Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-06-29 / 26. szám

SZÉPSÉGÜNK KISKÁTÉJA AMIT MINDIG VISELÜNK Száraz bőr: Leginkább a városi nőknek száraz a bőre, azok közül Is a főleg törékenyebb, szőke típusoknál mutatkozik. Mivel eleinte nem sok figyelmet fordítunk rá, csak később vesszük észre a kellemet­len eredményeket. A száraz bőr tsmertetöleleU — korán ráncosodik, főleg a szem körül, érdes, feszes vagy petyhüdt. Ápolási tanácsok: Minél kevesebbet mossuk vízzel, s ha mossuk Is, mindig lágy vizet hasz­náljunk, legjobb az esővíz. Szappant csak kivételesen használ­junk, legjobb a tisztító krém vagy a mandulatej. Tisztítás után zsíros vagy vitamlnos liormonkrémmel kenjük be arcunkat, majd az ujjunk hegyével gyengéden ütögessük a bőrbe. Este vattára tett arctejjel kenjük be arcunkat, rajta hagviuk egy percig, majd alacsony alkoholtartalmú arcvízzel mos­suk le. Utána zsíros krémet használ­junk. Hasznosak a zsíros, főleg ola­jos pakolások. Púdert ne használjunk. Zsíros bőr Főleg a sötét vagy fekete hajú nők­nél szokott előfordulni. Míg a száraz bőrön idő előtt mutatkoznak az örege­dés jelel, a zsíros bőr sokszor még elő­rehaladottabb korban is ránctalan, A zsíros bőr ismertetöjelel: — túlzott faggyűkiválasztódás, — gyakori pattanások. Ápolási tanácsok: ' Legalább egyszer naponta mossuk meg meleg vízzel az arcunkat. Vigyünk fel egy kis púdert, hogy el­tüntessük a bőr fényességét. Este erős alkoholtartalmú arcvízzel mossuk le, utána pedig vitaminos krém­mel kenjük be. Alkalmazzunk zsírtalanító, feszítő pa­kolásokat. Hasznos a forró-hideg vizes boroga­tás. h z s e s + & m // \ m \ ■ 0 2 f z V + K + + % ^+ ß ’■1 ■ti z + 0 ■L :igawvzs 0Z013 zv syaioaaw 0 nonnon Q □OfJ H □ E 1 n nnn ri n z s 11 nnid f] s' í 1 t 1 1 t 9 ilHÍ » * l íT el #121 t 1; S szfimhen. Az egvlk nagyon sovány és ma­,gas volt, a másik meg egy nagyon jól öltö­zött iéi'fi, de Ua az ember a szemébe né­zett, megállapitliatta, hogv ez nem bankár. A két férfi becsukta maga után az ajtót. CSÜTÖRTÖK - REGGELTŐL KORA OELUTANIG Csütörtökön megint esett az eső. Mal­colm, amikor felébredt, megállapítolia, hogy kezdődő anginája van. Torka beda gadt, reszelt, és általában nagyun russzul érezte magát. De nemcsak rossz bőrben volt, hanem késön is ébredt. Egy pillanatig latolgatta a helyzetet, de azután úgy hatá­rozott, hogy mégis elmegy munkába, Bo rotválkozéskor megvágta magát, nem sike­rült feltennie a konlaktlencsóket, a végén nem találta az esököpenyét. Útközben bele taposott egy jókora tócsába. Zavartan kő rülnózett, de a férfi a kék szedanban, aki néhány méterrel a Társaság ajtajától par­kolt, nyilván nem vette észre ügyeliensé gét. Russellné mogorván üdvözölte: — Legfőbb ideje, hogy itt van. Az irodája előtt kiöntötte a kávéját. Igen, vannak napok, amikor semmi sem sikerül. Tíz óra körül Tamatha kopogott be hozzá: — Ron, nem tudod, ml van Hetdegger- rel? — Nem — morogta, és nagyot trombi­tált a zsebkendőjébe. — Nem kell azonnal ordítani, csak aggó­dom, mert nem jött és nem is hívott. — Elnézést, de nem jól érzem magam, i— Hozok tablettát. — Az úgy sem segít — mormogta. Negyed tizenkettőkor megszólalt a tele­fon. Malcolm hallotta dr. Lappe hűvös hangját. [Folytatjuk] több azonos irányzat összessége. A hat­vanas évek végén jött létre, fő ismér­ve a kísérletezés és a modern hangzá­sú dalok követése. Három elemből te­vődik össze, a szimfonikus és a dzsessz- zenéböl, valamint a rhytm and hlues- ből. A nagy zeneszerzőtől, Johann Se­bastian Bachtól több popmuzsikus is ellesett néhány ötletet. Kantátáit és fú­gáit több neves együttes feldolgozta. A progresszív rock keletkezése összefüg­gésbe hozható az úgynevezett „Bach- mániával“: a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején több Branden­burgi versenyét feldolgozták a zené­szek. A hetvenes évektől három együt­tes, az angol Protol Harum, a Nice és a holland Ekseptlon többször is adott koncertet nagyzenekari kísérettel. A legtöbb klasszikus rockátlrat azonban minden bizonnyal az Ekseptlon nevé­hez fűződik. Többek között nagy siker­rel dolgozták fel Gershwin Kék rap­szódiáját is. A rock forradalmi éveiben az ama­tőrök kezdtek kikopni az élvonalból. Helyüket — legtöbbször — az egykori dzsesszmuzsikusok foglalták el. Ezek már képzett, sokoldalú és szólista ké­pességű zenészek voltak. A rock ere­detileg nagyon is körülhatárolható hangzása sokat gazdagodott az afrikai és a latin-amerikai, majd a klasszikus és dzsesszelemekkel. Az új rockzene létrejötte a megújulási kényszernek és vágynak, valamint a divatteremtésnek köszönhető, amit egyben e műfaj jövő­jének tekinthetünk. A „Neve nincs együttes“ jeligéjű ze­nekarvezető levelében azt panaszolja, hogy együttesük fellépését a zenei szakértők sok esetben bírálják. Kérdé­se meglepő: mit kell tenniük, hogy színvonalasan muzsikáljanak. A válasz egyértelmű: jól játszani, ami persze nem olyan egyszerű. Több járásban rendszeresen vagy szórványosan egy évben egyszer-kétszer adódik lehetősé­gük az együtteseknek arra, hogy egy seregszemlén vagy esetleg versenyben összemérhessék tudósukat, tapasztala­tokat cseréljenek, és bemutassák zene­számaikat. Én is részt vettem már nem egy ilyen versenyen, s meglepő, hogy a szakmai problémák többé-kevésbé ISMERKEDJÜNK Ez a címe annak a rovatunknak, amelyben hazai műkedvelő együttese­ket mutatunk be. A mült héten három hazai együttesről adtunk rövid ismer­tetést; meglepő, hogy ez alkalommal csak Jeligés jelentkezések érkeztek. Ezért ismételten felhívjuk a hazai ma­gyar műkedvelő rock-, beat- és diszkó- együttesek vezetőit, hogy mutatkozza­nak be az Ismerkedjünk című rova­tunkban. A jelentkezéshez mellékeljék a fenntartó szerv igazolását és az együttes fényképét. Számtalan probléma merült fel az elmúlt héten is. Sorozatunk előző ré- szében általános nehézségekről beszél­tünk, most meg csak konkrét kérdés érkezett szerkesztőségünkbe. „A rock örök és elpusztíthatatlan“ jeligéjű ol­vasónk azt kérdezi, hogy miért ítélik el a rockzenét, és miért kisebb értékű az ilyen zenekar, mint az, amely disz­kózenét ad elő. Engedjétek meg, hogy megcáfoljam ezt a véleményt, mert mindkét stílus egyenrangú. A különbség csupán annyi, hogy a diszkózene kizárólag csak szó rakoztat, hallgatása nem követel na­gyobb odafigyelést. A rockzene szöve­ge Igényesebb a diszkónál, ritmikailag Is magasabb szinten áll. Megfelelő lég­körben, környezetben, hozzáértő jó kö­zönség előtt mindkét műfajnak egyen­lők az esélyei. Talán az Idősebb kor­osztály képviselői azok, akik számára Idegen a rockzene. Lehet, hogy hang­zásban, dallamvezetésben, előadásban mást követel az ízlésük. Reméljük, hogy erről a kérdésről több olvasónk Is vé­leményt mond majd. Ehhez kapcsolódik a „Diszkó és a rock“ Jeligéjű olvasónk kérdése is. ö arra szeretne választ kapni, hogy mi a progresszív rock. Illetve a progresz- szív diszkó. A progresszív jelzőt bár­milyen összefüggésben használjuk is, mindig haladót jelent. Számomra egyéb­ként a progresszív diszkó elnevezés ismeretlen, így csak a másik zenei irányzatról, a progresszív rockról írha­tok részletesebben. A progresszív rock gyűjtőfogalom. JAMES GRADY A KONDOR HAT NAPJA II. Heidegger megköszönte a tanácsot és tá­vozott. Malcolm magára maradva hosszasan nézegette Picasso Don Quíjote-reprodukcló- ját a falon. Tula)donképpen Don Quijote tehet arról, hogy ő most itt ül. 1970 szeptemberében Jelentkezett a sokáig halogatott írásbeli szi­gorlatra. Az első két órán keresztül a vizs­ga kitűnően haladt. írt PJatonról, Chaucer ről, Camus-röl és Caufieldről. Azután az utolsó lapra fordítva leküzdhetetlen fallal találta magát szemben; „írjon aprólékosan Cervantes Don Quijote című művének három epizódjáról, hozza őket összefüggésbe, és állapítsa meg, hogyan kapcsolódnak az egész regény témájához." Mnlcotm soha életében nem olvasta a Don Quijotei. Öt percig bámult a kSídésre, majd fogott egv ív papírost, és ráírta: „Soha nem olvas­tam Don Quijote!, azt hiszem, hogy egy szélmalom győzte le. Hogy mi történt San cho Panzával, nem tudom biztosan. Azt hi­szem, mindketten az igazságot keresték. Nézetem szerint Kex Stout rugmiye két hí­res hőséhez lehet őket hasonlítani." Majd részletesen elemezte a két Stout-host. Két nap múlva beidézték a spanyol iro­dalom tanárának Irodájába. Meglepetésére a tanár nem rúgta ki, hanem azt kérdezte, szeret-e detektívregényeket olvasni. — Igen — felelte Malcolm —, ez segít megőrizni a lelki épségemnek legalább a látszatát. A tanár megkérdezte, nem akarná-e pén­zért megtartani lelki épségének a látsza­tát. Malcolm igennel válaszolt. A tanár telefonált valahová, és Malcolm még aznap egy CIA-ügynökkel ebédelt. így került az Amerikai Irodalomtörténeti Társasághoz. Amíg Malcolm a múltjáról elmélkedett, Heidegger sem volt rest. Maga is tudta, ha dr. Lappe-nek adja át a jelentést, aZ nem továbbítja feljebb, csak nem küld je­lentéseket a saját szekciója ellen. Elhall­gatni sem merte, hiszen tudta, hogy egy olyan szervezetnél, ahol még a vécének is föle van, nem lehet semmit eltitkolni. No, meg arra Is gondolt, hogy érdemeket szerezhet magának, s így talán visszakerül­hetne valamilyen lontosabb beosztásba. Megírta tehát a jelentest, és belecsem­pészte abba a zsákba, amelyben a postát szállították a központba. Ezzel sorsdöntő hibát követett el. Kétszer naponta, reggel és este gyűjtik össze a belső postát a CIA .állig felfegy­verzett emberei, és szállítják a központba, Langleybe. Itt hivatalosan osztályozzák, és az egyes küldeményeket az illetékes szak­osztályokra és szekciókra továbbítják. Heidegger jelentésével csodálatos dolog történt. Eltűnt az iktatóból még mielőtt megkezdődött volna a hivatalos osztályo­zás. Néhány perc múlva egy szuszogó űr íróasztalán jelent meg, akinek az irodája a központ épületének keleti szárnyában volt. A férfi kétszer átolvasta a jelentést. Előbb csak futólag, majd nagyon-nagyon figyelmesen. Utána kilépett az Irodájából, és Intézkedett, hogy az Irodalomtársaság személyzetét érintő összes Irat eltűnjék megszokott helyéről, és egy másik helyen, Washingtonban bukkanjon fel. Utána visz- szatért az irodájába, és találkozót beszélt meg egy szépművészeti kiállításon. Nem telt bele egy óra, s a szuszogó úr, fontos beszélgetést folytatott egy bankár kinézésű úrral, közben kényelmesen sétálva fel a Pennsylvan Avenue-n. Ugyanazon a napon este, a bankár kül­sejű úr találkozott egy másik úrral, most uz e^szer a Clyde bárban, Georgetown- ban. Ok Is sétálni mentek. Ä másik is jól öltözött úr volt, de a szemében valamilyen fény játszott, amely arról árulkodott, hogy ö nem bankár. — Sajnos, némi problémáink vannak — mondta a bankárféle. — Komolyan? — Igen. Weatherby ma reggel ezt fogta el — és átadta neki Heidegger jelentését. A másik úr csak egyszer olvasta át: — Minden világosi — Tudtam, hogy megért. Valamit ten­nünk kell, de azonnal. — Elintézem. — Természetesnek veszem. — Remélem, tisztában van azzal, hogy adódhatnak itt bonyodalmak is — mondta a nem bankár külsejű, Heidegger iromá­nyát lengetve —, és a többivel is kell va­lamit kezdeni. — Igen. Sajnálatos, de elengedhetetlen. Most a gyorsaság a fontos ^— a bankár kinézésű átadta a másiknak az aktatáskát, amelyben az „elveszett“ személyzeti iratok voltak —, tegyen, amit szükségesnek lát. Ezen az éjszakán, hajnali 3 óra 15 perc­kor a rendőrség bekopogtatott Heidegger lakásának az ajtaján. Amikor az ajtót nyi­tott, két mosolygó civillel "találta magá't valamennyi zenekarnál azonosak. A leg­általánosabb probléma a felszerelés mi­nőségéből adódik, de ez ellen a zené­szek a következőképpen védekeznek: „Ha lenne jó »cuccunk«, sokkal jobban játszhatnánk.“ Ez részben Igaz, de In­kább csak kifogás. A műit héten már szóltunk a felszerelés problémáiról, de kevésbé jó minőségű erősítőkkel, hang­falakkal, mikrofonokkal is lehet szín­vonalas muzsikát produkálni. A hang­zás tisztasága nem a felszerelésen mú­lik, hanem mindenekelőtt a zenészek képzettségén. A technikai nehézségeket — a hang­szeren való játszásra gondolok — is csak hosszas, türelmes gyakorlással le­het leküzdeni, jó lenne, ha együtte­seink tudatosítanák, hogy nem okvetle­nül az a jó, ami ordít, hanem az, ami hallgatható. A rockzenéhez kell a meg­felelő hangerő, de ezt nem lehet a vég­telenségig fokozni. Lehet, hogy épp a gyengébb felszerelés a színvonalasabb, mert kisebb hangerővel szól. A túlsá­gosan felerősített hang az ének rová­sára megy, a szövege érthetetlen lesz, az egyes hangszerek szólóit sem élvez­heti a hallgatóság, és az egész hang­zás nem más, mint kaotikus zúgás. Gyakori hiba a ritmikai pontatlanság. Ez Is csak a zenészek rossz technikai felkészültségére utal, arra, hogy az egyes szólókat nem dolgozzák ki ren­desen. Azzal, hogy gyakorláskor egy­más után többször eljátsszák a zene­számokat, nem háríthatják el a hibá­kat. Több alkalommal lehetőségem nyílt végighallgatni jó néhány együttes pró­báját. A zeneszámok többszöri ismét­lése nem ad lehetőséget arra, hogy a klsebb-nagyobb hibákat eltüntessék. Az ilyen gyakorlás szinte felesleges. He­lyette azokat a részeket, szólókat, át­meneteket kell „gyúrni“, ahol hiányos­ságok érezhetők, és hadd jegyezzem meg, vannak szép számban olyan együt­tesek, ahol ezt így csinálják. S ami a legfontosabb: sok zenész megfeledke­zik arról, hogy zenéjüket saját maguk is hallgassák. Papp Sindor POPVERSENY A 12 héten át tartó versenyünk má­sodik fordulójában is öt kérdésre várjuk a helyes válaszokat. A sorsolást a tizenkettedik forduló után ejtjük meg, s azok a megfejtők vesznek benne részt, akik minden hé­ten legalább három kérdésre helyesen válaszolnak. 1. Mi a neve annak a két zenekarnak, amelyek a Modus együttes felbomlá­sa után jöttek létre. Kik a tagjai, és kik a vezetői?. 2. Kik voltak az idei Braüslaval Ura hazai és nemzetközi versenyének a győztesei?. 3. Sorrendben mi a címe az LGT együt­tes nagylemezeinek?. 4. Ki az a zongorista-énekes, aki 1947.. március 25-én született, és pályafu­tásának kezdete 1969-ben a progresz- szív rock megjelenéséhez fűződik. Többször kapott Grammy-díjat. Jelen­tős lemezei: Emty sky, Caribou-, A single man. 5. Európában melyek a legnevezetesebb könnyűzenei fesztiválok. Soroljatok jel legalább ötöt. Az a megfejtőnk, aki a legtöbb fesztivált felsorolja, különdíjban részesül. POPVERSENY- SZELVÉNY ' 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom