Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-06-01 / 22. szám

IM s Nagy vállalkozásunk századik méte- ránál elsőnek nyögtem ki a hátizsák- óriás alól 8 szégyenteljes kívánsá­got; „Te, Nataie, forduljunk visz- sza...“ Cingár alakját és „Legyünk mindig hölgyek* jelszavát megha­zudtolva 6 Iá kimondottan cammo­gott. Pedig a harmadszori selejtezés után csupán degeszre tömtük a háti­zsákunkat. De egy ilyen kéthetes, sa­ját sátorral komfortosftott kájutazás valamilyen áldozatot követel. így hát mégis heártOnk az állomásra. Betár­sultunk egy fülkébe egy hontalan görög nénihez, aki szintén Buszéba utazott, és várakozással telve „róni* kezdtük az első kilométereket. AZ indító stop A bolgár vámosok sokáig mellőztek bennünket, de a minden lében ka­nál NataSa kerített valahol egy pi­ronkodó fiatal tisztet, s az végül Is hivatalosan bebocsátott bennünket Bulgáriába. A vonatban eleget he­nyéltünk. így a lakosság csodálko­zása, 8 érthetetlen rosszallása köze­pette fürgén nekivágtunk a Vellko Tarnovo felé vezető mflútnak. Baran­golásunk terve pontosan meg volt határozva, a térkép NataSa vöröske­resztes zubbonyának zsebében lapult készenlétben, nálam az „ütemterv*. A közömbösen elsuhanó autók lát­ványa azonban lassan kikezdte önbi­zalmunkat. Épp jókor nylkordultak a kamion főkel, és Klrlllt, egy eléggé magabiztos ftatalembert lettünk hi­vatottak szórakoztatni. Amszterdam­ból jött. estig Sztara Zagorában sze­retne lenni, de épp bóbiskolni kez­dett. Oroszul egész jól megértettük egymást, a félórás út után már talál­kát beszéltünk meg Bratlslavában. Ki­rill hamiskásan kacsintott: „Nem bokszolnak meg a „kavalerlk“-jaltok? Az idillt egy külső beavatkozás sza­kította meg, a csak két fhivatalos) személyre méretezett fülkéből ki akartak bennünket tessékelni a rend őrei. De sofőrünk és a szemerkélő eső valahogy kiengesztelte őket. Tar- novőlg aztán NataSa behúzódott a függőágyra, s ezzel meg Is pecsétel­te sorsát; ezentúl már csak fekve közlekedett Bulgária útjain. ISMERETEK — GASZTRONOMIABÚL Tájékozódási képességem, amire kü­lönben büszke vagyok, Vellko Tarno- vőban felmondta a szolgálatot. Ami­kor már harmadszorra sem sikerült "V ' f it! ' '' 'í"'', ■■■■' T' Szozopol népes strandján emlékműnél mindig sok szovjet tu­ristát látni. Aznap ködbe burkolózott a csúcs, az ezer lépcsőnek csupán az első pár fokát láttuk tisztán. Hiába vártuk, hogy a Sztara Planina legmagasabb helyéről valóban belátjuk egész Bul­gáriát: a Dunától a Fekete-tengerig. Csupán a környező sűrű erdők buk­kantak elő. A Rózsák völgyébe teherautóval kanyarogtunk le, útközben egy pil­lanatra felvillant előttünk a 17. szá­zadi stílusban épült orosz templom kupoláinak aranya, s máris a rózsák fővárosában, Kazanlikban ragyogott ránk a forró nap. A rózsaszIromszO- ret már befejeződött, de még a for­galmas sztrádán állva is éreztünk valami nehéz, édes illatot. Ezt nem­sokára elűzte orrunkból a sportnad- rágos, Colombo-képű Vova ciszterna- kocsija tartalmának az „Illata*, a- mellyel meg kellett barátkoznunk. CSIGAKÉNT, Plovdivra néz Aljosa de mé^is száguldva Bulgáriában a megfelelő városi buszra szállni, teljesen kiborulva a mi igenünkkel in­tett nemtől (ez török maradvány,s ha tudtunk Is róla, jó Ideig tartott, míg „lefordítottuk* a gesztust), végül Is stoppal mentünk a Carevec erőd rom­jaihoz. Bolyongtunk egyet a ‘szűk ut­cákon, dombról le, dombra fel. be­kukucskáltunk szűcsök, fazekasok, öt­vösök nyitott műhelyeibe, Hadzsi Mi- kóla kézműves- és helytórténétl mú­zeumába. Ebédre már egy szokványos modern szállodába, a Jantrába tér­tünk be, bízva a következtető képessé­günkben, amellyel biztosan megfejt­jük az étlapot. A leves ehető volt, a zöldségsalátánál már-már dladalma-^ san veregetni kezdtük egymás vállát,'^ amikor a plncérnő kihozta a titokza­tos kremblrs nevű eledelt, amelynek csak a köretében voltunk biztosak. Az elsőosztályú vendéglőben: virslit ebédeltünk. Savanyú tejet Ittunk, pon­tosabban kanalaztunk rá. mert Klrlll jó hazafihoz illően ezt a nemzeti ele­delt ajánlotta melegen ... Később, amikor kedvezőbb kombinációban fo­gyasztottuk, valóban jólesett. De most persze a másnapi 500 kilométeres út miatt Is Izgultunk. CSOCSTELJESlTMÉNYEK NAPJA A sofőr lelkesen bólogatott. Igen, Gabrovóba megy. Buzgón figyeltük hát, hogyan tölti föl a tartályt, majd szépen megfordul s elhajt. Hát ml megint bedőltünk az Igen-nem já­téknak! Gabrovóba azért eljutottunk, s ott semmi érdekes nem történt, sőt, könnyűszerrel megtaláltuk a Sipka felé vezető utat. Hamarosan egy mik­robusz farában csúszkáltunk csoma­gostul, ahogy a víg sofőr szedte a szerpentineket. Még jó. hogy nem lát­tam el a sebességmérőig ... A Sipka csúcsa a felszabadító há­ború (1877—1878) legvéresebb har­cainak színhelye volt. Itt zúzták vé­gül Is porrá Szulejman pasa seregeit az orosz katonák és a bolgár nem­zeti gárdisták összetett erői. A kö­zépkori erőd bástyájára emlékeztető mert Vova egészen Szófiáig fuvaro­zott bennünket. Hamarosan összeme­legedtünk vele. „Atyai* szigorral le­szidott bennünket, hogy két lánynak egyedül csámborogni veszélyes. De aztán elökerltett néhány méter vé­konyka házikolbászt, egy óriási diny- nyét, paradicsomot. NataSát tömte, engem csak megdicsért, hogy jól bí­rom a nagy hátizsák súlyát. Vova a Komi ASZSZK-ban söfőrködött három évig, így akadt téma bőven. A magasan Ívelő széles hidakról jól beláttuk a tájat, a szlvszorltóan mély szakadékban meglapuló ftfrdő- helyet, Koprlvstlcát, Szívesen lerepül­tem volna oda. Ez a vágyam csak­nem beteljesedett, amikor leértünk. Egy égő teherautó miatt — méghoz­zá annak közvetlen közelében — be kellett állnunk a tülkölő kocsik so­rába. Hátunk mögött sejtelmesen lo­csogott az Ismeretlen vegyszer ... Vo­va Igencsak sietett segíteni az oltás­ban ... Védelmezőnk kihagyta az aznapra tervezett baráti látogatást, és egy kis kerülővel. Szófiától kb. tíz kilomé­terre tett le bennünket. Nagyon ag­gasztotta őt további sorsunk. Végre tömegközlekedési eszközt akartunk használni, de a buszban ki­derült. hogy nincs előre váltott Je­gyünk. A sofőr ki akart tessékelni bennünket, de az utasok közbeléptek, képzelem, milyen gyámoltalanul fest­hettünk. Így minden akaratunk elle­nére Is újra potyautasok lettünk. SZÓFIA Nataäa szörnyen magabiztos bajke­verő. Mindenáron a Sztanko Todorov utcába szállíttatott volna bennünket, de aztán rájött (a noteszéből), hogy A neszebari templamrom voltaképpen a Todor Sztojanov utcát keressük. Akkor fogadtam meg, hogy, ha túlélem a taxizást (sofőrünk szá­guldás közben cigarettáját gyújtogat­va a térképet mustrálta), akkor ala­posabban utánanézek a bolgár törté­nelemnek. Egy pazar tornyház előtt ,,landoltunk*. Még mindig szédülve a párnázott liftbe szálltunk, majd egy kárpitozott ajtónál csengettünk. Szerencsénk volt, Daniela, a volt egyetemi társunk épp megérkezett a tv-stúdlóból... Előző este még a penészszagú vi­zes sátorban dinnyéztünk vlháncol- va. aznap meg késsel-vlllával esze­gettük a gyümölcsöt... Szófia szép város, vannak képze­letébresztő helyei. A CUM áruháznál pl. az a mecset, ahol férfiak kéz-, arc- és lábmosás után kis szőnyegeken méláznak. Aluljárók, ahol a munká­latok közben előbukkant ókon épü­let maradványait nem terítették el földgyaluval, hanem restaurálták és óvatosan beépítették a falba. Így még a mindennapi rohanás közben is egy torpanásnyl ideig egy nagy civilizáció részecskéjének érzed ma­gad. Kitapintható az idő, amikor a bolgárok kis templomocskáit bezsu- gorltották a földbe, míg az oszmán megszállók mecsetjei az égbe nyúj­tózkodtak. Voltunk Georgl Dimitrov mauzóleu­mában, előttünk a hosszú sorban épp töjjökök várakoztak békésen, mögöt­tünk meg németek. A nagy térre fel­lobogózott autóbuszokból gyerekek százai szóródtak ki, a világtalálkozó résztvevői aznap Szófiát nézték meg. Betértünk még a Nemzeti Galériá­ba. Pontosan emlékszem egy Venev- -képre, mert nagyon jól jött akkor a humora. Egy folyosócska közepén telt Idomú asszonyság fürdözik. A partról egy fa mögül katona lesi tág­ra nyílt bamba szemmel, a túlsó part­ról pedig ugyanúgy egy tehénke cso­dálkozik rá.... Vajon ml következik? A HUSZANHATODIK STOP A Burgasz melletti Krajmorje elne­vezésű csendes kempingből, amelyet magunk közt világ végének nevez­tünk el — már a második napon el­kívánkoztunk. Nagyon belejöttünk a stopolásba, nekivágtunk hát késő dél­után Is az útnak. Az áhítottt Napos- parttól már csak pár kilométernyi út választott el, előttünk két német fiú ácsorgott, így vártunk a sorunkra. Nemsokára kárörvendve Integettünk a srácoknak egy piros Ladából. A sofőr és barátja nyugodtan társalog­tak, miközben mi már azt tervezget­tük, hogy este az Aranyalma bárban diszkózunk. A hatalmas fák között hamar előbukkantak a hosszan hú­zódó szálloda- és kempingsorok, de lassan kezdtek tovatűnni.. ^ Hama­rosan rájöttem, hogy gyanúm nem volt alaptalan. Az első „alkalmas* tisztásra bekanyarodott velünk az au­tó. „Hiszen stopos turisták vagytok, nem?“ — csodálkozott el a sofőr ba rátja, mikor konokul tiltakoztam Majd nyugodtan, szépen tagolva be mondtam a kocsi rendszámát. A pilla natnyl habozás elég volt arra, hogy a rövidlátó, még mindig csodálkozó Nataáát kicipeljem a sztrádára. i. Este azért mégis elmentünk a disz­kóba — feledni az Izgalmakat. Ek­kor számoltuk össze, hogy a huszon­hatodik, méghozzá a legrövidebb út­szakasz volt az, amire klshlján drá­gán ráfizettünk volna. A rossz ér­zést néhány napig még a tenger sem tudta lemosni. Hát ennyit egy nyárról, egy gyö­nyörű utazásról, egy picit talán út- ravalóként is ajánlva. SERES VLASZTÄ Foto: a szerző HETED ORSZÁGBÓL Az eddig már több száz emberáldozatot követelő brit- argentin konfliktus aggoda­lommal tölti el a nemzetkö­zi’közvéleményt. Ezt tükrö­zi az ENSZ Biztonsági Ta^ nácsának ülése is, amely a Malvin-válság békés megol­dására Irányuló több javas­lattal foglalkozott. A TASZSZ szovjet hírügy­nökség nyilatkozatot tett közzé a Malvln-szigetek kö­rül kialakult válság kap­csán. Ez egyebek között hangsúlyozza: A brit-argentin konfliktus újabb veszélyes fordulatot vett. Nem vitás, hogy a hely­zet alakulásáért Nagy-Bri- tannia a felelős, amely már hosszú évek óta nem haj­landó teljesíteni a gyarma­tok felszabadításáról hozott ENSZ-határozatot, valamint azt a határozatot, amely a szigetek hovatartozása miatt kirobbant viták békés úton történő rendezését írja elő. Nagy-Britannia most a tár­gyalásokat teljes mértékben elutasítja, míg az argentin kormány folytatásukat szor­galmazza. London magatar­tása semmivel sem igazolha­tó, bármiképp értékeljük is a konfliktus okait. London a fegyverek erejével igyek­szik felújítani a Malvln-szi­getek gyarmati státusát, és ezáltal kihívást Intéz a vi­lágszervezet ellen, amely a gyarmatosítást egyértelműen elítélte és elutasította. A brit csapatok fegyveres támadása a Malvin-szigetek ellen veszélyezteti a nem­zetközi békét és biztonsá­got, ellentétben áll az ENSZ Alapokmányával, a nemzet­közi jog alapvető norm-1- val. Ezért azok az államok viselik a felelősséget, ame­lyek csatlakoztak a brit ál­lásponthoz, nyíltan London oldalára álltak, s ezáltal gyakorlatilag a konfliktus katonai megoldására szólí­tották fel. Ez mindenekelőtt az Egyesült Államokra vo­natkozik. A Szovjetunió meggyőző­dése, hogy a telek közötti vitás kérdéseket békés úton, tárgyalóasztal mellett kell megoldani, bármilyen az ér­dekeltek álláspontja. A szov­jet vezető köröket aggaszt­ja az események veszélyes alakulása, és elítélik Nagy- Britanniát a katonai erő al­kalmazása miatt. Tömeges békeakclők vol­tak az elmúlt napokban szerte a világon. Georgij Zsukov, a Szovjet Békevédök Bizottságának el­nöke kijelentette: A szovjet emberek minden erőfeszíté­sükkel arra törekszenek, hogy elhárítsák a katonai konfrontáció fenyegető ve­szélyét. Elítélte az Egyesült Államok agresszív politiká­ját, amely az enyhülési fo­lyamat meghiúsítására tö­rekszik és a katonai erővi­szonyokat a maga javára kívánja módosítani. A békeakciókra a Szovjet­unióban az ENSZ második rendkívüli leszerelési ülés­szakát megelőzően kerül sor. PÄRIZS — A franciaor­szági Nimes-ben vasárnap ért véget a fiatalok három­napos béke- és barátsági fesztiválja. Az eseménysoro­zaton húszezren vtetek részt Nyugat-Eurőpa valamennyi országából, valamint a Szov­jetunióból, az NDK-ból, Ma­gyarországról, az Egyesült Államokból és máshonnan. Ezzel az akcióval érte el tetőpontját a francia béke­mozgalomnak az ENSZ-köz- gyűlés második rendkívüli leszerelési ülésszaka alkal­mából rendezett kampánya. Ennek során egyébként a tavalyi párizsi nagyszabású béketOntetésen elfogadott békefelhívást több mint egy- mlllióan írták alá. ATHÉN — Az észak-görög­országi Thesszalonlkiben va­sárnap mintegy harmtncez- ren vettek részt azon a bé- kétüntetésen, amelyen az országban levő amerikai tá­maszpontok felszámolását, Görögország NATO-ból való kilépését s a Balkán-félszi­get atommentes övezetté nyilvánítását követelték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom