Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-11-24 / 47. szám
YVES BONNEFOY: Marla Auréllá Capmanynak és Llorenc Vlllalongának tiszteletem jeléül, ígérve, hogy nem írom át többet ezt az elbeszélést. „Wem ér, még nem ér, mert leselkedsz. Be kell hunynod a szemed, és háttal kell áll- nőd nekünk, arccal Santa Maria felé. De előbb még meg kell beszélnünk, hogy ml legyen az útvonal, mondjuk, menjünk végig a Bárány utcán, a Szivattyú utcán, a Ma- lomdülőn meg a Templom utcán, egészen a kis térig. Ne, a parton ne, mert nagyon süppedös, és már így is épp elég hosszú az út. Ha nagyon nehezet választunk, spse érünk a végére, és különben is fárasztó. A plébániahivatal lesz a ház, jó? Ja, és leütni nem kell. A Teresa a hunyó, már kezdhetjük is. Nem ér, megint les. Teresa, édes lelkem, nem megmondtam, hogy hátat kell fordítanod nekünk, arccal Santa Maria felé? Ha szépen szót fogadsz, nem muszáj behunyni a szemed, de meg ne moccanj, amíg nem szólunk. No, érted már? Jó, a Torony utcán jövünk vissza. Nem a parton, mert a homokban nem lehet futni. Hogyhogy számoljuk ki újra? De hisz már kiszámoltuk, Teresal Ml nem tetszik? Így csak az időt vesztegetjük. Mindjárt besötétedik, megjönnek a hajók, és még el se kezdtünk játszani. Még hogy a Panxitátok Jamaicából jöni Az is valami? Apa sokkal messzebb is volt már, Oroszországban, meg még azon is túl. Bundában jött haza, olyan bozontosán, mint egy medve. Apa sokszor elmeséli, hogy amikor elmentek hálaadó misét mondatni a hazatérés örömére, Josep díAlpens olya olyan muris képpel üdvözölte a pulpitusról, mintha legalábbis az ördöggel találkozott volna. Na, játszunk végre, vagy nem? Ügy csinálsz, mintha nem is volna a világon más hajó, csak a tietek. Jaj, de makacs vagy, te lány. Jó, kiszámoljuk, de aztán egy szót se halljak többet, akárki lesz is a hunyó. Ap-cuk, funda-luk, funda-kávé ka- man-duk. Ügy kell neked, Teresa, megint te vagy az. No, akkor oszolj. Mi az, Bareu, te sántikálsz? Várjatok, gyerekek, a Bareu sántít. Adjunk neki előnyt, vagy őrizze a házat? Jó, majd segít őrizni. Ne nyafogj, Tereseta, legalább nem hunysz egyedül. Na végre, ez is megvan. Háttal állj, hékás. Ha a Bareu elállja az utat, sántít, vagy nem sántít, aligha jutunk oda a plébániához. Ki kiabált, hogy „lehet"? Nem, Teresa, még nem lehet, mi még nem bújtunk el. Ne gyere le a lépcsőn, Tereseta, ne gyere le, ha mondom, valamelyik félnótás hamarább kiabált. Már ne is haragudj, még hogy én zavarom össze, amikor folyton veletek van baj. Neked nincs is kedved játszani. És igenis az a bajod, hogy te vagy a hunyó. Ne gyere le a lépcsőn, nem érted? Ne gyere lel Na jó, úgyis hiába. Tessék, most aztán fogj meg, ha tudsz ...“ „Nem láttad őket? Ej, hát hol élsz, hisz tegnap megjöttek. Három hónapig hajóztak i a Balti-tengeren, meg utazgattak a száraz- ' földön, Németországban, Svájcban, Milánóban, Velencében meg Firenzében. A Panxi- tát Danzigban hagyták. Furcsállom, mert eredetileg nem Olaszországba készültek, csak tengeri útra indultak valami üzleti ■ ügyben. Biztosan rábeszélték a kapitányt, hogy vigye el őket sétahajózni, afféle romantikus körutazásra. Az apjuk mindent megad nekik, amit csak kérnek. Most pedig csak úgy sugárzik róluk az öröm, se vége, | se hossza a történeteiknek. Egy halom '■ gyönyörű holmit hoztak: trieszti üvegedé- ■ nyékét, capodimontei porcelánt, márvány- i szobrocskákat, selymeket, érméket. Fiesolé- ban találkoztak Vincenc de Pastorral, vagy inkább amaz ment elébük, mert szerelmes Teresába. Az a gyanúm, hogy nem sokra mehetett vele, mert nagyon lógatja az orrát, és a világért se árulná el, hogy miért. Bizony, nagyon csinosak, és Teresa még Júliánál is szebb, ugye? Nem, nem, szerintem Teresa csinosabb. Különösen mióta hazajöttek, mintha valami titkos, távoli fény ragyogna a szemében, valami rejtett és mégis hivalkodó öröm. Júlia kecsesebb, de nem olyan határozott egyéniség, mint Teresé, és az egészsége is gyönge. Emlékszel, az anyjuk tüdőbajban halt meg, és az elvesztése nagyon lesújtotta a kapitányt. Ez meg a bánat, amit az a zsivány fia okozott. Azt hiszem, most Trinidadban van a nége- ■. rek meg a fehér csőcselék közt. Egy oda- ■ valósi lányt vett el, biztosan valami félvér ' nőt, akitől van egy nyomorék gyereke, egy ■ púpos kislány, és alighanem koldusszegényen tengődnek. Ott jönnek! Nézd csak, úgy lépegetnek lefelé a templom lépcsőjén, mintha lebegnének. Teresa gyönyörű; te csak törődj a Júliáddal. Nevess csak, nevess, de olyanok, akár a hercegkisasszonyok, és ma este a bálon ők lesznek a királynők." „Ne köszönj oda Teresának, hagyd, úgyse lát meg senkit. Mennyire megváltozott ez a vidám teremtés. Hiába, sok csapás érte, egyik a másik után. Júlia meghalt, hosszú hónapokig viaskodott szegény a lassan közelgő halállal. Aznap, amikor meghalt, a Panxita zátonyra futott a Rajna torkolatában. Nem, amúgy nem volt komoly veszteség, hisz Vallalta gazdag ember, de nagyon a szívéhez nőtt a bárka. A hajótörés után nem ' szállt többé tengerre, meggyűlölte a hajózást. Van egy birtoka, az Irgalom, ott éldegél a fák meg a könyvei közt, és csak messziről nézi a tengert. Ez a valaha bivalyerős ember most reszketeg, törődött aggastyán. Már a tengeri kalandjait se meséli, kihagy az emlékezete. Pedig micsoda férfi volt! Azt mondják, slheder korában részt vett Barcelo algíri hadjáratában, még a múit században, bár ha utánaszámolunk, nem egészen egyezik a dolog, aztán bejárta az egész világot, volt Hollón, Mexikóban, a Nicobar-szlgeieken, Oj-Fundlandon, Ogyesz- szában, de a kapitány ma már csak a békés halálról ábrándozik a fák alatt, és a lánya viseli gondját. Ügy ám, Teresa is megvan már negyvenéves, lehet, hogy még több is, és Vincenc de Pastor még mindig csak egy szavára vár, de hiába, Teresa senkit sem szeret. Ne is köszönj neki, felesleges, úgyse vesz észre. Révedezve megy lefelé a lépcsőn." ,Jlézd csak, milyen előkelőén megy le a lépcsőn! Akár egy dáma, lassan, méltóság- teljesen és mégis könnyedén, egyenletes ritmusban, biztos léptekkel, olyan kecsesen, ahogy a maiak már nem is tudnak. Igen, Teresa már nagyon öreg, hisz tudod, egyidős velem. Még hogy emlékszem e? Sokszor játszottunk együtt ezen a kis téren, bújócskát, fogócskát, katonásdit, ugróiskolát. He], de rég is volt! Akkor a falu még nagyobbnak tetszett, óriásnak, színesebbnek, valahogy egészen másnak. Csatangolás közben mindig felfedeztünk valami rejtett zugot. Délutánonként a parton vártuk, hogy kikössenek a hajók, néha jött egy-egy vitorlás Amerikából, vagy a messzi kínai tengerekről. Az én apám is kormányos volt, és félig befagyott vizeken át, jéghegyeket kerülgetve eljutott egészen Oroszországig. Bundákba burkolózva jött haza, akár egy medve, és a templomban nagy megbotránkozást keltett az egzotikus ruháival. Régen volt. Egyszer estefelé elszöktünk a parti nádasok közé, mert vonzott a tiltott kaland borzongató gyönyörűsége. Tapogatózva mentünk egyre beljebb, és hatalmába kerített bennünket a csoda elöérzete. A Remei major könnyű párába burkolózott, és a messzeségben, a Muntala tetején, mintha egy csapat boszorkány trónolt volna Otthon aztán elmeséltük a nagymamának, hogyan találkoztunk a kísértetekkel. Rég volt. Felnőttünk, és én férjhez mentem. Teresa meg a nővére, Júlia, aki már jó pár éve meghalt tüdőbajban, hajóútra mentek Vallalta kapitánnyal a Panxitán. A vitorlás később elsüllyedt, és nem sokára rá Júlia is, az öreg is meghalt. Most pedig láthatod, Teresa elmegy mellettem, és rám se néz, az a púpos unokahúga meg úgy jár a nyomába, mint valami korcs árnyék, itt megy el mellettem, de rám se néz, pedig az én családom is van olyan tisztes, mint az övé, mégis olyan tisztelettel kell felnéznem rá, mint egy nagyságos asszonyra. Minden megváltozott. Teresából szomorú öregasszony lett, egészen elfelejtett nevetni. A falut pedig én is, és biztosan ö is, olyan kicsinek, olyan üresnek, olyan nyomorúságosnak látjuk. Pedig hajdanán úgy képzeltük, hogy egy felhőben lebeg, és végtelenül nagy. A Szivattyú utca, a Ma- lomdűlö, a Torony utca, Teresa esek ügy nyargalt lefelé a templom lépcsőjén, bezzeg ma már ... De azt meg kell hagyni, hogy nagyon előkelőén, úriasszony osan lépked." 5 „Még hogy a Bárka koporsója ne volna jó fából? Ugyan már, ha mégoly zsugori is az unokahúga, egy ilyen szembeszökő részletre ö sem sajnálja a pénzt. Végtére is vérrokonok, és esze ágában sincs kitenni magát mindenféle rosszindulatú pletykának. Ez a Vincenc de Pastor úr milyen görnyedten jár. Amúgy semmit sem változott. De ne áltasd magad, nagyon öreg, és nagyon magányos, képzeld azt mondják, mindvégig szerette. Az ám, valóságos sokadalom, hiába, ilyet nemigen látni, nem mindennap hal meg olyan asszony, mint a Bárka. Huh, de még milyen gazdag, ha azt mondom, kétszázezer uncia, talán még alá is becsülöm a vagyonát. Az áldóját, most az egész a púposé lesz! Jaj dehogy, édes lelkem, én aztán nem irigylem! Engem szálfaegyenesnek teremtett az Isten, és az egészségem is kitűnő. Ez nekem mindennél többet ér. Még mit nem! Odanész, hogy körülzsongják, tegnap még szinte futottak előle, ma meg, iám, hogy hízelegnek neki.. Ott vannak mind: az a dagadt Gömböc, a Sánta Fiía, a Caterina, a Harcisa Mus. Emezek hárman ravatalozták fel a halottat, felajánlották, hogy segítenek az unokahugának, a Paulinának, mert az nem bírta volna egyedül, most bezzeg már tartják a markukat a szégyentelenek. Tudod, mit mesélt nekem a Harcisa? Hogy amikor a halotti fátylat keresték, egy dobozkában egy szőke hajtincset meg egy férfiképmást találtak, egy fiatal, jól megtermett ember képét. És képzeld a neve is oda volt írva, valami különös, kimondhatatlan név. És soha senki sem sejtett semmit, pedig amennyit ez utazott szerte a világban. És milyen rideg, milyen gőgös volt. Nem is köszönt a kereszt anyámnak, az én keresztanyámnak. Isten nyugosztalja, csak mert szegény asszony volt, pedig gyerekkorukban együtt játszottak. És lám, lám, nagy titokban ... No, de ez az egész csak feltevés, lehet hogy nem tett semmi rosszat. Csitt, ott hozzák. Jó nehéz lehet, ez a lépcső meg elég keskeny, csak meg ne botoljanak! Drága fából van, hidd el, abból bizony, na mit mondtam? Hogy verítékeznek a koporsóvivők, borzasztóan igyekeznek, nézd, hogy folyik róluk a víz! Még a végén leejtik, aztán lebucs- kázik a lépcsőn" TOMCSANYI ZSUZSA fordítása EGY HANG Tüzet gyújtottam az egyszerű. éjszakában, És tűzben edzettem a tiszta szavakat, Ragyogó Párka én, s egy Sötét Párka lánya, Vlrrasztottam nyugodtan falak partja alatt Volt rá egy kis időm, hogy létezzek s megértsek. Árny voltam, őriztem kedvelt hajlékomat, S egyre csak vártam, a termek türelme voltam, Mert tudtam, hogy a tűz nem lobog hasztalan... Somlyó ÍGyörgy fordítása FELIX PHILIPP INGOLD: ViNDORKf) Bevéstem lapockád formáit ebbe a kőbe: talán ezer éve hogy szeretlek hagyj nékem is egy kis időt mielőtt szemed fölöttem lehunynád. Kovács István fordítása GREGOR STRNISA: físz Az ősz puszta partján alacsony esőputrik. Szürke szívű szarvasemberek szunnyadnak a fövenyen. Köd száll. Homlokukból, mint az álom, nehéz agancsok nőnek. Olykor mintegy álomban némelyik fölkel, és áll, áll a víz szegélyén. A tavasz oly messze, mint zöld szikla a fekete, szeles hegység szívében. Esténként a hold nő, nő, vörös árnya elfedi a világot. A szarvasember megy a vörös homályban a szürke víz szegélyén. Acs Károly fordítása NAGY ZOLTÁN illusztrációja í
