Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-11 / 32. szám

> IM ALKOTÓ TÁRSAATŰZ Tárlati jegyzetek Vanek Imre kiállításához Szláv nap — a Szakszervezetek Házában elhe­lyezett kerámia szabad variánsa. Vanek Imre Ismerem Vanek Imre szobrászmü vész kerámiáit. Néha a látvány ked véért is beülök Itt Bratislavában a Krim bisztróba egy kávéra, és élve­zem a nagy, Európa elrablása című és a többi kisebb kerámia láblálát. Más­kor meg, ha az utam arra visz, ki­megyek az érsekújvári temetőbe, vagy megállók a Szakszervezetek Háza cukrászdájában, hogy láthassam mo­numentális dombormüveit. De nem szalasztóm el Kassán jKoSicej, Ban ská Bystricában vagy PehócOn jPle Stvecj is megtekinteni nrivett, de most, hogy az ötvenéves művész meg­rendezte a Képzőművészeti Szövetség Gorkij utcai kiállítótermében a külső­re nem nagy, de tartalmában annál izgalmasabb és lenyügözöbb életmü- •kiállítást, már az ajtóban földbe gyO kerezik a lábam. Állok az arany ezernyi fényében, nézem az évszázadnyi múltat átfogó, jövőbe tekintő gótikus objektumait, Bach, Beethoven, Bartók tiszteletére formált különös szobrait. Az utóbbi szobrok nem közvetlenül idézik a ze­nészek alakját, de a földből gyűrt és gyúrt agyagban, samottban érezni Beethoven tragikus alakját. Sors szim­fóniájának akkordjait, Bartók tiszta lényét, zenéjének kozmikusságát. Ta­lán csak az archeológusok érezhetik magukat ennyire megbabonázva, ami­kor sértetlenül föltárul előttük egy- -egy égetett kancsó vagy néhány Idő­számításunk előtti római kori tégla. Az égetett föld, a kerámia az egyet­len anyag, amelyen nem fog az idő vasjoga sem, Kadhafi kerámia táb iákkal rakatta ki Libia új egyetemé nek falait, padlózatát, hogy a sivatagi homokviharok se tudják elmosni a tudás palotáját. Vanek Imre a szokásos sárga, na­rancssárga, zöld, kék, piros, vörös, li la és fekete mázok után az arany kifejező erejét is használta, és nyíl ván ez ts az egyik titka annak, hagy alkotásai ennyire lenyúgöznek nem csak engemet, hanem a kiállítás töb bi látogatóját is. Es mennyi színe van az aranynaki Szinte életre kelnek a szobrok. Több mint tíz éve annak, hogy utol jára beszélgettem a művésszel. Azóta kicsit őszebb tett, talán egy kissé megtört robusztos alakja is, de szel­leme: semmit sem öregedett. — Nagyon szeretem a tüzet, talán ezért is nem tágítottam a kerámiá tói — mondja, s én érzem, ugyan olyan erős tűz fűti, ugyanolyan pa rázs izzik benne, mint amilyennel szobrait, reliefjeit égett. á művész 1931-ben született Érsek újváron Iédesanyja ma Is ott élj. 1956-62 között Eckert professzor ta Hitványa a Prágai Iparművészeti Fő iskolán, í965-töl tagja a Képzőművé szék Szövetségének, 1971-től pedig a Genfben székelő Keramikusok Nemzet­közt Akadémiáiénak. Tehetségét, mű­vészetét több díj, elismerés méltá­nyolta; 1965-ben Prágában megkapta (miután Bratislavában észre sem vet­ték a munkáját) a jelszabadulás 20. évfordulója tiszteletére kiírt pályázat nagydíját Az SZNF — győzelem című nagyméretű munkájáért (ez az alko­tása is látható mostani kiállításán j, majd 1965 és 1980 között Faenzában, Vallauris-ban, Gualdo Tadlnóban ka­pott elismerő oklevelet. 1969-ben el­nyerte a Faenzában megrendezett nemzetközi kerámiapályázat Éavenna lízleti Kemarájának a díját. Kiállít Prágában, Bratislavában, Ér­sekújváron, Brnóban, részt vesz gen­fi, washingtoni, müncheni, bécsi, montreali, erfurti, sopoti, chicagói, velencei, barcelónai nemzetközi kiál­lításokon. A szlovák fővárosban él, de közben hónapokat lölt Rakovníkban, ahol dolgozik, égeti a munkált. És mennyit dolgozikt A már említett Krím bisztróbeit ke­rámia táblái után többek között Ér­sekújváron (Nővé Zámkyj, Pöstyén- ben jPieéíany), Banská Bystricában Novy Smokovecben, Tatranská Lom nicán, Kassán, Rőcén (Revúcaj, Pel sőcön (PleStvecj, Brnóban és újab ban ismét Bratislavában, a Szakszer vezetek Házában állított föl több négyzetméteres, néha tonnányi súlyú domborműveket. Ugyanakkor apró dombormüveket is készít, egyik-másik két tenyérnyi csu pán, akár a kerámikus palettájának is nevezhetnénk, de egyáltalán nem mellékesek ezek az alkotások. A mű­vész bennük rögzíti friss élményeit, néha szinte nem lehet tőlük elsza­Három nővér kadni, mert megannyi különös mon­danivaló, élmény rejlik egy-egy alig sejthető arcban, görnyedi emberi alak ban. Vanek Imre arra törekszik, hogy az alakjai tökéletesek, a valóság tü körképei legyenek, s ezek a sejtel mes arannyal hangsúlyozott alakok, arcok, mozdulatok sokkal beszédeseb bek az egyszerű tükörmásoknál. Ugyanakkor a színek össz játéka, szimfónikus zengése is árad a szobrai­ból. Közben persze csak úgy melléke sen tágítja a szobrászat lehetőségeit ts, mert amire nem képes kőbe, fába faragni, bronzba önteni a művész, azt megformálja és kiégett a világ leg­olcsóbb nyersanyagából, az agyagból. A néhány száz foknyi hőségtől e- qészen a másfél-kétezer lOkos tűz még meg ts toldja a művész tehetsé­géből, képzeletéből belső lángolásá­ból kipattanó formákat, ezért nem véletlen, hogy ilyen erősnek, ilyen öntörvényűnek érezzük Vanek Imre szobrászművész alkotásait, dombormű- veit: a művész alkotó társává tudta tenni az elemek egyikét, a tűzet. NÉMETH ISTVÁN A szerző felvételei Miért ez a kíváncsiság, amivel körülvesszük ezt a törékeny asszonyt, aki kísérőiével — a Jelenlévők egy részére váratla­nul — belépett a budapesti Hilton Anjou-termébe? Hiszen né- hányan csak itt tudták meg, ki hívta őket. (Igaz Koncz Zsuzsa kibarkochbázta, hogy ki a vendég, mert Yoko Ono rangrejtve, álnéven érkezett Budapestre.) A fotókról Ismert magas sarkú fekete csizmában, íekete se­lyemből készült nadrágkosztümjében, fehér blézerben, hóna alatt retlküljével, fülében piciny briliáns fülbevalőval várja, hogy a tucatnyi meghívottat sorra bemutassák neki — a maga rendezte koktélpartin. Csaknem mindenkihez van néhány sza­va, amiből úgy tűnik, néhány napos budapesti tartózkodása alatt igyekezett tájékozódni a magyar popzenéről... A bemu­tatkozás után körülüljOk öt. a Nagy özvegyet, aki a bálvány- nyá nőtt (vagy emelt) John Lennonnal élt. Akadna, akik hitval­lást várnak tőle, filozófiai kinyilatkoztatást, mások Inkább a magyar popzenéről szeretnének hallani elismerő biztató sza­vakat. Yoko csendben, rutinosan válaszol, olykor — például a „pénzcslnálást“, a vagyoni helyzetét illetően — kerülővel, ki térövei... De nem tagadja: most van rá pénze, hogy akkor is kiadja lemezeit, ha a lemeztársaságok ellentmondanak. Példá ja Is akad; a Season of Glasst, amelynek lemezborítóján Lennon összetört véres szemüvege látható egy asztalon a New York-1 felhőkarcolókra néző ablak előtt. A felvételt ö készí tette, s ragaszkodott ehhez a képhez, noha akadtak, akik ízléstelennek tartották és ellenezték. „John nem meghalt, ha­nem megölték, az összetört szemüveg azt fejezi ki“ — ma­gyarázza Yoko, Keveset beszél Lennonról, mintha bizonyítaná, amit inár sokszor kimondták róla: ő soha sem lett jóim ..alattvalója“, nem olyan asszony volt, aki „a világ négere“ — és már har­madik férjével, Lennonnal való Ismeretsége előtt is önállóari alkotott. Kísérője, barátja és titkára, a magyar származású 29 éves Sam Hövedtö) Is azt magyarázza — hibátlan magyarság­gal —, hogy Yokónak nemcsak festményei, könyvel, hanem lemezei is megjelentek, mielőtt a Beatlest megismerte volna A Beatles, s velük együtt John Lennon hírneve nem kénysze­rítette őt térdre, művészként mindig velük egyenlőnek tar­totta magát. Igaz, Lennon ezt csupán évek múltán értette meg igazán csak akkor, amikor Yoko elküldte öt magától — ti­zennyolc hónapi különélés után fogadta vissza világhírű férjét, Yoko sohasem magasztalta Johnt érdemén felül, és tudta, hogy a félénk Beatles-sztárnak szüksége van rá, szükségé van a nála nyolc évvel Idősebb, tapasztaltabb — és üzleti érzék­kel Is megáldott — nőre. Elvégre Yoko Japán egyik leggazda­gabb bankárának a lánya volt, ha nem is hozta magával an­nak millióit.. A gátlásokkal teli Johnnak tehát szüksége volt Yokóra, de a sztár árnyékában a felesége is világhírű lett, s immár így léphet saját alkotásaival a világ elé. Nála a fekete szín nem a gyász jele. Ez jelképezi a lemondást az általa annyira gyű­lölt színes női cifrálkodásról, magakelletésröl, ám — egy AZ ÖZVEGY amerikai riporter szerint — rosszakarói éppen ezért „fekete pókhoz“ hasonlították, aki szétrobbantotta a Beatlest, és „elszívta John vérét“. Most, ha csak néhány szóval is, sze­retettel nyilatkozik a Beatles három élő tagjáról, noha John halála után csak Ringó Starr ment el hozzá vigasztalni öt... Igaz, Yoko már feledni akarja a tragédiát, („Személy sze­rint nem gyűlölöm John merénylőjét, de mlndannylunkat fe­I lelősség terhel ezért a gyilkosságért... Mit tehetünk azért, I hogy a gyűlölet és a gyilkolás megszűnjék a földön? A fele­lősséget akartuk a Double Fantasy című lemezünkkel is kife­jezni, amelyből tizenötmilliót vásároltak eddig. A szeratetet és a szerelmet hirdettük, hogy megváltoztassuk a világot.,. Én hiszek benne, hogy továbbra is ezt kell tennünk, de a nyolcvanas években a korábbinál sokkal határozottabban kell küzdeni — akár dallal és zenével Is — az erőszak ellen.“) Hogy elegendő-e ez a világ megváltoztatásához, avagy csak téglák az új építményhez? És milyen legyen maga az új épü­let? ... Erről már nem esett sző. A magyar papélet meghívottal közül néhányan a harmadik óra után mintha belefáradtak volna a filozofálgatásba, s ezt talán Yoko is felismerte, vitára buzdítva a meghívottakat. Yoko özvegyi nimbusza talán túlságosan nagy tiszteletre vagy udva­riasságra késztette a vendégeket, s néhányan vita helyett inkább a szőnyegen mezítláb, farmerben ülő, a Lennonéhoz hasonló sötét szemüveget viselő Sam mellé telepedtek, és vi­dáman tereferéltek vele a magyar popéletröl. A vidám zajon­gásra felfigyelt Yoko Is, és határozottan csendre kérte Sa- met... Fiáról, az ötéves Seanról is szó esett: nagyon szeret rajzolni, ám egyelőre nem akar iskolai előkészítőbe járni. És Sean aka­rata teljesül... Kapunk egy rajzot: Sean készítette, valószínűleg egy ele­fántról ... S végül az „attrakció“, amelyre mindenki várt: Sam tucatnyi lemezt hozott a második emeleti appartement-böl, Yoko legújabb számaival és néhány posztert, a Season of Glass borítóján is látható szemüveg fotójával. Ezzel a lemezzel és a három dalt tartalmazó Walking on Thin íce-for John LP- vel áilftoti emléket Johnnak. Az utóbbinak szürke borítóján John és Yoko párbeszéde olvasható a Vékony jégen sétálva című lemezről, ezt a gyilkosság előtti éjjel vették szalagra és az utolsó reggelen John azt mondta, hogy ezt mielőbb meg­jelentetik ... de már Yoko fejezte be. A tucatnyi lemezre Budapesten dedikáció került: To X, with love, Yoko. X-nek, szeretettel Yoko. De akadt, aki így értette; szerelemmel Yoko... Elfogytak a lemezek, akiknek nem jutott, majd postán meg­kapják New Yorkból. Mert az ötnapos budapesti pihenésről Yoko Sam kíséretében visszarepült az amerikai metropolisba, a Central Parknál lévő Dakota Házba („Nem féltek ott“ — kérdeztük tőle, amire Sam azt telelte: „Tudod, ez a lakás olyan, mint egy kitaposott cipő. Megszoktuk.“) folytatni a munkát. Elmentek, anélkül, hogy képet készíthettünk volna róluk',.. Csak a tv „kapta el“ a repülőtéren a kamera elöl futó Yokót néhány másodpercre. Ez volt Yoko Ono első látogatása a szocialista világban. Azt mondta, az utazás első gondolatára tele volt kétellyel, szorongással. De kellemesen érezte magát. „Mikor jövök vtsz- sza? — válaszolt kérdéssel a kérdésre. — Nem szeretek ígér­getni. De most itt vagyok, és ezzel valami új, valami más kezdődött.“ (SEBES)

Next

/
Oldalképek
Tartalom