Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-04-27 / 17. szám

ieio Hogy ki készítette el az első ejtáernyét, azt teljes bizo­nyossággal még ma sem tudjuk. Alighanem már az ősember fantáziáját is izgatta, hogyan juthatna el a földre a magas fák vagy sziklák tetejéről ép bőrrel. És az ember kísérletező kedve megmaradt mindmáig, jóllehet nem egy kísérlet vég­ződött tragikusan. Az első ejtőernyős „mutatványt“ négyezer évvel ezelőtt Shun kínai császár hajtotta végre, amikor két szalmakalap­pal a kezében leugrott az égő hombár tetejéről, és a mende­monda szerint a haja szála sem görbült meg. Senkinek sem ajánljuk, hogy kövesse Shun császár példáját akár kalappal, akár anélkül. Mindenesetre a nagy gondolkodó, Leonardo da Vinci volt az első ember, aki tudományos alapossággal foglalkozott aií ejtőernyő megszerkesztésének kérdésével. Az általa ajánlott ejtőernyő rajza teljesen megegyezik a ma használatos ejtő­ernyőkével. Egyébként a Nemzetközi Repülő Szövetség hiva­talé« emblémáján is de Vinci ejtőernyőjének rajza látható. Igaz, Leonardo da Vinci ejtőernyőjével senki sem hajtott végre ugrást, s valószínűleg soha sem készült el, de a kö­zépkortól kezdve egyre több kísérlet folyt a mai értelemben vett ejtőernyővel. Különösen a franciák tűntek ki e téren. Bizonyos de Fontagne professzor ejtőernyőjét ki is próbál­ták. Dufort, a báláira ítélt gélyarab ugrott le vele a párizsi fegyvertár tetejéről. Sok veszítenivalója nem volt. Ha a kí­sérlet kudarcba fúl is, legfeljebb megússza a biztos akasztó­iét. De a kísérlet sikerült, és Dufort elnyerte a szabadságát. Az első tényleges ejtőernyősként azonban honfitársát, — André Garnerint tartják számon. Ereszkedő ernyőjével egész Európát bejárta, hogy magas épületek tetejéről lengnrva bi­zonyítsa képességeit és némi haszonra tegyen szert. Az ejtő­ernyők tökéletesítésére azonban a repUlés fejlődése volt a legnagyobb hatással. A léggömbökkel tett első tragikus kísér­letek után nyilvánvalóvá vált, hogy valamilyen eszközt kell szerkeszteni, amellyel életveszélyben biztonságban földet ér­het a léggömb vagy egyéb repülő jármű utasa. Az ejtőernyőzés történetének hazai vonatkozása is van. Az amerikai találmányvédő hivatal 1914. augusztus 25-i kel­tezéssel 1 108 484 szám alatt tartia nyilván bizonyos Stefan Baniő szlovák származású bevándorló találmányát katonai ereszkedő ernyő megszerkesztésére. Bánié ejtőernyője még igencsak eltér a maiaktól, a többi között például az eser­nyőknél is használatos rugók segítségévei nyílott, de liasz- nálójának már teljes biztonságot nyújtott. Repülőgépből először az amerikai Albert Berry ugrott ki. Ejtőernyőié még egeszen különös szerkentyű volt. Egy fém­dobozban erősítették a gép törzséhez, innen vezettek a kö­telek a fedélzeten tartózkodó ejtőernyőshöz. Orosz kutatók áttapitották meg először, hogy az ejtőernyő csak akkor nyújt­hat teljes biztonságot, ha folyton az ember keze ügyében ven. Legjobb tehát, ha a testére erősítve viseli. Gleb Kotyel- nyikov erősítette fel először ilyen módon ejtőernyőjét, és azóta kizárólag így használják. Maga az ejtőernyő időközben sokat tökélesedett, s ma mar szinte százszázalékos biztonságot nyújt, legújabb változata az amerikai találmányú repülő vánkos, a Stratostarr, amely- lyel már vízszintes irányban is lehet repülni, kihasználva a szél felhajtó erejét. Az ejtőernyős sportot azonban ma is a klasszikus ernyő­kön fizik, s a sportág legközelebbi, XVI. világhajnoksága nálunk, a Losonc [Luéenacj melletti bol'kovcei repülőtéren lesz augusztus 8—20-án. Nagy elismerése ez ejtőernyős spor­tunknak, de nem véletlen. Csebsztovákia az ajtöernyós-sportban nagyhatalomnak szá­mít. Az 19S1. évi első világbajiiukságnn még nem vettünk részt, de mindjárt a következőn, 1954-ben már több érmét i» szereztünk. Attól kezdve kétévenként rendezik meg e sportág világbajnokságát, és a csehszlovák sportolók mindig gazdag éremgyűjteménnyel térnek haza, illetve egyszer nálunk, a EJTÖERNYÖS-VILÄGBAJNOKSÄGRA KÉSZÜLÜNK IKAROSZOK PALC Bratislava melletti valnoryi rapíilfitáren Uttuk vendéftil a világ legjobbjait. ,Az ejtoernyäs-spurtnak ma három klaaasikus száma van. I^gyáni célba ugrás BOO méter magassághúl. Minden verseny­ző tiz ugrást bajt végre, ás ez gydz, aki legközelebb ár ta­lajt a mintegy 5 centiméter átmérőjű ponttól minden egyes ugrás összesítése alapján. A krónika szerint Európában 1322-ben rendelitek alsó ízben ejtőernyős versenyt, és az akkori győztes a kör közepétől 79 méterre ért földet. Időközben annyit fejlődött a sjMrtág, hogy a legjobb ugrók szinte minden egyes alkalommal a ko­rábban tíz centiméter átmérőjű korong közepén értek célba. Ezért is vált szükségessé a korong átmérőjének csökkentése öt centiméterre. Legújabban az ugrások pontosságát elek­tronikus úton mérik, még igy is nehéz igazságot tenni, mert a legjobbak teljesítményei között mindössze milliméterek határoznak. A második versenyszáni az akrobatikus ugrás 2001) méter magasságból 30 másodperces szabadeséssel. Ezalatt kell vég­rehajtani a kötelezd gyakorlatokat, a szaltókat es fordulato­kat. Szám szerint két szaltót hátra és kétszer két fordulatot 360 fokos szögben jobbra is, balra is, mégpedig úgy, hogy a gyakorlat végén arccal mindig a földön kijelöli nyíl irá­nyában legyen. Ha leszámítjuk a fedélzet elhagyásával eltelt időt, akkor erre mindössze IS másodperc van az ejtőernyős nek. A legjobbak azonban már 7—8 másodperc alatt képesek teljesíteni az előírt gyakorlatokat. Végül a világbajnokság utolsó versenyszáma a négytagú csapatuk csoportos ugrása 1000 méter magasságból. Eddig mintegy 30 ország jelentette be részvételét. Vasil Kuöeravy mérnöknek, a világbajnokság rendező bizottsága titkárának tájékoztatása szerint Losoncon már minden készen áll a versenyekre. A repülőtér berendezéseit teljesen fel­újították, felépítettek egy 800X35 méteres új kifutópályát, és egy új. kétemeletes épülettel is gazdagodott a leltár. Pa­lócföld székhelye is csinosodtk, hogy méltó hajlékot nyújt­son a nagy világversenynek. A repülőtér fekvése kedvező, éghajlata Kiváló, sok napos idővel. A jelek szerint tehát minden a legnagyobb rendben lesz augusztus B án. amikor is nagyszabású repiilDnappal nyitják meg a XVI. eitoernyos- világtaajnoksagőt. PALAGYI LAJOS Újsághír: A Forma 1 autóversenyek idei harmadik futamát az amerikai Long Bear-hhen Niki Lauda nyerte. Rinlékezett később sem. A csakneiii 2UÜ kilométeres sebességgel süvítő kocsi meg perdült, felemelkedett, s nekivágott a védő­töltésnek. ■' Az üzemanvagtartály szetnyilt, s amikor az összeroncsolódott Ferrari visszazuhant a pályára, lángtengerbe borult. A kereszt ben fekvő kocsit a következő versenyző balról kerülte meg, csak „megkoccantotta“, a második azonban bér fékezett nem tudta elkerülni az ütközést, s bele szállt T.auda lángoló kocsijába. Az áléit osztrák képte­Az 1977-es idényben azután bottal üthet­ték a nyomát, faképnél hagyta a Fonna- l-es mezőnyi. Mintha rakétában ült volna; 72 pontot gyűjtött össze, s az utolsó há rom verseny előtt már behozhatatlan előny- . nyel vezetett — ismét világbajnok letti Az 197ö-as és 1979-es év ellenben nem .sok sikert hozott. Niki Laiida a Brabham Alfa istállóhoz szegődött, de a neki ígért ■sziiperversenykocsi nem váltotta be a re inényeket. 1979-hen 14 versenyből 11-szer kellett niotoi'hiha miatt kiállnia... A LAUDA - SZTORI M indenkiben él félelem. Sokak szerint bátor ember nincs. Legfőképpen, ha családos, gyermekei és tartozásai vannak. Bátor az, aki legyőzi a félelmet... És az örültek? Nem ebbe a kategóriába tartoznak. Hát a Forma-l-es pilóták? Hát igen, köztük van néhány valóban bátor fickó. Akadnak ráadásul olyanok is, akik már a halál árnyékából tértek vissza a száguldó koporsókba, s rendületlenül foly­tatják a végzetes játékot... Mi hajtja okét? Pénz, siker, becsvágy? Büszkeség, a sebesség megszállottjainak szenvedélye? Alighanem mindez — együt­tesen... Az idei Grand Prix-sorozat nagy szenzációja a volt kétszeres világbajnok osztrák Niki Lauda visszatérése a pályák­ra... A szemerkélő eső ellenére 300 ezres tö­meg szorongott 1976. augusztus elsején a nürnburgringi versenypálya korül. Niki Lauda ugyan az élen kapott rajthelyet, — startja mégis rosszul sikerült. Az első kör után a kilencedik helyre csúszott a piros 1-es Ferrari, A pilóta határozott: leállt, 60 másodperc alatt a száradó talajhoz alkat raazkodó. gyorsabb gumikat kapott, s máris bőgve húzott vissza d betonra. A második kor közepe táján — néhány szemtanú sze­rint a Ferrari „lerúgta“ egyik kerekét, mások szerint az éles kanyar előtt viztó- csétól csúszott meg, Lauda semmire sem len volt megnyomni az oltöberendezés gombját. Érkeztek a többiek Is... Az olasz Arluro Merzarío habozás nélkül vetette bele magát a lángokba, s oldotta ki Lauda biztonsági övét, majd a pokollá vált Ferra­riből kétségbeesetten húzta, rángatta ki a rettenetes sérüléseket szenvedett Laudát. .. Szeptember 12-én az Olasz nagydíjért Monzában gyülekeztek a sebesség lovagjai. Két nappal a verseny előtt a Ferrari cég kijelentette, hogy nem vállal semmiféle felelősséget Lauda elhatározásáért, azért, hogy Ismét vezet... Nem csoda. A rettent­hetetlen osztrák napokig élet és halál kö­zött lebegett, a légzőszerveibe jutott mér­ges gázok és a lángok nagy pusztítást vé- .geztek. Arca felismerhetetlenné égett, soro­zatos operációk után sem kapta vissza rég! vonásait, füle szétroncsolódott, s egyéb sérülései sem jöttek még rendbe... Csu­pán hat vasárnappal a nürnburgringi tra gédia után Lauda Ismét ott csülogott-villo gott a meggypiros Ferrariben. Szorongó szívvel figyelte a sportvilág... És Lauda a régi volt... Pompásan versenyzett, végül a .negyedik helyen kötött ki. A sikeres visszatérés bűvös számává vált a négyes ...' 1976-ban egyetlen ponttal veszítette el a világbalnoki címet az angol Hunttal szem­ben. Az év utolsó Grand Prix-versenyén. japánban az esőtől csúszóssá és rendkívül veszélyessé vált pályán ugyan elindult, az első kör után azonban kiállt. Első az élet biztonsága, a világbajnoki babérkoszorú csak utána következik. Érthetően fogadta utána a közvélemény bölcs döntését: Lauda befejezte, ezután a család, az üzlet lép az első helyre, az összekocsizott milliók gondtaln jövőt ígér­nek. Az egyébként is igen jómódú bécsi család sarja — apjának sok más érdekelt­sége mellett papírgyárai vannak — meg­alapította a Lauda-Air nevű repülőtársasá­got két Fokker típusú személyszállító gép­pel. Az első évben a két 44 üléses gépen mintegy ötezer utas repült, gyakran úgy, hogy a kiváló Forma-Í-es pilóta — aki nem kevésbé gyakorlott repülő is — töl­tötte be a kapitányi tisztet. Többször volt utasa maga az osztrák kancellár, Bruno Kreisky, s amikor Ausztria labdarúgó-csa­pata Tiranában járt, szintén a Lauda-Airrel utazott. Pilótatudásának 1979-ben nagy hasznát látta. Spanyolországban nyaralt, s egy, osztrák diák hegymászás közben sú­lyos balesetet szenvedett. Azonnal operá dóra Ausztriába kellett szállítani. Az oszt­rák raentőrepülönek azonban nem volt má­sodpilótája, Niki Lauda „ugrott be“, vezette vissza a gépet haladék nélkül, s mentette meg így a diák életét... Vajon aggődik-e a sajátjáért? A hír, hogy vissza tért. Igen vegyes érzéseket keltett világszerte. Lauda 33 éves, visszavonulása óta második gyermekük is megszületett. A brazilok hajdani világbajnoka, Emerson Fittipaldi saját tapasztalata szerint pedig egy-egy gyerek egy-egy másodperccel las­súbb köröket jelent... Lauda felesége mái' régebben sem volt képes akár csak tévén is nézni a versenyeket, nem lehet hát túl boldog. A család meg mindig Is ellenezte Niki „őrültségét“. A pénz lenne az ok? Igaz, a Lauda-Aír kissé visszaesett, de nagy gondjai azért nem lehetnek. Persze a négyTnillió márkás szerződés mindenképpen meggondolásra késztethette, nem Is szólva az egvéb cégek­től reklám fejében megszerezhető milliók ról . .. — Az autóversenyzés mindmáig kielégí­tetlen szenvedélyem. Vlsszavágyődtam a „ringbe“, s úgy éreztem, próbára kell ten­nem magam — mondta Lauda. Még kél évig versenyzők, s majd meglátjuk. Ügy érzem, fizikailag és lelkileg is kész va­gyok a megterhelésekre. 1981-ben sokat vezettem, edzettem, bár ezt kevesen tud­ják. Az új Forma-l-es gépekkel nincs sem­mi gondom ... Némi habozás után Niki Lauda az angol McLaren istállóhoz szerződött, ahol ő az első pilóta, a tavaly főként az év végén rendezett versenyeken remekül szereplő Watson pedig a másddik. A cég új terve zésű gép^sodáit általános elismerés fogadta a versenykörökben. A skót Jackie Stewart minden idők leg­eredményesebb Grand Prix-versenyzöje (27 futamgyőzelemmel) — egyébként gondtala­nul élvezi a „nyugdíját“ — az autóverseny­zés szuperemberének tartja Niki Laudát, s képesnek arra, hogy ismét elnyerje a világbajnoki címet. Ez az első alkalom, hogy egy Forma-l-es világbajnok visszatér a „halál köreihez“. Az idei világbajnoki Grand-Prix-sorozat el­ső futamára a dél-afrikai Kyalamiban ke­rült sor, némi vita és a pilóták villám- sztrájkja után — amelyet egyébként a biz­tonságért mindent elkövető Lauda kezde ményezett. Alain Prost Renault-ja végzett az élen, majd az argentin Reutemann, s a másik francia, Arnoux következett... A be­futó igazi szenzációja azonban Lauda volt. Ahogyan az a Nürnburgring utáni vissza­téréskor történt, most is a negyedik helyen végzett. S emlékezzünk, a következő év­ben ő nyerte a világbajnokságot! Az igazat megvallva, s aligha maradunk egyedül ezzel a jókívánsággal, tökéletesen megelégszünk azzal, ha egyáltalán épség ben megússza visszatérésének nagy kaland­ját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom