Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-15 / 37. szám

—^—! •■»tn •fä i ..' i tfCrt oot 1 •V» •»»••-•A •Wl «fH nmtfD f n ■pnf * run —^ SfÉQ ­IpMA ♦ '>• •;*x rj«< Mini ZS l«*«l-49H tffl,; mwwit .......... . . ■--------^ Illegte oXt-•í . • i. i «»» MPM't •• n---------n; • ÍW f9‘:\ «S HíWrűí'! «t»« HftMtls. ____4_ •i»4s . zs ! 1 i Of : «t ! »t ; 1 *1 ••• «ifOGtTTM 1 'S WHa 1» ______li III ‘AS )9(;uuM0;c s«ai«u«zt qí} t)ouu) spimsvH u«q)(UßAu«A)|»)i mány nyomára bukkant, és holnap fi lasz Christchurch laghfrasebh embere. Ezt ki kell használni, ezért tovább kutatott a sírboltban, mit lehetne még találni. így ta­lálta mag a strholt hátulján azt a kis ajtfit. Az ajtót egy álkulccsal, m ert ilyet mindig hordott magánfii McGiven a zsebé­ben, könnyűszerrel kinyitot­ta. Szűk lépcsők vezettek egy kis helyiségbe a sírbolt alatt. Az üres helyiség pad­lóját csempe . berította, kö­zepén egy négyzet alakú fin- Ifittvas fedél volt látható. McGivennek nem akozott klilfinfisebb nehézséget a fedőlap eltávolítása. Alatta egy kéményszerli, négyzet alakú lyuk vezetett a mély­be, benne létrával. MoOivanen erűt vett a fel- f edezési láz. Úvatosen la- máezott a létrán. , Néhány méter után a csalornaháló- lathan találta magát. Ismét felkattintotts fingyújtúját ás félrét gfirnyedve elindult a oaetornán. KfirUlbelUI nyolc­van méter után a csatorna egy boltíves pinoefélébe tor­kollt. A helyiség szélén, a mennyezetihez hasonló ké- ményszerá lyukat fedezett fel, mint a sírbolt alatt, itt is egy létra állt. McGIvan óvatosan felkapaszkodott a létrán. A kémény tetején u- gyanolyan öntöttvas fadfila­S o t talált, mint az előbb, vatosan felnyomta a lapot, majd hirtelen félrekapta a fajét. A fedőlapról tüzes zsarátnok és égő fahasábok hullottak rá. Amikor elállt a tüzes eső, félrelökte a vaslapot, és lassan kidugta a fejét. Legnagyobb megle­petésére egy kandallóban találta magát. A kandalló előtt Porgesné állt, akinek a meglepetéstől még a szá­ja la nyitva maradt. — Hát maga honnan ka- r iUt ide, és tulajdonképpen mit keres Itt? Isten útjai kifürkész- h etetlenek — mondta HoGi- veit amikor kimáseott a len hosszú villámlás ciká­z ott át az égbolton, és li- lás fénnyel megvilágította a sírbolt belsejét. McGivennek úgy tűnt a rövid, erős fény­ben, hogy a koporsó fede­lét rögzítő csavarokat meg­lazították. Egy pillanatra elállt a lé­l egzete Is, de aztán győzött benne a volt tengerész ki- váncsiságe. Zsebéből előko­torta hatalmas öngyújtóját, és fényénél tfizetessn szem- Ugyre vette e két koporsót. Semmi kétség, a koporsókat valaki a közelmúltban fel­nyitotta. Testvér, ne ártsd magad s emmibe — szólalt meg benne egy hang. — Érte ejtsd a rendőrséget, és ez zel vége. Oa mi van ekkor — szó i sit meg benne egy másik hang —, he a dolgon né hány kemény fontot lehelne keresni? A győztes a második bel s ó hang lett, ez csak tér mészetes. A csavarok olyan lazán ültek, hogy minden szerszám nélkül sikerült fi kát lacsavarni. McGiven ke­resztet vetett, és óvatosan felemelte az egyik koporsó fedelét. Sokan azt tartották, McGiven bátor ember, hogy ha Francis Drake idejében él, d lett volna ennek első számó kalóza, de most, a- mikor belepillantott a ko- aorsóba, még a lélegzete Is ilállt. A koporsóban két női te­l em feküdt, és közötök az rgylk minden bizonnyal nem Sbekleyné volt A másik koporsóban egy i sontvázzá . poriad! tetem nellett David Lloor leváltó ns holttestét találta. MoOiven megbányta-vetet- t e magában a dolgokat. Tisztában volt azzal, hogy egy bonyolult bünoeolak­McOivennek sikerült el­t űnnie a sírkövek között, és fgy megmenekülni a felbő­szült pap haragja elől. Egy szomoróifiz ágai alatt liheg­ve hegyeset köpött a tévői­ből látható plébánia felé, mintegy véleményt nyilvá­nítva a lak szent lakójáról. Oe a kellametlenségak e szel nem értek véget Az égből hirtelen kiadós eső zúdult rá. McGiven a ten­gerész hozzáértő szemével azonnal megállapította, hogy ez nem fntóeső, és valamit tanúié kell, ha nem akar alaposan meghűlni. Elindult hát az orra után valami ma- nadéket keresni. Csak arra ügyelt, hogy útja ellentétes legyen a papiak Irányával. Már e temető szélénél j árt, amikor megpillantott egy görög templomot után­zó, kápolnaszsrü sírboltot. Még mindig zuhogott, és McGiven arra a meggyőző­désre jutott, hogy ha halott­nak joga van a védelemre az eső elől, miért ne lenne joga az élőnek is, és a sir bolt irányába haladt. Le­nyomta a rácsos ajtó kllin Rsét, a az ajtó klnyflt. Fut tábae felnézett az ajtó fö lötti feliratra, és boldogan állapította meg, hogy a sir bolt lakója nem más, mini jótevője: Sbekleyné. Gyekor lőtt szeme azt is észrevette, hogy az ajtó pántjait *ala ki nemrég megolajozta. Ve jón ki látogatja olyan sü rfin a halottat, hogy szűk ség van az olajozott ajtóra morgolódott magában McGi ven. A sírboltban két márvány a lapzaton két koporsót ta­lált. A közben zivatarrá erő­södött esőben a sírbolt nem volt valami barátságos pi­henőhely, de mindenesetrp megvédte a zubogó esőtől. McGiven még nem sejtet­t e, micsoda kalandba keve redett bele azzal, hogy itt keresatt menedéket. Hirte­PETEB AnnAMS: ANGIMOK Il2 SHIUlNCím S TR1E2ENEC SANOOKt A POPZENE MÉRFÖLDKÖVEI TÖRD A FEJED A két kép között húsz apró eltérés vart. Ma* lyek ezek? A diszkó uniformizálta a popműfajt, törvényszerű, hogy e jelenség reakciót szült Az ellenzék a „new wave** (új bullám], s ennek előfutára a punk-rock zász- laja alá sorakozott A punk hlniOkének a szakma értői egyöntetűen a hatvanas évek kOzepe táján működő Velvet Underground nevű együttest Ismerik eL Űk és még né­hány amerikai együttes (Mo­tor City Five, New York Dolls stb.) koruk izlésldeál- jától eltávolodva szélsősé­ges zenei és szOvegvilággal jelentkeztek, amely a kO- zOnség elutasító magatartá­sa miatt eleve halálra volt ítélve. S bár az arrogáns szövegek és a hipnotikus monotonsággal ismétlődő primitív dallamok nem szá­míthattak kedvező fogadta­tásra, ma már tudjuk, hogy ezek a csoportok készítették elő a talajt a hetvenes évek derekán előtérbe jutott punk-rock együtteseknek. A punkmozgalomnak két fő Irányvonalát figyelhettük meg; a tengerentúli, amely Inkább csak zenei és üzleti jelenség, mintsem a társa­dalmi fonákság tükre, ezzel szemben az angliai ág szo­rosan összefügg az ottani politikai-gazdasági válság­gal, annak egyik vetülete. Az Atlanti-óceán túlsó fe­lének legérdekesebb punk- -rock muzsikája kétségkívül Patti Smith nevéhez fűződik, bár zenéje időközben túl­nőtte a stílus határait, ma már az új hullámosok közé sorolják őt. Patti Smith köl­tőnek készült, de a rockze­nével Is szimpatizált. Ked­vencei közé tartozott Arthur Rimbaud, Charles Baudelai­re, akárcsak Mlck Jagger. Diákkorában gyakran sza­valta a közönség előtt sa­ját verselt, ilyenkor a zenei aláfestést egyik barátja, Lanny Kave szolgáltatta gi­táron. 1974-ben az ő segítsé­gével alakultak át PatU ver­sel rockdalokká, gitárja or­gonával, dobbal és basszus­sal kiegészülve zenekarrá. Az együttes muzsikája első­sorban tartalmas szövegei­vel tűnik ki, de figyelemre méltó a zenei körítés is és Patti Smith egyéni hang­hordozása. Az általuk kita­posott ütőn jár most az E Street Band nevű csoport is, amelynek gitáros-énekese Bruce Springsteen, akinek dalait a kritika gyakran ha­sonlítja Bob Dylan legjobb számaihoz. Angliában a punk a fia­talok társadalomkritikájának jelentős formája lett. A lét­bizonytalanság, a munkanél­küliség, az lllüziök elveszté­se a fiatalok körében elke­seredést váltott ki, de ezt igyekeztek' levezetni a punk- dalok fésületlen, ám annál szókimondóbb szövegeiben, kihívó zenéjében. Ezeket a nótákat az is Jellemezte, hogy Igen silány hangszer- tudással Is játszhatók vol­tak, tehát a széles töme­gek egy jelentős része ma­ga is a mozgalom aktív mű­velőjévé válhatott. A Sex Pistols gitárosa nyilatkozta egyszer: „Zenénk alapja a rock and roll, amely a vé redben kell, hogy legyen. Nem arról van szó, hogy száz évig tanuld a millió akkordot, ezt a zenét érez­ni kell! A kritikusok véle­ménye meg már végképp nem érdekes. Én . a magam részéről gyűlölöm a gitár- szólőkat. Erre két okom is van: az egyik, hogy nem tu­dom őket játszani, a másik, hogy nem szeretem.** A punk, akárcsak az elő­ző hasonló mozgalmak (a Protestsong, a hippi-mozga­lom), csak rámutatott a tár­sadalmi visszásságokra, meg­oldást azonban már nem ke­reste, nem Is kereshette. Maradt tehát a polgárpuk- kasztás. Ezt a célt szolgál­ták a hóbortos öltözetek, e tüskésre nyírt, színesre fes­tett frizurák, a blztosítőtúk, a zsilettpengék, a zeneka­rok meghökkentő elnevezé­sei és nem utolsósorban ma­guk a nóták. A stílus leg­vitatottabb dalát szintén a Sez Pistols nevű együttes játszotta lemezre, a God Sa­ve the Queen, az angol nem­zeti himnusz parodizált vál­tozata. Az angol punkmozgalom nem sokáig tombolt, gyors letűnése végső soron tör­vényszerű volt. Hiszen ki­alakulásának kezdeti stádiu­mában a szupersztárok kul­tuszának ellenzékeként lé­pett fel, s amint valame­lyik punkcsoport széles kör­ben népszerűvé vált, elvesz­tette hitelességét. Ha mint mozgalom megszűnt is, a pop fejlődésének Irányvona­lát nagyban befolyásolta. Ebben bizonyára szerepet játszott az Is, hogy a fel­oszlott punkegyUttesék te­hetségesebb tagjai más for,- máciökban tűntek fel. A punk javára írják azt, hogy a popzene ismét visszaka­nyarodott a rock gyökerei­hez, s a karlb reggae Is népszerűvé válhatott. Az új­fajta muzsika, amely utat tőrt magának, stílusában igen sokrétűnek mutatko­zott, talán csak újszerűsé­gében, frlsseségében volt egységes. Éppen ezért sze­rencsés stllusmegjelölésnek mondható az „új hullám'*, amely igazán bő zsáknak bi­zonyult. Békésen megfér benne az új idők énekes sztárja (Elvis Costello, Ga­ry Numan), a diszkőizü punk (Blondie), a rhythm and bluesra esküdök (Boom- town Rats The jamj meg a fémes zene (The Cars). Az ÚJ hullámon beevezett kát olyan banda Is, amelye­ket már ma a legnagyobbak között tartanak számon: Di­re Straits és a Police. (Folytatjuk! kandallóból a hallba —és azt sem tudom megmonda­ni, mi járatban vagyok. Ez­zel akarta bizonyítani, hogy nem betörési izándékkal ér­kezett. — Csak nem azt akarja mondani, hogy látogatóba jött? A látogatók általában nem a pincén keresztül ér­keznek. — Csakhogy én nem a pincéből jövök, hanem a te­metőből, egyenesen Shekley- né sirboltjából. Ott viszont két balott van a koporsék- ban, agy férfi éa egy nő. Olyan halottak, akik semmi esetre sem tartoznak oda. Porgesné agy pillanatig gondolkodott: — Lenne valami kifogása ellene, ha értesíteném a rendérséget? — De kedves Porgesné, maga félreérti az egész ese­tet. £n teljesen a törvény oldalán állok, de ... — ...de előbb megtnna egy whiskyt? — Hát, ha whiskyről van szó ... — ...akkor akár fel Is akaszthatják. — Oe én valóban nem tettem semmit. — Nem tudom. De mit ke­resett a sírboltban? £s miért kíváncsiskodott, miért leseit a koporsókba? Tisztán élve­zetből, vagy csak kíváncsi volt a halottakra? Porgesné közben elővette az üveget a whUkyvel, és töltött egy jökora csoszfival, közben a keze úgy reme­gett, hogy több ment a pad­lóra, mint a pohárba. Megszólalt a bejárati csengő, ami uinte megvál­tás volt számára. Az ajtón Chad lépett be Abernathyval és lune-nel, aki éppen abban a pillanat­ban érkezett LondonböL iFolytatjukJ Megfejtés a 36. számból: A. Az alsó oszlopban a má­sodik és a negyedik; a má­sodik oszlopban a harma­dik és a hatodik; a harma­dik oszlopban az elsO és az ötödik. B. 1— C (a jobb kar kissé el­távolodik 8 jobb térdtől). 2— D (a nadrág szára gon­dolatnyit rövldebb). 3—A (a ]obb kar a térdtől szintén kissé eltávolodik mint aa egyesnél, de Jellegzetes meg­különböztető a sasorrj. 4—B kizárásos alapom

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom