Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-12-08 / 49. szám
SEBES TIBOR NICARAGUA! RIPORTJA siSíS?i;Sí^-íAquiles Pérez ma — és a forradalom győzelme után: Bayardo Arcével (terepszinti sapkában) és Humberto Ortegával, a katonai fő- parancsnokkal. CENTENO KONTRA SOMOZÁK A quiles Centeno Pérez, a sandinisták védőügyvédje meglepő nyugalommal mesél a diktátorokkal való találkozásairól. Otthonosan elterpeszkedve egyetlen kényelmes karosszékben, mint meghitt élményeket eleveníti fel a kálváriáit. Néha leveszi a szemüvegét, gépiesen a szeméhez nyúlt, aztán a lányára néz és tovább folytatja. Tárgyilagosan, hűvösen meséli, hogy egyszer például a Nemzeti Gárda emberei betörtek a házába, elfogták és Somoza elé vitték. Somoza akkor éppen Lenoba, a sandinista forradalom egyik bázisára, a forradalmár munkások és egyetemisták fellegvárába készült, hogy ott részt vegyen egy politikai rendezvényen. A kihallgatás így zajlott le: Somoza; Doktor, most fogva tartom, mert Leonba kelt utaznom egy gyűlésre. Ha sértetlenül térek vissza, ön ismét szabad. Pérez: Vagyis most rab vagyok? Somoza: Nem, csak a börtön vendége. (Pérezt egy cellába dugták. Eleiében először kívánta, hogy a diktátornak ne essék baja... Mikor Somoza Leonból visszatért Managuába, újra maga elé Idézte az ügyvédet.) Somoza: Megtartom a szavamat, doktor, ön szabadi Pérez: Akkor szerencsés vagyok, mert ön kevésszer tartja meg a szavát. Aquiles Centeno Pérez huszonegyszer ült a Somozák börtönében, ötször utasították kl hazájából, háromszor állították bíróság elé — Ügyvédi tevékenységének 38 éve alatt. fc- A Somoza-dlnasztla mindhárom tagjával személyesen Is találkoztam — mondja. Az öreg Somoza 1954-ben maga elé hívatott és azzal vádolt, hogy összeesküvőként az életére törtem. Azt miind- ta; „Nem hiszem, hogy ön gyilkos, s hogy ezt bebizonyítsam, kinevezem nagykövetnek Venezuelába.“ Eszem ágában sem volt a diktatúrát külföldön képviselni, ezért azt mondtam neki: „Nagyon köszönöm, de nem fogadom el.“ Somoza megkérdezte; „Miért?“ „Mert még nem vagyok elég érett a politikához.“ — válaszoltam. Egyszer egy 11 méter mélységű kútgödörbe eresztettek, és csak nyolc nap múlva húztak fel és zártak ismét a cellámba. Ott ismerkedtem meg Pedro Joaqulm Chainorróval, a két évvel ezelőtt meggyilkolt lapszerkesztővel. És együtt voltam dr. Arturo Grúzzal is, aki a jelenlegi forradalmi kormány tagja,.. Egy évvel később Somoza újra börtönbe záratta a sandinisták védőügyvédjét azzal a váddal, hogy védelmezte a Somoza-ellenes újságírókat. Ekkor került egy cellába Tomas Borgéval, a nlcara- gual forradalmi rendszer egyik vezetőjével és Rlgoberto Lopez Pérez költővel is, aki később — 1956 szeptemberében — megölte az öreg Somozát. De a terror nem szűnt meg, a diktátort a dinasztia más tagjai követték. (Az ország élén és a véres módszerekben is.) — Egy este Somoza kihívatott a börtönből. Maga vette le kezemről a bilincset, majd olyan ütést márt vele a fejemre, hogy eltört a jobb szemöldökcsontom. Ennek következtében annyira megromlott a látásom, hogy ettől kezdve 8 lányaim, Yadlra és Marjorie segítettek nekem a perekben védeni a sandinistákat. Az Idén májusban azért is érkeztem Magyar- országra, hogy itt gyógyulást keressek. Megoperáltak, és visszanyertem látásomat. Aquiles Centeno Pérez 1944— 1979 között ezernyolcszáztizenkét sandinistát védett a forradalmárok ellen indított perekben. — Az egyetemi vezetők védelmével kezdtem. E perek során ébredtem rá, hogy „küldetésem van“: a politikai foglyokat kell védenem. Megértettem, hogy a dlklatúrában nem a bírók hozzák az ítéleteket, hanem a Somoza- -rendszer. Soiuozáék minden po litikai perrel a sandinisták hitét, kitarlását akarták megrendíteni A mi törekvésünk ezzel szemben az volt, hogy bátorítsuk a fórra dalmárokat, és leleplezzük Somoza terrorrendszerét, nyilvánosságra hozzuk a foglyok megkínzásá- nak tényeit. Előbb az ügyet véd- tük, azután a vádlottakat — hiszen a Somozáktól egyébként Is aligha remélhettünk könyörületes ítéleteket. Ezek a perek külföldön Is ismertté tették a sandinisták nézeteit, Nicaraguában pedig erősítették a forradalmárok hitét. Nem véletlenül nevezte Somoza a politikai pereket „gerilharc- nak“, engem pedig a „nemzetközi kommunizmus ügynökének“. Azzal fenyegetett, hogy betiltja ügyvédi működésemet, sőt megpróbált azzal is rám ijeszteni, hogy megölet. Hogy megijedtem-e? Nem tagadhatom, de nem tántorodtam meg — „védettjeim“, a forradalmárok, az egyetemisták öntöttek belém erőt. Tudtam, hogy szükségük van rám, és hogy a magam módszereivel is hozzájárulhatok a harchoz. — Elmondaná egyik perének a lefolyását? — Sokszor védtem újságírókat Egy zsurnaliszta megírta, hogy Somoza nemzeti gárdistái tíz gyereknek levágták a kezét. Pert indítottunk ellenük. A bíróságon bemutattuk a fényképeket, amelyek bizonyították a gyerekek megcsonkítását Az ügyet különleges bíróság előtt tárgyalták, a bíró a Nemzeti Gá'da egyik ezredese volt. A perről persze hírt adtak az újságok és a legtöbb rádió. A Nemzeti Gárda erre megtámadta a rádióstúdiókat, összetörték a Radio Mundial és más adók berendezését, megtorlást alkalmaztak az újságírókkal szemben — a sajtótól való eltiltásra és nagy pénzbüntetésre ítélték őket. Joaquin Apsalon Pastorára (ö a sandinista forradalom győzelme után a rádió igazgatója) is pénzbüntetést szabtak kl. A tekintélyes összeget a mozgalom gyűjtötte össze. Noha a törvény lesújtott azokra, akik ilyen pénzalapra gyűjtöttek vagy adakoztak, mi vállaltuk a kockázatot. Hiszen az utcán sok ezer embernek magyarázhattuk meg a sandinisták politikáját. De nemcsak a bíróságon volt dolgunk, hanem mozgósítani kellett a tömegeket is, menedékjogot kellett szerezni az elítéltek külföldre mentéséhez, vagy engedélyt a börtönlátogatásokra. Olykor sajnos még koporsóra Is gyűjtenünk kellett. A Somoza- -dlktatúra elleni harcban 65 ezren haltak meg, de áldozatuk nem volt hiábavaló, mert Nicaraguában nekik is köszönhetően ma demokratikus forradalmi rendszer épül. És milyen most a bírák, az ügyvédek munkája? — Forradalmunk legfőbb jellemzője az emberiesség. Eltöröltük a halálbüntetést. Engem legfőbb államügyésznek neveztek kl, így részt vettem annak a törvénynek a megalkotásában is, a- mely meghatározza a Somozát kiszolgálók által elkövetett népellenes bűnökre kiszabható büntetéseket. A forradalom győzelmének napján ugyanis tízezer somo- zlsta került a börtönökbe; ők menekültek oda a nép haragja és bosszúja elöl. Nemzetközi jogászbizottság ellenőrizhette, milyen bánásmódban részesülnek ezek a gyakran a bírákkal is szemtelen- kedő volt nemzeti gárdisták, a- kik mindent megkísérelnek, hogy börtönben maradhassanak. Hiszen számukra a börtön — menedék, mert ha kikerülnek onnan, a falvakban, az utcákon utolérné őket a nép bosszúja. A forradalom azonban betartja a törvényességet. A nicaragual forradalom ebben is példát akar mutatni Latln-Amerika többi országának, azoknak, amelyek népe szintén demokratikus rendszerrel a- karja felváltani a diktatúrát. Aquiles Centeno Pérez megromlott látása miatt később megvált az államügyészl teendőktől, és ma diplomataként dolgozik. Életének legnehezebb, de legszebb éveiről egyszer könyvet ír — nemcsak a nicaragualak okulására. Managuában 1979 lúliusában a sandinista forradalom győzelmének napfaíban ledöntőtték Somoza szobrát. A nép ünnepelte a 43 évig tartó diktatüra bukását. Somozát Paraguayban ölték meg tavaly szeptemberben. A nemzetközi kapcsolatok Jelenlegi feszült és igen te- ielOsségteljes pillanatában Leonyid Brezsnyev bonni látogatása különleges fontosságú volt mind a szovjet — nyugatnémet kap.csolatok, mind pedig a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatok komplexuma, a világpolitika egész alakulása szempontjából. Az SZKP főtitkára Bonnban olyan új, messzemenő javaslatokat terjesztett elő, amelyeknek egyetlen célja, hogy kölcsönösen elfogadható megállapodást ajánljanak, megszabadítsák Európát a nukleáris tűzvész veszélyétől. Ezek a javaslatok nemcsak az NSZK-nak és a többi nyugat-európai országnak szólnak, hanem az Egyesült Államoknak is azzal kapcsolatban, hogy november 30-án Gehfben szovjet-amerikai tárgyalások kezdődtek a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverekről Európában. A Leonyid Brezsnyev által előterjesztett javaslatok az Európában levő nukleáris fegyverzet csökkentésének programját jelentik, megfelelnek minden nép őhajá- nak, a nukleáris háború fenyegetése ellen fellépő néptömegek követelésének. A Szovjetunióban elvárják, hogy a Nyugat és mindenekelőtt az Egyesült Államok teljes figyelemmel és objektivitással viszonyuljon az új szovjet kezdeményezésekhez. A Szovjetunió azt a- karja, hogy ezt az Európa jövőjét, az európaiak százmillióinak sorsát, az egyetemes békét illető kérdést a tárgyalóasztalnál rendezzék, csökkentve a katonai szembenállást földrészünkön. Illúzió lenne azonban azt feltételezni, hogy a megoldás magától jön el. Az USA és legfőbb NATO-szövetségesel mind ez ideig nem törekednek arra, hogy rálépjenek a kölcsönösen elfogadható, a realizmus szellemében megkötött, az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvein a- lapuló szerződés megkeresésének útjára. A bonni tárgyalások ismét bebizonyították, hogy továbbra is lényeges nézeteltérés áll fenn a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök kérdése terén a Szovjetunió és a NATO, s benne az NSZK álláspontja között. A Leonyid Brezsnyev bonni tárgyalásaiból származó e- gylk legfőbb következtetés az, hogy az államoknak függetlenül társadalmi rendszerüktől, attól, hogy milyen katonai szövetség tagjai, mindent meg kell tenniük, továbbra is együtt kell dolgozniuk a béke megszilárdítása, az enyhülés és a bizalom légkörének helyreállítása végett. Fontos, hogy ez legyen az iránytű minden állam gyakorlati politikájában. Gustáv Húsúknak, a CSKP KB főtitkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének meghívására 1981. november 30-án és december 1-én baráti mnnkalátogatást tett Csehszlovákiában Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke és más vezetők. Husák és Honecker elvtárs eszmecserét folytatott a jelenlegi nemzetközi helyzet néhány időszerű problémájáról, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kérdéseiről. Hangsúlyozták, hogy ma, amikor a nemzetközi kapcsolatok a szembenállás Imperialista politikája miatt nagymértékben kiéleződtek, rendkívüli jelentősége van a szocialista országok egységének és ösz- szeforrottságának, annak, hogy egybehangoltan küzdjenek a béke védelméért, a nemzetközi enyhülés politikájának folytatásáért és a leszerelésért.
