Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-04-13 / 15. szám

5

Divatját éli az fiserdei törzsek, primitív civilizációk felfedezése. Sok eddig Ismeretlen vagy csak részben lemert ausztrál, dél-amerlkal torzsrűi beszélnek, Írnak, de mind kOzflI a legtöbbet és legtöbben a yanoma- mokkal foglalkoznak. A szó: yano- mamo azt jelenti „Igazi ember . Az Orinoco folyó forrásvldékén, a venezuelai és brazillal Őserdőkben élnek, hazánknál valamivel nagyobb termeten. Számukat eddig pontosan még nem sikerült megállapítani, azonban a két ország hatóságai kilencezer brazil és tizenhatezer venezuelai Indiánról beszélnek. A teljes mértékben szárazföldi életmódhoz szokott Indiánok remek harcosok és nO- rablók, békával és férgekkel táplálkoznak, s egyre többen állítják rfi- luk, hogy kannibálok, tehát nem vetik meg az emberhúst sem.

ErrOl a nagyon szívós, puritán népről a történelem során elfiször báró Alexander von Humboldt tesz említést 1800-ban, aki az Orinoco folyón utazott. Később, 1839-ben az angolok szolgálatában álló német kutató, Robert Schomburgk beszél róluk, de látni nem látta őket, mivel kísérői, a maklrltare törzsbe!] Indiánok nem voltak hajlandók tovább menni, féltek a yanomamoktól. Aztán ír róluk még 1880-ban egy francia, negyvenöt évvel később egy amerikai Is, de valójában még egyetlen kutató, utazó, fehér ember se látta őket. Az első találkozásra századunkban 1931- ben került sor, amikor Is egy jól fel- ezerelt venezuelai-francia kutatócsoport indult felkutatásukra — megismerésükre! Sajnos, a találkozás tragikusan végződött: az Indiánok nem tudták mire vélni a különös idegeneket, és nyllzáporral fogadták őket. A népes csoportból mindössze egyetlen súlyosan sebesült kutatónak sikerült megmenekülnie, s a csodával határos módon eljutnia Boa Vlsta Városba. Ekkor a yanomamok nemcsak egy héjuk merőben más embert Ismerlek meg, hanem a puskát, a lö- fegvvert is. Sajnos, meg kellett ismerkedniük a repülőkkel és a bombákkal Is, mivel a kutatóknak e gyászos fogadtatása miatt megtorlásként egész településeket bombáztak la. Ezután egy ideig csend lett a yanomamok körül, mindössze néhány amerikai szerzetes és misszionárius merészkedett közelükbe, váltakozó alkerrel. Attól függően, mllyra törzsre bukkantak. Aztán néhány 'térz's- zsef „barátságot“ kötve, a misszionáriusokon kívül kutatók Is eljutottak közéjük. Például az amerikai N. A. Chagnon éveket töltött közöttük, vagy 8 francia Jacques Llzot, aki nemcsak életmódjukkal ismerkedett meg, hanem yánomamo-francla szótárt Is összeállított. De minden eddigi kívülálló közül a legtöbbet a félvér Helén Velér tudott meg róluk,^ aki gyerekkorától köztük élt.

A tizenkét éves kislány 1933-ban szüleivel egy csónakban utazott a Dimltl folyón, és a yanomamo Indiánok megtámadták őket. Egy mérgezett nyíl megsebesítette a kislányt, és a leány a támadók fogságába került. Ettől fogva egészen 1956-ig megszűnt számára létezni a Civilizált világ, s szinte a kőkorszakba cseppent vissza. 1956-ban aztán egy favágó talált rá, miközben Helén indián férjével és gyermekeivel szökésben volt.

A civilizációhoz való visszatérése után két könyvben Irta le élményeit. A könyvekben többek között elmondja, hogy a yanomamok kényszerből harcolnak, egyfajta lételemük az állandó viaskodás, hiszen a harc vérükben van, ősi, évszázados örökség. Mivel emberemlékezet óta harcolniuk kellett a környező fejlettebb törzsekkel, amelyek állandóan elűzték őket lakóhelyükről, egyre mélyebbre szorítva őket az őserdőbe. És harcolniuk kellett a nőkért Is, hiszen furcsamód a yanomamo nők leggyakrabban fiúgyermeknek adnak életet, csak ritkán szülnek lányt. Ezért Is rabolták el Helént Is: anyának, aki rögtön fogságba esésének napján kegyetlen mészárlásnak volt szemtanúja. Később megtudta, hogy a legvadabb törzshöz, a szamatarihoz került. Igaz, tőlük sikerült megszöknie, s hét hónapon át egyedül bolyongott az őserdőben, éhhalállal küszködve. Végül egy másik, viszonylag barátságosabb törzsre bukkant, a yanomamokra, akik befogadták ót: a törzsfőnök felesége lett, s szült neki két gyermeket. Tizenöt év múlva azonban innen is menekülnie kellett, mivel férjét harcban megölték. Ojabb törzshöz menekült, ahol újabb ölettársra talált, aki egy idő után szintén nem érezte magát biztonság ban a törzsnél, így Helénnei együtt megszökött. Amikor a favágóval találkoztak, Helén már huszonnégy éve nem látott fehér embert.

KANNIBÁLOK A YANOMAMOK?

A szé, yanomamo azt jelenti; „igazi ember“

Vladimír Pleälnger, aki a lOO-i-l ZZ című cseh nyelvű folyóiratban cikket irt a yanomamokról {összeállításunk anyagát ebből az írásból merítettük] 1974-ben találkozott az asz- szonnyal, A szerző azt állítja, hogy Helén Valér nem tudott alkalmazkodni a civilizált életmódhoz, nosztalgiát érez a yanomamok után, sőt a visszatérés gondolata Is foglalkoztatja.

Vladimír Pleälnger csehszlovák geológus 1974—1980 között ólt 6s dolgozott Venezuelában, a abban a szerencsés helyzetben volt, hogy személyesen Is találkozhatott a yano- mamokkal.

„Találkozásom a yanomamokkal nem volt se harcias, se szenzációs, számomra mégis nagyon emlékezetes. Én ugyanis az Ijewel-terl törzs- bellekkel Ismerkedhettem meg, akik a venezuelai yanomamok közül a „legclvlllzáltabbaknak“ nevezhetők, mivel köztük már 1957-től kezdve élnek misszionáriusok. Olyannyira civilizáltak, hogy amikor 1979 nyarán a venezuelai elnök, Luls Herrera Camplns ünnepélyes találkozót szervezett az indiánokkal, akkor a yanomamok közül az ijewel-teri törzs néhány tagját hívta meg. (Egyébként a venezuelai alkotmány szerint mlnágakból összekötözött villaszerű valami.

A gyakori vándorlás oka az éhség. Bár helyben néhány törzs termeszti az úgynevezett öserdel banánt, de ezenkívül táplálékuk egyedül a vadászatból származik. Étlapjuk, mivel bármilyen csúszómászót elfogyasztanak, meglehetősen tarka, mégis ka- lóriaszegény. Az éhezés Időszakai elég gyakoriak, s néha tragikusak is. A kutatók egy része azt állítja, hogy éppen ezekben az ínséges Időszakokban válnak emberevőkké a yanomamok. Bár erre mindeddig semmilyen konkrét bizonyíték nincs. Legalábbis azok a yanomamok nem hódolnak a kannibalizmusnak, akik jelenleg kapcsolatban állnak a fehér emberrel. Igaz, találni olyan csoportokat, amelyek eddig csak nagyon ritkán vagy egyáltalán nem találkoztak még fehér emberrel. Róluk elképzelhető, hogy emberevők. Erről tanúskodik az a bizonyos „NBC“-eset“ is.“ — írja cikkében a szerző.

den egyes indián teljes jogú választópolgár.)

Azt gondoltam, hogy rongyos nadrágba és fehér ingbe öltözött indiánokkal találkozom, de a yanomamok nem úgy érkeztek a találkozóra, mint a többi Indián. Szinte meztelenek voltak, olyanok, ahogy emberemlékezet óta az őserdőben élnek: csupán levélből készült ágyékkötőt viseltek. Persze attól, hogy nincs ruhájuk, a divatra még nagyon is adnak. Testüket mindenféle színnel befestik, a hajukat különböző tárgyakkal díszítik, s a nők fülbevalót is viselnek. Mint kiderült, azért oly kevés köztük a nő, mivel a nők sokkal hamarább meghalnak, kisebb kort érnek meg, mint a férfiak. Ugyanis a yanomamok gyakran változtatják táborhelyüket, vándorolnak, s az ilyen vándorlások során a férfiak csupán fegyvereiket viszik, míg a nők a gyermekeket és minden más egyebet cipelnek, így aránytalanul nagyobb fizikai megterhelésnek vannak kitévé. Bár sokak szerint a yanomamok semmiféle házat, viskót, *átrat nem építenek maguknak, de a legújabb kutatások azt bizonyítják, hogy ágakból s egyebekből mégiscsak összetákolnak a fejük fölé valamiféle „hajlékot“. Ezek a sátorfélék kézügyességükről tanúskodnak, egyébként azonban elmaradnak a többi környező Indián néptől, hiszen egyetlen „találmányuk“ van csak: a faA NBC amerikai tévétársaság négy filmese azért Indult útnak a yanomamok felkutatására, hogy a borzalmakra és az állandóan friss szenzációra éhes közönségnek valami eredetit, újat hozzon az őserdőből. Profi módon szerettek volna filmet készíteni, s egyre mélyebbre hatoltak az őserdőbe. Eltelt négy hónap, de semmi hír sem jött felőlük. Ekkor az NBC illetékesei mentőexpediciót küldtek felkutatásukra. A mentők előbb az „idegenvezető“ holttestét találták meg, akinek le volt vágva a lába, majd egy csoport meztelen indiánra bukkantak, akikkel sikerült kapcsolatot teremteniük. Egyebek mellett arról Is meggyőződhettek, hogy a négy tévés útja itt ért véget.' Megtalálták ruháik maradványait, kameráikat, s egy dobozban sértetlenül meglelték a filmeket Is. Otthon előhívták a filmeket, de az NBC vezetői azonnal elrendelték azok megsemmisítését. Am az ezzel megbízott technikus jó pénzért' eladta az anyagot egy konkurrens tévétársaságnak, s tavaly azután kiderült az igazság: a felvételekből világosan kitűnik a szenzációéhes filmesek „ős- erdei“ durva módszere. Amikor a négy filmes összetalálkozott az első meztelen csoport indiánnal, akik semmi hajlandóságot sem mutattak a kapcsolatteremtésre, provokálni kezdték őket. Előbb elfogtak egy fiatal Indiánlányt, s az egyik férfi brutális módon megerőszakolta, azt a benyomást keltve, mintha a nézők épp egy vad rituális ,,szertartás“ részesei lennének. Majd felgyújtották a csoport táberhelyét, és nagy élvezettel filmezték a meztelenül futkosó nőket, amint gyermekeiket próbálják kimenteni a lángokból. Amikor már elegendő hátborzongatót összefilraeztek. Indultak volna hazafelé, de ekkor már a felbőszült indiánok állták útjukat. Egy időre ugyan sikerült elrejtőzniük, de miután elfogyott az élelmük és a lőszerük, előmerészkedtek. Az indiánok előbb az egyiküket ölték meg, a három kolléga ezt is filmre vette, sőt még azt is lefllmezték, amikor társukat feldarabolták és megették. Ez pedig már kannibalizmus. És ugyanez a sors várt a három filmesre is. Hármójuk halálát megörökítette tehát a filmszalag, s végül a negyedik férfi kezéből is kiesett a kamera ...

Kannlbálok-e a yanomamok? Ezt még senki sem fejtette meg. Nem tudni,' hogy az émberevés náluk egyfajta szimbolikus tiszteletadást je- lent-e vagy valami mást. A yanomamok ugyanis az eddig Ismert legelmaradottabb legfejletlenebb törzsek közé tartoznak, s a tudomány eddigi tapasztalatai'szerint a kannibalizmus nem az ilyen népeknél burjánzik. Hiszen a yanomamok a fejlettség fokán még nem jutottak el odáig, hogy hozzátartózólkat vagy a legyőzött ellenség erejét, eszét ily módon biztosítsák maguknak. Több konkrét példa Is bizonyltja: a szumátrai bata- kok aránylag fejlettek, van irodalmuk is, de a nagy bűneseteket ember- evéssel torolták meg. Vagy az igazán fejlett közép-amerikai aztékok, akik Számos dologban megelőzték az európai embert, egy-egy ünnepükön mégis a foglyok ezreit gyilkolták le, s húsukat rang szerint szétosztották.

Nos, a yanomamok kannibalizmusa ügyében a teljes Igazság kiderítése még várat magára. Annyi viszont már az „NBC-eset“ kapcsán Is kiderült, ha primitívek, tudatlanok, kőkorszaki körülmények között élnek is, emberség dolgában túltettek a civilizált világ ultramodern technikával fölszerelt négy emberén.

A kutatások tovább folytatódnak. Remélhetőleg — legalább a civilizáltak oldaláról — tisztességes Játékszabályok szerint.

(Feldolgozta: V. É.)

Wojclech (aruzelskl vaza- tésével lengyel pórt- és állami küldöttség látogatott hazánkba.

Csehszlovákia és Lengyel- ország vezető párt- és állami tisztségviselői tájékoztatták egymást pártjaik és országaik helyzetéről, eszmecserét folytattsk a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséről és az Időszerű nemzetközi politikai kérdésekről.

Gustáv Husák hangsúlyozta, hogy Csehszlovákiának érdeke a hagyományos testvéri kapcsolatok továbbfejlesztése és elmélyítése a szomszédos Lengyelországgal, mely kapcsolatok alapja a két párt szoros együttműködése, a barátsági, az együttműködési és a kölcsönös segítségnyújtási szerződés, a szocializmus védelmének közös kötelezettsége — amely a Varsói Szerződés szervezetében viselt tagságból adódik — és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében kifejtett gazdasági együttműködés. Kifejezte a csehszlovákiai kommunistáknak és Csehszlovákia egész népének támogatását azon nehéz harc iránt, amelyet a LEMP és a lengyelországi hazafias erők a néphatalom megszilárdításáért, valamint a mély társadalmi és gazdasági válság következményeinek felszámolásáért vívnak. Megállapította, hogy a szükségállapot meghirdetése meghiúsította az elienfarradalmi erőknek a szocialista rendszer felszámolásával kapcsolatos terveit, és megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a lengyel társadalom a LEMP vezetésével leküzdje a jelenlegi bonyolult időszak nehézségeit. Csehszlovákia népe teljes megértéssel fogadja ezeket a határozott intézkedéseket. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy a LEMP helyreállítja vezető szerepét, s politikai és szervezési szempontból megerősödik a marxizmus-leninlz- mus alapján.;

Gustáv Husák és Wojciech Jaruzelski a jelenlegi nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről is eszmecserét folytatott.

Rámutattak arra, hogy az imperializmus azzal igyekszik. kiutat találni a kapitalizmus szüntelenül mélyülő ^ általános válságából, hogy fokozza a lázas fegyverkezést, megpróbálja bomlasztani a szocialista országok egységét, rágalmazó kampányokat indít a létező szocialista országok ellen, és kísérleteket tesz a belügyelkbe való közvetlen beavatkozásra. Elítélték a Szovjetunió és Lengyelország elléni támadásokat, a- raelyek az Egyesült Államok és szövetségesei hivatalos külpolitikájának részeivé váltak.

Argentin csapatok szállták meg a Falkland-szigete- ket. A Nagy-Brltannla és Argentína között az argentin pártoktól mintegy 500 mérföldre keletre elterülő Falkland-szlgetek hovatartozásáról az utóbbi napokban kiéleződött vita a múlt századba nyúlik vissza.

A két nagy és számtalan apró szigetből álló terület nagysága 16 071 négyzetkilométer. Lakosainak száma mintegy kétezer, főképp juhtenyésztéssel, bálna- és fókavadászattal foglalkoznak.

1831-ben néhány kalóz — valamennyien brit alattvalók — erőszakkal kiűzött a szigetekről egy ott letelepedett argentin közösséget. Két évvel később Nagy-Brl- tannia saját fennhatósága alá vonta a szigeteket. Ar- gentina magának követeli a területet, mivel — szerinte — Nagy-Brltannla a spanyol gyarmatosítás idejéből való szerződések megsértésével terjesztette ki uralmát a szigetcsoportra.