, hogy feledni tudják a háború pusztítását. Nekem, ötvenéves koromra, a háború vége nem hozott gyermekáldást. A hosszú házasság csak eltompitott bennünket a háború alatt, szokásainkat nem változtatta meg a béke visszatérte sem. Arra ébredtem a háborúból, hogy életem alkonya közeleg. Próbáltam meggyőzni magam, hogy nem így van, de a vereség testi-lelki hanyatlást hozott. Mintha hazánk és korunk letűnőben volna, én pedig csöndes magányomban egy másik világból szemlélném az élet föllzzását. A négy anya közül az egyetlen fiú édesanyja volt a legfiatalabb. Bár amúgy elég erősnek látszott hozzá, törékeny alkata mégis meglassította a szülést. Beszélték, hogy a második napon, amikor már képtelen volt fekve, katéteren keresztül vizelni, fölkelt. Most született az első gyermeke, előzőleg már elvetélt. ^'s izenhat éves lányomat nagyon I érdekelték az újszülöttek. Sorra látogatta azokat a családokat. amelyeknél otthon érezte magát, és gyakran beszélt róluk. Amikor váratlanul elszaladt hazulról, mindig valamelyik csecsemőt ment meglátogatni. Mintha valami hirtelen támadt, ösztönös vágy ragadta volna magával. — Simamuráéknál, azt mondják, visszajött a második kisbaba — közölte a lányom egy alkalommal, mikor mellém telepedett. — Mit gondolsz. valóban így van? — Nem hinném. — Nem? A lányom csalódottnak látszott. De lehet, hogy nem Is annyira csalódott volt, inkább csak kifulladt a szala- dástól. A választ magam sem tudtam biztosan. Talán tévedtem, amikor o- lyan gyorsan adtam tagadó választ. — újra meglátogattad Simamuráék gyerekét? — kérdeztem csöndesen. Bólintott. — Olyan szép gyerek? — Korai volna még rámondani. — Igazán? — Simamura asszony bejött a szobába, amíg a kisbabánál ültem. Azt mondta, hogy ez a másik kisbaba, a- melyik újra visszatért. Volt egy másik gyereke is, emlékszel? Azt hiszem, arról beszélt. — Különös — homályos választ adtam, bár ismét hajlottam a tagadásra. — El- tudom képzelni, hogy egy anya ilyesmit érez. De azért furcsállom. Azt sem tudjuk, vajon a másik fiú volt vagy lány. Hiszen meg sem született. — Persze — bólintott lányqm kurtán. Én még mindig kényelmetlenül é- reztem magam, de a lányom szemmel KAVABATA JASZUNAKI láthatóan nem vette nagyon a lelkére a dolgot, s ezzel beszélyetésunk véget ts ért. Mivel a vetélés a hatodik hónapban történt, talán mégiscsak meg lehetett volna tudni a kisbaba nemét, de nem beszéltem többé egy szót sem az egészről. A Simamura házaspár egybefiang- ' zóan állította, hogy az előző kisbaba tért vissza — valami ilyesfélét hallottam az egyik szomszédunktól Is. ’ 'lőször beteges képzelgésnek t tartattam a dolgot, azért adtam tagadó választ a lányom kérdésére, de ha jobban meggondolom, nem, is _ volt , olyan beteges, elképzelés. -Az ilyen hitek mindermapo-- - sak voltak a múltban, a közvélemény nem talált bennük semmi kivetnivalót. Nem haltak ki napjainkban sem. Simamuráék, azt hiszem, niindenkinél nagyobb bizonyossággal érezték, hogy a másik kisbaba született újjá. S még ha mindez nem lehetett is több puszta érzelgésnél, nekik kétségkívül vigaszt jelentett és boldogságot. Az előző gyermek egy háromhóna- . pos szabadság gyümölcse volt, abból az Időből, amikor Simamura egységét áthelyezték. A férfi messze fán hazulról, mikor a vetélés történt; a második kisbaba pedig több mint egy évvel a hazatérése után született: A fájdalomért örömet nyújtott cserébe a sors. A lányom úgy beszélt a „másik kisbabáról“, mintha az tökéletes etn- bert lény lett volna, de természete-' sen senki más nem tartotta annak. Talán csak Simamuráék gondoltak rá úgy, mintha valóban élt volna.'Ma- ' gam sem tudtam megmondani, vajon élt-e vagy sem. Létezett az anyaméhben — ez minden. Nem látta meg a napvilágot, talán ; lelke sem volt. De oly kevés e földön a választási lehetőség, lehet, hogy neki futott a legtisztább és legboldogabb élet. Akárhogy Is, áradt belőle valami — valami mohó élni akarás. Azt természetesen senkt sem vitathatná, hogy ez a magzat és a másik ugyanazokból a sejtekből származott. A vetélés és a terhesség közötti fiziológiai vagy pszichológiai kapeso- latoi sem tudjuk teljes bizonyossággal felismerni. Nem ismerhetjük az életösztön eredetét. Nehezen tudnánk megmondani, vajon az előző élei és a későbbi élet függetlenek-e egymástól, vagy az egész élet csak egyetlen folyamat része. A józan ész azt sugallja, hogy az első, a halott gyermek újraszületésének fogalma' tudománytalan, és nincs tovább. Am éppen olyan nehéz bizonyítékot találni arra, hogy nincs újjászületés, mint arra, hogy van. Ösztönösen együtt éreztem a Simamura házaspárral, és még az elveiéit magzattal ts, amely egészen addig semmit sem jelentett számomra. Ügy gondoltam rá, mint valakire,'akt' élt. Simamura asszony, akit olyan fából faragtak, hogy a szülés utáni második napon mindenáron ragaszkodott a fölkeléshez, szerette a takaros rendet és a csinos holmikat. A lányom gyakran fordult hozzá a kötésével és az iskolai kézimunkagpndjalval. St- mamura asszony, amíg a. rokonai- a , toktól bombázások elől,nem kerestek nála menedéket, egyedül élt az,édes- , anyjával, és a lányom mindig'nagyon jól érezte magát náluk. Sn voltam akkoriban a környék tűzvédelmi megbízottja, és elég sokat aggódtám -az öregasszony és állapotos lánya mUOt, , akinek a férje odavolt'a háborúban. ' űzvédelmi parancsnokot azért , csináltak belőlem, mert a szom- . szédsághan a férfiak kőtül ' e- gyedül én tartózkodjam napközben. ' • otthon. Talán azért is esett rám a választás, mert félénk természetű lévén^ nemigen uiasitgattam az embereket. , Az éjjeli őrszolgálatot jól el tudtam tölipnl olvasással és írással, s mihden igyekezetem árra irányult, hagy ne .zavarjam meg az emberek álmát. 'Ellenőrző körutamon senkit sem ■ ébresztettem föl,, és szerencsére Kamakurában nemigen volt rá szükség. Egy este, ^ sztlvavirágzás idején, fénysugár szűrődött ki Simamuráék koriyhájábót Ahogy a kertkapun belépve megpróbáltam a fényt jobban szemügyre venni, sétabotom, leesett a ....Kerítés túlsó oldalán. Azt gondoltam, ■ .másnap- elmegyek' érte, de nem mentem, mert eszembe jutott, hogy egy nyugati sétapálca, amelyet éhei ejtettek el, egy olyan ház előtt, ahol csak asszonyok laknak, mozgásba hózhaifá az emberek képzeletét. Simamura asszony hozta vissza a botot másnap délután. Odahívta a lányomat a kapuhoz. — Ezt apád ejtette el tegnap éjjel az ellenőrző kőrútján. — Az én .apám? Ugyan hol? —A hátsó kertkapunk mögött. '■ — Nem is értem. Apám szórakozott -etnber. — Talán osak sötét volt. Az én szomszédságom Kamakurában > a hegyhez közeli egy kis völgyben van. Légitámadás vagy légiriadó - esetén én voltam'mindig az első, aki szemügyre vehettem az egész környéket. znap ré0l6gép-anyahajóról felszállt gépék támadása folyt kora reggel ‘ óta. Dübörgőn minden körülötfünk, heves lövöldözés zaja hallatszott. . '• . — Erre, Simamura asszony, gyorsan, gyorsan — fígyeiméztettem, né- hdhy lépésre eltávólodva a barlangtól. .. — A -madarak', a kismadarak. Nézze, hogy megrém-ültek. Két vagy három '■ kismadár remegett -egy nagy .szilvafán. Megpróbáltak egyik ágtól a másikra repülni, de '■ fejvesziettségükben összevissza ver-: destek a szárnydlkkal, s nem futottak semmire. A ■ szárnyacskák valósággal görcsbe rúndultak az ágak közötti keikeny résben. A kismadarak, még ha elértek ls egy-egy ágat, képtelenek voltak megkapaszkodni, csak csapkodtak a. szárnyukkal, és úgy látszott, hogy lábbal előre mindjárt lezuhannak. Slmamura asszony a barlangból figyelte a reszkető madarakat. Kezét . összekulcsolta a' térdén, úgy nézte őket. Valami éles süvítéssel csapott be mellettünk, a bambuszerdőbe. Az újfászületett Simamura gyermek története iránit. rokonszenv futtatta estembe azokat-a reszkető madarakat. Si-mamára asszony ott, akkoriban várta az első gyermekét. .A másodikat • minden baj nélkül hozta világra.' ,'Sok asszony elvetéli a háború a- latt, és keveseknek sikerült a szülés. Mindennaposak 'voltak a nőt betegségek. Most', pedig, ezen az őszön, tíz . házban őt . kisgyermek . született. .Amikor lányommal végigsétáltam a Simamuráék háza melletti utcácskában, láttam, hogy a sövénynél vtrág- ‘ bá 'fiörült egy kamélia. Nagyon sze- ‘retern a kadiéltát, talán azért, mert ősszel virágzik: Hirtelen elszomorödtam, safndltam ‘a gyermekeket, akiktől a- háború meg- tagadta á rtapvilágot, és safnáUam az . életet, amely' tőlem Illant el a háború alatt. És szerettem volna tudni, vajon ez az-élet úffászületikre más- -, ban, egyszer, valahol. l , . , . . , E. Gáljör Éva fordítása As oldali Fodor'Kataliii tnsra|saival Hiiustráltok. 'r-.-'crr'-'V JlftI ZACEK: GYÖNGÉDSÉG Hideg van, faj, nővérkém, a sebhélyes földtekén. Melegíts meg öleddel mielőtt a föld elnyel. Nővérkém, jaf, de fázom, hullunk, faj, mint az álom. Botolva báfaldba nő benn a könnyek árja. BALLADA Lány holddal d válla fölött bűvölt a hajnalt ködöt Rándul a kéz s kibúj márts göncnyi szorongásából is és aranysugárba bomlik Lány holddal a válla fölött meztelen jaf megőrülök Mezitlen járja a táncát ferde fülbevaló a hold bokája csillagot hány rád Lány holddal a válla fölött habos vér-árjában nyöszőrg S ha virrad vörös kardokon i ; széthordva hever úf-bika-patán ernyedten hever a tájban Lány holddal a válla fölött hunyja szemét nincs megszökött. OFÉLIA: Alszik, mézelő, alszik búsan, lábánál dorombol az éj. Alszik, álomba ring ruhátlan, s ott már követhetetlen él. Tenyerével zavartan fedi mellén a két kis hangyabolyt, alszik Ofélia, s ki az, kt, a serdülőt felébreszti most az álompuszták végtelenjén? Keserű álom búfkál ajkán s édes mosolyvánkosára esvén ring a kamillalUatán. NÉMETH ISTVÁN fordításai
