Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-13 / 41. szám

avaticozÍM maghlfialtotta a terret. WeUa egy napsugaraa 0s2l dílutánt válautott mé­rési tarvénak végrakajtésá- ra. Cicero utcáin hemzseg­tek az ambarak. Az év nagy aseménya, a bawthorne-i ló­verseny őszi luttatósai sok Idegent csöditetek a városba. A pálya alig másté) mérlUld- nyire tekiild Capone cicerói tőhadiszóllésától. Welss banditái nyolc té- r akoosival érkaztak. A tá­madást gépies pontossággal taa]totték végre, tataát min­dent megfontoltak és gon­dosan gyakoroltak. Az alsó autó — pontos másolata a rendőrségi autóknak — száz méterrel előzte meg a töb­bit. Azt a szerepet szánták neki, hogy a Capone-banda tagjait az utcára és az ab­lakhoz csőditse. A csalétek­nek szánt kocsi kézi gép­fegyvereit hallotta először tüzelni Capone és Rio. Ek­kor azonban csak vaktöl­tényekkel lövöldöztek. A konvoj többi kocsija né­h ány másodperc múlva ért a Hawthorne Restauranthoz. Hat kocsi lestoppolt, és po­koli géplegyvertüz indult meg. A golyók, mint a tűz­oltók a fecskendőkből árasz­tott vízzel szokták, „végig­locsolták“ az épületet. Per­gőtűz alá vették a két szállodát és a vendéglőt, ahol Capone és Rio a föl­dön hasalva várták „az iga­zi murit“. Az utolsó előtti kocsiból b arna munkásruhába és kbakiingbe öltözött ember szállt ki, nyugodtan a szál­loda bejáratához sétált, és géppisztolyával célba vette az előcsarnokhoz vezető fo­lyosót. A nyolcadik, utolsó kocsi valószínűleg a hátvéd szereltét játszotta, mert ka­rabélyokkal felszerelt uta­sai nem vettek részt a lö­völdözésekben, hanem hiúz- szamekkel figyelték a khaki- lugas lövész minden mosdu- UUL (Folytatjuk J látott a kávéhoz, mint aki­n ek a világon semm gondja sincs, és csak az evés örö- méval van elfoglalva. Test­őre, „Slippery“ (szószerlnt: agyafúrt fickó). Frank Rio, alias Ciine, a vad olasz ült mallatta. A fal mellett so- rakoió tizenöt asztal közSl a legutolsónál étkeztek, arc­cal az ajtó felé fordulva. Ezt az elővigyázatosságot ré­gi alvilági tapasztalatok dik­tálták. Nem egy bandita azért nincs már az élők so­rában, mart nyilvános he­lyen biztonságban árazta magát, s elfelejtette figyel­ni az ajtót. Az utca felől gépfegyva- r ak és géppisztolyok katto­gása hallatszott. Rio gyor­san előrántotta revolverét, félig felemelkedett helyé­ről, és szemét az utcára nyUó ajtóra szegezte. Így állt mozdulatlanul, miköz­ben körülötte páni féle­lem vett erőtt az embere­ken. A pincérek a konyhá­ba rohantak. A zsúfolt ven­déglő vendégei az asztalok alá bújtak, vagy levetették magukat a földre. A gépfegyverek és gép­p isztolyok kattogása ijesztő sebességgel közeledett. A vendéglő elé ért, túlhaladt rajta, aztán elhallgatott, és csend támadt. Capone felkelt, és az aj­t ó felé indult. Mielőtt két lépést tehetett volna, Rio hirtelen nagy lendülettel Caponéra ugrott, és lenyom­ta a földre. Aztán egész sú­lyával ráfeküdt, és inig AI értetlenül tiltakozott, izga­tottan mondta; — Be akarnak csapni, b oss! Az utcára akarnak csalnii Az igazi muri csak ezután jöni Itt maradjl Capone és a vendégek a f öldön maradtak, fsdazék- ban. £s Riónak igaza volt. Néhány másodperc múlva ismét felugatták a fegyve­rek. Soha ennél merészebb módon nem törtek Capone életére, de Rio gyors ba­röndöt küldött le az utcán v árakozó autójukhoz. Később megállapították, hogy ezek­ben volt a lnne őrzésével megbízott testőr feldarabolt holtteste. A zsákba kötözött és Öt darabra vágott tete­met két bét múlva egy csa­tornából halászták ki. Ezek után rekonstruálták ) uns halálának valódi lefo­lyását. A gyilkosok álkulcs­osai hatoltak ba a lakásba, ahol először az alvó tast- őrrel végeztek. Közvetlen közelről lőtték szíven. A hangtompító jól működött, a szobalány sem hallotta a lövéseket. Aztán meggyilkol­ták June-t, de a holttestét otthagyták, hogy Caponéra tereljék a gyanút. A halott testőrt a gyilkosok átvitték az általuk bérelt lakásba. A holttestet feldarabolták, becsomagolták a két bő­röndbe, a nyomokat nagyjá­ból eltüntették, és nyugodtan távoztak. Hogy kik voltak, az sohasem derült kL De az igen, hogy Welss, az 0‘Ba- nion-banda alvezére Irányí­totta az akciót. A littesflú visszaemléke­z ett rá; nem sokkal a gyil­kosság előtt egy közeli ven­déglőben együtt látta Weiset az orgyilkosokkal. Weiss azt állította, hogy a két férfi véletlenül került egy asztal­hoz, és sem azelőtt, sem azután nem látta okét töb­bé. Egyéb bizonyítékok hí­ján Welsst szabadlábra he­lyezték. AI Capone a maga részé­r ől halálra Ítélte Weiset, de bandájának nem sikerült eltennie láb alól a lengyel származású gengsztert. Welss megkísérelte, hogy meg­előzze A1 Caponét, és ő vé­gezzen vele. Támadást szer­vezett a Hawthorne Restau­rant, A1 Capone cicerói fő­hadiszállása ellen. A Hawthorne Restaurant f aliórája délután 1 óra 15 parcat mutatott. Capone ép­pen ebédelt, már a kávéját itta. Kissé alőradőlve, az olyan amber uyngalxudval — Ezt én kérdezem tőle­t ek. Hiszen segítséget kér­tél. jól láttam. Miért? — Nem értem, miről be­s zélsz — mondta Giusti. — Tudod te jól. Itt vol­t ak? — Kik? Tömbért érezte, hogy el­ö nti a méreg. — Szóval ta Is Montival t artasz?! Csak azt nem ér­tem, miért. Felállt, és a padlás fel­j árójához ment, majd felmá­szott a padlásra. Néhány pere múlva visszajött. Sza­ma győzalemlttasan sugár­zott Góiqtlsztolyát az asztal­ra tóttá, és kihúzta rövid- huUámá adójának antanná- Jíl. — Itt Tombari őrmester — jalentkezatt —, Monti át­ment az őrzött szakaszon. Nőm lehat messze. Kilenc­tagú csoportról van szó. Há­rom mint előőrs halad, utá­na hárbm, valószínűleg az áruval, a kövstkező három pádig hátulról biztosit. Ll- basorban menták, és a szo­ros felé haladnak. Igazolják a vételt. Vége. Olvasóinknak a következő k érdést tesszük fel: Honnan tudta Tombari őrmester, hogy szakaszán egy csoport áthaladt, sőt még azt is tudta, bányán voltak? Megfejtés a 39. számból: ... lecsavarta a mikrofon v édőrácsát, ahonnan egy pénzérme nagyságú óra esett ki. A rejtélyes Wayn ide rejtette el az ajándékot. MI vei az órát tizenkettedikén vásárolta, és aznap is gyil­kolták meg, nem felel meg a valóságnak, hogy meny­asszonya azon a napon nem találkozott vele. Helyes válasz a 40. szám­b ői; PernlCek Adeltová laká­s án bujkált. Amikor a kony­haszekrényt becsukták, ak­kor tört össze a tányér is, márpedig a kredenc a szo­ba egyik végében állt, a tá­nyér pedig a másik végé­ben tört össze. A helyiség­ben tehát kát személynek kellett lennie. zég értelmét: húrom pont, h árom vonni, bárom pont. A monéébéeé szerint SOS. A dolog világon, e hisikőből valekl segítséget kér. Tombari nem goldolkodott, h anem nakUremodott, lleln- te olyan benyomása volt, mintha agy fahér ziktágou futna. A fény lauan köze- ladett, most mag egyfotyté- ban világított, mintha az előbbi jelenség ezek zgy ví­zié lett volna. Valami séroa gödörbe lépett. Szabályoz bnktencat vetett, amiért egy gyakorlott artistának sem kellett volna szégyen­keznie. A térdében száré fájdalmat érzett. Felállt, megmozgatta a lábát. Nem tört el. A fény még mindig kitartóan világított, mint va­lami állócsillag függött a térben. Ismét futásnak eredt. Fel- m ászott a teraszra, és mag- döngette az ajtót. Már üln­ie maga előtt látta a képet: Sophia birkózik a támadó­val. Sophia tudta, hogy a közelben van, és mint volt távlráaznő ismerte a mor­zeábécét. Természetes hét, hogy Így kért segítséget. Amikor az ejtő kinyílt k ellemes czalédézt érzett. A házban nyugalom volt, Sophia meglepetten nézett rá. Az öreg Ginsti felállt az aziteltől, és a kezét nyújtot­ta: — Mi történt, Amadao? — k érdeztt Sophia. Lafllt egy azékra és lihe­g ett: Néha-néha, amikor a szél m egmozgatta a ködös füg­gönyt, a fény világosabb lett. Ez a tény agy hézikö ablakából szűrődött ki. A házban, amelyet a begy lá­bához ragasztottak, az öreg GinzU élt, Sophia lányával. Tombari, a karablnJarlk őr- mesters már huzamosabb ideje csapta a szelet So- phlának, nem le eredményte­lenül. Az a tudat, bogy csak száz méter választja al Sopblától, és nem nuosdul- bat, mival szolgálatban van, rágta a latkét. Számftáza szerint egy éra lehetett éj­fél után. Szeretett volna rá­gyújtani. de nem lehetett. A parázs elárulhatta volna őt. Rövidhullámú adóját is csak akkor használhatta, ha megjelenik Monti a czem- pézzbandájával. Nyelt egyet,-ét belebámult a sötétbe. Ha csak néhány méterre mennének el tőle a csempészek, akkor sem nagyon láthatja meg őket. Egyedül a fülére bízhatta magét. Csakhogy Monti és emberei ismertek a hegyek­ben minden követ. Kilomé- toreket voltak képesek gya­logolni egyetlen nesz nél­kül, még a legnagyobb sö­tétségben is. Es mi van, ha a hír alaptalan volt, és Mon­ti ma éjszaka valahol pihen? Erezte, hogy úrrá lesz raj­ta az álmosság. A fatönk, amelyen ült, kellemetlenül bútötte. Asitott, és szemét a távoli fényre meresztette. KRIMIFEJIÖRO mintha onnan várna segítsé­g et. A völgyből tebervonat d obogása ballalazott. £s ek­kor felfigyelt. A távoli tény egy pilanatra kialudt, majd Ismét kigyulladt. Aztán me­gint sötét lett, és újra ki­gyulladt. Bs szabályos idő­közökben még néhányszor megismátlődött. Tombari mint gyakorlott határvadázz, azonnal megfejtotta a jalen­Párás éjszaka volt. A sö­t étség kékes árnyalatot vett tel, amely elmosta a tár­gyak körvonalait. Tombari megállapitotta, hogy a fehé- los sötétség rosszabb, mint a fekete. Megérintette az orrát. Erezte az érintézt, de a kezét nem látta. Egyetlen dolog, ami látható volt, egy vllágitö pont a távolban. Mint a hegyi manó lámpá­sa, ágy lénylett a párában. A Z ALVEAG KIRAIYA (S) TUzeiazan átvizzgálták az agézz lakázt, óz jnue tezt* őrének uobéjábon vérnya* mokra bukkantak. Ebből ar­ra követkaztattak, hogy Ca- pona abban a azobában máz- dott mag a gyllkozzág vég- rabajtáza után, da az az al- képzalét la talmarUlt, hogy aaatlag Al Caprnia paranezá- ra a taztőr hajtotta végra a gyilkozzágot. A hálAzzobi- ban a tükör alőtt ta talál­tak néhány véroaappat. Vé­gül la az a vélemény ala­kult ki, hogy Capone hirte­len haragjában végzatt a lánnyal, azután rövldezzn távozott. Ezt a boneoláa it alátámazztotta: maglllapl­tották, hogy a halál éjjel kát óra körül követkazatt ba. Al Caponét a gyllkoszág felfadazáze nttn azonnal de­tektívek keraaták a Metro- pole-tzállőban, tőhadizzáUá- zán, da mlra a randőr-tlzzt- vizelők felértek a negyedik ameletra, már csak hült he­lyét találták. Ha nem ő a gyilkoz, miért menekült vol­na el? S a közvélemény, amely hoszzá Ideig rettegve tiaztelte AI Caponét, amíg genzzter vatélytérzaival azé- molt la, moit ellene fordult. Ha akkor fellimerik vala­hol, minden bizonnyal meg- Itncsellk. Al Caponét azon­ban sehol zem találták. Csak akkor került elő, ami­kor már ttzztáződott min­den. Három nappal juna halála után Alfred LIngla, a Chica­go Tribune rendőri riporté­ra tzenzáoiőt cikket irt. la­tna: a lány szivét tárta ál a golyó, át a kilobbaná pus­kapor lángja megpörkölte ■ hálőing selymét. A gyil­kos fegyvan tehát egészen közel tartották a lányhoz, jnne-i kimnnóhan találták meg. amelyef szorosan ösz- szehúzva viselt. Ez a köpe­nyaa tam a gólyának, eam a pörktUázntk nyoma zem volt. Bz mlndan kátzágzn fa­lui arra vallott, hogy a kt- monöt Vágy a gyilkoatig után adták a lányra, vagy pádig öuiahútták rajta, áz az övei megkötötték. „Mi BzUktáge lett volna arra Caponának? — kérdez- ta elkkában az ájziglrO, hogy rüglön magtalaljan: — Semmi. Ha már gyilkolt, ái flttyot hányva a kövatkaz- mányaknak, az általa bérelt lakáéban a tanúk agán ta­ragával Igazolható látogatás után vlsiaabagytt a holt- testat, át nem gondolt a nyo­mók altakarltásárz sem, egyuóval mindon ponton kUaolgáHotta magát a nyo- mozltnak, akkor arra aam volt szUktága, hogy klmo- nőt adjon a tragikus vágat árt juna Frentllre. Ceponá- nál astetabb bandita még nem ált Chloagúban. Ha ő gyilkolta volna mag June Franellt, akkor úgy hajtot­ta volna végre tettét, hogy azt na laliastan rábizonyíta­ni. Ez ha hirtelen haragjá­ban gyilkolt, akkor It tu­dott volna módot találni, hogy a nyomokat eltüntette. Éppen azért, mart mlndan tllant vall, lahttzágtt, tőt valútzlnű. hogy máz valaki gyilkoltz meg a ttzreoozát- lan lányt, át raindant úgy rzndeiett al, hogy Caponárt terelődjék a gyanú. Ogy lát­szik, june Franallnek azért kellett meghalnia, bogy vllla- motziákba juttatta Al Ca- ponáti A tükör alőtt talált vár oteppak arra mutatnak, hogy a gyUkozzág nem az ágy­nál, hanzm a tükörnél tör­tént. Mintán Capona almant, Juna a tükör alá Olt talán, hogy befonja a haját. Ekkor hatolt a zaobába a tettes, át az ijedtan hátraforduló lányt közvetlen közelről le­lőtte. A holttestet rögtön az ágyhoz vitte, át ráadta a klmőnőt. Ezt azért tette, hogy valőszinúbbnek állítsa be a belyzatet. Ha June te­temét az ágyba teszi, ezzel azt 8 illáziét keltheti, hogy az áldozatoC ílmában gyil­kolták mag — tahit Capo­ne távozása után. Viszont ha Caponéra akarta terelni a gyanút, akkor jobbnak látszott ágy baillfttni a dol­got, hogy june fenn volt, esetleg az ágyon Ült, amikor ráláttak, fis ha June fenn volt, akkor valósifnűbb, hogy rajta volt a ktmonója. mint sem. Mikor meglepte, June már valóban tetette a kimonót ~ talán a közelé­ben bevárt áe letekváe- hez készülődött. Az ii le­het, hogy a kimonó nyitva volt rajta. A gyilkos a hi­bát akkor követte el, ami­kor a kimonót összehúzta, és megkötötte as övét.“ Sokan tudták, hogy lingle, a eikkirő Capone blzatmaa barátai közé tartozott. Sen­kinek earn lehetett kétsége aziránt, hogv a cikkéhez az adatokat magától a geng- sztarvezártől kapta. A rend- őrséig lingle gondolatme­netét magává tette, ás más irányba is kiterjesztet­te a nyomozást, fis kide- riitt, hogy a gyilkosság előtt három héttel kát jól nitösbtt, olass ktnásásü fér­fi lakást bérelt esőn as emeleten, ahol June lakott. A kát férfi szinte egész nap otthon tartőzkodott, és még enni is ritkán járt el. Egyik közeit vendéglőbőt hozatták az ennivalót. A gyilkosság előtt kát nappal telefonon kösölták a házgondnokkal, hogy asnap éjjel vagy a rá következő éjjel hosszabb időre elntaznak. A gyilkos­ság ájjelán reggel négy falé távoztak el, amit a portás természetesnflk tálát, hiszen előzetesen tudomása volt ■ dologról. Ezért aztán emif- lést sem tett róla a detek- tfvaknak. Különben la min­denki Caponét tartatta a gyilkosnak. A portás azt le csak második kihallgatása alkalmával mondta al, hogy a kát férfi két súlyos bő­PABLO PICASSO 1881 - 1973 A száz éva született spanyol stirmazisá francia festő négy művének elmét találjá­tok rejtvényünkben. éV. A lapunk 38. Mámában megjelent rejtvény halyaa maglejtáse; Xsztronanták, Solaris; A lagyőzbalatlen, Klbériáda, Eden. i| KmúúohCÍI t *^’***ÍÍÍ2ÍÍ2 í .£ áXXú« j ▼ir»« 1 1 f«rt<aol~ 1 M Ut 1 Jú^Aa élő . tMtfk 1 3. i 1 1 fi JATGCUI 1 Bitro(te j PieuHi^l i i 1-t ______ Itcte tlM* 1 ■ÉiirúA 1 't* 1 1 1 1 1 1 £ \ ith 1 ............ 1 f. .. . kúfifik ont ffúBAlúlúB rST 1 ‘firm Múflfcr änx Äiiir ttl tU téi S}8í,6rt ís:;-; . euizauM Iff— ­OifclÉiBi— riM T Mm» IMtSt Iá» mUmam •A* Aí«l* tírtf . 'fr,tacrtél^ flito^T f ' OCAáA 4 ______ t eiiti Tir«B tlievj«» A«cr*ic i fk* |J«1 v«g«r 1 U«Mk w •MtM SnSST* 1« í i fá j «ir ' _____L HmmhA 10» ff V-♦ »«Ar á---T- ......

Next

/
Oldalképek
Tartalom