Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-11-24 / 47. szám
Suba Márta és Suba Vera és példaképének Presser Gábort tartja. Attól íüggően, hogyan alakulnak további tanulmányai, szeretné folytatni az éneklést. Stojka Dezső. Most 21 éves, de már tízéves korától énekel. A bratls- laval nagykórházban dolgozik. Zeneiskolába Is járt, ahol gyakran lehetősége volt a nyilvános szereplésre. Céljait sem titkolja el: hivatásos szinten szeretné folytatni az éneklést. Suba testvérek. Mit is mondjunk Máriáról és Veráról? Azonkívül, hogy mind az elődöntőn, mind a döntőn a közönség nagy-nagy tapssal jutalmazta teljesítményüket, el kell róluk árulni, hogy Vera Nltrán, Mária Bra- tislavában diákoskodlk. 1978-ban a Treno 77 nevű együttessel érték el első sikereiket. Példaképük nincs, de Szűcs Juditot nagyon kedvelik. Céljuk, hogy tovább gyarapíthassák zenei ismereteiket. Tíz, illetve tizenegy döntőbe került énekes vallott önmagáról. Nem véletlenül adtunk helyet főleg a terveiknek, elképzeléseiknek. Nemcsak a döntőbe jutottak, további terveik is vannak, mint ahogy mindegyikőjüknek, akik részt vettek a versenyen. Mind kacérkodnak azzal a gondolattal, hogy minél többet szerepeljenek a nyilvánosság előtt. Magyarán szólva és pontosabban fogalmazva: várják a lehetőséget. JogosanI Ezek a A harmadik díjat a komáromi (Ko- márno) Stlrber Péter szerezte meg a Locomotlv GT két dalának tolmácsolásával. A technikai hiányosságokkal küzdő énekes előadásában érezhető volt az utánzás, a rock hivatásos előadóit próbálta utánozni. A döntőbe jutott tíz versenyző közül csak hárman kaphattak díjat, de többen is megérdemelték volna. Elsősorban Oláh Erika füleki (Filako- vo) versenyző, aki véleményem szerint, magas szinten, természetes hangvételben, megfelelő átéléssel, tiszta intonálással, meggyőző fellépéssel adta elő dalait. Figyelmet érdemel a naszvadl (Nesvady) Suba testvérpár, Mária és Vera, akiknek a hangulatos fellépését a közönség is vastapssal jutalmazta. A csinos énekespár nemcsak kellemes megjelenésével, hanem tiszté intonálásával, ötletes koreográfiájával s nem utolsósorban különleges hangjával lopta be magát a közönség szívébe. Kár, hogy az országos versenyben a födíjakon kívül nem adtak át különdíjakat. Ugyanis elismerésben kellett volna részesíteni még a dunaszerdahelyl (Dun. Stre- da) Olgyai Attilát, aki artikulációjával hívta fel magára a figyelmet, vagy éppen a galántal Sztojka Dezsőt, «ki saját szerzeményét tolraá csolta. A MELÓDIA '81 döntője azt bizonyítja, hogy az énekesek tudásuk legSío/fca Dezső KI hitte volna néhány évvel ezelőtt, hogy a csehszlovákiai magyar fiatalok között ennyien vannak azok, akik nemcsak „fogyasztől“ a köny- nyűzenei termékeknek, hanem aktív terjesztői, hű tolmácsolől is. Szinte kételkedve fogadtuk az adatokat, pedig így volt. A versenybe országos méretben százhatvannégy műkedvelő énekes kapcsolódott be. Két évvel ezelőtt még csak néhány dél-szlovákiai járásban tudták megszervezni a vetélkedőt, ebben az esztendőben viszont minden olyan járásban megrendezték, ahol CSEMADOK-titkár- ság működik. Így az egyes tájegységek: a Bodrogköz, Gömör, a Csallóköz és Mátyusföld mind-mind elktlld- hették a maguk képviselőit az elődöntőre, sőt a döntőre Is. Az elődöntőre Félben (Tomaäovj került sor. Két estén át huszonhat versenyző bizonyított a bíráló bizottság és a közönség előtt, hogy a tíz legjobb azután Szlovákia fővárosában a Kultúra és Pihenés Parkjában versenyezzen az első, a második és a harmadik helyért. Az elődöntő megszervezését a CSEMADOK féli helyi szervezete vállalta magára, és tegyük hozzá mindjárt azt is, hogy sikeresen végezték el feladatukat. A vezetőség és a tagság bebizonyította, hogy képes egy ilyen országos jellegű verseny megszervezésére is. Félben eldőlt, hogy ki jelenleg a legjobb tíz szlovákiai magyar tánc- dalénekes. Nemcsak képeken, hanem szóban is érdemes röviden bemutatni őket. Életükről, sikereikről további terveikről vallottak, Íme: Bencsik Lívia. 1963-ban született, a lévai pedagógiai szakközépiskola tanulója, Hatéves korától énekel. Kedvencei: Szűcs Judit, az EDDA, a Korai és a Karthágó együttes. Gyakran szerepel nyilvánosság előtt. Tervei között első helyen az iskola sikeres elvégzése áll. Bodollö István. Huszonnyolc éves 1971-ben kezdett énekelni, és ugyan ebben az évben iépett lel nyilvánosság előtt is, mégpedig Poprádon. John Lennont tartja példaképének. Az utóbbi időben gyakran szerepel a közönség előtt, s szeretne hivatásos énekes lenni. Busák Anna. 1900-ban született. A Olgyay Attila hArom este melódia levoöai pedagógiai szakközépiskolába járt, jelenleg PelsőoOn (PleálvecJ tanít. Marika Gombltovát és a Korai együttest kedveli. Az énekléssel kapcsolatban nincsenek további tervei, bizonyára azért, mert szereplési lehetősége sincs. Farkas Zsuzsanna. Az elmúlt napokban ünnepelte 21. születésnapját. Az építészeti főiskola hallgatója. Négyéves korától énekel, de a popzene terén csak 1976-ban szerepelt először a nyilvánosság előtt. Kedvenc énekese Barbra Streisand és Diana Ross. Tervei között szerepel a főiskola sikeres elvégzése, de nem veti el azt a gondolatot sem, hogy profi szinten folytassa az éneklést. Huszka Ilona. Húszéves. Szepslben (Moldova n/BodvouJ érettségizett. Főiskolán szerette volna folytatni tanulmányait, de nem sikerült. Kassán (Koéice) az autóközlekedési vállalatnál dolgozik. Mint alapiskolás már fellépett nyilvánosan is. Sajnos, jelenleg nincs lehetősége a szereplésekre, mivel az együttes, amellyel énekelt, szétesett. Olgyay Attila. Az elmúlt tanévben érettségizett Dunaszerdahelyen. Főiskolán szerette volna folytatni tanulmányait, egyelőre nem sikerült bejutnia, de kivárja. Addig is a rádiónál szeretne dolgozni mint hangtechnikus. Munkája mellett tovább fog lalkozik a könnyű műfajjal. Oláh Erika. Huszonegy éves. A füleki Kovosmaltban dolgozik. Hatéves kora óta énekel, és most Kovács Katit tartja példaképének. Gyakran szerepel a nyilvánosság előtt, és szeretne minél több örömet szerezni hall gatóságáiink. Stlrber Péter. 0 volt a kisfiú a MELÓDIA '81-en, és mindjárt a har madik helyen végzett. Mindössze 17 éves. A Komáromi Magyar Tannyelvű Gimnázium diákja. Népdallal kezdte már az alapiskolában és a könnyűzenénél kötött ki. Kedveli az LGT-t, Busák Anna fiatalok időt és energiát fektetnek abba, hogy eljussanak az országos döntőig, de azután ml történik? Két év múlva újra fesztivál. Ennyi az Sgész, ami ugyancsak kevés. A döntőn nem láttuk például a Csehszlovák Tévét sem, hogy legalább rövid ízelítőt készített volna e rangos rendezvényről. A MELÖDIA harmadik évfolyamának befejeztével ismét felmerül a kérdés: Milyen volt a fesztivál? A bíráló bizottság döntése — amely talán egyetlenegy versenyben sem lehet teljesen objektív — ez alkalommal is némi meglepetést hozott. Az első helyen a bratlslaval Farkas Zsuzsa végzett, akinek fellépése a tőle megszokott színvonaltól kissé elmaradt, Annak ellenére, hogy technikai felkészültsége javult, hangképzése, előadói stílusa elveszítette a természetességet. Ez főleg a magasabb fekvésekben volt észlelhető. A fesztiválon rögzített felvételeket hallgatva néhány esetben intonációs hibát is találtam nála. A második díjat az érsekújvárí (Nővé Zámky] járás képviselője. Ben esik Lívia kapta. Hangjának csengése csak bizonyos szükebb hangterjedelemben vált ki kellemes érzést. Szak mai irányítással és továbbképzéssel azonban ez kiküszöbölhető lenne. Tehetsége főleg a ritmlkusabb dalában bontakozott ki, ahol kulturált mozgással is alkalmazkodott a dalhoz. Oláh Erika javát nyújtották. A verseny végeztével mindenképpen elgondolkozhatunk azon, hogy továbbképzésüket végre-valahára meg kellene oldani. Vannak tehetséges énekeseink, de a továbbképzésükkel is foglalkoznunk kellene. A tehetségük csiszolása viszont csak megfontolt, következetes és rendszeres munkával érhető el. A szakmai tanácsadás hiányát igazolja az is, hogy énekeseink gyakran utánozzák a hivatásos előadókat. Olykor-olykor ez sikerül is, de semmiképpen sem vezet eredményhez. Busák Anna, a rozsnyői (RozfíavaJ járás képviselője egyik dalában Marika Gombltovát szinte annyira utánozta, hogy a szlovák könnyűzene első számú képviselőjét vélhettük felfedezni . benne. Bodollő István és Huszka Ilona már hosszabb ideje énekel különféle fellépéseken. Ha tehetségükhöz szakmai irányítás társulna, még nagyobb sikert érhetnének el. Ha a csehszlovákiai magyar műkedvelő táncdalénekesek mozgalmáról beszélünk — és most már valóban mozgalomról van szó —, kulturális szervezeteinknek sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetniük az amatőrök továbbképzésére. Azzal, hogy véget ért egy verseny, nem érhet véget egy mozgalom. Ha a következő, a két év múlva megrendezendő fesztivált szeretnénk magasabb szinten zárni, már most meg kell szerveznünk a továbbképzést. El kell gondolkodnunk azon is, hogy a tehetségek felkutatása mellett még milyen célt kövessen a fesztivál. Az eddigi forma, a már ismert slágerek tolmácsolása nem éppen. nevezhető sikeres elképzelésnek és végleges megoldásnak. Már évek óta hangoztatják a szakemberek, hogy — a fesztivál részeként — a szerzői versenyt is meg kellene valósítani. Nem feledkezhetünk meg a hazánkban működő műkedvelő beat és rock együttesekről sem. Táncze Bodollő István nekaraink számára mind ez ideig egyetlenegy fesztivál sem biztosít versenylehetőséget, olyan fórumot, amelyen összemérhetnék tudásukat. A versenyben szereplő énekesek közül néhányan tevékenykednek különféle zenekarokban, olyan együttesekben, ahol saját szerzeményeiket is bemutatják. Ez esetben a közös gyakorlás eredményeképp közös fellépésen minden bizonnyal nagyobb sikert érhetnének el. Nagyobb gondot kell .fordítani az országos elődöntőkre is. Míg a döntőn — a Kultúra és Pihenés Parkjában — az énekeseket kísérő zenekar úgy-ahogy teljesítette feladatát, az elődöntőkön a nem megfelelőképpen hangszerelt, bizonytalan zenei kíséret csökkentette néhány énekes előadásának színvonalát. Ugyanez a megállapítás vonatkozik a hangerősltés- re. Félben (TomaSovJ a gondosan előkészített elődöntőkön alkalmazott berendezés korántsem nevezhető megfelelőnek, a részleges erősítés rontotta a fellépés színvonalát. Sajnos, az ez évi fesztiválnak is volt néhány szépséghibája. A már két évvel azelőtt észlelt hiányosságok ismét jelentkeztek. Szeretnénk, ha a hibák elhárításával, a lehetőségek felmérésével és kihasználásával olyan fesztiválnak lehetnénk a jövőben szem- és fültanúi, amely méltóképpen tükrözi a fiatalok tehetségét. Egészében véve jó volt a fesztivál. Ha mégis szóltunk a hibákról, az itt- -ott előforduló hiányosságokról, tettük ezt azért, mert drukkolunk azoknak, akik magukra vállalták a MELÓDIA ’81 megszervezését. Mondhatnák sokan, hogy miért éppen a CSEMADOK a fő szervezője a táncdal- fesztlváloknak. őszintén örülünk, hogy tevékenységének széles skálájába ez is belefér. Dél-Szlovákla- -szerte nemcsak lelkes, hivatásos tisztségviselői vannak a szervezetnek, hanem a tagok közül megszámlálhatatlan aktivista végzi napi teendőit, és arra Is jutott Idejük, energiájuk, hogy a könnyű műfaj múzsáját felkarolják. CSIKMÄK IMRE és PAPP SÄNDOR Huszka Ilona
