Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-25 / 21. szám
2 BÜNTETTEK KIVAGYISÁGBÓL Az idősebbek sokszor elmarasztalják a fiatalokat, és nem Is ok nélkül. Erre az ítéletre rácáfol azonban a Csehszlovák Szocialista Köztársaság főügyészének közleménye, amely megállapítja, hogy 1974—1982-ig több mint 40 százalékkal kevesebb bűntettet követtek el a fiatalkorúak. Ezt az időszakot pedig a 15 évtől 18 éves korig számítják. Visszaeső bűnöző Is sokkal kevesebb közöttük, mint az előző években volt. A közlemény hangsúlyozza, hogy a legtöbb fiatalkorú bűnöző alkohol hatása alatt követte el tettét. Es ehhez társul a fiatalok hetvenkedése, a kivagyiság: ha I ittam, csak azért is megcsinálom, mert én akkor valaki leszek. Meggondolatlanul és egyénileg követik el tetteiket a fiatalok, a csoportos bűntettek száma elenyésző. Többnyire nem előre kitervelt, hanem alkalomszerű esetek ezek. Az elkövetők alkoholista családból kerülnek ki, ahol az ital vagy más miatt lezüllött a családi élet De van egy olyan réteg is, a jól szituáltaké, ahol a gyermekek unalmukban, hasznos elfoglaltság híján nem tudnak mii kezdeni szabad idejükkel és pénzükkel. Ezeknél nem a család, hanem a társadalmi környezet okozza a bajt. A pénzes fiú tömérdek szabad idejében a kocsmában mindenkinek fizet, nőket kocsikáztat. Az Ilyen fiatalnak sok a „barátja“, legalábbis addig, amíg pénze van, és valamibe bele nem keveredik. Tehát nem a társadalmi és erkölcsi kényszer az, ami miatt bűnbe esnek. A társadalom annyiban hibás, hogy csak akkor ítéli el a fiatalt, amikor már sor került a tettre, a bűntényre. Ezért a felnőttek'is felelősek, mert a kezdeti vlrtuskodást a bűntettig engedték fajulni. Hiányzik a közvélemény ereje, ami erősen befolyásoló tényező lehet. Így, ha kissé túlozva is, igaz, hogy a fiatalok tetteiért nagy részben az idősek a _felelősek. Ne áltassuk magunkat, hogy csak a fiatalokban van a hiba! Az Idősek is szolgálnak épp elég sok rossz példával, ami sajnos ragadós. ’ . Minden rossz útra tért egyén élete kisiklott élet. Az alkotás helyett rosszat cselekedni társadalmi szempontból is elítélendő. Ezért a társadalom feladata, hogy megelőzze a fiatalok bűnözését. A bűnüldöző szervek feladata már ,„csak“ a végső döntéshozatal, a megelőzés nem az 6 szerepük, pedig néha pár szóval is eredményt érhetünk el. Elég lehet egy figyelmeztetés, hogy itt ne kiabáljatok, hanem menjetek haza. Mindhatja a kocsmáros, hogy téged pedig nem szolgállak ki, mert már eleget ittál, és még nem vagy 18 éves sem. De odahaza is megkérdezhetik a szülök, hogy mire kell most a zsebpénz, amikor tegnap kaptál száz koronát és tegnapelőtt hol jártál éjfélig? Ez pedig egy kicsit sok, fiam (lányom), most a kertben fogsz segíteni. Igen, sokszor ennyi is elég, legalábbis kezdetben. Bagota István Mr. N. cinizmusa A hilversumi rádió munkatársa Los Angelesben beszélgetett egy férfival, akit ugyan Samuel Cohennek hívnak, de akit az amerikai sajtó gyakran csak „Mr. N.“-ként emieget. Az N a neutron rövidítése, az így jelölt férfi pedig a neutronbomba feltalálója. Lapunk előző számában a neutronbomba működési elvét ismertettük, ezúttal hadd legyen itt feltalálójának nyilatkozata, amely hallatlan cinizmusról, gátlástalan barbárságról tanúskodik. A riporter, ahogy illik, először röviden és érthetően elmagyaráztatta magának a neutronbomba működési elvét, majd — ma már naigyjából közismert r—. következményeit. i— A tünetek — így Mr. N. — rosszullét, hányás, hasmenés stb. Azok, akiket ilyen károsodás ér ... harc- képtelenné válnak. — Majd meghalnak — teszi hozzá nem lényegtelen kiegészítésként a riporter, és Mr. N. készségesen bólint. I— Majd meghalnak. Az újságíró hirtelen szűkíti a kört, s egyebek között az a sokat emlegetett „emberi tényező“ érdekli: i— Szeret ön fegyvereket feltalálni? •í— Az Igazat megvallva, igen. 1— Mit gondol a felesége a neutronbombáról? — A feleségem nem bombákkal, hanem tenisszel és háztartással foglalkozik. r- A gyermekei hogyan reagálnak az ön munkájára? — Teljes közönnyel. A riporter emlékezteti Mr. N-t arra, hogy' a fia (mármint a feltaláló fia) a haditengerészetnél szolgál, és megkérdezi, nem eshet-e ő is a neutronbomba áldozatául? Mr. N. ezúttal is kizökkenthetetlen: •— A tengerészetnél ilyesmiről szó sem lehet, ezt a bombát nem tengeri alkalmazásra szánták. A riporter most már érezhetően idege's. Hollandiából jött, abból az országból, amelyben a lakosság nagy többsége hallani sem akar a neutron- és rakétafegyverek telepítéséről. — On — mondja ingerülten a feltalálónak — mindig csak Európáról, európai háborúról beszél. De én Európában élek, így ez az egész dolog nagyon nem tetszik nekem. — Logikus. De hát önök vannak közel a szovjet tömbhöz, minket egy óceán választ el tőle. A kép tehát összeáll. Mr. N. szeret fegyvereket feltalálni, a feieségét nem ez, hanem a tenisz érdekli, a lánya fütyül az egészre, a fia pedig azon az óceánon hajózik, amely megnyugtató messzeséget teremt attól a zűrös kis Európától, amelynek Mr. N. (éppoly kevéssé titkoltan, mint hazája politikusai) találmányát szánta. A többi nem az 6 dolga. Hát kié? Kié?! Alighanem azoké az övénél Jóval tipikusabb európai (és igenis amerikai) családoké, amelyek tagjai tudják: teniszezni, háztartással foglalkozni, fütyülni a bombára és hajózni jobbára csak elevenen lehet. Mr. N. fia a haditengerészet annapolisi akadémiáján (vagy már a gyerekszobában) nyilván megismerkedett a klasszikus közhellyel: „Élni nem, de hajózni muszáj.“ Nem igaz, sosem volt igaz: élni is ^ sőt mindenekelőtt élni — muszáj. (Az Esti Hírlap nyomán) MOSZKVAI FIALATOK MŰSZAKI ALKOTÁSAINAK KIÁLLÍTÁSA i JMoszkva nemcsak az ország pblltikal és társadalmi életének központja, hanem a szovjet tudomány és technika fellegvára is. A városban több mint kétezer, tudományos-műszaki kutatóbázissal is rendelkező nagy iparvállalat, kutató- és tervezőintézet, 76 főiskola működik. A tudomány és technika itt született vívmányai döntő fontosságúak tehát az egész szovjet népgazdaságra nézve, s e tekintetben fontos szerepet játszanak a fiatalok. Moszkva alkalmazásban levő lakosságából egymillió a harminc éven aluli fiatal. A Komszomol, akárcsak nálunk a SZISZ, egész sor munka- jellegű és tudományos-műszaki alkotóversenyt rendez, amelybe természetesen a moszkvai fiatalok is tevékenyen bekapcsolódnak. Erről tanúskodik az a kiállítás is, amelyet a Komszomol XIX. kongresszusa alkalmából rendeztek Bratislavá- ban, a Csehszlovák-Szovjet Barátság Házéban. A kiállítás csupán egy töredéke annak, amit a moszkvai közönség láthatott januártól márciusig a Szovjetunió népgazdaságának sikereit bemutató állandó kiállításon. Moszkvában mintegy 1500 tárgyat mutattak be, amelyeknek a 40 százaléka találmány, 90 százaléka pedig alkalmas hatékony népgazdasági kihasználásra. Erről egyébként a bratl- slavai kiállítás látogatói is meggyőződhettek. Diákok készítették többek között azt a műszert, amely műtét vagy elégtelen szívműködés esetén biztosítja a rendes vérellátást. Gyu- fásdoboz nagyságú, és mindössze 80 grammot nyom az a tévékamera, amelynek Ipari felhasználási lehetősége úgyszólván felmérhetetlen. Látványos az a kis, mintegy másfél méter szárnytávolságú repülőgép, amelyet bárki jól sikerült modellnek nézne, pedig nem az. A kis gép távirányítással működik, és légi- vagy televíziós felvételeket készíthet a kiszemelt célpontokról. Golyóstollra emlékeztet az a hőmérő, amelynek „hegyét“ elegendő a test valamelyik pontjához érinteni, hogy „leolvassa“ a pillanatnyi testhőmérsékletet. Látható itt továbbá elektromos akupunktúra, amelynek segítségével bárki elvégezheti saját magán az akupunktúrás kezelést az orvos által kijelölt helyeken, kartonpapír vastagságú zsebszámológép és egyebek. Sz. K. Tyimohov, a kiállítás igazgatója készségesen elmondja, hogy a moszkvai komszomolisták körében nagy népszerűségnek örvendenek a különböző műszaki alkotóversenyek. Az itteni kiállításhoz hasonló bemutatókat kétévenként rendeznek a Szovjetunió népgazdaságának sikereit bemutató állandó kiállításon. A fiatalok alkotókedvére vall, hogy csupán az előző, 10. ötéves tervben több mint hatezer tudományos-műszaki feladatot oldottak meg, amelyek a szovjet főváros üzemeiben 170 millió rubel értékű gazdasági hasznot hoztak. A moszkvai fiatalok továbbra is a város általános gazdasági és szociális fejlesztésén munkálkodnak. Mindenekelőtt a jobb anyagfelhasználást, a gazdaságos energiafelhasználást és az új technológiák gyors felhasználását szorgalmazzák. Ennek egyik legjobb módja a gyors Inováció, az ésszerűsítés és az újítások. Csupán tavaly mintegy 90 ezer ésszerűsítő és újítási Javaslatot és 16 ezer találmányt nyújtottak be. A moszkvai főiskolákon Jelenleg több mint 600 ezer diák tanul. Ezek számottevő kutatómunkát is folytatnak, mivel a diákok 85 százaléka bekapcsolódik a közvetlen, a termelési kérdések megoldásával foglalkozó kutatómunkába. Százezerre tehető a szovjet fővárosban a Feltalálók és Ojítók Össz-szö- vetségl Társasága szervezete tagjainak a száma, s ezek túlnyomó része fiatal. Minden évben körülbelül 12 ezer diploma- munka, Illetve évfolyammunka foglalkozik a közvetlen _ termelési kérdésekkel. Ilyen módon érik el a tudományos és termelő munka közvetlen kapcsolatát, amely világviszonylatban is érdekes és a Szocialista Ifjúsági Szövetség gyakorlatára nézve is követésre méltó. Palágyl Lajos A FANTÄZIA SZÁRNYÁN • Edttard Qngstn,-^ "repülőműszakl fői.skóla fiatal docense volt tanítványával, Vlagyimir Gracsov íőmérnökkel együtt kidóigozlá a préséit csövek formázásának rendszerét, amelyet nagy gazdasági hatásfokkal már alkalmaznak is a termelésben, sőt a találmányt az Egyesült Államokban is szabadalmaztatták. TÖRTÉNELMI VISSZAPILLANTÁS OSZD MEG ÉS URALKODJ Száz esztendővel ezelőtt az európai politikában szinte szemérmetlen nyíltsággal jelentkeztek a hatalmi törekvések. A Balkánon végét járta az egykori Oszmán Birodalom maradékán is a török uralom. A nagyhatalmak éhesen és területekre, befolyásra vágyó tekintettel figyelték ezt az agóniát, egyformán áhítoztak a Magas Porta hagyatékára, s ez a tény csak súlyosbította az egymás közötti ellentéteiket. A poroszok a franciák fölött aratott győzelmük után kimagasló államférfink, Bismarck vezetésével az egységes nagy Németország megteremtésére törekedtek, s legfontosabb feladatuknak Franciaország elszigetelését tekintették. Evégett szövetkeztek mindenkivel, aki hajlandó volt támogatni ebbeli törekvésüket. Az első lépés a „három császár szövetsége“ volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia, Oroszország és Németország 1873. júniusában írt alá egy alapszerződést az együttműködésről. Esztendőkön át hol erőteljesebb, hol meg gyengébb volt a „három császár szövetsége“. A szövetség vezérelve az érdekszférák felosztása volt. Erre utal a szerződés pótjegyzőkönyve Is, amely a legnagyobb nyíltsággal egyszerűen felosztotta az érdekszférákat a Balkánon anélkül, hogy az ott élő népek nemzeti igényeit a legcsekélyebb mértékben is figyelembe vette volna. Az oszd meg és uralkodj elv érvényesítése már teljesen a modern imperializmus ismérve. Európában azonban nemcsak a három császár, illetve Párizs és London folytatott nagyhatalmi politikát, hanem Róma is egyre határozottabb ambíciókkal jelentkezett. Ez tovább élezte az egymás közötti viszályt. Olaszország írem hagyhatta figyelmen kívül a nagyhatalmak véleményét, ezért igyekezett közéjük férkőzni, ami nem is volt olyan nehéz, mert a három császár fokozatosan elhidegült egymástól. Sőt, a Monarchia és Németország egyre leplezetlenebbül Oroszország ellen fordult. Bár az olaszok nyíltan jogot formáltak a Balkán egyes részeire, ileltve a Monarchia két olaszlakta területrészére, Isztriára és Dél-Tirolra, ez nem akadályozta őket abban, hogy német közvetítéssel utat találjanak Bécsbe. Ezek után írták alá Bécsben, száz évvel ezelőtt, 1882. május 20-án a hármasszövetségről szóló szerződést, amelyet nyugodtan tekinthetünk az imperializmus keresztlevelének. Szabályos, gátlástalan szerződés volt a világ vagy legalábbis egy részének felosztására az érdekelt felek véleményét figyelmen kívül hagyva. A hármasszövetség klasszikus példája egy régi, lassan feledésbe merülő diplomáciai fogalomnak, a casus foederisnek. A latin kifejezés magyar megfelelője: a szövetség oka. A fogalom azt a helyzetet jelöli, amikor két vagy több állam már jó előre intézkedik, dönt, meghatározza szükséges magatartását bizonyos várható helyzetekben. A casus foederis sokoldalú megfogalmazása található ebben a hármasszövetségi szerződésben. Az Osztrák-Magyar Monarchia és Németország vállalták: ha Franciaország megtámadná Olaszországot, mindkét fél fegyveres segítséget nyújt Rómának. Az olaszokra ugyancsak fegyveres fellépés várt volna a szerződés szerint, ha a franciák a németeket támadják meg. Az Osztrák-Magyar Monarchiát viszont ez esetben csak jóinduiatú semlegességre kötelezte. Orosz támadás esetén Olaszország semleges marad, míg a Monarchia és Németország egymást támogatják. Az egész bonyolult és szövevényes szövetségi rendszer lényege, hogy mindenki biztosította magát egy esetleges támadástól a szövetségen belül, és szabad kezet kapott hatalmi törekvéseinek kiélésére kifelé. A hármasszövetség létrehozásával a status quo fenntartására törekvő német külpolitika újabb erőket állított szolgálatába. Az egyezmény végső soron a Monarchia érdekeinek is megfelelt. A szerződés birtokában szabadabban mozoghatott hatalmas partnerével, a cári Oroszországgal szemben. A szövetségi rendszer 1883-ban Románia csatlakozásával egészült ki. A Monarchia segélynyújtásra kötelezte magát az orosz támadástól tartó Romániával szemben, és a megállapodáshoz Németország és Olaszország is hozzájárult. A hármas- szövetséget eredetileg ötévi időtartamra kötötték, majd 1887- ben újabb öt évre meghosszabbították. 1891-ben az összes megállapodást egy.séges szerződéssé vonták össze. 1902-ben megint megújították a szerződést, és akkor Róma szabad kezet kapott gyarmati ambíciói kiélésére Tripoliszban és Kire- naikában. Az olaszuk tehát újabb és újabb engedményeket csikartak ki, ám ennek ellenére a század első éveiben köze- iedni kezdtek az „ősi ellenséghez“, Franciaországhoz. Olaszország eléggé ingatag tagja voit a szövetségnek akkor is, amikor 1912-ben újabb bat évre meghosszabbították a szerződést. Semmilyen kötelezettség sem gátolta őket abban, hogy az első világháború kitörése után nyíltan megtagadják Németország támogatását Franciaország ellen. Sőt mindennél jobban alátámaszja az imperializmus alávaló képmutatását az a tény, hogy Olaszország 1915-ben éppen a másik oldalon lépett be az első világháborúba. A hármasszövetség esete bizonyítja, hogy az imperialista szövetségek nemhogy enyhítik, ellenkezőleg: kiélezik az imperializmus táborában fennálló ellentéteket, s növelik a háború veszélyét. Ez a megállapítás vonatkozik pedig napjainkra is, mert az imperializmus a szövetségben nem egymás önzetlen támogatását követi, hanem saját önös érdekeit helyezi előtérbe, és ez egyúttal az imperializmus általános válságának és bukásának a kezdetét is jelenti. L. L,
