Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-01 / 35. szám

, ■•{tt 4­X 1 f T----------­­tu ; 1*T m ^%Vl-----­—JQ TWiau 'ISSi . P«VI0 i37«u| «•OBttlXEZ 0^ __H70 ! »wn» *••• T«»l 1-•t tMlms 09----------f-j A W '*»»1 »wti 1 PT rofft «OPI «qaTfaa f AA»« •fBiuiani rtwi , noAi nypaoZul TTMoZg 1 »'najamt nvEWEE ír S93{tM 028 ,' i I 1 im 1 i 1 .■♦li i , turs MOV QfBOV M t04 oxa 909 «0Z*«K t AifA mmt ' ■ •­, A9 ........ VOXO{ atnaq I *2C!2Í2L >«a3[«cM4 »•WMI J 1 TOlfH II­I- i»«sÄ Rejtvényünkben Pavol HorOv „Fel­kelés“ című verséből Idézünk két sort Dénes György {ordításéban. SV. ben az előcsarnok egyik s arkába házédott. Kezében görcsösen szorongatta a re­volvert. Az idő csigalassúan telt, a percek éráknak tűntek. Kint a szél a fákat rázta, az eső egyhangúan csobogott. Hirtelen kintről csendes l épéseket hallott. Olyan csendesek voltak, mintha valaki mezitláb járna. Az ajtó csendben kinyílt, june keze a revolveren izzadni kezdett. Valaki belépett az előcsarnokba. )une felemelte a revolvert. A belépőnek most meg kell gyújtani a villanyt, gondolta june, és azonnal szembe találja ma­gát a revolver csövével. De a villany nem gyulladt ki. (une hallotta a betolakodó mély lélegzését. Bizonyára 6 is bizonytalanná vált. Hir­telen egy széknek ütközött, valamit morgott majd ket­tőt lépett lnne irányába. Ju­ne kétszer meghúzta a ra­vaszt, a browning kétszer dörrent. El kellett, hogy ta­láljam, gondolta June. Az alak azonban nem esett össze, és fel sem ordított a fájdalomtól. Rohanni kez­dett, most már nem igyeke­zett halkltani a lépéseit, ki­rohant és becsapta maga után az ajtót. June utána vetette magát. Amikor ki­nyitotta az ajtót, hirtelen világos lett. A konyhából Chad nézett rá elképedve. — Mi ez a vadászat itt? H a két perccel előbb érke­zek meg, akkor most ott fe­küdnék szépen csendben a te golyóidtól átlyukasztva. Mielőtt June válaszolha­t ott volna, a bejárati ajtó­ban megjelent Porgesné. — Lövéseket hallottam, má r azt hittem, hogy vérbe- fagyva találom Itt June kis­asszonyt. June hirtelen Porgesné ke­z ére nézett. Az egyik kezé­re zsebkendő volt tekerve, és a zsebkendőn egy vörös folt ékeskedett, amely állan­szinen ez a Muriel, aki le­h et Shekleyné egyetlen tá­voli rokona, és aki tudha­tott szintén a gyémántok­ról. Es mit talált? Gyémán­tok helyett üveget. Mi más maradt hátra Hubbardnak, mint lepnffantani a nőt. Az öreg Linor viszont tudta ki ez a Muriel, és ezt el akar­ta mondani az ön vőlegé­nyének, tehát menni kellett neki is. £s mi is sorra ke­rülünk, mert mi is mindent tudunk. June kezdte egészen más sze mmel nézni a dolgokat. Logikus összefüggést látott Porgesné elképzelésében, persze csak akkor ha a gyé­mántokat valóban Hubbard vitte el. .. — Semmi esetre sem men­jen vele Londonba — foly­tatta Porgesné — mert le­het, hogy megérkezik Lon­donba, de csak egy szép kis koporsóban. — Rendben van, én elkül­d öm Hubbardot és maga ér tesítse a rendőrséget. — Oe ne engedjen be s enkit, még ha a Canterbu­ry-! érseknek vailaná ma­gát, akkor sem. June visszatért Hubbard- ho z és elmondta, hogy a kőtbalkeze.s Porgesné egy tálcányi tányért tört össze, természetesen a beszélgeté­sükről nem szólt egy szól sem. — Ha Chad tízig nem ér kezik meg, akkor halaszt hatatlanul elutazok London ha. Most készülnöm kell az útra. Hubbard megértette June tin óm célzását, és illedel­mesen elköszönt. Amikor June magára ma­r adt, kivette kofferéból a kis, női kézre szabott brow­ningját. Mindenütt leoltotta a villanyt és eltújta a két eyertyát is. Teljesen sötét- hen. maradt. A kandalló pa rázsa is elhumályosudott. Felállt a székről és csend­A konyhában nem történt m ás, minthogy Porgesné egy tálcára való tányért a föld­re ejtett. — Kár 8 tányérokért — s óhajtott Porgesné — de tudtam, hogy meg fog en­gem érteni. — Mit kellett megérte­n em? — Csak annyit, hogy a t ányérokat szándékosan ej­tettem a földre. De ennek ellenére, hogy nagyon gyor­san kellett cselekednem, csak amolyan öreg tányéro­kat törtem össze. — Még mindig nem értem m it jelentsen ez az egész — mutatott June lábával a törmelékre. — De gyermekem — só­h ajtott fel Porgesné, ennyi érthetetlenséget látva — hi­szen én mindent hallattam, amit ezzel a vén Hubbard- dal beszélt, az ajánlatát is. Azt mondtam magamnak: riadó, most cselekedni kell. Minden világos. Ez a gyil­kos aki eltette láb alól a Muriéit és az öreg Linort, mert én úgy érzem, hogy as is halott... — Hubbard? Mi köze le­h et Hubbardnak a gyilkos­sághoz? — Es nekem mi közöm le­h etett? Mért gyilkoltam vol­na meg a Muriéit, és méri ástam volna el valahol a pincében? Csak Hubbard le hét a gyilkos, és senki más. June hitetlenül nézett az ö regasszonyra, de ez hajt hatatlan maradt. — Senki más nem lehet' 0 kezelte Shekleyné vágyó nát, tehát neki tudni kel lett a gyémántról. Ezért eg> kicsit a halál hóna alá nyúlt, ahogy mondani szók ták. Amikor Shekleyné ily módon jobb létre szenderült, kicserélte a gyémántokat a gyertyatartón, azokra az üvegfítyegök'-e, amelyeke* már nyilván előre elkészi tett. Ezután jelent meg a PETEK ADDAMSt ANGyMOK Wl GHIIUNGÍRI S TRIESENBC SÜNDOS; A POPZENE A popzene fejlődése során megfigyelhető, hogy Idősza­kok Váltják egymást; néha az elvontabb zene kerül elő­térbe, máskor a könnyebb­fajsúlyú, dallamos muzsika hódit. Ilyen korszakváltás történt a betneves évek kö­zepén is. amikor a közön­ség belefáradt a sablonossá sorvadt kemény rockmotlvu- mokba, a végetnemérő gitár­szólókba, és a lágyabb hnr- mónlák felé fordult Ezeket a fúlbemászó dallamokat a „diszkó“ címkével ellátott muzsika kínálta fel. Talán semmilyen más irányzat nem terjedt el, s vált a mil­liók zenéjévé olyan roha­mosan mint éppen a diszkó. Születési helyét ma is vi­tatják. Tény, hogy a tenge­rentúli néger muzsikusok, akik a Tamla Motown le­meztársaságba tö-mörültek, már jóval az irányzat meg- szütetóse előtt hasonló ze­nei fordulatokat alkalmaz­tak, a diszkóra is jellemző basszusfigurákat játszottak, $ a soul diszkóra mért ha­tása szintén kimutatható. Amerikában a funky ága alakult ki, és terjedt el in­kább, amely jobban meg­őrizte a néger folklór ha­gyományokat. Az európai változatát egy müncheni stú­dióban ötlötte ki Giorgio Moroder, Donna Summer producere. Moroder kezdet­ben énekesként próbált ér­vényesülni, szert is tett né- tnl hírnévre Olaszországban, Spanyolországban, gót. La­tin Amerikában. Később Münchenben tűnt fel, itt már zeneszerzéssel, szöveg- írással is foglalkozott, és megismerkedett a szintetizá­torok titkaival. A hirbadt stúdióhangzás a „Munich Sound“ feltalálásáról maga Giorgio Moroder így nyilat­kozott: „Donna Summer el­ső sikerszámának a Love To Love You alapjain kísérle­teztünk, nem akártunk kü­lönleges, speciális hangzást elérni, inkább valami hatá­sosat ős egyszerűt Elsőként ml rögzítettük az úgyneve­zett „base drums“ zenei a- lapot, amelyben a nagydob monoton, s mégis serkentő hangja dominál. Ehhez jöt­tek a szintetizátorok, azo­kat megintcsak Donna albu­mán, az I Remember Yes­terday (Tegnapra emléke­zem) címűn alkalmaztam el­ső Ízben, csak később de­rült ki; stílust teremtettem velük.“ Egy diszkó felvétel minő­sége a zene boszorkány­konyhájában, a stúdióban dől el, a berendezésének színvonalától, technikus gárdájának szaktudásától függ. Nem véletlen, hogy egy-egy csillag háta mögött szinte mindig ott található a minden hájjal megkent menedzser-producer, aki ért a reklámpolitikához, van üzleti érzéke, jó Ízléssel vá­logatja ki védence számára dalait, sót, többnyire 6 ma­ga írja és hangszereli őket. S persze a kisujjában van a stúdióberendezések meg­annyi fortélya, ilyen csoda­lény az említett Giorgio Mo­roder, Donna Summer me­cénása, vagy például Rolf Soja és Frank Dostal kom­ponista-producer kettős, a- kik a Baccara lovára tettek. Tucatnyi sláger bizonyltja, jól választottak. Hasonlóan szuper-slágergyáros hlráben áll a Chin-Chapman szerző­páros. Az utóbbi IdOk egyik leg­nagyobb „dobása“ Frank Farlannak sikerült. Ű is szerényslkerü énekesként kezdte az NSZK-ban, saját dalait adta ki — saját költ­ségén, amelyhez különböző, nemmúvészl tevékenységgel kereste a fedezetet. Egyik dala, a Baby, do you wanna hump (Kislány, akarsz bum- pot táncolni?) váratlanul felkerült « slágerlisták élé­re, a dal televíziós bemuta­tásához a szerző érdekes megjelenésű előadókat kere­sett, akik arcukat kölcsön- zik a playbackröl elhangzó dalhoz. Így talált rá Bobby- ra, Malzie-re, Marclára és Llzre, akik ettől fogva Bo- ney M. név alatt hódították a közönséget. Farian hama­rosan miUlöket keresett a Boney M révén, s újabb vál­lalkozásba kezdett: az Erup­tion együttessel célozta meg az európai slágerlistákat. A popvilág máig legna­gyobb üzleti vállalkozása minden bizonnyal az RSO, aZaz a Robert Stigwood Or­ganization. Főnőké az a Ro­bert Stigwood, aki valaha teológusnak készült, s akt a hatvanas évek második fe­lében a Cream együttes me­nedzsere volt, ma nagyhata­lomnak számít a show-bu- slness világában. Stigwood látnoki ügyességgel ismeri fel, melyik produkciót érde­mes támogatni, megérzései káprázatos eredményeket szülnek. Az RSO pénzelte például a leghíresebb rock- -operákat, mint amilyenek a Haír, a Jesus Christ Super- Star, Evita vagy a Tommy voltak. A hullámvölgybe ke­rült Bee Geesnek is ez a cég segített talpra állnia, azóta persze a zenekar a beléje vetett bizalmat vas­tagon meghálálta, hiszen a Saturday Night Fever [Szombatesti lázj c. albuma minden idők legnagyobb el­adási példányszámát érte el. Nem beszélve — hasonló cím alatt futó film sikeré­ről, amelyben új sztár In­dult útjára: John Travolta. Akadnak a diszkó műfa­jában látszólag magányos „harcosok“, mint a nemhi­vatalos dlszkóklrálynó, A- manda Lear, de az ő háta mögött is meghúzódnak a névtelen „sztárcslnálók“, a- kik minden lépését előre beprogramozzák. (Folytatjuk) MÉRFÖLDKÖVEI dúan növekedett. Porgesné meglátta June elképedt te­kintetét. — Nem drágám, nem rám pufogtatott a browningjával. A bejárati ajtóra kötött tö­vises dróton sértettem meg a kezemet. Persze elméleti­leg igaz lehet, hogy hazu- dok, és a kezemen levő seb az ön golyója súrlódásától származik. — Értesítette a rendőrsé­gei? — Sajnos nem. Fenwic- kéknél mindenütt sülét volt, és a legközelebbi telefon Parkinséknél, ami jú ne­gyedórái járás ide. Ilyen bosszú időre nem akartam a kisasszonyt egyedül hagy­ni. Nemsokára megjelent A- bernathy felügyelő is. Ami­kor June elmondta az ese­ményeket, kicsit kételkedve fogadta. June talán csak képzelődött. — £s a felforditott szék? — védte a dolgát June. — Lehet, izgalmadban te magad döntötted fel, csak éppen nem vetted észre. June felbőszült. — Most már elegem van belőletek. Megyek aludni, és ha reggel elnyisszantott to­rokkal találtok, akkor is majd mondjátok, hogy ha- lucinálok — mondta June paprikásán, a küszöbről még visszafordult — holnap reggel Londonba utazok, és magam veszem kezembe az egész ügyet. — Miféle ügyet, és miért éppen Londonban? — Azt majd megtudjátok, majd ha visszajövök. Min­denesetre meglátogatom La­dy Warringtont! — Nem is tudtam, hogy Ilyen előkelő körökben mo­zogsz — vágott vissza gú­nyosan Chad. — Te még sok mindent nem tudsz mondta June, és erőteljesen becsapta az ajtót. — Viszek neki egy pohár tejet — szólt Porgesné — egy jó adag altatóval. Az majd megnyugtatja. (Folytatjuk) TÖRD A FEJED A. a gúla csú- csag févö 1-rüSTÖI és jus­son el alap egyik számához, úgy hogy az ctivik négyzetből min dicj valamelyik vele kpz- vetííMuil érintkező mező­be lepjen át, es az összes érintíítt s/tímok összege 63 legyan' Melyik a he­lyes útvonal? A négy azámozott tf(r«dék közül kettővel kiégéazíthatö a hiányoa konyhckö. Melyik •za kettő 7 B. Megfejtés a 34. számból.- A. 27 fekete, 25 szürke és 26 fehér oldalú kocka kell hoZzá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom