Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-03-16 / 11. szám
A MÉRNÖK DIÁKÉVÉIRŐL Élesztős Pál mérnököt, a műszaki tudományok kandidátusát munkahelyén, a brattslavai Szlovák Műszaki Főiskolán eredetileg azért kerestem fel, hogy megbeszélték vele egy műszaki problémát, amely az egyik készülő riportom során merült föl. Mint régi ismerőshöz illik, kedvesen fogadott. Szinte percek alatt elmagyarázta, amire szükségem volt, így maradt időnk egy kicsit elbeszélgetni is. Miről? Természetesen a pályáról, amely valamikor, majdnem húsz éve már — azzal kezdődött, hogy Pali beiratkozott a komáromi (Komárnoj magyar gépipariba. — 'A középiskolával úgy van az ember, mint a szülőfölddel, igazából sohasem tud tőle elszakadni. 1967-ben érettségiztem, de a- mint befejeztem tanulmányaimat a Szlovák Műszaki Főiskolán, újra szoros kapcsolat jött létre köztem és az egykori iskolám között. Azokban az években ugyanis So- morján (Samorin) nyitottak egy osztályt, s engem is megkértek, hogy vállaljak néhány órát, aminek én szívesen eleget tettem. Azóta is szoros a kapcsolatunk, ha Komáromban járok, mindig felkeresem a volt tanáraimat, akik közül sokat ma már a legjobb barátomnak tartok. Ha már szóba került, hadd kérdezzem meg, hogy annak idején tudatos volt-e a pályaválasztásod? Bátran kijelenthetem, hogy tizennégy évesen egyáltalán nem tudtam, mit akarok, illetve nem tudatosan kerültem a műszaki pályára. Ebben főleg az játszott közre, hogy falunk, Kolozsnéma (Klíiska Nemál közel van Komáromhoz, s én nem akartam mesz- szebbre menni. A komáromi iparinak már abban az időben is jó híre volt, így a szüleim és tanáraim is helyeselték a választásomat. Végül is nem bántam meg, mert az iskolában nagyon jó alapokat kaptunk a továbbtanuláshoz is, bár abban az időben még nem gondoltam komolyan a főisA Bratislava! Magasépítő Vállalat dolgozói az elmúlt hat évben több mint húszezer lakást építettek Bratislavában, a Duna jobb partján fekvő petr2al- kal városnegyedben. Az új negyednek jelenleg kb. hatvanezer lakosa van és akkora, mint egy közepes nagyságú szlovákiai város. De míg egy város évek hosszú során át épül, addig ez a városnegyed legfeljebb tíz éve létezik. Ezért problémái is felbecsülhetetlenül nagyobbak bármelyik városénál. A lakásépítés felgyorsult üteme és előtérbe helyezése minden más beruházással szemben számos problémát, így például a szociális jellegű építkezések (óvodák, bölcsődék, üzlethálózat, szolgáltatások) háttérbe szorítását vonta maga után. A lakóházak házgyári elemekből készülnek, a bölcsődék, óvodák, iskolák, üzletek tervezése és kivitelezése viszont hagyományos módon történik Ezért van az, hogy egy 120 férőhelyes óvoda és a hozzá tartozó 55 férőhelyes bölcsőde felépítése ennek az időnek a háromszorosát — 18—24 hónapot vesz igénybe. Az új lakótelep óvodai és bölcsödet férőhelyeinek számát kedvezői lenül befolyásolják a műszaki-gazdasági irányelvek is, amelyek kimondják, hogy ezer lakásra csak egy 120 férőhelyes óvoda és 55 férőhelyes bölcsőde épülhet. A helyzet a petríalkai óriás lakónegyedben azért égető, mert itt csupa fiatal házaspár él, óvodás- és iskoláskorú gyerekkel. Ezzel a ténnyel az eredeti tervek nem számoltak, ezért is dicséretes az, ahogyan a petríalkal körzeti nemzeti bizottság ehhez a problémához viszonyul: létrehoztak egy szakemberekből álló bizottságot, amely a lehetőségek figyelembe vétele után úgy döntött, hogy i- delglenes óvodák létrehozásával kólái tanulmányokra. Minden tantárgyból jeles voltam, pedig sohasem tartoztam a biflázók közé, sőt azt is mondhatnám, hogy mindig keveset tanultam, de az orosz füzetemet még a tornaterembe is magammái kellett vinnem, hogy valahogy megtanuljam a leckét. Amikor aztán belecsöppentem a fővárosi környezetbe, szinte észrevétlenül elsajátítottam a szlovák nyelvet, s az első szemeszter végére már nem voltak nagyobb problémáim a nyelv miatt. Később államvizsgáztam orosz és német nyelvből is, úgyhogy szerintem a nyelv nem lehet senkinél sem a- kadály a továbbtanulásban. — Vissza tudsz még emlékezni a felvételi vizsgákra? — Ezt soha nem tudom elfelejteni, ugyanis nagyon kevés volt az önbizalmam, s egyáltalán nem számítottam arra, hogy felvesznek. Még fényképet sem hoztam magammal. Végül kiderült, hogy a középiskolai eredményeim alapján felvételi nélkül is felvesznek. Nem volt más választásom, les%a- kttottam a vasúti igazolványomról a fényképet, amely később bekerült az indexembe, így a deka- nátus pecsétje mellett ott díszeleg a vasúté is. — Tíz szemeszteren át legalább ötven vizsgán és beszámítón kellett átesned. Hogyan sikerült? — Azt mondják, hogy akit nem dobtak ki vizsgáról, az nem is igazi diák. Nos, akkor én nem voltam, mert nem emlékszem, hogy akár valamelyik vizsgámat is meg kellett volna ismételnem. A jegy nemigen érdekelt. Azt tartottam csak fontosnak, hogy ha már ide kerültem, valahogy itt maradjak. kell megoldani a gyerekek elhe lyezését. A lakótelepen ez ideig 20 óvó da és 14 bölcsőde épült, ezek ka pacitása 3500 gyerek. Csepp a tengerben — mondják azok a mamák, akik már három éve várnak gyerekük elhelyezésére, és arra, hogy visszatérhessenek munkahe lyükre. Kedvezőbb a helyzet a böl csödék terén, mert nagyon sok fiatalasszony otthon marad két évig, élve a gyermekgondozási segéllyel. De visszatérek még a már említett szakbizottság működéséhez, amelynek én is tagja vagyok. A bizottság úgy döntött, hogy a már épülő óvodák mellett továbEnnek ellenére kettesből is kevés van az indexemben. — Erről a főiskoláról a termelésbe igyekeznek a végzősök, de te még ma is itt vagy. — Ötödikben már mindenki pontosan tudta, hogy hová megy tanulmányai befejezése után, csak én nem. Egyszerűen nem volt munkahelyem. Amikor a tanszéken kiírtak egy pályázatot aspiránst helyre, megpályáztam és sikerült, — Az aspiránsság mellett később pedagógiai feladatokkal is megbíztak. Melyik volt hozzád közelebb? — Eleinte jobban érdekeltek a tudományos feladatok, a kutatás. A kutatómunkától később sem szakadtam el, de a tanítás mellett elég nehéz volt úgy beosztanom biakat hoz létre a több funkciós lakóházak alsó két szintjén, ahol eredetileg üzlethelyiségek lettek volna. Ez természetesen számos további problémát magával von, így például a fűtés átépítését, a gyerekek étkeztetésének megoldását, az állandó orvosi felügyelet kérdését stb. Mindez azonban teljesen eltörpül azok mellett a problémák mellett, amelyeken fiatal családok százai esnek át csupán azért, mert nem tudják gyerekeiket az óvodában elhelyezni. A gazdasági következményekről már nem is szólva, hiszen minden munkahely érzi a gyerekekkel otthon maradt anyák hiányát. az időmet, hogy egyik se légyen mostohagyerek. Nem bántad meg, hogy nem a termelésbe mentél? Elégedett vagyok, főiskolai tanulmányaim alatt eléggé elméleti beállítottságú lettem, s ezt mostani munkakörömben nagyon jól tudom kamatoztatni. De tudom azt is, hogy mit sem ér az elmélet gyakorlat nélkül. Ezért arra törekedtem, hogy kapcsolatot teremtsek az üzemekkel is. Az utóbbi években számtalan termelési probléma megoldásába is bekapcsolódtam, ami elég sok sikerélményt nyújtott nekem. — Milyen pedagógusnak tartod magad? — Erre a kérdésre a hallgatóknak kellene válaszolniuk. En azt hallottam magamról, hogy jól adok elő, de sokat követelek a vizsgákon. — Bizonyára kapcsolatba kerültél olyan hallgatókkal is, akik a te egykori iskoládból jöttek. Milyen érzés őket vizsgáztatnod? — Naponta utazom autóbusszal Somorjáról {Samorinj Bratislavá- ba. A minap az egyik ismerősöm is feltette nekem ezt a kérdést. Sót, úgy fogalmazott, hogy nem vagyok-e engedékenyebb a magyar iskolából kikerült hallgatókkal szemben? Bátran állítom, hogy erre semmi szükség. Ügy érzem, ha engedékenyebb lennék, magát a hallgatót sérteném meg. Tapasztalatból mondom: ha valaki rendszeresen tanul, teljesen mindegy, hogy milyen középiskolából kerül a főiskolára. Nem látok semmilyen különbséget a szlovák és más nemzetiségű hallgatók között. — Búcsúzóul hadd kérdezzem még meg, hogy milyen terveket szövögetsz magadban? — Ügy fest, hogy a közeljövőben sikerül kijutnom Hollandiába egy hosszabb tanulmányútra. Ez sokat segítene a szakmai fejlődésemben. Egyelőre ez a legnagyobb vágyam. Utána? Majd meglátom. Az interjút KAMOCSAI IMRE készítette Az illetékesek rugalmas hozzáállását bizonyítják a már épülő, ideiglenes óvodák is. Ezek létrehozásáról a városi nemzeti bizottság nagyon rövid idő alatt döntött, és mivel eíőregyártott, faelemekből készülnek, építésük sem tart soká. A legnagyobb gondot nem a kivitelezésük, hanem a konyhai berendezésük előteremtése okozza, mert a szállítók már most csak az 1984-es évre vesznek fel megrendeléseket. Ezért ezek az óvodák a már működő, tehát konyhaberendezéssel rendelkező óvodák mellett épülnek. Ivan Schwarz mérnök PÉTER A sportban a legrangosabb versenynek az olimpia számít. A diákoknak három szinten, a járási, a kerületi és az országos olim piászon kell remekelniük ahhoz, hogy sikerüljön eljutniuk az „igazira“, a nemzetközi diákollmplászra. Böszélgetötársam Fllakov- szky Péter, a bukaresti nemzetközi matematikai diák- oUmpiász harmadik helya- zettje, aki jelenleg a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem negyedikes tudományos matematika szakos hallgatója. Ülünk és beszélgetünk. Péter esetében ez ritkábban fordul elő, mert ö gyakrabban ül és számol. — Hogyan lett belőled matematikus? — Aiapiskolás koromban csak ügy kedvtelésből számolgattam, aztán egyre szívesebben törtem a fejem összetettebb problémákon Is. Szóval nagyon érdekelt a matek, de ezzel párhuzamosan szerettem a nyelveket, az irodalmat és a zenét is. Abban az időben jobbnak bizonyultam a humán tantárgyakból, mint a matek- bői, 1947-ben, elsős gimnazista koromban a nyugat- -szlováklai kerületi olimpián C kategóriában első lettem. Egy évvel később a B kategóriában sikerült megvé- demen az első helyezésemet. Ugyanezt a helyezést értem el 1976-ban a közép-szlová- kial kerületi olimpián. A következő évben a kerületln első, az országos vetélkedőn pedig negyedik lettem. Majd jött Bukarest, a nemzetközi diákolimpia, ahol egy kis szerencsével sikerült elérnem a harmadik helyet. — Jövőre már végzek Biztosan gondoltál arra. ml lesz, ha befejezted az egyetemet? — Mindenekelőtt agy év ,,zöld övezetben“, tehát a katonaság. Aztán persze az elhelyezkedés. Erről a szakról három területen lehet elhelyezkedni: a termelésben, valamelyik tudományos kutatóintézetben vagy az egyetemen. Egyébként ami az elhelyezést illeti, mi matematikusok szerencsés helyzetben vagyunk, nekünk nem kell jól felszerelt laboratórium, speciális munkaeszközök, nekünk elég a papír és a toll. — Térjünk át egy másik témára, a diákéletre, milyenek a debreceni diákhétküz- napok? — Nagyon prózaiak, de azért nem unalmasak. Délelőtt előadások, gyakorlatok, délután többnyire tanulás, este néha .elmegyünk mozi ha, színházba vagy koncertre. Kékünk, csehszlovákiai diákoknak van SZlSZ-szerve- zetünk, amelynek keretén belül bizonyos időközönként összejövünk, megbeszéljük mi mindent csinálunk majd a következő összejövetelig. Mi, idősebbek segítünk az elsősöknek, megismertetjük' őket a várossal. Elég sokan vannak Csehszlovákiából o Ivánok, akik rosszul beszélik a magyart, s amennyire az időnkből telik, segítünk j nekik, hogy minél hamarább j elsajátítsák a nyelvet. I — Ezek szerint elég ke vés a Szabad időd ... — Épp a múltkor számi tottuk ki, hogy a szüneteken és a vizsgaidőszakon kívül heti harminc óra. Nem mondhatom tehát, hogy kevés a szabad időm. — Ez tényleg nem kevés. Gondolom, te ezt a heti harminc órát kedvenc tantárgyadnak szenteled. — Igaz, a matek is elvesz néhány órát a szabad időmből, de nagyon gyakran járok színházba, moziba, koncertre. Lehet, hogy kicsit meglepődsz, szeretem a komoly zenét és az operettet. — Már közhelv, hogy a jó matematikus általában jó zenész is ... — Ami engem illet, tizenkét évig tanultam zongorázni, és ha otthon vagyok, még most is gyakran a zongorához ülök. Kamonca Márta LAKÁSOK, ÓVODÁK Felvételünk egy ideiglenes jelleggel működő óvodát ábrázol a Foster utcában. A helyiségek eredetileg üzleteknek épültek és később ezt a célt is fogják szolgálni. Foto: Olga Jursová
