Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-08-11 / 32. szám
> IM ALKOTÓ TÁRSAATŰZ Tárlati jegyzetek Vanek Imre kiállításához Szláv nap — a Szakszervezetek Házában elhelyezett kerámia szabad variánsa. Vanek Imre Ismerem Vanek Imre szobrászmü vész kerámiáit. Néha a látvány ked véért is beülök Itt Bratislavában a Krim bisztróba egy kávéra, és élvezem a nagy, Európa elrablása című és a többi kisebb kerámia láblálát. Máskor meg, ha az utam arra visz, kimegyek az érsekújvári temetőbe, vagy megállók a Szakszervezetek Háza cukrászdájában, hogy láthassam monumentális dombormüveit. De nem szalasztóm el Kassán jKoSicej, Ban ská Bystricában vagy PehócOn jPle Stvecj is megtekinteni nrivett, de most, hogy az ötvenéves művész megrendezte a Képzőművészeti Szövetség Gorkij utcai kiállítótermében a külsőre nem nagy, de tartalmában annál izgalmasabb és lenyügözöbb életmü- •kiállítást, már az ajtóban földbe gyO kerezik a lábam. Állok az arany ezernyi fényében, nézem az évszázadnyi múltat átfogó, jövőbe tekintő gótikus objektumait, Bach, Beethoven, Bartók tiszteletére formált különös szobrait. Az utóbbi szobrok nem közvetlenül idézik a zenészek alakját, de a földből gyűrt és gyúrt agyagban, samottban érezni Beethoven tragikus alakját. Sors szimfóniájának akkordjait, Bartók tiszta lényét, zenéjének kozmikusságát. Talán csak az archeológusok érezhetik magukat ennyire megbabonázva, amikor sértetlenül föltárul előttük egy- -egy égetett kancsó vagy néhány Időszámításunk előtti római kori tégla. Az égetett föld, a kerámia az egyetlen anyag, amelyen nem fog az idő vasjoga sem, Kadhafi kerámia táb iákkal rakatta ki Libia új egyetemé nek falait, padlózatát, hogy a sivatagi homokviharok se tudják elmosni a tudás palotáját. Vanek Imre a szokásos sárga, narancssárga, zöld, kék, piros, vörös, li la és fekete mázok után az arany kifejező erejét is használta, és nyíl ván ez ts az egyik titka annak, hagy alkotásai ennyire lenyúgöznek nem csak engemet, hanem a kiállítás töb bi látogatóját is. Es mennyi színe van az aranynaki Szinte életre kelnek a szobrok. Több mint tíz éve annak, hogy utol jára beszélgettem a művésszel. Azóta kicsit őszebb tett, talán egy kissé megtört robusztos alakja is, de szelleme: semmit sem öregedett. — Nagyon szeretem a tüzet, talán ezért is nem tágítottam a kerámiá tói — mondja, s én érzem, ugyan olyan erős tűz fűti, ugyanolyan pa rázs izzik benne, mint amilyennel szobrait, reliefjeit égett. á művész 1931-ben született Érsek újváron Iédesanyja ma Is ott élj. 1956-62 között Eckert professzor ta Hitványa a Prágai Iparművészeti Fő iskolán, í965-töl tagja a Képzőművé szék Szövetségének, 1971-től pedig a Genfben székelő Keramikusok Nemzetközt Akadémiáiénak. Tehetségét, művészetét több díj, elismerés méltányolta; 1965-ben Prágában megkapta (miután Bratislavában észre sem vették a munkáját) a jelszabadulás 20. évfordulója tiszteletére kiírt pályázat nagydíját Az SZNF — győzelem című nagyméretű munkájáért (ez az alkotása is látható mostani kiállításán j, majd 1965 és 1980 között Faenzában, Vallauris-ban, Gualdo Tadlnóban kapott elismerő oklevelet. 1969-ben elnyerte a Faenzában megrendezett nemzetközi kerámiapályázat Éavenna lízleti Kemarájának a díját. Kiállít Prágában, Bratislavában, Érsekújváron, Brnóban, részt vesz genfi, washingtoni, müncheni, bécsi, montreali, erfurti, sopoti, chicagói, velencei, barcelónai nemzetközi kiállításokon. A szlovák fővárosban él, de közben hónapokat lölt Rakovníkban, ahol dolgozik, égeti a munkált. És mennyit dolgozikt A már említett Krím bisztróbeit kerámia táblái után többek között Érsekújváron (Nővé Zámkyj, Pöstyén- ben jPieéíany), Banská Bystricában Novy Smokovecben, Tatranská Lom nicán, Kassán, Rőcén (Revúcaj, Pel sőcön (PleStvecj, Brnóban és újab ban ismét Bratislavában, a Szakszer vezetek Házában állított föl több négyzetméteres, néha tonnányi súlyú domborműveket. Ugyanakkor apró dombormüveket is készít, egyik-másik két tenyérnyi csu pán, akár a kerámikus palettájának is nevezhetnénk, de egyáltalán nem mellékesek ezek az alkotások. A művész bennük rögzíti friss élményeit, néha szinte nem lehet tőlük elszaHárom nővér kadni, mert megannyi különös mondanivaló, élmény rejlik egy-egy alig sejthető arcban, görnyedi emberi alak ban. Vanek Imre arra törekszik, hogy az alakjai tökéletesek, a valóság tü körképei legyenek, s ezek a sejtel mes arannyal hangsúlyozott alakok, arcok, mozdulatok sokkal beszédeseb bek az egyszerű tükörmásoknál. Ugyanakkor a színek össz játéka, szimfónikus zengése is árad a szobraiból. Közben persze csak úgy melléke sen tágítja a szobrászat lehetőségeit ts, mert amire nem képes kőbe, fába faragni, bronzba önteni a művész, azt megformálja és kiégett a világ legolcsóbb nyersanyagából, az agyagból. A néhány száz foknyi hőségtől e- qészen a másfél-kétezer lOkos tűz még meg ts toldja a művész tehetségéből, képzeletéből belső lángolásából kipattanó formákat, ezért nem véletlen, hogy ilyen erősnek, ilyen öntörvényűnek érezzük Vanek Imre szobrászművész alkotásait, dombormű- veit: a művész alkotó társává tudta tenni az elemek egyikét, a tűzet. NÉMETH ISTVÁN A szerző felvételei Miért ez a kíváncsiság, amivel körülvesszük ezt a törékeny asszonyt, aki kísérőiével — a Jelenlévők egy részére váratlanul — belépett a budapesti Hilton Anjou-termébe? Hiszen né- hányan csak itt tudták meg, ki hívta őket. (Igaz Koncz Zsuzsa kibarkochbázta, hogy ki a vendég, mert Yoko Ono rangrejtve, álnéven érkezett Budapestre.) A fotókról Ismert magas sarkú fekete csizmában, íekete selyemből készült nadrágkosztümjében, fehér blézerben, hóna alatt retlküljével, fülében piciny briliáns fülbevalőval várja, hogy a tucatnyi meghívottat sorra bemutassák neki — a maga rendezte koktélpartin. Csaknem mindenkihez van néhány szava, amiből úgy tűnik, néhány napos budapesti tartózkodása alatt igyekezett tájékozódni a magyar popzenéről... A bemutatkozás után körülüljOk öt. a Nagy özvegyet, aki a bálvány- nyá nőtt (vagy emelt) John Lennonnal élt. Akadna, akik hitvallást várnak tőle, filozófiai kinyilatkoztatást, mások Inkább a magyar popzenéről szeretnének hallani elismerő biztató szavakat. Yoko csendben, rutinosan válaszol, olykor — például a „pénzcslnálást“, a vagyoni helyzetét illetően — kerülővel, ki térövei... De nem tagadja: most van rá pénze, hogy akkor is kiadja lemezeit, ha a lemeztársaságok ellentmondanak. Példá ja Is akad; a Season of Glasst, amelynek lemezborítóján Lennon összetört véres szemüvege látható egy asztalon a New York-1 felhőkarcolókra néző ablak előtt. A felvételt ö készí tette, s ragaszkodott ehhez a képhez, noha akadtak, akik ízléstelennek tartották és ellenezték. „John nem meghalt, hanem megölték, az összetört szemüveg azt fejezi ki“ — magyarázza Yoko, Keveset beszél Lennonról, mintha bizonyítaná, amit inár sokszor kimondták róla: ő soha sem lett jóim ..alattvalója“, nem olyan asszony volt, aki „a világ négere“ — és már harmadik férjével, Lennonnal való Ismeretsége előtt is önállóari alkotott. Kísérője, barátja és titkára, a magyar származású 29 éves Sam Hövedtö) Is azt magyarázza — hibátlan magyarsággal —, hogy Yokónak nemcsak festményei, könyvel, hanem lemezei is megjelentek, mielőtt a Beatlest megismerte volna A Beatles, s velük együtt John Lennon hírneve nem kényszerítette őt térdre, művészként mindig velük egyenlőnek tartotta magát. Igaz, Lennon ezt csupán évek múltán értette meg igazán csak akkor, amikor Yoko elküldte öt magától — tizennyolc hónapi különélés után fogadta vissza világhírű férjét, Yoko sohasem magasztalta Johnt érdemén felül, és tudta, hogy a félénk Beatles-sztárnak szüksége van rá, szükségé van a nála nyolc évvel Idősebb, tapasztaltabb — és üzleti érzékkel Is megáldott — nőre. Elvégre Yoko Japán egyik leggazdagabb bankárának a lánya volt, ha nem is hozta magával annak millióit.. A gátlásokkal teli Johnnak tehát szüksége volt Yokóra, de a sztár árnyékában a felesége is világhírű lett, s immár így léphet saját alkotásaival a világ elé. Nála a fekete szín nem a gyász jele. Ez jelképezi a lemondást az általa annyira gyűlölt színes női cifrálkodásról, magakelletésröl, ám — egy AZ ÖZVEGY amerikai riporter szerint — rosszakarói éppen ezért „fekete pókhoz“ hasonlították, aki szétrobbantotta a Beatlest, és „elszívta John vérét“. Most, ha csak néhány szóval is, szeretettel nyilatkozik a Beatles három élő tagjáról, noha John halála után csak Ringó Starr ment el hozzá vigasztalni öt... Igaz, Yoko már feledni akarja a tragédiát, („Személy szerint nem gyűlölöm John merénylőjét, de mlndannylunkat feI lelősség terhel ezért a gyilkosságért... Mit tehetünk azért, I hogy a gyűlölet és a gyilkolás megszűnjék a földön? A felelősséget akartuk a Double Fantasy című lemezünkkel is kifejezni, amelyből tizenötmilliót vásároltak eddig. A szeratetet és a szerelmet hirdettük, hogy megváltoztassuk a világot.,. Én hiszek benne, hogy továbbra is ezt kell tennünk, de a nyolcvanas években a korábbinál sokkal határozottabban kell küzdeni — akár dallal és zenével Is — az erőszak ellen.“) Hogy elegendő-e ez a világ megváltoztatásához, avagy csak téglák az új építményhez? És milyen legyen maga az új épület? ... Erről már nem esett sző. A magyar papélet meghívottal közül néhányan a harmadik óra után mintha belefáradtak volna a filozofálgatásba, s ezt talán Yoko is felismerte, vitára buzdítva a meghívottakat. Yoko özvegyi nimbusza talán túlságosan nagy tiszteletre vagy udvariasságra késztette a vendégeket, s néhányan vita helyett inkább a szőnyegen mezítláb, farmerben ülő, a Lennonéhoz hasonló sötét szemüveget viselő Sam mellé telepedtek, és vidáman tereferéltek vele a magyar popéletröl. A vidám zajongásra felfigyelt Yoko Is, és határozottan csendre kérte Sa- met... Fiáról, az ötéves Seanról is szó esett: nagyon szeret rajzolni, ám egyelőre nem akar iskolai előkészítőbe járni. És Sean akarata teljesül... Kapunk egy rajzot: Sean készítette, valószínűleg egy elefántról ... S végül az „attrakció“, amelyre mindenki várt: Sam tucatnyi lemezt hozott a második emeleti appartement-böl, Yoko legújabb számaival és néhány posztert, a Season of Glass borítóján is látható szemüveg fotójával. Ezzel a lemezzel és a három dalt tartalmazó Walking on Thin íce-for John LP- vel áilftoti emléket Johnnak. Az utóbbinak szürke borítóján John és Yoko párbeszéde olvasható a Vékony jégen sétálva című lemezről, ezt a gyilkosság előtti éjjel vették szalagra és az utolsó reggelen John azt mondta, hogy ezt mielőbb megjelentetik ... de már Yoko fejezte be. A tucatnyi lemezre Budapesten dedikáció került: To X, with love, Yoko. X-nek, szeretettel Yoko. De akadt, aki így értette; szerelemmel Yoko... Elfogytak a lemezek, akiknek nem jutott, majd postán megkapják New Yorkból. Mert az ötnapos budapesti pihenésről Yoko Sam kíséretében visszarepült az amerikai metropolisba, a Central Parknál lévő Dakota Házba („Nem féltek ott“ — kérdeztük tőle, amire Sam azt telelte: „Tudod, ez a lakás olyan, mint egy kitaposott cipő. Megszoktuk.“) folytatni a munkát. Elmentek, anélkül, hogy képet készíthettünk volna róluk',.. Csak a tv „kapta el“ a repülőtéren a kamera elöl futó Yokót néhány másodpercre. Ez volt Yoko Ono első látogatása a szocialista világban. Azt mondta, az utazás első gondolatára tele volt kétellyel, szorongással. De kellemesen érezte magát. „Mikor jövök vtsz- sza? — válaszolt kérdéssel a kérdésre. — Nem szeretek ígérgetni. De most itt vagyok, és ezzel valami új, valami más kezdődött.“ (SEBES)
