Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-20 / 42. szám

E

urópa sok-sok városa közül, ahol életének 75 éve alatt megfordult, Pozsony S^olt az, amelyet ha csak tehette, mindenkor útjába ejtett. Ennek a ragaszkodásnak két maradandó emléke is van városunkban. Az egyik egy emléktábla az Esterházy-palota falán — ma az Egyetemi Könyvtár épülete —, a- mely arról tanúskodik, hogy gyermekkorában ebben az épületben szerepelt. A másik emlék egy mellszobor, ott a Dóm előtt a mai Nálepkova utca végén, de ez a Tilgner Viktor alkotta mű már Liszt abbénak, a megfáradt öregembernek állít emléket Az Esterházy-birtok gazdatisztjének, Liszt Adámnak egyetlen gyermeke, Ferenc 1811. október 22-én a Sopron melletti Dobor- jánban érkezett erre a világra. A törékeny, beteges gyermekben a hajdan maga Is művészeti ambícióktól fűtött apa hamarosan felismeri a rendkívüli zenei tehetséget, és maga kezdi tanítani a zongorázás művészetére. Mikor a- zonban érzi, hogy tudását már fia meghaladta, súlyos áldozatok árán ugyan, de Bécsbe viszi, a- hol korának két híres pedagógusa, Carl Czerny és Antonio Salieri foglalkoznak a gyermekkel.

Előzőleg azonban kilencévesen koncertezik Sopronban, majd közvetlenül utána Pozsonyban, s mielőtt elhagyná hazáját, tudását Pest közönségének is bemutatja. Kétévi bécsi tanulás után Liszt Adám úgy dönt, hogy fiát Párizsban taníttatja tovább, s mint 5—6 évtizeddel korábban Leopold Mozart is, európai hangversenykör- úton mutatja be Ferencet a világnak, aki szinte tökéletes technikája mellett főleg rendkívüli Improvizáló készségével tűnik ki.

LISZT FERENC

így lesz Párizs Liszt életének hosszú időre központja. Itt tanulja meg német anyanyelve mellé a franciát, melyet aztán élete végéig a legszívesebben beszél, itt köt barátságot olyan személyiségekkel, mint Victor Hugo, Delacroix, Berlioz, Chopin, Wagner,

George Sand, és itt ismert meg első életpárját, gyermekeinek anyját, Marie d’Agoult grófnőt.

De Párizsban hallja játszani a hegedű mágusát, Nlccolo Paganinit is. Rádöbben arra, hogy a zongora szelleméből és a művészi mondanivalóból fakadó nem öncélú virtuozitás az általa megálmodott újzene nélkülözhetetlen eleme. Közben komponál, elsősorban a saját számára — innen ered műveinek szinte félelmetes technikai igénye —, koncertezik, és Párlzr lassan a lábai előtt hever.

De nemcsak Párizs, hanem egész Európa, amelyet a negyvenes é- vekben életének nagy turnézó korszakában Madridtól Szentpé- A vándoréveknek van azonban térvárig, Londontól Konstantlná- még Liszt életét befolyásoló két polyig végigjár, s osztályrésze további momentuma is. Az egyik mindenütt a siker, a lelkesedés és az, hogy elhldegül gyermekei a hódolat. anyjától. Marie-val szakítanak, s

1838-ban fülébe jut a pesti ár- ezzel megürül a hely Sayn — víz híre. Felébred benne a magyar Wittgenstein Caroline hercegné hazához való tartozás tudata, és számára, akivel Kijevben Ismer- elhatározza, hogy segít az „ott- kedlk meg, s aki majd megint honiakon“. Először Bécsben ad hosszú időre élettársa lesz. Amá- nyolc hangversenyt az árvízkáro- sík momentum pedig az, hogy sultak Javára, majd Pestre megy, megelégeli a „világ vándora“ é- s ezzel megkezdődik az élete vé- létmódot, s egy helyen akar lete- gélg tartó kapcsolata hazájával, lepednl, alkotó munkának szen- a magyar zenei élettel. telni életét.

egyházhoz fordul. Ez történik most is: s a társaság hajdani kedvence, a hosszú hajú, szőke bálvány ötvenöt évesen, megfáradva, megtörtén felvételét kéri az egyház kebelébe. Ez meg is történik: 1863 áprilisában abbé lesz.

S ha e három város közötti te- Kapöra Jön Frigyes Károly wel- vékenységét nem is lehet égyér- mari nagyherceg meghívása, aki- telműen elhatárolni, mert erősen nek ma azt köszönhetjük, hogy átfedik egymást, mégis azt mond- Weimar, Goethe és Schiller mel- hatjuk, hogy Rómában alkot, Wel- lett Liszt városa Is. marban még mindig tanít — utolLiszt tehát szakít eddigi élet- só növendékeinek egyike a ma- módjával, abbahagyja a nyilvános gyár Thomán István, aki majd koncertezést, s megkezdi életének Bartóknak adja tovább a lisztl alkotó szakaszát. Eddig Is szü- szellemet —, Pesten pedig az Őrlettek művei, de ezek főleg a zon- szágos Zeneakadémia — amely goraművész koncertigényeit elégi- ma is az ő nevét viselő legmaga- tették ki, most azonban előtérbe sabb szintű zeneoktatás! Intéz- lép a karmester — hiszen felada- mény — megszervezésével bajló- ta éppen az, .hogy a vreimari ud- dlk.

vari színház zenés műsorait meg- Élete utolsó ével, bár nem elhá- szervezze és Irányítsa, fgy hát so- gyatva, de mégis szomorú mákat vezényel — ö mutatja be gányban telnek. Lelke mélyéig Wagner Lohengrlnjét is és so- bánatos, mert mindenütt a meg kát komponál. Minthogy technl- nem értés veszi körül, s fáj, hogy kai bravúrjával forradalmasította már harcos társai is elhagyták, a zongorajátékot, most a szimfó- Már nem él Marle d’Agoult és nikus zenébe is újat hoz. George Sand, elment kedves taMagánéletében azonban a Wel- nítványa, a fiatal Tausig, s már martól várt nyugalom nem követ- nincs az élők sorában veje, Ri- kezlk be. Wittgenstein hercegné chard Wagner sem. válása férjétől hosszú és ered- Bayreuthbá, á Wagner-kultusz ménytelen éveket emészt fel, s központjába azonhan évente elza- mikor végre kimondják, közbelép rándokol, hiszen ö az ünnepi ]á- a pápa, és megakadályozza há- tékok elnöke. 1866 nyarán azon- zasságukat. Még előzőleg azon- ban Itt megfázik, tüdőgyulladásban a hercegné Rómába költözik, sál ágynak dől, és július 31-én hogy sürgesse a válást, de vissza örökre lehunyja a szemét a XIX. már nem - tér Wetmarba. Közben század egyik legjelentősebb és Liszt Is feladja intrikákkal tér- legérdekesebb alakja — Liszt Fabelt udvari karmesteri állását, és renc.

Rómába megy. Ezzel kezdetét ve- Amikor a hír elér Pozsonyba, szí életének utolsó nagy korsza- megkongatják a városháza híres ka, amelynek központja e három harangját, amely csak a királyok város, Róma, Weimar és Pest. koronázásakor szólalt meg.

Liszt életének lelki válságokkal terhes szakaszaiban mindig az VARGA JÓZSEF

Felmérés a galériában

lakoby Gyula testmányelt illftotta ki az étsekúlvárl (Nov6 Zámky) galéria. Az állomástöl nem messze lévé kis klállí- téteremben nem tért el sok alkotás, de akt kedveli a képzéművészetet, aki eljött és megnézte, megfelelő képet alkothatott a művekről. Voltak, qklknek az Önarckép és a Fehér ruhás hölgy tetszett, másoknak meg az Ovegmosők. Az ú|abb, bátrabb. Izgalmasabb képekkel nem mindenki tudott mit kezdeni, de akadt olyan látogatő Is, aki el volt

ragadtatva, és a következőket Irta be a vendégkönyvbe: „Nagyon tetszett a kl- állltés. Örülök annak, hogy a galéria dolgozői így törődnek az érsekű]várlak- kal. Remélem, a Jövőben ts módunk lesz hasonló kiállításokban gyönyörködnünk.“ Egy másik látogatő csak annyit Jegyzett be: „Mind szamarak voltunk, Köbl- kám.“

Eljött a város egyik általános Iskolájának az ötödik osztálya ts. A tanító néni egy kicsit sürgette volna a gyerekeket, de azok nem hagyták magukat. Megnézegették a képeket, meghallgatták a magnö magyarázatát, de utána csak álltak és vértek.

— Gyertek már — türelmetlenkedett a tanltő néni, mire vártok. Itt nem lehet Játszanll

De a gyerkek csak nem akartak távozni.

— Gyertek, Itt nem lehet Játszanll

— Ismételte el újra és újra, de ekkor valami furcsa dolog történt. A terem- őr maga sem tudta, hogy miért, egyszer csak azt mondta, hogy lehet Játszani. Hogyne lehetne, mindenhol lehet Játszani, még a galériában Is. A tanltő néni meglepetten nézett a teremörre, majd a gyerekekre. Az meg nem akarta, hogy csalódjanak a gyerekek, a következőképpen folytatta:

— Nos, akkor, ahogy mondtam, ez csak Játék, tehát nem fogtok rám megharagudni .. .

— Neeem — zúgták a gyerekek.

— Hát akkor Jő, játsszunkl Áruljátok el nekem, hogy kinek melyik kép tetszett a leginkább. Álljatok az elé a kép elé, amelyik a legjobban tetszett. Nem baj, ha egy kép előtt többen Is lesztek

— mondta, és a gyerekek már sorjáztak Is a Hazafelé, a Fagylaltos és még néhány kép elé.

— Miért Ide álltatok, miért ez a kép tetszik? — kérdezte a teremör, de a gyerekek nem nagyon tudták elmondani, hogy miért. Legföljebb az. aki az Éneklő gyerekek című alkotás elé állt. Ok Is így szoktak énekelni.

Majd a teremör azt mondta, hogyha már Ilyen Jöl Játszanak, akkor folytassák, és mindenki kap egy képet, azt, a- melylket kiválasztja, amelyik elé most éli, mivelhogy a fagylst nem viheti el minden tanuló. Es ekkor nagy meglepetés érte a teremőrt. Nem volt nyoma- kodés, clvakodés, lOkdOsködés, a gya- rekek gyorsan, simán szétszéledtek a teremben, kl-kl kiválasztotta magának valamelyik képet és megállt előtte. De mivel ez csak Játék volt, a képek maradtak — a Játék tanulságával együtt. Azaz nem is tudom, van-e ennek a kli történetnek tanulsága, mint ahogy Ja- koby Gyula festményeinek sincs. Van, létezik egy világ, amelyet Jakoby Gyula Ismer és megfest, s vannak, akik nagyon szeretik, mert értik vagy legalábbis érteni vélik azt, amit lAtnak. Az ér- sekúJvArl galéria is ezért éUltotta ki a munkált, és nagyon Jól tettej begy aok hazai és több kOiFAirii viroe ntioi az érsekújvári lak.isok Is megnézhették, éa ^yöll'.' ih'k a mester mánkéiban.

Jakuby Gyula: Hazafelé

Németh István

AZ ANYAG RABSÁGÁBAN

Kiss Marglj a párkányi (Stúrovo) Papír- és Cellulózgyár propagáclös osztályának dolgozója. A gyárban és a városban lépten-nyomon találkozhatunk művészi alkotásaival.

— Gyermekkorom óta szinte egyfolytában rajzoltam *— kezdi a beszélgetést. — Otthon és az Iskolában egyaránt. Tanítóim felfigyeltek rá, hogy érdekel a rajzolás, és mivel tehetséget láttak bennem, javaslatukra beiratkoztam a művészeti népiskolába. Itt mind az öt évet kitüntetéssel végeztem. Csak hálával gondolhatok ottani mesteremre, Slmonyl Lajosra, akinek pontossága és szigorúsága még ma Is érezhető munkáimon. A népiskolában több kifejezési formával megismerkedtem. Legjobban azonban azokat a foglalkozásokat vártam, amikor agyaggal dolgoztunk, gipszöntvényeket készítettünk. A plasztika megismerésével új világot fedeztem tel. Megtaláltam a kifejezésmódot gondolataira, elképzeléseim, mondanivalóra tolmácsolásához.

Már gimnazista voltál, amikor befejezted a népiskolát Ml volt azután?

I—I Egy újságcikkből értesültem, hogy Zebegényben, Magyarországon minden nyáron képzőművészeti szabadegyetemet szerveznek. Jelentkeztem a szobrászati szakra. Neves szobrászművész irányításával és felügyeletével dolgoztunk. Megtanultam szeretni az anyagot. Agyagot formáltunk, és a kész szobrokat gipszbe öntöttük. Három nyarat töltöttem Ze- begéiwben,

és ezután?

t— Kétszer felvételiztem a bratlslsval Képzőművészeti Főiskolán — sikertelenül. Nem volt mindegy, de nem estem kétségbe. Az alkotó munkát tovább folytattam.

Hogyan kerültél Jelenlegi munkahelyedre?

M Még gimnazista koromban, nyaranta a szünldó alatt néhány hetet dolgoztam az üzemben. Miután leérettségiztem, a mostani fónököm már Ismerősként várt.

M Ml lesz tovább?

•-I Az eddiginél többet szeretnék dolgozni. A bennem ősz- szegyfilt gondolatok keményebb, szigorúbb nrinkét igényelnek. Mindez azért Is fontos, mert még egyszer megkísérelem a felvételit a .főiskolára. Beszélgetett: Gáspár Mária