Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-09-08 / 36. szám
MUNKARUHÁBAN ÉS ÜNNEPLŐBEN Minden évben hagyományosan augusztus utolsó napjaiban rendezi meg a SZISZ Szlovákia Központi Bizottsága a falusi és mezőgazdasági fiatalok találkozóját. 'Az idén közel négyszáz fiatal gyűlt össze a komáromi (Komár- no) járásban fekvő hatszázötven lelket számláló Ifjúságfalván ’f'Dedina Mládeie), hogy kicseréljék tapasztalataikat, elmeséljék 'Sikereiket, nemes versengésben mérjék össze erejüket, s nem utolsó sorban, hogy ismerkedjenek, szórakozzanak. Hz Oj Ifjúságot Longauerová tianlela, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának dolgozója tájékoztatta a rendezvényről. Ki is jöhetett ide tulajdonképpen? Minden járás azon mező- gazdasági fiataljaiból választotta ki kÖldötteit, akik kiemelkedő e- redményeket értek el a munkahelyükön. Itt alkalmuk nyílt a tapasztalatcserére. A rendezvény Időpontjául azért választottuk augusztus végét, mert ilyenkor már mindenütt befejeződött az aratás. Az itt összegyűlt ifjúság minden alkalommal kegyelettel adózik a SZNF emlékének is. A forradalmi hagyományok termében a felkelés néhány résztvevője tartott előadást. ^ A négy nap alatt milyen rendezvényeken vettek részt a fiatalok?. Mint már említettem, a járások a legjobbjaikat küldték ide, akiknek különböző versenyeken alkalmuk nyílott a bizonyításra. A ZE- NIT-versenyeken, az ifjú mező- gazdasági gépjavítók adtak számot tudásukról, kézügyességükről. Az egyes kerületek női, illetve férfi csapatai röplabdamérközése- ken küzdöttek, a férfiak ezenkívül lábteniszben is indítottak csapatokat. A fiatal, kezdő amatőr művészek egész délután a kultúrotthon színpadán léptek fel. Láthattunk ott népi tánccsoportot, gyönyörködhettünk a klsszínpa- dok műsorában, sőt a dzsessz-ba- lett sem hiányzott. A mezőgazdasági gépjavítók versenyében első helyen Vass Vendel, az illésházi (Novjr Zlvot) szövetkezet gépjavítója végzett. Ján Skypala, a második helyezett, a mállnecl (losonci járás) szövetkezetből jött. A harmadik, La- dlslav Misik, az eperjesi (Presov) gép- és traktorállomás fiatal dolgozója lett. Vass Vendel kicsit fáradt, de szeme sugárzik az örömtől. Mint mondja, nagyon szoros volt a küzdelem a versenyzők fej, fej mellett haladva minden tudásukat beleadták a munkába. Az elméleti rész után az alkatrész-ismeret, hegesztés, esztergályozás következett. Vendel bevallotta, hogy az elméletinél egy kicsit Izgult, de a gyakorlati feladatokat biztos kézzel oldotta meg. —■ Eszerint te vagy Szlovákia legjobb fiatal gépjavítója. Mit gondolsz, miért sikerült ilyen jól helyt állni? — igyekeztem — válaszolja szerényen, mosolyogva. Bár az Időjárás hűvösre fordult, a jelenlévők Jókedvét semmi sem rontotta el. Vidámság uralkodott mindenütt. Gitár, .vagy harmonika kísérettel gyakran hangzott fel énekszó is. A SZISZ Dedina Mlá- de2e-l helyi szervezete derekasan kivette részét az előkészületekből. A találkozó alatt tagjait a szervezők között is megtaláljuk. Márta PuSkelová, a helyi szervezet elnöke Gútán (Kolárovo) nevelő- nő. Ahol segítségre van szükség, máris ott terem, de azért arra is tud időt szakítani, hogy elbeszélgessen velem. I A találkozót minden alkalommal nagy Izgalommal várjuk. Takarítottuk az utcákat, összegyűjtöttük a szemetet, a kultúrotthon előtti teret pedig feldíszítettük, és a verseny alatt Is sokat segítjük a szervezők munkáját. ^ Légy szíves röviden mutasd be szervezetetek tevékenységét. *— Huszonhármán vagyunk, együttműködünk a pionírokkal, különböző vetélkedőket rendezünk számukra, segítjük a szövetkezetét az aratási és a betakarítási munkáknál, ezenkívül futball- találkozök, úszóversenyek sem maradnak ki programunkból, olykor pedig tábortűz mellett szoktunk szórakozni. Néhány résztvevőtől az iránt érdeklődtem, milyen a hangula,t, hogyan érzik magukat, elégedettek-e. DuSan Hajdúk, a rozsnyól (Roáöava) járás küldötte. Szülőfaluja SZISZ-szervezetében a politikai felelős tisztjét tölti be, a helyi szövetkezetben gépjavítóként dolgozik. >—I Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy én is eljöhettem. Kitűnően érzem magam, máris néhány jó barátra tettem szert, s ez a sok csinos lány egészen elbűvöl... jarmila Ultőná a Losonci (Lu- őenecj Állami Gazdaság könyvelője: — Gazdaságunk fiataljai 11 munkahelyen dolgoznak, így elég nehéz megszervezni a SZISZ-mun- kát. Főleg a honvédelmi és a sportversenyeken szoktunk jeleskedni, de jó eredményeket értünk el a Vörös Szegfű elnevezésű mozgalomban is. Ezen a találkozón is legszívesebben a sportkedvelőket kísérem figyelemmel. Mivel szeretek táncolni, minden este ott vagyok a diszkó összejövetelen. Egyetlen észrevételem volna csupán; elég fárasztó, hogy semmi sincs egy helyen. Komáromban és Gadócon (Hadovce) vagyunk elszállásolva, Gútán étkezünk, a rendezvényekre pedig Gútán és Ifjúságfalván kerül sor. — Én is osztom Jarka véleményét, szól közbe Emília PapSová, aki a Pov. Bystrlca-1 járás csoportjának a vezetőjeként Podvaáie községből jött. Igaz ugyan, hogy mindenhová autóbusszal szállítanak bennünket, de ez fárasztó, s az a hátránya is megvan, hogy napközben a fiatalok csak egy részével lehetünk együtt. Ismerkedésre főleg az esti diszkó ad alkalmat. Igazságtalan lennék azonban, ha csak panaszkodnék. U- gyanls a szállásunk kényelmes, az ellátás kitűnő, és senki sem unatkozik. Számomra felejthetetlen élmény például a Gymnik folklóregyüttes fellépése, jövőre is szeretnénk eljönni. Tóth Erika etérek a töltésről és az erdei úton megyek tovább. A Kls-Duna-parti erdők vad, hara goszöld bozótjai hajlanak az ösvényre, mini rakoncátlan hajtlncsek az ember homlokára. Egyszer csak váratlanul egy puskás emberrel találom szemben magam. A fiatal jegenyés sorait kémleli. Nyakában távcső, bal kezében hosszú bot. Lesen van. Élvezi a csendet, az illatokat, pihen a maga módján, örömét leli a természet közelségében. Amikor meglát, meglepődik. ' — Ilyenkor nem szeretjük az idegeneket. Igaz nem lövünk azonnal, de azért soha sem lehet tudni, hogy a golyó hová téved. Zöld csizma, nadrág, kabát és pörge kis kalap a fején. Helybelinek nézném. — Július vége van, és már lehet vadászni? — kérdem. — Igen, hogyne, őzbakra, mert a sutára majd csak augusztus húszadika után szabad. — Sok a vad? — Igen. Sok a fácán, fogoly és nyúl Is. Pers:íe nyulat még nem nagyon látni, majd csak az őszi szántás után mutatkozik jobban. Róka is akad. Eddig sajnos még nem sikerült egyet sem puskavégre kapni. — Miért? — Elég rossz az idő, és Ilyenkor nem nagyon mozog a vad, késik a párzás. De azért már ilyenkor is jó kijönni, hogy lássuk, milyen is a vadállomány. Ügyelni kell az állomány egészségére, nagyságára. Nem lehet csak úgy hűbelebalász módjára elfecsérelni a vadat. — Az őz nem szarvasmarha, nincs karámban, hogy nyugodtan szemügyre vehetnék. Hogyan tudják kiválasztani a kilövésre valókat? — Azt egy jó vadász nagyon pontosan tudja. Az állat szarváról, testalkatáról meg lehet ítélni. Elég csak belenézni a távcsőbe, amely karnyújtásnyira elénk hozza a vadat. Az őz viselkedése, a szarva sok mindent elárul. Az öregedő és a fiatalabb gyenge bakokat megelőzik az erősebbek, és azok a csordától külön kóborolnak. Aztán akadnak az állományban gyilkosok is. — Gyilkosok? — Igen. Ezeknek olyan egyenes és hegyes a szarvuk, mint a tű. Az ilyen példányokat el kell távolítani az állományból, mert párzás Idején nem egy özbakot halálra sebezrtek. Minden vadász láthatott már olyan jelenetet, hogy az egyik bak a másikat egyetlen döféssel leteritette. — És a sutánál? — Ott mindenekelőtt azt nézzük, hogy milyenek az utódok és hogy mennyi van belőlük. Az, amelyiknek kettő-három van, már nem felel meg, mert hiszen kettőt vagy hármat már nem tud kellőképpen táplálni. őzben azon tűtiödöm, ki is. lehet beszélgető Kiváncsi vagyok a nevére, partnerem, ml a foglalkozása. r- Ne rólam írjon, mert én csak vendék vagyok. Algériában élek, de itt az igazi otthonom. Húsz évvel ezelőtt gyakorló állatorvosként itt dolgoztam az egykori nagymegyeri járásban. Sok barátom él Itt. Szeretik a természetet, gondozzák az állatokat, etetik, megérdemlik, hogy írjon róluk^ — mondja nyomatékosan és még most sem árulja el a nevét. Még szerencse, hogy a következő lénián visszajutunk a töltésre, ahol már vár bennünket Orbán László, akiről rövidesen kiderül, hogy beszélgető partnerem öccse. Vele együtt volt Gaál Ignác vadőr és Varga Gyula a nyárasdi szövetkezet elnöke is. Ok árulják el Orbán Ottó doktor nevét. Annak ellenére, hogy Algériában él, továbbra is tagja a nyárasdi vadászegyesületnek. A faluban ma is olyan szeretettel, megbecsüléssel fogadják, mint évekkel ezelőtt, amikor Itt dolgozott. ár, hogy ennyire siettek. Még kimehetnénk a határba is egy kicsit — mondja Varga Gyula. — Itt a sípom, hívhattam volna egy-két bakot... De sebaj, majd holnap, álljatok meg nálam reggel — mondja és kezet fognak. Míg az autó távolodik, én Varga Gyulát majd pedig a vadőrt, Gaál Ignácot faggatom: — Azt mondta az előbb, hogy hív majd vadat. Be lehet csapni az állatokat? — A gyengébbek előjönnek már az első sípszóra. Kapa^ák a földet, IdegesHednek, toporzékolnak ... — És az erősebbek? — Azok várnak a sűrűben és figyelnek, nem hagyják magukat becsapni. Nem is baj, hiszen ha azt akarjuk, hogy erős vadállományunk legyen, elsősorban nem a fejlett állatokat lőjjük ki. — Sokan panaszkodnak, hogy kevés a vad, és ennek okát abban látják, hogy a mezőgazdaságban sok vegyszert használnak. — Ami a vegyszert illeti, abban lehet némi igazság, Szerencsére eddig még nem tapasztaltam, hogy egy-egy vegyszerezés után tömeges lett volna a vad elhullása. Egy azonban biztos: ügyelni kell a vadállományra, a vegyszerrel pedig nem lehet játszani... XXX an-e hát elég vad vagy nincs? — fordulok kona is lehetne a határnak, olyan jól Ismeri, a kérdéssel Gaál Ignáchoz, aki már élő lexl— Tény, hogy régebben nem volt annyi vad, mint ma, mert a vadállomány gyarapításával senki sem törődött. — Az erdőkerülő sem törődött vele? — Én mindig nagyon szerettem a vadat, és gondoztam is. Nyugdíjas vagyok, de a nyugdíj mellett vállaltam a vadőr feladatát. Kijárok, megkerülöm a határt, etetem a fiatal fácánokat. — Szeret vadászni? — Nem mondhatom. Puskám ugyan már nagyon régtől volt, még erdőkerülő koromtól, de csak ritkán használtam és használom ma is. Inkább figyelni szeretem a vadak mozgását. A körvadászatok alkalmával is Inkább csak szervezem. Irányítom a vadászatot. — A vadászok közismerten nagy mesélők, sok szép történetet tudnak. — így igaz. Ha kijönnek ide a vadászházba, bizony sokat mesélnek vadról, vadászatról. Sokszor reggelig is elhallgatják egymás történeteit. XXX alálkoztam a vadászszövetség helyi szervezetének ' elnökével, Dömény Jánossal is. Éveken át a nyárasdi szövetkezet elnöke volt és nyugdíjbavonulása után átadta helyét Varga Gyulának. Nem akar és nem is tud tétlenül élni. Ezért elvállalta a vadászegyesület elnöki tisztségét. — Az ötvenes években sokkal több volt a vad, mint ma, annak ellenére, hogy feleannyit sem foglalkoztunk vele. Az akkori takarmányadag háromszorosát is feletetjük az állatokkal, de az állatok száma nincs ezzel arányban. — Van a határunkban vagy két-háromezer nyúl, másfél-kétezer fácán, fogoly, akad őz, vaddisznó és persze róka Is. — Honnan tudják ilyen pontosan? — Megszámoljuk. — Mikor és hogyan? — A tavasz végén, május-júniusban, mikor hogyan. Egyidőben valamennyien kimegyünk a határba, szétszéledünk a dűlőkbe és aztán összeadjuk, ki mit és 'mennyit látott. Egy jó vadásznak tudni kell, hogy mennyi a vad a határban és mennyit lőhetnek ki. Okosan kell .gazdálkodnunk! NÉMETH ISTVÁN A szerző felvételei Kis megbeszélésre gyűltek össze a nyárasdi vadászok a Kis-Duna partján levő vadászház udvarán V
