Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-06 / 40. szám

(M3 R eggel hatkor indul az autóbusz. Legnagyobb meglepetésemre alig vagyunk tizen a megállón. Min­denki kényelmesen elhelyezkedhet, de pár perc múlva már minden ülőhely foglalt, pedig még csak néhány falut érintettünk a főváros felé haladva. Fél­úton sem lehetünk, s már állni is alig van hely az autóbuszban. Délelőtt tíz óra. Az autóbuszmegállón legalább hatvanén várakoznak. Húsz­perces késéssel megérkezik az autó­busz, holott ez a kezdőállomása. — A mentesítő autóbusz sem Jött — mondja valaki a hátam mögött —, de hát örüljünk, hogy egyáltalán Jött vala­mi. Az utóbbi Időben elég gyakori, hogy ez a menetrendszerű Járát kiesik. Olyan­kor mehetünk a fél órával később In­duló Járattal, a hosszabb útvonalon, két­szeresen zsúfolt autóbusszal, mert a ké­sőbbi Járatnak Is megvannak a maga törzsutasaí. Az Autóforgalmi Vállalat dunaszer- dahelyi (Dun. Streda) üzemének veze­tői cseppet sem lepődnek meg, amikor előadom nekik az említett észrevételel­gondot az Autőforgalmi Vállalat duna- szerdahelyl üzemének, hanem a teher­fuvarozás Is. Ennek a részlegnek Nó- gell Zoltán mérnük a vezetője. Az Idei feladatok alakulásáról és azok teljesí­téséről vele beszélgettem. — Idén a múlt évhez képest megnö­vekedtek feladataink. Már az év elején tudtuk, hogy teljesítésükre nagyon nagy erőfeszítésekre lesz szükség. Feltétele­zéseink sajnos máris beigazolódtak, mi­vel ebben az évben nem olyanok az eredményeink, mint amilyenek a múlt­ban voltak. — Mi okozta a lemaradást? — Ennek több oka van. Szerintem a tervfeladatok néhány mutatóban sok­kal nagyobbak voltak, mint amilyenek reális körülmények között lehettek vol­na. Például a szállítási feladatok több mint hat százalékkal növekedtek, ami körülbelül 300 ezer tonna, s ez renge­teg. Nálunk a bevételi terv alapját a megtett kilométerek képezik. Ebben a tételben mem növekedést, hanem csök­kenést ír elő a terv, vagyis kevesebb kilométer megtételével kell elérnünk 9 MILLIÖ UTAS met (hasonló példákból akadnak még bőven). Pontosan ismerik a problémá­kat. — Az utóbbi időben igen nagy felada­tok hárulnak az üzemünkre — mondja Csóka Károly igazgatóhelyettes. Ebben az évben huszonhat vonalon összesen 9 millió 120 ezer utas szállítását kell lebonyolítanunk. Ez menetrendszerű já­ratokon történik, de ezenkívül jelentős kötelezettségeink Is vannak a környező üzemekkel szemben. — Es milyen kapacitással rendelkez­nek? — Jelenleg 86 autóbuszunk van, s va­lamennyit üzemeltetjük. Csak a nyári hónapokban vonunk ki néhány buszt a forgalomból, amikor az üzemek és in­tézmények dolgozói kirándulásra men­nek, és hát ezt az Igényt Is ki kell elé­gítenünk, ha buszt kérnek. Ezzel a ka­pacitással eleget tudunk tenni felada­tainknak, persze az már más kérdés, hogy milyen színvonalon. A legnagyobb gondot a reggeli és a késő délutáni Idő­szak okozza, amikor a munkába. Illetve haza kell szállítanunk a dolgozókat. Vi­szont napközben vannak olyan jára­taink is, amelyek kihasználtsága alig ötvenszázalékos. — Ogy tudom, hogy az utóbbi időben gyakori a járatkiesés. Mi okozza ezt? — Legtöbbször a Járatok kiesését a buszok műszaki állapota okozza, de közrejátszik Itt az emberi hanyagság is. Többször előfordult már, hogy az au­tóbusz vezetője elaludt, s az utasok hiá­ba várták a megállókon. Tudom, ez gyatra magyarázat azoknak, akik mun­kába vagy iskolába sietnek, de sajnos, így van. Lényegében ml is csak későn értesülünk az ilyen esetekről, úgyhogy operatívan nem tudunk beavatkozni, de azért ezek a kihágások nem marad­nak büntetlenül. Az az elvünk, hogy minden vonalon, ha kiesik a menetrend szerint közlekedő autóbusz, azonnal se­gítséget küldjünk. De nemcsak a személyszállítás okoz az előirt bevételt, ami szintén növeke­dett a múlt évihez képest. — Műszaki szempontból hogyan van­nak felkészüive ezekre a feladatokra? — Ebből a szempontból sem rózsás a helyzetünk. Nagyon fontos tényező lett, hogy milyen költségekkel dolgozik az üzem, s mivel a terv teljesítésébén lemaradás mutatkozik, a költségek fe­dezésére szolgáló alap is kisebb lett. Ez azt eredményezte, hogy kevesebbet költöttünk a berendezéseink karban­tartására, ami érezhetően megmutatko­zik a kocsik műszaki állapotán is. — Milyen hatással volt az elért ered­ményekre a munkaerőkérdés? — Sajnos, a második helyen kell em­lítenem azok között a tényezők között, amelyek a gyengébb eredményeket o- kozzák. Produktív munkaerőnek nálunk főleg a gépkocsivezetők számítanak. Az utóbbi időben eléggé megcsappant a számuk. Elég nagy konkurrencia ne­künk a bősl (Gabőíkovo) építkezés, van mit tennünk, hogy biztosítsuk a szük­séges létszámot. — így ősszel, amikor a mezőgazda­ságban is megsokasodnak a szállítási feladatok, gondolom, önöknek i'' meg­sokasodik a munkájuk. Hogyan vannak erre felkészülve? — Most, a répakarapány alatt legfon­tosabb feladatunk a termés elszállítása. Erre a célra 22 szállítóeszközt tervez­tünk. A tervek szerint 120 ezer tonna cukorrépa elszállítása vár ránk, de úgy vélem, a kampány végéig ennél nagyobb mennyiséget is elszállítunk. Ml ennek csak örülünk, mert javítja majd eddigi mérlegünket. Minden évben a mi feladatunk a zöld­ségfélék szállítása. Ez a munka azért nehéz, mert teljesen Idényjellegű, pon­tosan előre tervezni nem is lehet, hi­szen minden a termés mennyiségétől és a kereslettől függ. Ebben az évben Jó a termés, tehát lesz mit szállítanunk. KAMOCSAI IMRE KÉRDÉS VÁLASZ 1. Az elmúlt tanévhez viszonyítva milyen változá­sok vannak iskolájukban? 2. Mit tudnak végzői növendékeikről, akik az 1980-Bl-es tanévben érettségiztek? 3. Hány példányszámot rendeltek meg lapunkból a múltban, és mennyit terveznek ebben az év­ben? 4. Véleményük szerint milyen témákkal foglal­kozzunk lapunk hasábjain, hogy diákolvasóink igé­nyeit jobban kielégíthessük? CSIZMAZIA JÓZSEF mér- nOk, az Ersekújvári (Nővé Zámky) Elektrotechnikai Szakközépiskola igazgató)a: 1. Minden évben van bizo­nyos változás. így az idén egy magyar osztállyal bő­vült iskolánk tanulóinak a száma. Rövid Időn belül át­adtunk egy ÚJ épületei, iel- újítottuk a központi fűtést, új kazánokat állítottunk on. 2. Százttzennégy tanu­lónk érettségizett. Ebből ti­zennyolc a lány, a többi fiú. Negyvenhetén jelentkeztek főiskolára, a többi hatvan­kettő munkába állt. Ami a főiskolára Jelentkezett tanu­lóinkat illeti, számunkra is meglepetés volt, hogy majd­nem száz százalékra felvet­ték őket. Hét tanulónk Je­lentkezett katonai főiskolá­ra, és mind a hetet felvet­ték. Az Iskola tízéves fenn­állása óta többen Is rangos beosztásban tevékenykednek. A főiskolások, de azok is, akik dolgozni mentek, meg­állják a helyüket és érde­kesnél érdekesebb állások­ban válogathatnak. Így pél­dául a ' Nyugat-szlováklal Energetikai Művekben min­dig szívesen fogadják tanít­ványainkat, a hőerőművek­ben úgyszintén. Nagy felve­vőnk a vasút, sokan dolgoz­nak vlllanymozdonyokon, de az elosztöállomásokon, az üzemekben, gyárakban, és ma már a szövetkezetekben is fontos feladatkörök vár ják az érettségizett elektro­technikai technikusokat. El­mondhatom, hogy tanítvá­nyainknak nem gond az el­helyezkedés. Bárhol, bárme­lyik üzembe, gyárba, terme­lési egységbe kopogtatnak, mindenütt tárt karokkal fo­gadják. 3. Most a tanév elején még nem tudjuk, hány la­pot rendelnek a tanulöink, de az osztályfőnökök, a ta­nárok már megkapták a fel­adatot, és megindult az új­ságok terjesztése. Azt azon­ban tudjuk, hogy elég so­kan és szívesen olvassák az Oj Ifjúságot, de kívüle más lapokat is. Különösen a szakfolyóiratokat kedvelik. 4. Szerintem a kollégiumok \ kérdésével kellene többet foglalkozniuk, nálunk ugyan­is szinte katasztrőfális a helyzet. Az ötszáznegyven tanuló kétharmada albérlet­ben lakik, és így nem tud­juk kellőképpen szemmel tartani őket, nem tudunk hatni tanulöink fejlődésére. Letelik az óra, és a 14—16 éves gyerek megy, sokszor azt sem tudjuk, hová. Ml, amikor tíz évvel ezelőtt megnyílt az iskola, csak egy gyümölcsöst kaptunk. Az első években nem annyi­ra a tanítás, mint inkább az építkezés kötötte le erőn­ket, így aztán a kollégium­ra már gondolni sem mer­tünk. Most azonban már gondolunk. De hogyan meg­oldani, ki ad rá pénzt, ki építené fel? Nem tudjuk. FRIEDRICH IRMA, ez Ér­sekújvári (Nővé Zámky) Egészségügyi Szakközépis­kola igazgtftúhelyettese és Éva Péfiiová tanárnő. 1. Változás? Nem nagyon van a mi iskolánkban. Eset­leg annyi, hogy egyre töb­ben vannak egy-egy osz­tályban, harmincketten-har- minchárman, sőt többen is. Gondot okoz az, hogy míg az érsekújvárl Járásból sok­szor csak tiszta egyesekkel juthatnak be hozzánk Jelent­kezők, addig más Járások bői ha kisebb onnan az ér­deklődés a gyenge tanulókat is kénytelenek vagyunk fel­venni. öt Járásból kerülnek hozzánk a tanulók, a lévai, a komáromi, a galántal, az érsekújvári és részben e nyltral Járásokból, és mivel mindenki arra törekszik, hogy a lehető legközelebb tudjon elhelyezkedni, egyes járásokból kimondottan csak a gyenge tanulók Jelentkez­nek hozzánk. 2. Ami a tanulöink elhe­lyezkedését Illeti, nem okoz különösebb gondot. Ez ért­hető, mert most fejezték be az új kórházat, több ú] rész­leget nyitottak mór és min­denhová kell az új ember. De nem ritka, hogy a szlo­vák fővárosba vagy Prágába mennek dolgozni végzőseink. Vidéken Jobb a helyzet, de viszont a fővárosban keve­sebb az ápolónő. Jönnek, to­borozzák őket, pénzt kap­nak, ha hozzájuk mennek dolgozni. Megszolgált pénz, az amit kapnak, meg kell hagyni. Sajnos sokan hátat fordítanak hivatásuknak, mert elég megterhelő sok­helyütt a munka. Fizikailag is. Kimutatott dolog, hogy Rgy-egy régi kórházban oly­kor tizenhat kilométert Is kénytelen gyalogolni a nő­vér egy műszak alatt. A fia­tal házasoknak. Induló csa­ládoknak sem éppen kedvez ez a foglalkozás. Az anya sokat van távol, műszakok­ra Jár, nem tud eleget fog­lalkozni a gyermekeivel. 3. Az a tapasztalatunk, hogy lányaink szeretik az Oj Ifjúságot, olvassák is. Sokan haza rendelik, hogy szombat-vasárnap is olvas­hassák, amikor egy kicsit több az idejűk. Ilyenkor, tanév elején ml magunk is propagáljuk, de olykor nem Is kell, megrendelik a lá­nyok maguk Is. 4. Amivel többet, talán nagyon is sokat kellene fog­lalkoznia a lapnak, az a szülői hivatásra valé neve­lés. Mert mit látunk? El­jön hozzánk a gyerek, áld tizennégy-tlzenöt éves, ás fo­galma sincs áréi, hogy mi­lyen is az élet, miért fontos, hogy hivatása legyen, és egyszeresek meg azzal ruk­kol ki, hogy terhes, férjhez megy, szülni fog. Nincs fel­készülve az eseményekre sem lelkileg, sem testileg. Aztán megszületik a gyerek, és Jönnek a gondok. Ml megteszünk érte mindent, de milyen nővér lesz ab­ból, aki a betegápolás gya­korlati tudnivalóival nem ismerkedett meg. Hogyan bízzák rá magukat a bete­gek, ha nincs meg a kellő gyakorlata, tapasztalata, ha maga Is segítségre szorul, ßs milyen lesz az a gyerek, akit ennyi gond közé szül­nek? Számtalan példa közül hadd említsünk egyet. A kislány fiatal, még nem e- gészen érett az anyaságra. Megszüli a gyereket Idő előtt, a csecsemő gyenge, különös gondoskodásra len­ne szüksége, de nincs nagy­mama, bölcsődébe sem le­het beadni, mert nem bírja a kollektívát, azonnal meg­betegszik. Az anyának meg itt van az iskola. Szeretné befejezni, de hogyan? Ter­mészetesen az egyiket a má­sik kárára, mert nemcsak a gyerek, az iskola Is meg­sínyli. És ilyenkor kezdődik aztán a siránkozás: ha én ezt tudtam volna. Itt nálunk sokat beszélünk ezekeröl a dolgokról, előadásokat tar­tunk, de mindez kevés. Ál­talánosabb és összehangol­tabb figyelmeztetésre lenne szükség, mert egyáltalán nem mindegy, hogy milyen lesz a jövő nemzedéke, mi­lyen körülmények között él­nek majd a fiatalok. Az ál­lam mindent megad, azt tudjuk, és ez helyes Is, de nem szabadna, hogy ez a segítség megtévessze a fia­tal anyákat, mert 6k maguk felelősek a gyermekeikért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom