Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-03-23 / 12. szám

6 Him Vihar a NOB körül A Bacjan-Badenban rendezett olimpiai kongresszus „a várakozás, a nyitás és a reménység“ tanácskozásaként vonult be a sport történetébe. Az olimpiai mozgalom és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a kong­resszus után ugyan visszatért a régi kerék­vágásba, mégis történtek bizonyos változá­sok. A NOB végrebaitó bizottságának decem­ber elején Szarajevóban tartott ülése után, mindenekelőtt Monique Berlioux hatáskörét csökkentették. A NOB megbecsült és koráb­ban körültekintően dolgozó igazgatónőjét „megfosztották hatalmától“ bár most is a NOB igazgatói címét vlseti. December végén Thomas Keller, azAGFIS, a Nemzetközi Sportszövetségek Szervezeté­nek elnöke a Saar-vldéki rádiónak adott nyilatkozatában élesen bírálta a „NOB tel­jes hatalomra törő igényét“, valamint Juan Antonio Samaranch elnök hatalmi politi­káját. Keller a baden-badeni kongresszus elő­készítésében, megszervezésében és lebonyo­lításában sikeresen közreműködő, tapasztalt sportvezető nyilvánvalóan megneheztelt azért, mert Samaranch elnök a kongresz szus közösen megszerkesztett zárónyilatko- zatában az utolsó pillanatban megkérdezése nélkül megváltoztatott egy mondatot. Mivel magyarázható az olimpiai mozga­lom életében ilyen lényegtelen esetek iel- tújása? Mindenekelőtt talán azzal, hogy mindkét esetben a hatáskörét nem elég szabatosan körülírt és a szervezési formát nem elég pontosan megállapított olyan kérdés követ­kezményéről van szó, amely a korábbi idők­ből átvett vezetési módszer öröksége. Ré­gebben ugyanis csak néhány ember dolgo­zott a NOB titkárságán, és a NOB legfel­jebb 100 millió frankos költségvetéskerettel gazdálkodott. Mindezek a visszásságok hirtelen felszín­re kerültek a NOB új elnökének merőben új vezetési módszere következtében. Az elő­ző korszakkal ellentétben — amikor Avery Brundage és lord Killanín jóformán fél­kézzel intézte a szokványos oiimpiai ügye­ket, és csak minden két vagy négy hétben egyszer néztek gyorsan körül a NOB szék­helyén, és örültek, ha az „üzlet“ zavartala­nul ment a maga útján — az új elnök, Sa­maranch gyakorlatilag fizetést nem élvező elnökként állandóan ott tevékenykedik a Vidy-kastély dolgozószobájában. Ha Samaranch tisztázni akarja igazgató­nője hatáskörét, és újonnan például pénz­ügyi kérdésekben akarja szabályozni az igazgatónő eddig nagyon is széles körű, több millió dollárig terjedő aláírási jog­körét, és ha bizonyos mértékig „mint az igazgatótanács küldötte“ tevékenyen bele akar szólni a mindennapos pénzügyi kér- j désekbe is, akkor ez a jog nagyon is meg­illeti a teljes felelősséget viselő férfit. Sen­ki sem írhatja elő egy új elnöknek vagy vezérigazgatónak, hogy miként vezesse és korszerűsítse üzemét. Abban sincs semmi rendkívüli, hogy az adminisztratív igazgató mellé ismét sport- igazgatót nevezett ki, és erre a tisztre az előbbi gyakorlattal ellentétben egyik mun­katársát — Csanádi Árpádot —, a NOB- testület tagját hívta meg. A NOB sportszervezet, éppen ezért ennek a szerveztenek különösen szüksége van egy illetékes szakértő sporttechnikai vezetőre. Thomas Keller szemrehányásai esetében is alapjában véve a nem tisztázott illeté­kesség, azaz a hibás vezetési módszer kö­vetkezményeivel állunk szemben. Ezeket a következményeket majdnem egy évtizeden keresztül mindig csak ideiglenes rendsza­bályokkal igyekeztek megoldani. A hármas bíróságot az 1973-as várnai olimpiai kongresszus előkészítésére átmene­tileg hívták életre, ennek Thomas Keller, az AGFIS elnöke is befolyásos tagja lett. Ez a bizottság tartós, állandó megbízatás nélkül, s éppen Keller működésével ko­moly befolyásra tett szert, nagy jelentősé­gű, az eredetileg tervezett natSskört mesz- sze túlhaladó sportpolitikai kérdésekben is illetékességet harcolt ki magának. Mindez később a NOB tagsága körében is vissza­tetszést keltett. Ha most a NOB új elnöke tisztázni kí­vánja az eddig tisztázatlan helyzetet, és pontosan körül akarja írni az illetékességi köröket, ehhez megvan minden joga, amíg nem az a becsvágya, hogy a bizottság a világ sportjának valamiféle szuperszerveze­te legyen. Mindezzel Thomas Keller is egyet­ért, s éppen ezért a nyilatkozatok és az ellentétekről szóló hírek semmi mást nem jeientonek, mint vihart — egy pohár víz­ben. A ífgaláiitai ökölvívóiskola már évek óta t nagyon jó hírnévnek örvend, hiszen ' „padjaiból“ nem egy ifjúsági szlová­kiai, illetve országos bajnok került ki, sőt, felnőtt bajnok is [java részük jelenleg eredményesen képviseli az RH Ostí n. L. és a Dukla Olomouc színeit). Annak elle­nére, hogy a galántaiak az országos I. ökölvívó-csapatbajnokságban pillanatnyilag nem a legfényesebben szerepelnek, a fel­nőttek nemrég megrendezett országos egyé­ni bajnokságán Mostban kellemes meglepe­tést szereztek: jucha Gyula és Vajda József kiharcolta a bronzérmet, és amit nem várt a leglelkesebb galántai szurkoló sem — Paszferko László jóvoltából egy aranyérmet is hazavitt. • Paszterko László Budapesten született, ökölvívó pálvalutását aránylag elég késón, Ití évesen kezdte Érsekújvárott (Nővé Zám- ky) Rysavy edző vezetésével. Öt év eltelté­vei viszont ^aci ismert szorgalmával orszá­gos bajnokságot nyert. Tehétségét bizonyít­ja az is, hogy mint ifjúsági versenyző, 44 mérkőzéséből csak hétszer maradt alul ellenfelével szemben, sőt országos bajnok­ságra Is futotta erejéből az újváriak színeit képviselve. Paszterko László tehetségére felfigyeltek a galántaiak is, így Laci nemsokára már a galántaiak színeit képviselte. És hogy nem sikertelenül, bizonyítja az Is, hogy 54 mérkőzésből csak tizenháromszor hagyta el a szorítőt vesztesként, pedig nem egy ne­ves versenyzővel kellett megmérkőznie (többek között legyőzte Alvicsot is, a ma­gyarok nagynevű versenyzőjét). A bajnoki címhez vezető út nem volt könnyű. A becsületes felkészülés ellenére olyan akadályokat kellett legyőznie, ami­lyeneket ,,ellenfelei“ nyilván nem ismertek. HÉZSŰLYÚ BAJNOK Laci például még ma is Ojvárban lakik, és onnan jár be edzésekre Galántára. Az előbb említett szlovákiai és országos bajnoksá­gokra otthon készül önszorgalomból, és kizárólag csak munkaidő után vagy előtt. Néha már hajnalt négykor. De ahogy el­mondta, érdemes volt. Igaz, hogy a szlovák bajnokságon „csak“ a második helyezést tudta elérni, miután a döntőben pontozásos vereséget szenvedett a komáromi Subáktól, az országos bajnokságon viszont Nyitral (az RH Ostí nad Labem versenyzője) le­győzése után az elődöntőben visszavágott Subáknak a szlovák bajnokságon elszenve­dett vereségéért, s 5:0-ra legyőzte őt pon­tozással. A döntőben ellenfele Laburda volt, aki nagy meglepetésre a válogatott Protlv- nákot (a Dukla Olomouc versenyzőjét) győzte le pontozással. Óriási küzdelem után (3:2-es pontaránnyal) az ökölvívó-szakér­tők legnagyobb meglepetésére mégiscsak Laci lett a győztes. Közvetlen a bajnoki cím elnyerése után Paszterko László többek között elmondta, hogy eddigi legnagyobb sikere az országos bajnokságon szerzett cím nehézsúlyban. Nem tud viszont belenyugodni abba, hogy mivel magyar állampolgár (ezt kevesen tudják róla), nem lehet csahszlovák válo­gatott. A további terveiről elmondta, hogy az Idén Galántára szeretne költözni, és itt megfelelő álláshoz jutni, ami több lehető­séget adna az edzésekre. Mindent megtesz azért, hogy idén is megvédje nehézsúlyban a bajnoki címet. Csóka István Mészáros János felv. Köztudomású, hoyg a rá- termettségi jel vény versenyek jOdznak zdatnosti BPPOV, PPOVj szocldlista tömogtesl- nevelésünk egyik alapkövet képezik. A szovjet GTO-jel- vényért folyó vetélkedők mintájára szervezett ver­senyrendszer egész év folya­mán és miiideiiki számára tág teret nyújt edzettségé­nek, felkészültségének fel­mérésére; a helyi, járási, . kerületi és országos döntök, ■ fneiyeken a legjobbak a leg­magasabb fokozatot, — az aranyjelvényt is megszerez­hetik, pedig liosszútávú, rendszeres felkészülésre ser­kentik a résztvevőket. Tavaly Szlovákiában mint­egy 350 ezren teljesítették a jelvény megszerzésének feltételeit. Ha ez a szám a közeljövőben a félmillióig emelkedik is, az ötmilliós la­kosságlétszámnak még min­dig csak egytizedét teszi majd ki. Ez pedig, ha a rendszeres testnevelés, moz­gás jelentőségét vesszük, nem elegendő. [Összevetés­képpen; a Szovjetunióban az olimpia évében 45 millió GTO-jelvényt osztották ki.) Az idén új köntösben je­lentkezett az ismert ráter- mettségl jelvény. Vajon a megváltozott forma tartalmi változással Is jár? Ezzel a kérdéssel fordultunk Ján Matejík alezredeshez, aki a Csehszlovák Testnevelési OJ KÖNTÖSBEN A RATERMEHSÉGI JELVÉNY •. T ■ 5 Szövetség Szlovákiai Köz­ponti Bizottságában a ráter­mettség! jelvényvei'senyek bizottságának a munkáját irányítja. — Igen — válaszolja —, mivel a versenyrendszer több mint egy évtizede ke­letkezett, jelenleg már nem felelt a sok embert megmoz­gató tömegsportforma köve­telményeinek. Tül összetett­nek mutatkozott a pontszá­mítás, és felesleges gondo­kat okozott a rendezőknek. [Vegyük csak a 25 kilomé­teres kerékpárverseny útvo­nalának a kijelölését.) Sok volt a felesleges papírmun­ka is. Ezért 1982. január el­sejétől egyszerűsítettük, és úgy vélem, vonzóbbá tettük a versenyrendszert. ■ Mi a változások lénye­ge? — Megszüntettük a gya­loglást, a súlylőkést, a disz­koszvetést, a gerely vetést és a kerékpárversenyt, s ezzel mérséklődött az előző ver­senyek túlságosan atlétikai jellege. Az új versenyrend­szer alapja a hattusa, mely­nek keretein belül a részt­vevők gyorsaságukról, kitar­tásukról, ügyességükről, ere­jükről adhatnak számot. A versenyszámok a követke­zők: vágtafutás, távolugrás, gránátdobás (gyermekek számára krikettlabdadobás), távfutás, úszás és kötélmá­szás. A gyermekek számára is bevezettük a rátermettsé- ig jelvényt (DOZ — detsky ódznak zdatnosti), így a kis­iskolásoktól a hetvenévese­kig a lakosság valóban va­lamennyi korosztályát ma­gába foglaló versenyrend­szert alakítottunk ki, amely­ben korcsoportonként folyik majd a vetélkedés. ■ Szóljunk a korcsopor­tokról talán bővebben is. — A kisgyermekeknél a felosztás a következő; az alapiskola első négy osztá­lya külön-külön korcsopor­tot alkot, a nagyobbaknál már több évfolyamot ölel fel. Konkrétan: az OZ BPPOV X-töl 4-tg: XI—12, 13—X4, 15-16 és 17—18 évesek. A felnőttek PPOV-versenyeiben pedig 19—29, 30—39, 40—49, 50—59 és 60 év felett (fér­fiak), valamint 19—25, 26— 34, 35—44, 45—54 és 55 év felett (nők). ■ Egyszerűbb lesz a szá­mítás Is? — Minden bizonnyal, hi­szen valamennyi korcsoport eredményeit az eddigi 500 pontos táblázatok helyett 100 pontos, a gyermekek eseté­ben 25 pontos táblázatok a- lapján lehet kiszámítani. Lényeges lépések történ­tek tehát afelé, hogy a rá- termettségl jelvény — mint jelszavában Is áll — való­ban mindenki kedvelt spor­tolási formája és lehetősége legyen. (m. 1.) CSEHSZLOVÁK OLIMPIAI BAJNOKOT IS NEVELT ADLER ZSIGMOND CSODÁLATOS ÉLETIÉRÖL Zsiga bácsi meghalt, s aligha lehet kér­déses, hogy nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi ökölvivőélet képzeletbeli zászló­jára is vastag fekete szalagot kötnek, s fél­árbocra eresztik. Most, hogy nincs többé, most érződik csak igazán, kis ember létére, milyen óriás volt, milyen szakember. Évtizedeken át mirídenklvel tréfálkozott — s vele is ezt tették.Wisszatérö mondás volt, hogy amikor elkezdte az ökölvívást, még nem is létezett szorító, vagy ha igen, egészen más alakú volt. Adler Zslgmond jelentette ebben a sportágban a kezdetet. 1925-ben Zsi (azért hívták így, mert egye­sek szerint oiyan kicsi volt, hogy a „ga‘ a Zsi mellé már túlzás lett nolna) nyerte az első magyar bajnokságot, S számít az első hivatalos, országok közötti mérkőzés első magyar győztesének, 1927-ben ő vívta ki a magyar ökölvívás első mérkőzését Eu- rópa-bajnokságon. Első és első — minden­ben. Különben az « bizonyos. Immár 54 eszten­dővel ezelőtt lezajlott stockholmi EB hatá­rozta meg pályáját. — Egy angol gyerekkel, famesszel kerül­tem szembe.—, emlékezett■ vissza sokszor. — ' Gondolt am, nekiesek, ütöm-vágom. egy­kettőre eUntezam. Sajnos, hiába rohamoz­tam, az angol ellépegetett, kiszurkált, csú­fosan elvert. Akkor tudtam meg, hogy az ökölvívás nem verekedés, hanem művészet az ököllel, s csaknem olyan gondolkodást kíván, mint egy sakkfátékos, ha mattot akar adni. Egész életemben a technikára, a gon­dolkodásra épülő ökölvívást tanítottam, amelynél nincs szebb sport a világon. Tanított, boldog-boldogtalant. Előfordult annak Idején a hírneves BTK angyalföldi teremben, hogy egy sánta jelentkezővel töb­bet foglalkozott, mint a klub legcslllogóbb I bajnokával — mert tudta, hogy sohasem I lehet belőle versenyző, de vissza kell adni életkedvét, önbizalmát. Vidámságáról legendák keringtek. Amikor kérdezték, honnan az őrök mosoly, a fárad- hatatlansÁy, így felelt: — Látjátok, mindig egy Kis afctatáskával járok, abban van egy másik Zsiga. Ha el­fáradok, bebújok a táskába, s előjön a má­sik, a pihent, a vidám ... Azt is mondogatta, őrök fiatallá varázsol­ta a sportemberek serege. Abban a világ­ban, ahol ő forgott, alaptétel volt a jó han­gulat. Felsorolni, sem lehetne, hogy Kocsis An- inlíól. Énekesen, Bogácson, Torma ll-őn Papp Lászlón át, Gedő Györgyig hány világ­hírű bajnokot nevelt. Dolgozott látástól va­külásig, bár évtizedes munkásságával kap­csolatban is akad jellemző történet. Az 1972. évt müncheni olimpia után (épp egy évtizede) a parlamentben magas kitün­tetést kapott, a munkaérdemrend arany fo­kozatát. Az ünnepségen megkérdezték Papp Lászlót, örülnek-e a magas kormánykitünte­tésnek. — Nem, ideges lettem — felelte Papp többek megrökönyödésére, mafd magyará­zatként hozzátette; — Nem vették figyelembe Adler Zsiga öreg korát, elég lett volna egyszerűen ér­demrend arany fokozatot kapnia. Amikor ugyanis meghallja a munka szót, belázaso- dik. Életében nem dolgozott. Egyszer nyo­mozni kezdtem, hogy nyugdíjához igazolás­ként megszerezzem a papírokat korábbi 'Munkahelyeiről. Hatvan év alatt három órás munkaviszonyt tudott igazolni — de azt is ötszöri megszakítással. Az öreg 81. életévében járt. Sajnos el­ment, nem lehet már közöttünk. A fiatalabb nemzedéknek tudni kell Adler Zstgmondról azt is, hó'^y Torma személyé­ben csehszlovák olimpiai bajnokot is ne­velt. Torma, aki épp ezekben a napokban töltötte be 60. életévét, és a prágai Uhelné sklady ökölvivócsapatának az edzője. 194S ban a londoni olimpián lett aranyérmes.

Next

/
Oldalképek
Tartalom