Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-25 / 34. szám

8 ii| ---------------------------------------------A FOTÓSNAK GYALOGOLNI KELL

Eddig hónapokon — de lehet, éveken — keresztül ;Duna- szerdahelyen és környékén szoktam látni Tóthpál Gyulát. Most már néhány hete Komáromban tanyázik, ott kapott az egyik diákotthonban szobát, hogy mindig készenlétben, helyben lehessen, tetten érhesse a rá leselkedő vagy éppen előle bujkáló témát. Jellegzetes menésével, egyik vállán hatalmas Maraiya gépe, a másikon dögnehéz fotóstáskája, végigvágtat a Nádor utcán vagy a parkban, szóba elegyedik az emberekkel, kérdez, faggatózik, és közben néhányszor kioldja — olykor ■észrevétlenül — a lencse zárját. Arcok, emberek, sorsok, fák házak, fények — a táj marad rajta a filmen: a nyersanyag, amelyből majd a sötétkamrában összeállnak Tóthpál „festményei.“

I — Miért váltál meg Dunaszerdahelytöl? — kérdezem a negyvenéves szabad foglalkozású fotóművészt egy ilyen komáromi találkozás alkalmával.

— Dunaszerdahelytöl sosem fogok megválni, oda mindig szívesen visszajárok Már csak azért Is, mert ez a város ad ta meg a lehetőséget, hogy első önálló fotóalbumommal je- lentkezhessem. Témája a járás. A 112 színes és 40 fekete fehér képen bemutatom a járás múltját, jelenét, fejlődését, a táj szépségeit, az ott élő embereket, üzemeket, gyárakat, szövetkezeteket. A könyv Ötezer példányban az OBZOR kiadó gondozásában jelenik meg feltehetően 19H1 harmadik negyedévében — magyar, szlovák klsérószöveggei.

— Mennyi idő alatt készült el ez a könyv?

— A képek zömét tavaly és tavalyelőtt készítettem, körülbelül másfél, két év munkája fekszik benne. És sok-sok gyalog vagy kerékpárral megtett kilométer, mert a fotósnak mindig gyalogolnia kéne, hogy soha semmilyen témát, megkapó, szép látványt ne szalaszthasson el. Volt már úgy, hogy egy csodaszép táj.láttán meghúztam a vonatban a vészféket, merf mindenáron le akartam fényképezni.

— Hogy most gaykran látni Komáromban, ez azt jelenti, erről a járásról készül a kővetkező album?

— Részben erről a járá.sról Is, hiszen a következő könyvem munkacíme „Csallóköz“. A martini Osveta kiadótól kap tam rá megbízatást.

— Hogyan kerültél kapcsolatba ez.zel a kiadóval?

— Nos, régi ríportutalm során sokat jártam a Csallóközben, megszerettem ezt a tájat, s régi vágyam volt, hogy mini az ország egyik jelentős tájegységéről könyvet készítsek. Gondoltam, ezzel a tervemmel a Madách kiadóhoz fordulok, de a szerkesztőktől olyan választ kaptam, hogy a Madách csak Irodalmi kiadó, és nincs lehetősége fotőalbumokat megjelentetni. Ekkor írtam Martinba. Sikerült megegyeznünk, ők készséggel támogatták tervemet, sőt, azt is hangsúlyozták, hogy sajnálják, amiért eddig kimaradt a Csallóköz a szlovákiai tájakat bemutató sorozatból. Így aztán már szeretnék, ha ősszel nyomdába adhatnák a képeimet. Ezért Is béreltem Itt szobát, ezért vagyok Itt már hetek óta állandóan, ezért csavargók gyalogszerrel, hogy a legjellemzőbb, legszebb képeket készíthessem a Csallóközről. Remélem, hogy a könyv anyagából néhány fotót kiállításon Is bemutathatok majd a tájegység lakóinak, esetleg a nagyközönségnek Is.

—ezer.

Kevés embernek adatik meg, hogy e- gészségben, tele életerővel, kedvvel érje meg a betvenOtOdIk születésnapját. És még kevesebbnek az, hogy összegezhesse eddigi életét, müvét, beteljesüljék minden vágya, reménye, s az Idő Is megadja, amit ígért; az elismerést, megbecsülést

LOttler Béla szobrászművész azok közé tartozik, akik ebben a szerencsében részesültek. Hetvenen túl megkapta az érdemes művész megtisztelő címet, majd az év elején a kulturális minisztérium megbecsülő kitüntetését, és most, júliusban — augusztusban megrendezte Jubileumi kiállítását Sőt Bardejovban, Stő- szón [ätösj berendezte kis emlékszobáit, és lehet, ugyanezt teszi majd Kassán (KoSlce) Is, hogy így mintegy biztosítva legyen annak a tömérdek szoborLtiffler Béla érdemes mfivész

Ebben az időben és ítésőbb is sok tökéletes portrét készít A mesterségbeli tudás, az alapos anyagismeret mellett a jellemábrázolás minden csfnját-btnját tudja.

A másik énje a gondolkodö, a megrázó azociálls valóságot visszatükröző alkotások felé fordul, de már itt felbukkan a Ilralság és a tökéletes formák utáni vágy. Később előtör a groteszk, a görbetukör, és aztán mindegyik énje végigkíséri egész életén át A gondolkodó az emberek egymásrautaltságát állítja elénk. Erós szociális érzéke az elesett, kiszolgáltatott, szegény, szomorú sorsú terhes anyákra' tereli figyelmét.

jön a háború, fogságba kerül, majd szerencsésen hazajut Mindezt meg Is kall örökíteni; Löffler Béla ezt meg Is teszt Néha apró, két-három arasznyi

MINT FOLYÓBAN GÖRGETETT KAVICS

nak, sok-sok kis és nagy csodának, az egész életműnek az utóélete.

A mérlegkészítés nemcsak az ő dolga, a ml kötelességünk Is. Ezért Is mentem el PreSovba, a Szlovák Tanácsköztársaság Múzeumában az életmű-klállltásra.

A rengeteg szobor láttán már az Is kétséges, hogy a mester csak hetvenöt éves.

járunk a szobrok között, nézegetjük őket, és a mester közben emlékezik;

— Ezt vagy fél évig faragtam, ezt még tovább . ..

És hány Ilyen márványszobor van a klállftásoni Ha összeszámlálnánk mindazt, ami itt látható és ami galériákban vagy magánygyűjtőknél található, valóban kételkednünk keli az életkorában. Másnak tán száz-százhúsz év Is kevés lett volna ennyi munkához. Löffler Béla még egy-egy esti előadás után Is kimegy a műhelybe, hogy elkészítsen egy szobrot vagy domborművet. így már érthető mindaz, arai a hetvenöt éves mövész kiállításán látható.

Milyenek Is ezek a szobrok? jól Ismerem őket. Sokszor ültem a művésszel szobrai között, és beszélgettünk. A házban az utóbbi Időben már mozdulni sem lehetett a szobroktól, de most, ha nem is más színben, mégis jobban látom munkásságának eredményét. A galéria rendezésében a müzeumkertben és a lo- vardaszerO teremben nemcsak elkülönülnek, hangsúlyt kapnak a szobrok, szoborcsoportok, a művész élete különböző szakaszainak törekvései, hanem egymással Is szöt váltanak, beszélnek, megelevenednek a kövek. Iák, elefántcsontok, bronzba és ólomba öntött arcmások.

Mire Is törekedett hát élete folyamán a művész, és milyen eredménnyel tette mindezt?

Először Is a mesterség tisztességes és tökéletes tudását akarta elsajátítani, és ez viszonylag gyorsan sikerült neki, ami abban az Időben nem volt olyan egyszerű; legtöbben, így Löffler Béla Is, magára volt utalva.

járt Bécsben, Németországban. Két é ven át egy budapesti magániskolában tanult, majd Prágában Vellnskytől lesi el a köfaragás titkait. Következik Párizs, London. 1937-ben rendezi .első önálló kiállítását, 1938-ban elnyeri Beregszász város országos pályázatát, utána pedig Kassán (KoáiceJ a Rákőczl-emlékraű pályázatot nyeri meg, és utána a dombór- művet gyorsan kivitelezi.

Emberpár

szobrokba gyúrta, öntötte, faragta « félelem kozmikus élményét, az anya, a család önvédelmének patetikus gondolatát. Ezek után természetes volt, hogy az első köztéri szobrok között ott látjuk az ő alkotásait Is: Kassán az Ismeretlen katonát, vagy Dargőn a Győzelem emlékművet.

Később még számtalan köztéri szobrot készít, de egyre Inkább befelé fordul; kisplasztikákat kezd alkotni. Ugyanakkor ki ts tárulkozik: apró, néha csak két-három ujjnyi, máskor néhány arasznyi, gondolatiságukba, megformálásuk ban azonban monumentális hatást keltő elefántcsontjaiban az évezredes történelmet vallatja, a lágy, tiszta, tökéletes formákban pedig a lélek sugarait vetíti elénk.

Kezdettől fogva műgyűjtő Is volt, Így elefántcsontba, fába, szaruba, kagylóba, borostyánkőbe vájt szobraiban, donibor- művelben, nyakékeiben évezredek tudását, az emberi tapasztalat nagyságát, összességét Is sűríteni tudja.

Az utóbbi Időben már szinte foglya a tiszta, tökéletes formáknak, és megszállottan faragja, csiszolja a szinte gótikus áhltatú — főleg női — alakjait. A lélek mélységeiből aozza fel ezeket a tökéletes formákat, és az a gyönyörűség, amellyel ezt teszi, Onkételénűl átragad művelnek szemlélőjére Is.

Még az Is. aki a robusztusabb, elnagyoltabb szobrászati formák híve (bár akad Ilyen Is az ■ életműben, főleg a groteszkebb alkotásokban), kénytelen fejet hajtani Löffler Béla ezen szobrai előtt, hisz egy élet, hetvenöt év, az előttünk élt nemzedékek máig ívelő pályája, tapasztalata ötvöződik bennük, és meggyőz a klasszikus forma tisztasága, örök érvényűsége, amely olyan egyszerű és szép, mint a tolyőban görgetett, simára csiszolt kavics.

NÉMETH ISTVÁN

A sierzfi felvételei

„Szentimentális

vagyok“

(Találkozás Soltész Rezsővel)

A falra festettük, hát megfelent. Pasztellszínekben, apróra bodorított frizurával, kicsit álmosan. Nem ts nagyon uálogal a színes felvételek között. Vagy húszat visz magával, amelyek közül egy legújabb nagylemezének címoldalára kerül. Az album érdekessége mlndösz- sze annyi, hogy az Opus hanglemezvállalat adja ki, címe pedig így hangzik: Robot Lőve.

— Robotszerelem. Sokatmondó dm. Tegnap jött meg az NDK-ból, kora délelőtt a fotósnál futunk össze, holnap reggel a Szovjetunióba utazik. Közben férj Is, apa is. Érti, ugye, mire gondolok?

— Tudom, a magánéletem. Rettentő^^nehéz összeegyeztetni a hivatásommal. A sok utazásnak, sajnos, a családom látja kárát; egyetlen szerencsém, hogy a partne\rem maximálisan megért, és támogat a törekvéseimben.

Á

— ÉveKkel ezelőtt, a Corvina együttes felbomlásakor, gondolom, a kiegyensúlyozott magánélet is segítségére volt, hogy tűhegye magát a nehézségeken.

~ Emberileg is nagy gondot okozott, hogy széthullott az együttesem, de mert mindegyikühknek más elképzelése voíl, közös kudarcként könyveltük el a tényt. De így ts nekem jutott a legnehezebb feladat, kimondani, hogy vége, ezt így tovább nem lehet, és a folytatás sem volt könnyű. Első önálló sikeremet ß szovjetunió- beli Arany ősz fesztiválon arattam, s emlékszem, akkor éreztem először lámpalázat. Kérdések tömkelegé zúdult rám, közben az fárt az eszemben; helyt tudok-e állni egyedül is? Háromezer ember ült velem szemben, és éreztem, micsoda különbség egyedül és nem Otödma- gammal színpadra állni. Aztán a siker lendített rajtam. Rájöttem, nem foglalkozhat sokáig az ember a gondjaival, főbb, ha minél hamarabb tülteszi magát rajtuk.

— És akkor jött az Opus felkérése.. .•

— Már korábban Is kapcsolatban voltam a bratlsla- vat hanglemezcéggel, hiszen a Kodex Corvina című nagylemezünk is a szlovák fővárosban jelent meg. Az együttes szétválása után engem kértek fel, hogy ha már szólóénekesként folytatom a pályát, adjunk ki egy önálló angol nyelvű nagylemezt. Azóta elkészült a másik albumom Is, amelyre csak azért kellett egy kicsit többet várnom, mert az utóbbi években eléggé megszaporodtak a külföldi fellépéseim. Például amióta Drezdában kOzOnségdtjat nyertem, az NDK-ban is otthon érzem magam.

— Ügy tudom, a Robot Love ősszel kerül a boltokba. Néhány héttel ezelőtt viszont Ismét Brattslavában járt...

— ...és mély barátságot kötöttem Gustav Brommal, akt már az első pillanatban olyan hatással volt rám, mintha a nagyapám előtt álltam volna. Tíznapos hang- versenykörúton vettünk részt, tehát nem megalapozatlan a véleményem, amikor azt mondom, hogy nála segítőkészebb kollégával eddig nem találkoztam.

— Most, amikor hónapokon át a Szovjetunióban vendégszerepei, mennyi Ideje marad irodalomra, képzőművészetre és persze zenére?

— Kevés. Nagyon kevés. Mostanában már hangversenyekre sem futok el. A Pannónia filmstúdióban annak idefén zenei munkatárs voltam, ott szerettem meg Csajkovszkijt és Smetanát. Bevallom, eléggé szentimentális vagyok, Így a zenében is a romantikát keresem. A képzőművészettel más a kapcsolatom. Bárhol lépek is színpadra, mindenütt bejárom a képtárakat. Az olasz reneszánsz és a németalföldi festőket szeretem, de náluk Is jobban Munkácsyt. Ha meg könyvet veszek a kezembe, akkor az a harmincas-negyvenes évek irodalma. Igaz, még a bútorokban ts a rélgeket kedvelem.

Szabó G. László (Máté Magda felvétele)