Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-11 / 32. szám

t k r 1 1 ! 1 J ll 1 WTMfWf — i ■ ■, 1 1 11 \ » WT i ■ TflI ; ff* •mm f-i ♦ 1-------r • MHua tOB 3ffAOT*S 1 ••XTP«*ss I Af« TOg . 2fia OOOT Hifi »A»0 . ■»JJB • . •qpJ4 Af3-*0*q Tölt 1 OXBAVg 1 * ■■ wsfa «C t iwS ••fV* sofl •tq^ }SvX9q 1 J‘. 1 io»qq,zods | oiopvSQl^ ■T»M TI*É /■»/ **“ t!«! ....a-. «1 A ■ ; .•AS WOfSOT « ^wriA Tfojwoji 3 pbtr r I 1 1 1 ;-»A «pq» u íoifPx? %rm BOqXupAqfta « >7Sa«t¥A V Mliav ««ptfsoqjM j a«tAp*q j oot »«1» V ä j III ■la,.,,, /«•»nj/ i , '1 ÍOOl í .- ­«> 1 ^ 1 TtpaOíCg i» j íJoq'vtoJ polgármester úr neje üzent nekem Porgesnével, és meg- hivott egy kis bújcsevegésre holnap délelőtre. — A polgármesterné, té ge d? Te ismered a polgár mesternét? — Nem. De holnap lesz s zerencsém megismerni. Reggel Chad elindult C hristchurchba Abernathy- hnz, hogy érdeklűdjék, va­jon előkerült-e a levéltáros. Közben megállt egy villany­szereidnél, és megkérte, jöj­jön ki Castle Home-ba rend­behozni a villanyvezetéket. June alaposan kicsipve ma­gát elindult a találkára. Olga Lowell, a polgármes­t er felesége testes és nagyon vitális nő volt. Legfeltűnőbb rajta azonban az alaposan felvágott nyelve volt. Bár már tíz őrá elmúlt, june-t hálóköntösben és kitaposott papucsban fogadta. — Drágám, már sokat hal­lott am magáról, igazán örü­lök. hogy most személyesen is megismerhetem — fogad­ta |une-t feltűnő szívélyes­séggel, és egy takarttatlan szobába vezette. — Sohasem kelek fel tiz e lőtt, ebben a fészekben am­úgy is meg' lehet halni az unalomtól. Hogy bosszant­sam az embereket, délig pa­pucsban és hálóköntösben járkálok, és pirosra festem a körmeimet a lábujjaimon. Hadd mérgelődjenek váro­sunk Uresfejű polgárai. — Nincs éppen jó véle­ménnyel polgártársairól... — Polgártársak? Primitív f afejek. De most már maga beszéljen nekem arról a ret­tenetes gyilkosságról. Maga ott volt a tetthelyen, és én már égek a kíváncsiságtól. June mesélni kezdte a tör­té nteket, közben körülhor- dózta tekintetét a szobában. A bútor régimódi, ódon volt. Hirtelen torkán akadt a szó. Az egyik üvegszekrény pol­cán egy kávéskészlet mellett ugyanolyan angyalfigurát pillantott meg, mint amilye­nek a Castle Home-ban vol­tak. Lowellné észrevette In­na meghökkenését. — Látom, meglepődött. időszakra nincs megbizbató a libim. Egyedül voltam ott­hon, a tévét néztem, egy Beckett-darabot adtak, ha ér­dekli. —■ Meg se merem kérdez­n i, vajon emlékszik-e az elő­adásra. Az apróságok bizo­nyára elkerülték a figyelmét — piszkálta tovább Chad. Hubbard lassan elnyomta a hamutálcában a cigarettá­ját, felállt, és meghajolt Ju­ne felé: — űrülök, kisasszony, hogy k ellemesen elbeszélgethet­tem önnel — s egy pillan­tásra sem érdemesítve Cba dot, elvonult. — Miféle i... izé vagy te ...? — June hirtelen nem találta a megfelelő szót. • — En a te helyedben fa­r agatlan tuskót mondanék — válaszolta gúnyosan Chad. — Csirkefogó vagy, közön­s éges csirkefogói — Pörgésnél — kiáltott ki C had a konyhába. — Igen, uram — jeleni m eg az asszony. — A kisasszony Londonba s zeretne utazni. Legyen szi­ves, segítsen neki becsoma­golni a kofferét. — Sehová sem akarok u t azni. Vedd tudomásul, hogy itt maradok, ameddig csak jólesik, te zsivány. — Ha engem kérdezne — s zólt Porgesné —. akkor azt válaszolnám, hogy én sem tudom kiállni ezt az ösztü vér ügyvédet. Legkedvesebb elfoglaltsága a semmittevés. Naphosszat a bajsza és a körmei ápolásával van el foglalva. No meg a nők u- Ián kostát. Egyébként sze­mérmetlenül hazudik. Csü törtökön a Beckett-darab he lyett a Glasgow Rangers — Inter Milano focimérkőzési adta a tévé. — Látja, ez nagyon érdé k és. — En még érdekesebbet i s tudok mondani — szólalt meg June —, a christchurchi Amikor Chad visszaérke­z ett a Castle Home-ba. Hubbard ügyvédet találta ott June, egy gyertya és egy üveg bor társaságában. Hub bard időközben már érte sült June-lől Linor levéltá­ros titokzatos eltűnéséről. — Minden világos — mond­ta Hubbard —, David Linor tud valamit Castle Horné­ról. ami összefügg Muriel meggyilkolásával és rejté­lyes eltűnésével. Ezt akarta önnek elmondani. Utólag a- zonban megijedt, és inkább megszökött. Most csak az a kérdés, mitől ijedhetett meg Linor. — En sem tudok erre ma g yarázatot találni — fűzte hozzá June. — Már hosszabb ideje ját­szadozom egy gondolattal, amely talán tovább tudna vinni minket — kapcsolódott a beszédbe Chad. — Ha egy gyilkosság tettese után ku­tatunk, hajlamosak vagyunk arra, hogy azokat a szemé­lyeket vesszük nagyító alá, akikről valamilyen okból fel­tételezzük, hogy esetleg el­követhették a gyilkosságot. Mi lenne, ha egyszer fordít­va járnánk el, és megvizs­gálnánk azokat a személye két is, akik minden gyanún felül állnak. — Konkrét személyre gon­dol? — kérdezte Hubbard. — Igen. Magára! — bököti u jjúval az ügyvéd felé Chad. — Fogadni mernék például, h ogy arra az időre, amikor meggyilkolták Muriéit, nincs önnek sem alibije.-— Egy kicsit messze meni — mondta láthatóan mérge sen Hubbard. — Nem az a lényeges, én mi lyen messze mentem, ha nem hogy igaz-e a féltévé sem a maga alibijével vagy sem? — Hadd gondolkodjam egy p illanatig — gyűrte le ne hezteiésél Hubbard —, való­ban igaz, hogy az említett PETER ADDAMS; ANGYMOK líZ SHIllINGÍRT S TRIEZfc’NEC SÁNDOR; A POPZENE jlmi Hendrix Londonba jö­vetelének az éve (1967) egy­ben az angol progresszív rock kibontakozásának az éve is. A virtuóz hangszertu­dást Igénylő stílust a Yar- birds együttes alapozta meg, s az ő általuk kijelölt ösvé­nyen a hatvanas évek máso­dik felében egy sereg együt­tes indult el. Akkoriban tűnt fel a gitár mestere, Alvin Lee és zenekara, a Ten Years After; először halla­tott magáról a Jethro Tull, élén a nagyszerű énekes-fu­volás lan Andersonnal. A Cream együttes fénykorát élte; Eric Clapton fantázia- dús gitárszólói, jack Bruce feszes basszustigurái, külön­legesen finom énekhangja. Ginger Baker fergeteges dobkeverései a rockzenét 1- gazl koncertművészetté avat­ták. Jiml Hendrix 67-es be­mutatkozó kőrútján közösen lépett fel egy furcsa hang­zású csoporttal, amelyről a nézők többsége csak annyit tudott, hogy egy kislemezük Jelent meg, s nemsokára nagylemezük is kapható lesz. Az együttes neve: Pink Floyd. Roger Waters fgltár, ké­sőbb basszus!, Rick Wright (billentyűs) és Nick Mason (dob) alakították a zenekart, előbb Slgm 6, később T-Set, majdpedíg Abdabs néven mu­zsikáltak. 1967-ben csatlako­zott hozzájuk a tehetséges Syd Barrett, aki a gitározá­son és éneklésen kívül ver­seket Is irt, s a festészettel Is kacérkodott. 0 keresztel­te át az együttest — Plnk Anderson és Floyd Council néger blues énekesek ve­zetéknevéből — Plnk Floyd- ra. A Piper at the Gates of Dawn (Dudás az alkony ka­pujában) című bemutatkozó albumuk telibe talált. )ól si­került a csoport tengerentúli turnéja Is, annál jobban meglepte a közvéleményt, hogy 1968 eleién Syd Barrett bejelentette tíiválását a ze: nekarból. „Minden tlikot túl korán megfejtett“ — énekel­ték róla kollégái tíz évvel később. Syd kezdetben ma­rihuánát szívott, mert tiltot­ták, majd LSD tablettákat szedett, hogy növelje képze- löerejét, hogy legyőzze a fá­radtságát, hogy ... Syd ma­ga ajánlotta volt osztálytár­sát, Dave Gilmourt utódául. A tagcserének tudható be, hogy radikálisan megválto­zott az együttes stílusa, ez azonban nem hozta magával a színvonal emelkedését. Syd Barrett szürrealista, olykor parodlsztlkus, nyers dalait hosszabb lélegzetű, nyugodtabb, filozofikus, az elektronikus billentyűkkel színezett kozmikus muzsika váltotta fel. A csúcsot a Dark Side of the Moon (A bold sötét oldala) című album je­lentette, amelynek megjele­nése 1973 legnagyobb rock­eseménye volt. Figyelemre méltó, hogy a színvonalat a Pink Floyd az utána jövő három albumával tartani tudta. Legutóbb a The Wall (Fal) című lemezükkel bi­zonyították nem mindennapi szakmai tudásukat. A világ első szupertársu- lásaj' a Cream alig három­éves tündöklés után, négy nagysikerű LP-vel a háta mögött feloszlott. Búcsúkon- certjukat a Royal Albert Hallban tartották, ennek e- lozenekara az akkor még pályája küszöbén álló Yes volt. jón Anderson (ének), Chris Squire (basszus), Pe­ter Banks (gitár), Tony Kaye (billentyűs) és Bili Bruford (dob) alkotta a Yes kezdő csapatát. Első albumukkal (címe: Yes) megerősítették a róluk keringő jó híreket, ám második nagylemezük csalódást okozott. A kudarc miatt kivált a zenekarból Peter Banks és Tony Kaye, helyüket a gitárnál Steve Howe, a billentyűknél a Ki­rályi Zeneakadémiát végzett Rlck Wakeman foglalta el. Wakeman jövetele előrelé­pést Jelentétt zeneileg, bár ő maga sohasem Illeszkedett be a együttesbe. 1975-ben szólólemezt adott ki VII. Henrik hat felesége címen, utána még néhány évig a Yes tagjaként dolgozott, majd végleg kivált a cso­portból. „A Yes nem közön­séges együttes, a Yes külön világ. Az ember vagy aláveti magát a közösség akaratá­nak, vagy kilép a játékból. A zenekar tagjai például megrögzött vegetáriánusok, és szinte aszkéta életet él­nek. Én mindig kicsit más voltam.. Az utóbbi években az e- gyüttes művészileg vissza­esett, s ezen az sem segí­tett, hogy a dobos Bili Bru­ford helyett a John Lennon kísérőzenekarában, a Plastic Ono Bandben megismert Alan White szegődött az e- gyütteshez. A kritikusok leg­többre az 1974-ben készült Close To The Edge (A szaka­dék szélén) című albumukat értékelik, az együttes ezen szélesítette ki leginkább a rock határait. Ha a rock határainak ki­szélesítéséről van szó, nem maradhat ki Frank Zappa neve sem. A sokkolás a pol- gárpukkasztás mestere, a rock fenegyereke Ameriká­ba kivándorolt görög és o- lasz szülök gyermeke. Kar­rierje 1963-ban kezdődött, amikor 13 dolláros órabérért stúdiót kölcsönözött s ott zenei kísérletekkel próbálko­zott. Zappa hallatlanul sok­oldalú egyéniség: otthono­san mozog a rock és a dzsessz világában, kitűnő gi­táros, énekes, zeneszerző, szövegíró, kitűnő színész, de írt már színdarabot és fil­met is. Albumai a műfaj leg- blzarrabb, ezzel együtt a legérdekesebb alkotásai. (Folytatjuk) MÉRFÖLDKÖVEI Joggal. Itt láthatja Christ­church egyedülálló ember- szeretetének okozóját. Es bi­zonyára leesne a székről, ha elmondanám, mi van ezek mögütt az angyalok mögött, és mit keresett Róbert Wa­de szállodatolvaj Castle Ho­me ban. Csakhogy ezt én nem mondom el önnek. — Vajon miért nem? — Nagyon egyszerű ok­ból. Maga már huzamosabb ideje él ezzel a Chad Oli- vierrel, hogy úgy mondjam majdnem házasságban. Már­pedig az ilyen együttélésnél a partnereknek már nincse­nek titkai egymás előtt. Ha én most valamit elmonda­nék, akkor maga azt azon­nal elfecsegné a kedves vő­legényének, erre pedig nincs szükség. Lowellné ezután más me­derbe terelte a témát, jelen­téktelen dolgokról csevegett, és Jnne-nak nem sikerült is­mét a porcelán angyalokra terelni a beszélgetért. Köz­ben egy bekeretezett fény­képet figyelt meg a falon. A képen egy csinos női arc volt, amely nagyon ismerős­nek tűnt June-nak. Nem tud­ta azonban megállapítani, kit is ábrázol a kép. Egy órányi üres csevegés után June elbúcsúzott Lowellné- től. Hazafelé menet visszaper­gette emlékezetében ezt a furcsa látogatást. Hirtelen megállt, a képre gondolt és a női arcra. MegvanI Eszébe jutott az az évek előtti társadalmi esemény, amelyről annyi pletyka ke­ringett akkor Londonban. A közismert Lady Warrington házasságot kötött az akkor már nagyon idős és szintén közismert Sir Archibalddal. A képen Lady Warrington volt. De hogyan került ez a kép Lowellék falára? Mi kö­zük Lady Warringtonhoz? Es még valami eszébe ju­tott June-nak. A háború alatt Sir Archi­bald egy tengeralattjárö-tá- maszpont parancsnoka volt. (Folytatjuk] TÖRD A FEJED A. De azért a dolog valahogy nem egésze* tökéletes, mert a csúcsokon lévő számok összege vinoat 30. Hogyan lehetne a csillagban elhelyezett számokat úgy átrendezni, hogy mind az egyeneseken, mind a csú­csokban 26 legyen az összegük? B. A. rajzoló öt hibát követett el munka köz­ben. Ezek közül néhány nyil­vánvaló, né­hány . viszont csak a jó meg­figyelő számá­ra tűnik fel. Mi ez az öt hiba?

Next

/
Oldalképek
Tartalom