Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-25 / 21. szám
s IM Pataki Klára A KITÜNTETETTEK GALERIÄJÄB6L Ä májusi kitüntetettek salériájában képzőművészeket Is találunk, főképp szobrászokat, és Bizmayer Ignác személyé- btíti egy kerámiaművészt Is. A szobrászok: Bártfay Tibor, Pataki Klára és Rudolf Pribis. Bizmayer és Bártfay nemzeti művész lett, Rudolf PrlblS nemzeti művészt és Pataki Klára érdemes művészt pedig a Klement Gottwald állami díjjal tüntették ki. A felsorolt művészek közül egyiket sem kellene külön bemutatnunk, hiszen alkotásuk minden ékes szónál szebben beszél. Bizmayer Ignác munkásságát messze az országhatáron túl is ismerik, a három szobrászművészünk is már annyi szépet alkotott, hogy szinte lépten-nyomon találkozunk alkotásaikkal, és nem mehetünk el közömbösen remekbe szabott szobraik, domborműveik mellett. Bizmayer Ignác nemzeti művész mod- rai műlielyében így vall magáról: '— Amikor formálom az agyagot, gondolataim, elképzelésem. Igyekezetem, elgondolásom, illetve ujjalm tapintása között alakul ki egyéniségem s mindaz, ami kifejlesztette: a szülőföldem, gyermekkorom, az élményeim, érzéseim, az otthon, a ház, ahol lakom, a szülőföldem légköre, azé a tájé, ahol születtem, amely hozzám nőtt és amelyet mindenek fölött szeretek. Pataki Klára ma már fogalom a szlovák képzőművészetben. Feleség, anya, háziasszony, mindez sok időt elvesz tőle, de művészi alkotómunkájában mégis lépést tud tartani a legjobb és legtermékenyebb szobrászainkkal. Fia is festő, most közös kiállításra készül anya és fia, és mert ez lesz a fiú első tárlata, sok gond hárul az anyára. E nagy elfoglaltság dacára is egyre-másra kerülnek ki a szebbnél szebb alkotások Pataki Klára vésőhöz szokott erős keze alól. Ez a gyengének látszó női kéz készítette a prágai kultúrpalota részére azt a domborművet is, amelyért egyéb munkássága mellett megkapta az állami díjat. Rudolf Pribis nemzeti szobrászművészünknek is állami díjat adományozott köztársaságunk elnöke a Stará Túrában felállított emlékművéért és a Ra- jecké Teplice fürdővárosnak készített Fürdés után című domborművéért. A bratlslavai Képzőművészeti Főiskola tanáraként eredményesen munkálkodik a szobrászutánpótlás nevelésében. Olyanná igyekszik nevelni a fiatalokat, mint amilyen ö maga: egyszerű, igazi művész. Művészetéről tanúskodnak egyéb remek alkotásai is: a slavíni dombormű, a fel- szabadulási emlékmű Zilinában és a többi elkötelezett műve. Nemzeti művész lett Bártfay Tibor szobrászművészünk is. Róla, akárcsak Pataki Klára állami díjas szobrászunkról gyakran írtunk lapunk hasábjain. Nemrég fejezte be a Gottwald téri szoborcsoportot, utána a szökőkutat és máris újabb nagyszabású művet adott át a köznek, a Béke térl szökőkutat. Mondják is róla, hogy rövidesen több szökőkutat készít fővárosunknak, mint a többi szökőkútkészltő együttesen. — mészáros — A Gottwald té/t emlékmű, Bártfay Tibor alkotása. IGOR STRAVINSKY A tüneményes korszerűséggel berendezett vadonatúj színház Párizs szivében, a ma már patinás Theatre des Champs-Élysées 1913. május 28-án a zenetörténet legzajosabb és leghírhedtebb bemutatóbotrányának volt a színhelye. Akkor került ugyanis először közönség elé a színházi főszezon tetőpontjaként az őspogány tematikájú Le sacre du prlntemps, azaz A tavasz megszentelése című balett, amelynek zenéjét századunk „vásott kölyke“, az -akkor már 31 éves Igor Stravinsky szerezte. A botrány oka pedig az volt, hogy a zeneszerző, mint élete során annyiszor, most is megelőzte korát, s olyan új hangzású, ritmusokban tobzódó zenét komponált, amely az akkori Wagner imádatának bódulatában élő, kifinomult párizsi közönségre kifejezetten sokkolóan hatott. így aztán a bemutatón a nemtetszést nyilvánító hangzavart csupán a színházigazgató erélyes közbelépése mérsékelte: megtiltotta a függöny le- bocsátását, s ezzel a kudarc határán is lehetővé tette a mű végi,gjátszását. Igor Stravinsky, a XX. század zenéjében az az egyéniség, aki a legtöbb meglepetést szerezte hallgatóságának, 1882. június 18-án született Oránlenbaumban, a mai Lomono- szovban a Finn-öböl déli partján, ősei a szomszédos Lengyelországból jöttek Nagy Katalin idejében erre a vidékre. Apja már az akkori szentpétervári Cári Opera első basszistája lett, anyja is kitűnően zongorázott. így természetesen a kis Igor is zenei nevelésben részesült, amelynek alapján meg is mutatkozott nem mindennapi zenei tehetsége, főleg rögtönző készsége. Ennek ellenére nem készül zenei pályára, hanem apja óhajára jogot végez. A sors érdekessége azonban, hogy jogi tanulmányai irányítják útját mégis a zene felé, mert tanulótársa nem más, mint a korabeli orosz zene_ kiemelkedő alakjának, Nylkola] Rlmszkij-Korszakovnak a fia, akinek közvetítésére lesz majd a nagy tekintélyű mester magántanítványa. Mikor a Mester kompoziciós kísérleteiről kedvezően nyilatkozik, végleg a zenei pálya mellett dönt, amelyre — szinte egyedülálló eset századunkban — diploma és főiskolai végzettség nélkül lép. Mesterétől főleg hangszerelést és formatant tanul, s az ö Irányításával írja első szimfóniáját és a Tűzijáték című nagyzenekar! kompozíciót. Utóbbi műve hangversenyen Is elhangzott, amelyen ott volt Szer- gej Gyagilev is, a ‘majdani Orosz Balett" híres-neves szervezője, akinek a mű annyira megtetszett, hogy idővel Stravinsky! kéri fel egy, a tűzmadárról szóló balett zenéjének komponálására, ßs ezzel a megbízatással indul el Stravinsky a siker és hírnév útján, a két férfi között pedig életre szóló barátság és inspiráló együttműködés alakul ki. A Tűzmadár bemutatója Párizsban volt — ahol közben a szerző családjával letelepedett —, s mind Gyaglfev együttesének, mind a zeneszerzőnek meghozta a sikert, mely aztán a Petruskával, az orosz vásári komédiák nevezetes alakjáról költött táncjátékkal folytatódott. Ezt követi majd a már említett Sacre, s ezzel el is érkezik Stravinsky első nagy alkotó periódusának, az úgynevezett orosz korszaknak a tetőpontjára — mely témájában Is az orosz, dallamvilágból táplálkozott. Az első világháború kitörése változásokat hoz életében, megszakad kapcsolata hazájával — csak 1962-ben látja viszont ifjúsága színterét —, s átmenetileg Svájcban telepedik le. Itt komponálja híres kamarajellegű művét, a Katona történetét is (e mű kitűnő előadásával a minap a STRAVINSKY — amilyennek Picasso látta 1917-ben. Szlovák Filharmónia hódolt a szerző emlékének). Ez egyben egy új alkotói kornak a kezdetét is jelenti, amelyet általában „neoklasszikus“ periódusnak szoktak nevezni. Alkotásaiban először az akkor újdonságként jelentkező dzsessz hatása kezd érvényesülni, majd egyre jobban a múlt felé fordul i— eszményképei Csajkovszkij és Glinka —s a klasszikus örökséget ülteti át saját zenei nyelvére. Stravinsky alkotásainak nagyon jellegzetes vonása, hogy kívülről jött hatásokat — legyen az Svant- gardul modern avagy a régi zenei múlt öröksége — mind-mind szuverén fölénnyel és könnyedséggel a maga képére alakítja, és olvasztja bele saját stílusába. De gazdag zeneszerzői munkásságával fokozatosan egy új tevékenység Is párosul: a vezénylés, nevezetesen saját műveinek vezénylése, melyet késő öregkoráig lázasan folytat. A húszas évek elején, mintegy további két évtizedre visszatelepedik francia földre, s itt születnek nagy kompozíciói, mint a Pulcinella táncjáték, egy zongorára és egy hegedűre írott versenymű, a latin nyelvű oratórium, az Oedipus Rex és a csúcs, a Zsoltárszimfónia. A második világháború baljóslatú előszelének hatására 1939-ben elfogadja az amerikai Harvvard Egyetem meghívását, s annak előadója lesz. Élete utolsó szakaszát itt éli le, s így hát ezek az évek joggal kapták az „amerikai“ jelzőt. Ebből az időből sok-sok szerzeménye közül a legjelentősebb alkotás egyetlen operája, az angol szövegre komponált, nehezen fordítható The Rake’s Progress, amelynek címe magyarul a Léhaság útja lett. Stravinsky éppen operáján dolgozott — ez az aloktás életének teljes három évét töltötte ki, amikor a sors összehozta egy fiatai karmesterrel, nevezetesen Robert Crafttal, aki segítette műve velencei színre vitelében, s aztán mint titkára és müveinek karmestere élete végéig kitartott mellette. 0 az, aki európai és amerikai kőrútjain állandóan mellette van, előkészíti a vezénylendö zenekart, s közben feljegyzi beszélgetéseiket. Nagy szerencséje ez az utókornak, mert így a mester mozgalmas életének alkonya autentikus tolmácsolásában maradt ránk, míg élete első felének folyását Izgalmas, de mindenkor tárgyilagos önéletrajzában saját maga vetette papírra. Stravinsky!, aki élete során századunk szinte háromnegyedének minden jelentős művészével összeköttetésben állott, rövid betegeskedés után 1971. április 7-én New Yorkban érte utol a halál, de sokat vándorolt földi maradványai óhajának meg felelően a lagúnák városában, az oly nagyon szeretett Velencében pihennek, a San Michele-sziget temetőjében a nagy harcostárs, Szergej Gyagilev közelében. VARGA JÓZSEF KÖNYVÜJDONSÄGOK 'A Madách Könyvkiadó rövid egymásutánban három verses- és egy prózai kötetet jelentetett meg a Főnix Füzetekben, ebben az ízléses külsejű olcsó sorozatban. Két költőt már bemutattunk, most következzék a harmadik, FINTA LÄSZLÖ. A 44 éves Finta László korban nem mondható éppen fiatalnak, de nyilván nemcsak mint pályakezdőt sorolta be a kiadó ebbe a sorozatába, hanem verseinek a fiatalokéval rokon hangvétele okán is. A groteszk és Ironikus játék a valóságképekkel, a meghökkentő látomások, a fintorok és bohóckodások, a hangos klszólások — nemegyszer mintha csak a mai fiatalok kedvelt beat- vagy rockzenéjét hallanánk, annak a lüktetésére, hangerősségére, feszült dlsz- szonanciájára asszociálunk olvasásukkor. De kihallhatók a versekből az érdes alaphang kísérő hangjai is: az egyszerűbb, a sebezhető, a gyermeki karakterű felhangok. „Nem lettem gyávább, csak valami / le- hwrcolkodott bennem egy mélyebb terembe. / Valami agyonragyoghatna.“ (Finta László; Valami című verse a Pogány passió kötetből.) AZ Oj PRÖZÄT a Főnix Füzetek sorozatban a 35 éves Cúth János LÉLEKHARANG címen megjelent elbeszélései és karcolatal képviselik. Cúth János, aki Finta Lászlóhoz hasonlóan sokféle foglalkozást és életkörnyezetet kipróbált már eddigi élete során — volt többek között úszómester, alkalmi munkás, beat- énekes, súlyemelő —, érzelmi és lelki állapotok kutatójaként és szatirikus szemléletű klvetitöfeként mutatkozik be első önálló kötetében. Az írással szembeni felelősség- érzetéről ő maga így nyilatkozik: „Azt hiszem, az emberi lélek nem egyéb, mint sejtjét működésének harmóniája, s az emberiség lelkiismeretét az egyes nemzetek és nemzetiségek művészetei fejezik ki. Vigyázok, hogy mindig az ebből fakadó felelősségtudattal fogjak tollat.“ * A múlt század utolsó éveiben kitört aranyláz idején, ,flmikor a klondikei letet a világ minden sarkából annyi embert csalt a fagyos Északra, egy fiatalember arany helyett,más kincset talált ott: anyagot a benne szunnyadó írásművészet kivirágozta- tására. A fiatalember JACK LONDON volt. és csakhamar — mindössze huszonhárom évesen — meg is hódította az amerikai közönséget az aranyásók birodalmában szerzett tapasztalatai és élményei látomá- sos feldolgozásával: A VADON SZAVA című kisregényével. Londonnak ezt a híres művét ma is nagy élvezettel olvashatjuk, éspedig nemcsak rendkívül izgalmas története, hanem lélektani ereje és emberségének férfias pátosza miatt is. A kisregény most az író egy másik művével (A mexikói című elbeszéléssel) közösen jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában. (fukári)
