Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-05-18 / 20. szám

(Pl ! 1. SKUPSTINA. a Jugoszláv parla­ment épülete a város szívében, a Fionirski parkkal szemben ékeske­dik. A lován Ilkié tervei alapján 1907-ben megkezdett épületkolosz- szust csak 1932-ben fejezték be. A neoreneszánsz stílusú építmény egyik látványossága a városnak és egy­fajta szimbóluma Is. A parlament épületének kapcsán érdemes szót ejtenünk a 22 mllltó lakosú Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság közelmúltjáról, a dították fel, mígnem a szovjet csa­patok segítségével 1944 végén felsza­badult az egész ország. Az ország, Jugoszlávia, amelyen belül hat önál­ló köztársaság és két autonóm te­rületen szerbek, horvátok, szlovénok, macedónok, bosnyákok, Crna Gora- íak, albánok, magyarok, bolgárok, csehek, szlovákok, olaszok, románok, ruszinok, cigányok... élnek. 2. TRG REPUBLIKE. Az alig 100 éves főváros — hiszen korábban csak a szerb fejedelemség székhelye volt finom eledel ugyan, csak éppen rém kellemetlen szagú. ObrenovlC Mihály fejedelem lovas­szobra közelében ücsörögve az ide­gen visszapergeti belgrádi élményeit. Építészeti remekművet ugyan keve­set látott, mert Ilyen szempontból nem tartogat különösebb látnivalót a város. Talán az Oj-Belgrád, ahol már épült néhány érdekes megoldású, szo­katlan kivitelezésű, hangulatos to­ronyház, s az itt lakó negyedmillió ember modern környezetű otthona BELGRAD: múlt és jelen rágós albánt... Kapni Itt az égvilá­gon mindent, csak legyen, aki meg­vegye. A szép, árkádos tornyocskák körül egymás hegyén-hátán fehérük a sok bódé teteje. De mint minden igazi balkáni piacon, itt is elsősor­ban a zöldségféléknek és a gyümölcs­nek van a legnagyobb keletje. Cso­dálatos formájú, színű, zamatú pap­rika, paradicsom, baklazsán, barack, körte, szilva, dinnye kelleti magát. Még sül itt juhtúrós lepény is, amelynek remek orrcslklandozó il­lata után meglehetősen fanyar az Ize. Azonnal émelyeg tőle a gyom­rom, bár örök elvem, hogy egyszer mindent ki kell próbálni. faslsztaellenes harcokról, melyek so­rán a sok nemzetiségű állam népei, nemzetiségei egységbe tömörültek, egységet alkottak. Kezdjük e rövidke visszaemléke­zést 1941-gyel, amikor magas rangú tisztek egy csoportja megdöntötte a Hltler-barát Cvetkovlő-kormányt. Az ú] kormányelnök még abban az év­ben. április 5-én barátsági és meg­nemtámadási szerződést kötött a Szovjetunióval. A fasiszta német had mintha csak erre várt volna, másnap, április 6-án megtámadta az országot — hadüzenet nélkül. A király és a kormány Londonba menekült, a had­sereg alig két hét múlva kapitulált. Az olasz, német és magyar fasisz­ta megszállók fölosztották maguk között Jugoszlávia területét. Mindez egyes nacionalista csoportosulások­nak. hatalomra vágyó tábornokoknak kedvezett is, hiszen széles körben együttműködhettek és saját szakálluk­ra is garázdálkodhattak az ország­ban. Megalakultak a hírhedt usztasa- és csetnikosztagok, amelyeknek a módszerei sokszor fölülmúlták az SS- -legények barbárságát — emlékezett vissza a vajdaság egyik községében, Csantavéren egy idős bácsi. És me­sélt arról is, hogy a józan, demokra­tikus erők, a nép, azok, akiket nem fűtötte a nacionalizmus szelleme, el­lenálltak, s a Tito vezette Népi Fel­szabadító Frontba tömörültek, ame­lyet a jugoszláv kommunisták alakí­tottak. Soha nem látott, óriást mé­retű összefogás alakult ki a néptö­megek között s Jugoszlávia a fasisz- taellenes partlzántelkelés, harc egyik bázisa lett. Óriási áldozatok árán az ország mind nagyobb részét szaba­(KEPEK Es képaláírásokj — szíve. A szabályos négyzet alap­rajzú tőr egyfajta határvonal a múlt és a jelen között. A téren túl, a Ka- lemagdán és a Duna felőli rész a 120 éve véget ért, 450 évig tartó török uralomról mesél, amikor még Dar-ul- -Dzsibad (szent háború küszöbe] volt a város neve. De előtte hívták a mai Beogradot a bizánciak Álba Graeca- nak, a kelták Slngidunumnak, s 1456- ban, amikor Hunyadi seregei áttörték a török gályák ostromgyűrűjét, Nán­dorfehérvár lett a neve. Ennek a győzelemnek a tiszteletére kondulnak meg ma is déli tizenkettőkor a ha­rangok. A tér megközelítő jelenlegi arcu­latát csak a két háború között nyer­te el, de Hitler katonái itt is alapos pusztítást végeztek, csupán egyetlen háza, az Albanija-ház vészelte ét ép­ségben a háborút. De ez a Köztár­saság tér nemcsak a véres harc, ha­nem a szabadság, a felszabadulás színtere is, hiszen 1944. október 20- án itt találkoztak a partizánok a szovjet haderővel. A tér egyik sarkában hatalmas ut­cai presszó található, ahol a legtöbb idegen órák hosszat elücsörög és bá­mészkodik. Nézi a közlekedési sza­bályokat általában figyelmen kívül hagyó autósokat, a gyakran népvise­letben megjelenő helybelieket, s köz­ben kortyolgtja a rossz török ká­vét — amelynek receptje: forrald fel a vizet, tégy bele cukrot, forrald to­vább, tégy bele kávét, egy-két percig forrald még, s máris fogyaszthatod —, vagy rendel magának egy adag helyi specialitást, szármát (töltött ká­posztát), esetleg musokát. ami da­rált sertés- és marhahús keveréke; feltehetően ellentmond a betonren­geteg lakótelepek sivárságának. Belgrádban, az egymillió-kétszáz­ezer lakosú fővárosban inkább az emberek sokszínűsége, a részben „eu­rópai“, nagy részben azonban már balkáni hangulat keveredése és an­nak ötvözete megy élményszámba. A „balkáni“ jelző egyre inkább ér­vényes lesz a városra, ahol egy ki­csit minden piszkos, ahol egy kicsit mindenki lezser, ahol közvetlen em­berek végtelen természetességgel élik mindenki szeme láttára mindennapi életüket. Itt még látni utcai cipő- tisztítókat, és a kávéház teraszán fennhangon hajba kapó párokat. Itt még (?) szemrebbenés nélkül el le­het dobni a köztérre az üres gyufás- dobozt. a jégrém, a hot dog papírját, a cigarettacsikket... A Köztársaság tér pedig mindennek egyfajta elegye: itt az imént látott eseménynek már a következő pillanatban megtörtén­hetik az ellenkezője, így aztán ne­héz, lehetetlen általánosítani. 3. ZELENI VENAS-PIAC. Hogy Belg- rád már valóban „balkán“, azt leg­inkább a távolsági buszpályaudvarhoz közeli Zöld Koszorú hangulata, ké­pe tanúsítja. Itt, ahol réges-régen mocsár volt. és békák brekegtek, ma színek és emberek kavalkádja höm­pölyög reggeltől estig. Látni itt kö­teleket áruló törökbugyogós, barna képű vénasszonyt, újvidéki, piros­pozsgás arcú, magyar népviseletbe öltözött almakereskedőt, fekete szál­fatermetű montenegrólt mlndenesbolt- ja előtt, úri módra öltözött, farmer­árus szlovént, szép ruhájú, lószerszá­mokat kínáló bosnyákot, apró kerá­mia tárgyakat értékesítő darócnad­4. TEREZIJE. A Terezije a város sétáló-, fő- ős üzletutcája. Sajnos, en­nek a sugárútnak a peremén sincse­nek különösebb építmények, érdekes lámpái, fás övezetei, teraszos presz- szól, a mindenfelé ücsörgők tömege azonban hangulatossá teszi. Az ut­ca elején áll az ismert randevúhely, MlloS fejedelem kútja, az obellszk alakú víztorony. Valamikor a környék lakói ebből a kútból mertek vizet. Ma már szökőkút, galambok köröznek fö­lötte, meg a kedvesüket váró fiúk, lányok sétálnak körülötte. A minden­kori szerelmesek, akik Belgrádban is ugyanolyan mohósággal, boldogság­gal ölelik egymást, mint a világ bár­mely más városában. ZOLCZER JANOS V. É. felvételei A szembenállás kiterjesz­tésének minősítették Buenos Airesben azt a londoni dön­tést, hogy a tengeri bloká­dot az argentin partok ti­zenkét mérföldjére bővítet­ték. „Nagy-Britannia a bé­kés rendezést támogató nyi­latkozatai közben a tárgya­lásokat teljesen lehetetlen­né tevő helyzetet teremt“ — hangzik az a közlemény, amelyet a Biztonsági Ta­nácshoz juttatott el Argen­tína. A világszervezet szék­helyén folytatódnak a meg­beszélések és a közvetítési kísérletek. ENSZ-források szerint üdvözlendő, hogy „legalább ez a diplomáciai csatorna tovább ér. Buenos Airesben ugyanakkor föl­háborodva fogadták a hírt, hogy az Egyesült Államok fontolóra vette a londoni kérést: amerikai repülőgé­pek lássák el üzemanyaggal menet közben a brit harci repülőket. Ez már közvet­len részvétel lenne a kon­fliktusban — vélekedtek ar­gentin katonai források. Buenos Airesben egyéb­ként máris mérleget készí­tettek, milyen károk érik az országot a szankciók miatt. Az Általános Vámta­rifa és Kereskedelmi Egyez­mény genfi tanácskozásán az argentin küldött jelezte: országát évi kétmilliárd dol­láros forgalomtól fosztja meg a közös piaci és más tőkés államok kereskedelmi embargója. A moszkvai Szov- jetszkaja Rosszija szintén gazdasági oldalról vizsgál ta meg a dél-atlanti válsá­got, s megállapítja, az EGK- tagok a behozatali tilalom elrendelésével nemcsak Bue­nos Airesre gyakorolt nyo­mást akarják növelni, ha­nem támogatást nyújtottak az amerikai diplomáciának. Mind nyilvánvalóbbá válik azonban, hogy ezzel a gaz­dasági csapással a Közös Piac saját érdekeit is káro­sította, s ami ennél fonto­sabb, zavarokat okozott La- tln-Amerikával kapcsolatos politikájában. Az EGK-ban észlelhető nézeteltérések megnyilvánulnak e kérdés­ben is, s általánosan tapasz­talható, hogy a tagorszá­gok most már azt keresik, miként kerülhetnének ki abból a csapdából, amelybe Washingtont követve kerül lek. Reagan amerikai elnök május 9-én Eureca város­ban ismét kardcsörtető be­szédet mondott. A TASZSZ hírügynökség amerikai kom­mentárokat elemezve arra a következtetésre jutott, hogy „a beszédben foglalt javaslatok nem a kölcsö­nösen elfogadható megoldás kereséséről tanúskodnak, hanem inkább azt bizonyít- ják, hogy az Egyesült Álla­mok egyoldalú katonai fö­lényt akar szerezni magá­nak“. Az első amerikai kom­mentárokból idézve a szov­jet TASZSZ hírügynökség ki­emeli azokat a fontosabb elemeket, amelyek a Rea- gan-féle javaslatot eleve el­fogadhatatlanná teszik. A nyugati megfigyelőkre hivat­kozva a szovjet hírügynök­ség rámutat: Reagan javas­lata arra kényszerítené a Szovjetuniót, hogy leszerel­je földi indítású interkon­tinentális rakétáinak nagy részét, ugyanakkor az Egye sült Államok nem kénysze­rülne hasonló lépésre. Egy másik elem, amelyet a hírügynökség kiemel a nyugati kommentárokból az, hogy ha a Reagan-féle el­képzelések megvalósulná­nak, akkor az Egyesült Ál­lamok változatlanul tovább­fejleszthetné az ún. MX-ra- kétákat, rendszerbe állíthat­ná az új típusú B-l-es szu­perszonikus hadászati bom­bázó repülőgépet, kifejleszt­hetné új típusú nukleáris fegyvereit. A TASZSZ azt is aláhúzza, hogy Reagan be­szédében egyetlen szót sem szólt a szárnyasrakéták szá­mának tervbe vett növelé­séről. f

Next

/
Oldalképek
Tartalom