Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-13 / 41. szám

-„m

m'

KATAKÍNA SZABÓVÁ

VERS

Fehér e táj, érintetlen.

Az idő betelt, megállt.

Egyszerre csend — mint a kezdetekben.

Válogatsz — szavak százat.

Eltűnődsz, kutatsz ...

Önnön tüzed miként szíthatod fel Csalódásod után új napot gyújtani.

Miként bírhatod szusszal — a nagy

csendet —

ahogy kezdetekben.

EDUARD SMELKO

NEM SZÁMIT

Szeretted a csendes tájakat s az időt, mely útjaikon csavargott. Ismeretlen, kéklö utakon, szerettél mindent, amiben hittél,

és at sem számít,

ki vette el tőled utolsó féltett

könyvedet;

a fontos, hogy mikor.

Fordította; Kiss Péntek József

Fodor Katalin tusrajza

— Mi bajod? — kérdezte az anyám.

— Rossz a hangulatom — feleltem, és ez valójában igaz is volt.

— Az unalomtól van az embernek rossz hangulata — okított anyám, és már vagy tizedszer látott hozzá, hogy letörölje a konyha szekrénysorát. ~ Az unalmat csak munkával tudod elűzni. Nézd lányom, mennyi itt körülötted a munka.

— Hát persze, én is tudom ezt — s elvettem a rongyot a kezéből, és nekiláttam letörölni a gáztűzhelyet. — Csák kell, hogy értelme legyen a munkánknak. Es mondd, mi értei me is van az enyémnek?

— Figyelj ide, lányom, hiszen ez fölöttébb világos. Nem kis dolog szórakoztatni az embereket, segíteni őket pihenni.

— Ezt csak te gondolod így, anyu. Csakhogy az embereknek nincs szükségük arra, hogy valaki segítse őket pihenni. Képesek erre egyedül is.

— Hát akkor jó, ehhez én nem ériek — sóhajtott anyám, és kezébe vette a másik rongyot. — Jó helyed van, becsüld meg magadat.

Kimentem az előszobába a Jelöltömért. Anyám utánam jött,— Hová mégy?

— Sétálni.

— Ilyen esőben?

— Elmegyek valami kiállításra.

— Ha nem érdekel a munkád, akkor menj férjhez — folytatta mindenféle összefüggés nélkül. — Kire vársz? A királyfira, fehér paripán? Sdesa. aranyos, huszonkét éves vagy és még mindig a felhőkben jársz.

— Akkor szia, anyu — vágtam a szavába és ügyelve arra, hogy be ne csapódjék' mögöttem az ajtó. Jó, hogy fel nem robbantam a dühtől.

XXX

Nem, ma nem tudtam hallgatni ezt a beszédet, mint valami háttérhangokat a rádióból. Ma nem, végképp, mert tegnap szörnyűség történt velem. Végre láttam öt, találkoztam vele. Tudtam, hogy létezik, hogy minden egyes alkalommal visszatér hozzá. Sőt, egyszer még azt is hallottam, hogy valaki azt mondja, ennek a doktor Vrbának nagyon szép felesége van. Ez fájt. Rólam ezt soha senki sem mondta. Nem voltam soha szép és bájos lány. Már az Iskolában is inkább a vezetéknevemen szólítottak. A srácok sem verekedtek össze miattam. Miért is? Kit is érdekelhetne egy csendes, jelentéktelen teremtés, aki mindig az utolsó előtti pad- ban üt. Minden, a viselkedése és a tanulmányi eredményei is szabványon belül. Már az alapiskolában, de később a gimnáziumban is csak a következőket mondták az anyámnak: Igen, Králová asszony, nagyon jó, szófogadó, igyekvő kislánya van.

Büszke volt rám az anyám. Miért is ne? Elvégre egy lányról ennél jobban már nem lehet vélekedni. Velem senkinek sem volt semmi gondja. Még az apámnak sem. Megegyeztünk, é- rettségl után munkába állok, és nem folytatom a tanulmányaimat, hogy ne kelljen neki tovább fizetnie a tartás- díjai. Neki kívülem még három gyereke volt azzal a másik asszonnyal, aki miatt otthagyta az anyámat.

Nem beszéltem én senkinek sem az én nagy álmomról, amely pedig lehet, hogy már óvodás koromban is megvolt. Biztos, bárki, aki tudomást szerzett volna róla, kinevet. Merthogy én színésznő akartam lenni.

Egyedül a házbeli gyerekek gyanúsíthattak volna meg vele, mert dél útónonként a ház előtti pázsiton rengeteg mesét mondtam és olvastam föl nekik. Életre keltettem előttük a törékeny tündéreket és a rút boszorkányokat, és örültem, hogy bámulva hallgatják a szavamat. A gyerekek métg nem tudják gyanúsítani az embert. Gyanúsítani csak a felnőttek tudnak.

— Ennek a kislánynak óvónőnek kell lennie — vélték a hálás anyukák, akik egy két órára megszabadultak a csemetéiktől. — Nagyszerűen viszonyul a gyerekekhez.

Tévedtek. . Sehogy sem viszonyultam a gyerekekhez. Csak az érzékeny és hálás közönségemet láttam bennük: Az amatőr színház nem vonzott, a hivatásosra pedig úgy látszik, nem voltam elég attraktív.

Egyetlen egy ember volt, akt meg- érzett belőlem valamit, és ez ő volt, Jaroslav. Ö volt az, aki aztán hozzásegített ahhoz, hogy ennek az üdülőnek a kulturális előadója legyek. EsINNA MIROVSKÄ

t- Később majd még találkozunk — mondtam, és otthagytam őket. A könyvtárról közben teljesen megfeledkeztem. Az üdülök már tűvé tettek értem mindent. A vezető bocsá natot kért helyettem, és azt mondta nekik, hogy váratlanul megbeteged

tem. De ők nem elégedtek meg eny- nyivel, és tudni akarták, hogy mi a bajom. Sőt még azt is felajánlották, hogy segítenek, az autón orvoshoz visznek. Bn közben megkértem a vezetőt, adjon egy nap szabadot.

Jaroslav utánam sietett, az állomáson be is ért.

— Pókocskám, ne haragudj rám. Értsél meg. Mit tehettem volna? — Hat éve ismerjük egymást, de most először vágott ilyen tehetetlen képet.

— Mind a hárman nem lehetünk

Annak ellenére, hi^y

— Kedves Králová kisasszony, nem akarná meglátogatni Kafkát? — fogott vissza a karomnál fogva. — Nem kell, hogy azonnal, biztosan volt valami terve — tette hozzá sürgősen. — Bármikor, ha ideje lesz. Szívesen látjuk — mondta, és egy cédulára felírta a címüket és a telefonszámukat.

— Igen, hogyne, örömmel, Novák úri De Katka nem is emlékezhet rám. Két év nagy idő egy ilyen kislány életében.

— Ugyan. Katka nemcsak hogy emlékszik magára, hanem — bizonytalanodott él egy pillanatra, aztán mély lélegzetet vett — sohasem válik meg Paulinkájától. Még aludni sem akar nélküle ...

Valami összeszorította a torkomat. Pontosan ugyanazt éreztem, mint két évvel ezelőtt.

XXX

— Te nem hoztad el a babádat? kérdeztem a kislányt, arpikor elmentem mellette, és 6 a pádon ült, a

télyeket, kirándulásokat és beszélgetéseket rendeztem. Turnusonként négy táncmulatságot, két beszélgetést, két művelődést kirándulást és egy egészségügyi sétát ■ szerveztem. Ez minden két hétben megismétlődött. Havonta egyszer vagy kétszer eljött utánam Jaroslav. Illetve az az igazság, hogy tulajdonképpen ezért hagytam ott Prágát.

— Tudod, pókocskám, Prágában még a szabad embereknek sincs hol találkozniuk, nemhogy a nősnek — mondta nékém, amikor árról beszéltem, hogy én inkább Prágában maradnék. — Ha egyáltalán még érdekellek, akkor maradj ott.

Érdekelt, és este a következőket mondtam a mikrofonba:

— Annak ellenére, hogy ebben a turnusban több a nő, mint a férfi, biztosítom önöket, hogy ma minden hölgy táncol majd. Kérem, jöjjön mindenki, minden nő és férfi a parkettra. Kérem, az urak képezzék a belső, a hölgyek pedig a külső kört. Amint a zene megszólal, az urak kérjék fel a hölgyeket. Akinek nem jutott partner, az a zene ritmusára sétáljon körbe a teremben, mintha egy világhírű fürdőhely sétányán Járnának.

Aztán figyeltem, hogyan zajlik a mulatság. Nem győztem eleget csodálkozni azon, hogy valóban szórakoznak.

Tegnap egyszeresek észrevettem, hogy közeledik az autója az üdülőhöz. Épp a könyvtárat akartam kinyitni. Fáképnél hagytam az üdülőket, és kiszaladtam az épület elé.

De nem volt egyedül. Az autóból egy csinos, fekete hajú höl^ szállt ki. Figyeltem, hogyan rákja ki Jaroslav a kofferjait, táskákat. Aztán egyenest felém tartottak. Álltam, mint akinek a földbe gyökerezett a lába. Amikor meglátott, úgy tett, mintha nagyon meglepődne.

— Na látod, ugye mondtam neked, hogy itt biztosan akadnak ismerősök — mondta, és mosolygott hozzá kedvesen. — Králová kisasszony még gimnazista korában dolgozott nálunk a könyvtárban — mutatott be a feleségének. — Várjon, hányadikos is volt akkor?

— Harmadikos — válaszoltam illedelmesen.

— Ugye, elintézi, hogy egy rendes szobát kapjunk — mosolygott rám a felesége — ha már egy nappal később érkeztünk. Tudja, a férjem .még tegnap is latolgatta, hogy utazzünk-e vagy sem. Váltig bizonygatta, hogy 6 nem kedveli az efféle üdüléseket.

— Králová kisasszony kultúrfelelís itt az üdülőben — büszkélkedett le- meretsé^nkkél Jaroskoh

ebben a turnusban

ittf — mondtam, és próbáltam visszafojtani a könnyeimet. Három órán keresztül a vonalban majd sírhatok még eleget.

— Ha akarod, azt monodom, hogy rosszul érzem magamat, a szívem miatt — javasolta, és ezt megtehette, ' mert abban a korban volt, amikor a férfiakat megkörnyékezheti a szívroham. — Elutazunk MiluSkával.

Nem válaszoltam neki. Közben megérkezett a vonatom. Segített felszállni.

XXX

Ha már nagyon rosszul érzem magamat, mindig elmegyek a Szent György kolostorba. A régi mesterek képei között visszatér a nyugalmam. Az értékek és azok jelentősége más síkba kerülnek. Mintha én is hirtelen része lennék annak a nagy és örök értéknek, amelyet elődeink teremtettek. Néztem a madonnák szomorú szemébe és hirtelen megérettem, hogy valaki figyel. Visszafordultam. Egy idősebb úr volt. Meghajolt és köszönt.

— Ugye, már nem ismer meg? — mosolygott rám. — De ha rám már nem is, Katkára biztosan emlékezni fog.

— Katkára? — egyáltalán nem emlékeztem rá.

— Igen, az unokámra. Együtt voltunk az üdülőben. Még egy babát is ajándékozott neki. Biztos emlékszik rá.

— Igen, hogyne emlékeznék Kaően- káral — jutott az eszembe az a pöttöm négyéves kislány. Hihetetlenül sápadt volt és csendes. Akkor ön...

— Novák...

— Igen, Novák úr, természetesen emlékszem rá — mondtam, és mind a ketten elnevettük magunkat. Ss most mit csinál Kaöenka? Es az anayukája — hökkentem meg. Ka- Cenka anyja két évvel ezelőtt kórházban feküdt. Rákja volt.

Novák úr nyelt egy nagyot.

— Eltemettük, nemsokára azután, hogy haza érkeztünk az üdülőből, és a fiunk már egy éve újra nős. Kaöenka velünk maradt.

Nem tudtam, hogy mit mondjak.

Együtt, hagytuk el a termet, és u- tána együtt mentünk le a Královra. Egész úton szolgálatkészen tartotta a fejem felett a nagy fekete férfi- esernyőjét, és a fafaragásról beszélt. Asztalos volt.

A matrónái báGtííütQdsiii kafdtünk.

macijával játszott. Tulajdonképpen csak úgy mellékesen vetettem oda a kérdést, mert valahogy hiányoztak a gyerekek a házunkból. Különben soha sem tudtam, hogy hogyan is beszélgessek az ilyen kislányokkal.

■— Nekem nincs babám — válaszolta csendesen Katka, — felemelve rám nagy fekete szemét. Gyerekekhez nem illő szokatlan szomorúság volt benne.

Később szóba is hoztam ezt a nagyanyjánál. Elmondta, hogy az édesanyja már egy éve fekszik a kórházban. Gyógyíthatatlan.

Elmentem az üzletbe, és vettem neki egy babát. Ugyanolyan nagy fekete szeme volt, mint Katkának.

Vacsora után megajándékoztam a

■ babával. Sugárzott.

— Köszönöm — mondta illedelmesen.

— Mi lesz a neve? — kérdeztem, hogy véletlenül el ne érzékenyüljek saját cselekedetem felett.

— Ugyanaz, mint a tied — válaszolta.

— De Katka! — akarta valószínűleg figyelmeztetni a nagyapja a te- gezés miatt.

— Engem Paulinának hívnak — mondtam vidáman, és magam spm tudom, miért, hozzátettem, hogy egy bizonyos úr Pókocskának szólít.

Katka elnevette magát, csilingelt a hangja, aztán jelemelte a babát, és kijelentette!

— En is Paulinkának meg Pókocs■ kának fogom hívni — mondta és tovább kacagott.

Abban a pillanatban valami összeszorult a torkomban, és el kellett onnan mennem.

A turnus befejeződött és Novákék elutaztak. Utána kaptam még tőlük egy levelet. Akartam is nekik válaszolni, de mindig csak halogattam az írást, mígnem teljesen megfeledkeztem róla, mivelhogy az ő levelük is egy volt a számtalan többi levél között, amelyeket az üdülőktől kaptam. Azt hittem, hogy nem kell rájuk válaszolni. Ogy látszik, tévedtem.

XXX

. — Ha legközelebb szabadja lesz, eljön hozzánk ugye? — kérdezte Novák úr.

— Tudja, Novák úr, én már nem is megyek oda vissza — vallottam be elhatározásomat.

— Más üdülőbe megy? — magyarázta a maga módján Novák úr a

szavaimat. — No, akkor BeneSék biztosan visszaadják a beutalójukat.

— Ki és milyen beutalót?

— Biztosan már nem emlékszik rájuk. Hogyan is emlékezne, ha annyi emberrel találkozik. Ezek a BeneSék a ml ismerőseink. Nemrég, úgy egy éve ők is ott üdültek maguknál. Nagyon szép emlékekkel tértek vissza, és az idén újra oda akarnak menni. Tudja, BeneS nem is kíván máshová menni, annyira .Eszett neki ott.

Nem emlékeztem semmilyen Bene- Sékre, de jó volt hallani, hogy emlegetnek, emlékeznek rám.

Már rég elállt az eső, de mi még mindig az esernyő alatt álltunk. Egy kis ideig ■ hallgattunk, mindenki a saját gondolataiba merült, aztán Novák úr az órájára nézett.

— Jaj, de elszaladt az idő. Ellenőriznem kell még Katka leckéjét. Tudja ez a halmazelmélet sok gondot okoz. De valóban nincs- ideje? Nagyon örülne Katka — vette észre, hogy egy kissé tétovázom.

— Nincs időm Novák úr. Vissza kell térnem az üdülőbe. Két hét múlva lesz három szabad napom, akkor majd jelentkezem. — Már két lépést tettem a metró bejárata felé, amikor mégis megfordultam és így szóltam Novák úrhoz: Ha mégis beszélne Be- neSékkel, ne mondjon nekik semmit. Kár lenne, ha visszaadnák a beutalójukat.

XXX

— Sn téged, lányom, egyáltalán

nem értelek. Reggel még azt bizonygattad, hogy azt az üdülőt már látni sem akarod, most meg már úgy sietsz, mintha egy napig sem bírnád kt nélküle, — mondta az anyám, miközben a partvisra tekert ronggyal törülgetni kezdte az előszoba padlóját. ^

— Tudom, anyám, mint mindig, most Is igazad van. En már egy napig sem bírom ki.

— De ml történt veled?

— Sok minden, és mind olyan kellemes — vettem el anyámtól a söprűt és a falhoz támasztottam. — Igazad van, anyám, hogy szép az segíteni az embereknek pihenni. Es abban is igazad' van, hogy nagyszerű helyem van, és hogy az embernek tartoznia kell valahová.

Meglepetten nézett rám. Nem szokta meg, hogy így beszéljek. Láttam kétségbeesett arcát, és ekkor hirtelen különös ötletem támadt.

— Ide figyelj, anyu, ml' lenne, ha kivennéd a szabadságodat? Beszéld meg a munkában, és utazzunk el az üdülőbe.

— De hiszen hozzátok csak beutalóval lehet menni...

— Ne félj, mindent elintézek. Tudom, hogy megüresedik egy gyönyörű szoba. Egy üdülő szívrohamot kap majd, holnap és elutazik a feleségével együtt.

— Uram isten, miről beszélsz? — IJedezett az anyám.

— Semmitől se félj. Az az úr nagyon is rászolgált a szívrohamára. Es neked különben is pihenned kell.

— Legalább a saját szememmel láthatom majd, hogyan is vezeted te azokat a mulatságokat — sugárzott végül is az anyám, és még azt is elfelejtette, hogy az előbb még fel a- karta törülni az előszoba, padlóját.

— Akkor holnap intézd el a munkában, és holnapután majd kijövök eléd az autóbuszmegállóhoz — búcsúztam az anyámtól, és az állomásra menet hallottam is már lélekben, ahogy mondom a mikrofonba! „Annak ellenére, hogy ebben a turnusban több a hő, mint a férfi, biztosítom önöket, hogy minden hölgy táncol majd..: Es egyszeriben már nem is tűnt ez az egész olyan fölöslegesnek.

Németb István lordltása