Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-06-01 / 22. szám

8 Ballag már a vén diák ~ mondja a dal, de milyen furcsán is hangzik, hiszen még a mamák, papák, kereszt- mamák, nagymamák sem vének, akik az érseküjvári (Nővé Zámky) gimná­zium elöti járdán, a folyosón, lép­csőkön álldogálnak és várnak. Es a „vén“ diákok pedig jaj de fiatalok, üdék, kedvesek, harmatosak... 4cs Katalin és Pethes Ibolya, a IV. E osztály, két, érettségire készülő ta­nulója Jön velem szemben a lépcsőn. Fehér blúz, fekete szoknya, fehér ci­pő. Elröpült ez az év is, de ezek a szép csinos lányok nemhogy ez alatt az egy év alatt, hanem a négy év alatt sem „vénültek". A szemük ra­gyog, huncotok, kedvesek, mosolyog­nak. — Hová, hová? — kérdem tőlük, és .megállítom őket. — Csak ki a kertbe, megnézzük, hogy már megjöttek-e a szüléink, meg hogy hoztak-e virágot. — És hoznak? — BiztosanI — Hányat? — Tizenkilencet, ennyit szokás, ti­zenkilenc évesek vagyunk. Arra, hogy maradjanak, beszélges­senek, nem is kell őket nagyon kér­ni, mert különben is tele vannak örömmel, közlésvággyal, boldogság­gal. Brigán Zoltán matematikatanár volt az osztályfőnökük. Nem voltak vala­mi különös, minden tekintetben jó osztály. Olyan közepes, mint ahogy a tanárok és ők maguk is mondják egybehangzóan. Nem voltak sem túl­ságosan hangosak, sem pedig túlsá­gosan csendesek. A búcsúztató har­madik osztály díszítette fel a termet. A IV. E és a IV. D osztály készítette nekik a tarisznyát és sü­tötte bele a pogácsát, a tantermüket pedig beszédes festménnyel ékesítet­ték. A rajzon egy nagy üst, néhány ördög, a pokol egyik nagy jelenete, főzik, pörkölik a rossz lelkeket. Né- hányukat, fiúkat, lányokat egyaránt az üstbe vetették. Mások az üstöt tar­tó vastag láncon függnek. Az osz­tályfőnök, nyilván a szigorú matema­tikus, az üst szélén, rá is a legrosz- szabb vár. A lányok seprűn röpköd­nek, másokat piszkavason szállítja az ördög. Van, aki az ördögök szarvára tűzve bűnhődik. Az osztály elnöke. Lukács Katalin, aki saját bevallása szerint többször is le akart mondani, nagy-nagy kövek közt ücsörög és töp­reng. Várunk. Fél tizenkettőkor megszó­lalt az Iskola rádiója. Ev közben be­jelentéseket, utasításokat közvetítet­tek, most szívhez szóló beszédet hal­lani. Valaki verset mond a vén diák­ról, Ady Endre versét. A IV. E is bú­csúzik. Zöld Hajnalka kis emlékköny­vet vett erre az alkalomra, és arra kérte az osztálytársait, írjanak bele valamit, jegyezzék fel a címüket. — Megnézhetem? — kérdem. — Tessék — mondja, és én már lapozom is. Az egyik Adyt, a másik juhász Gyulát, a harmadik Radnóti Miklóst idézi Hajnalka emlékezetébe. Lakatos István saját versével búcsú­zik, mert neki így kell. Neki, a szép szál cigánylegénynek eddig is na­gyobb erőfeszítésre volt szüksége, hát most sem adhatja alább. — Ki miért került oda, ahová ke­rült a rajzon? — kérdezem. A lányok vidáman, gondtalanul válaszolgatnak. Brigán Zoltán tanár figyelt a vála­szaikat, hallgat, de amikor a lányok az egyik, tálán Ivós osztálytársukat veszik célba, közelebb lép, int a sze­mével, hogy ez azért már sok, és a lányok elhallgatnak, így hát már én sem mondom tovább. Igaz, minek is, hiszen ballagnák, előttük az arany­hét, majd az érettségi vizsga, de az­tán mégsem hagyom annyiban. Ki az ott az üst közepén, miért is kapta 6 a legnagyobb büntetést? Válaszuk egyöntetű: Hegedűs Ákos. Minden lánynak udvarolt, és mi tagadás, mindegyik el is fogadta a széptevé­sét. A képen Kukán Margit is a fortyo­gó üstbe került. Becsületükre legyen mondva, hogy a legjobb tanulók közé tartoztak. Sőt, talán a legjobbak, leg­tehetségesebbek is. Brigán Zoltán osz­tályfőnök gondolkodás nélkül mutat rájuk, amikor a legtehetségesebbek felől érdeklődöm. Az egyik a tanár­képzőbe, a másik vegyészmérnökire készül. Magam is búcsúzom, megyek a va­sútállomás felé. Előttem megy, bal­lag Acs Katalin és Pethes Ibolya. Ki­csit fáradtnak látszanak, levertek, — Nagyon elfáradtatok? — nézek rájuk kérdőn. — Eléggé — mondják, — de meg­érte. Nagyon szép volt, s mi úgy örülünk. Ha nem sikerülne a vizsga, még akkor is megérte. Akár ezért az egy szép napért is érdemes volt négy évig tanulni... NÉMETH ISTVÁN A szerző felvételei A szabadságszobornál A korszerusél korparancs (Látugatás egy szövetkezetben, ahol nem télnek a korszerű roédszerektöl) Az élelmiszerprogram sikeres megvalösftásáhnz a kajall kistermelők áéjárulnak. Felvételünkön Csillag Istyánné .kéjiasztapalAntákat ültet. is hoz­A keszegfalvl (Kamenlőné) Steiner Gá­bor Efsz elnökével, Varga Kálmánnal röviddel a termelési értekezlet után ül­tünk le beszélgetni. Kíváncsiak voltunk, hogyan dolgozik most a szövetkezet, amely a komáromi járásban magasan kitűnik tavalyi sikereivel. — Tíz éve, hogy egyesült a gadócl (Hadovce), a megyercsl (Calovec) és a vlollnl szövetkezet a miénkkel, s a közös gazdálkodásnak ez alatt az egy évtizede alatt még egyszer sem találtuk magunkat szemben olyan Igényes fel­adatokkal, mint az előző évben. Eléggé próbára tett bennünket — mondja az elnök, aki számára nagyon korán kez­dődik a nap, akkor, amikor sokan még az Igazak álmát alusszák. Hogy megközelítő képet alkothassunk erről a közös gazdaságról,, el kell mon­danunk: 2570 hektár termőterületen gaz­dálkodik, ebből 1450 hektáron gabonát és kukoricát termesztenek, de fő gaz­dasági ágazatuk a gyümölcs- és zöldség- termesztés. — Elégedettek vagyunk a hagymával, amelyet 80 hektárról takarítottunk be, s úgyszintén a 35 hektár sárgarépával és petrezselyemmel. Jó hozama volt a cukorrépának, amelyet 122 hektáron ter­mesztettünk. jól jövedelmezett a 3 hek­tár fóllapaprlka. Leggazdaságosabb azon­ban a 85 hektáros almáskertünk volt: 153 vagon termést szüreteltünk le — sorolja az eredményeket az elnök. Munkájukban a gépek Is segítségükre vannak. Tavaly a hagyma tisztítását és osztályozását a Warlman—100 H típusú magyar gyártmányú nagy kapacitású géppel végezték, aminek eredményekép­pen a 180 vagon termést szinte azonnal szállítani tudták a felvásárlónak. A veteménykukorlca termesztésében tavaly először alkalmazták a magyar­országi bábolnai mlntagazdaság IKR-mód- szerét. Ügy, vélik, ezzel a progresszív módszerrel nagy terméshozamokat si­kerül majd elérniük! A keszegfalvlak számára elsősorban a vetőmag adago­lása, a vetési távolság és a vegyszerek alkalmazása hat újdonságként. S ha már az újdonságokról beszélünk, említsünk meg még egyet, amely bizo­nyára mindenkit meggyőz abban, hogy a keszegfalvl szövetkezet a helyes utat választotta céljai eléréséhez. A fehérje- program keretében két éve foglalkoz­nak a szója 10—12 fajtájának kísérleti termesztésével, és ebben az évben a komáromi járásban elsőként 200 hek­táron megkezdik ennek az olajos nö­vénynek a nagyüzemi termesztését. A legmagasabb párt- és állami szer­vek által szorgalmazott fehérjeprogram arra ösztönzi a mezőgazdasági nagyüze­meket, hogy Igyekezzenek maztmállsan kihasználni saját fehérjeforrásaikat, és ez az elvárás a CSKP XVI. kongresszu­sának Irányelveiből Is kitűnik. De nemcsak a növénytermesztők di­csekedhetnek szép eredményekkel; fontos termelési ágazat a szövetkezetben az állattenyésztés Is. Korszerűsített Istál­lóikban jelenleg 1764 szarvasmarhát tar­tanak, ebből 640 a fejőstehén. Ugyan­ilyen figyelemreméltó a sertéstelepük Is. Az állomány 3088 darabjából 720 az anyadlsznó. Tavaly volt harminc éve annak, hogy a keszegfalvl szövetkezet­ben létrejött a sertéstörzstenyészet. Évente 450—500 tenyészkocát adnak el a komáromi járás mezőgazdasági üze­melnek, de járáson túlra Is. Ezenkívül évente 57 vagon csirkével és kacsával gazdagítják a közellátást. A keszegfalvi mezőgazdászok jól tud­ják, hogy csodák nem léteznek, ezért saját maguknak keli megbirkózniuk a rá­juk háruló ' feladatokkal. Ok pedig a’ radikális megoldást választották: a nem gazdaságosat, idejétmúltat falszámolják, és helyette a korszerűvel, a progresz- szlvvel próbálkoznak. Hogy okosan dön­töttek, helyes úton haladnak, elegendő egyetlen adat Is: a globális mezőgazda- sági produktivitásuk 104,4 százalék volt, ami azt jelenti, hogy a komáromi já­rásban az ö szövetkezetük a legjobb. Stanislav Illés JÜNIORFIIA ’82 KoSicében, a Kelet-szlová­kiai Vasmű szakszervezeti kultúrházában megnyílt az ifiú bélyeggyűjtők VIII. szliv vákiai kiállítása, amely az ifjú bélyeggyűjtők életében az év legnagyobb esemé­nye. A kiállítás fölött Mi- chal Zozulák, az SZLKP KB Titkárságának tagja, a SZISZ SZKB elnöke vállalt védnök­séget. A kiállitás célját leg­inkább a jelszava fejezi ki; Bélyeggyűjtéssel a szocialis­ta haza fejlesztéséért, a kör­nyezet védelméért“. Jő munkát végzett az elé- késztlő bizottság Bárd Sán­dorral az élen. A kiállítás­sal egyidőben számos ren­dezvényre is sor kerül. Jú­nius 4—6-a között megtart­ják az Ifjú bélyeggyűjtők kongresszusát. Ugyancsak lebonyolítják a bélyeggyűjtő olimpia nemzeti fordalöját, az ifjú bélyeggyűjtők szak­körök vezetőinek aktivaérte- kezletét, az érdeklődők meg­szerezhetik a helyszínen a bélyeggyűjtő szakmai ráter- mettségi jelvényt. A kiállí­tás egész ideje alatt filme­ket vetítenek a posta és a béiyeggyűjtés történetéről, beszélgetéseket szerveznek a bélyegek alkotóival és is­mert bélyeggyűjtőkkel. A ki­állítás szervezői értékes ka­talógust adnak ki, a posta­küldeményeket pedig alkal­mi bélyegzővel látájk el. V. P. A KONCRESSZDS TISZTEIETÍRE Értékes kollektív kötele zettségvállalást tettek aGa- lántal Közszolgáltató Válla­lat szakmunkásképző köz­pontjának és SZISZ-alapszer- vezetőnek fiataljai. Vállal­ták, hogy ledolgoznak 2352 órát, részt vesznek a járási központ szépítésében és a választási program felada­tainak teljesítésében, össze­gyűjtenek 80 mázsa ócska­vasat és 10 mázsa papírt, ezenkívül elültetnek 200 díszcserjét és ugyanennyi fát, két önkéntes véradót szereznek és megalakítják az Ifjúsági Fényszóró három őrjáratát Kötelezettségvállalásukban nem feledkeztek meg a ta­nulmányi eredményekről sem. Az elméleti nevelésben 2,3 átlageredményt, a szak- tantárgyakban 1,7 átlagos tanulmányi eredményt akar­nak elérni. Oláh Gyula lÖVASAR Tény észlovainknak jó híre van, és keresettek a szak­mai világban. Egyik legna­gyobb méntelepünkön, To- polöiankyban a minap már a 44. aukciót rendezték, amelyre az NSZK-bÓl, Ausz­triából és Olaszországból is számos vevő érkezett. Az aukción Szlovákia kilenc ál­lami és szövetkezeti mén­telepéről összesen hatvan lovat adtak el külföldre 77 ezer 800 koronáért. L. L. HAZÁNK lEGAlAESONYABB PONTJA Hazánk legalacsonyabban fekvő része Kelet-Sziovákiá ban, a trebiáovi járásban ta­lálható. Bodrogszerdahely (Streda nad Bodrogom! bo­tárában a Bodrog partján van egy pont, amely mind­össze 98 méterre fekszik a tenger szintje felett. Egyéb­ként az egész járás átlagos tengerszint feletti magassá­ga mindössze IDO—150 mé­ter.

Next

/
Oldalképek
Tartalom