Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-10 / 10. szám

8 Üfiiíy--------------­SONA VAIENTOVÄ MAGYAR FILMBEN? A Devin kávéházban az egyik ablak melletti asztal­nál ismerős arcokat fedez­tem fel. Egy feltűnően szép nő, Sofia Valentová, a szlo­vák színjátszás kimagasló egyénisége, és egy férfi, Makk Károly jeles magyar filmrendező. Beszélgetnek. Vajon mi­lyen nyelven? f—> Még soha nem fllme- lett nálunk? — kérdezte Makk Károly. ' Sajnos, még nem, pe­dig már régen szerettem volna — válaszolta egészen jő magyarsággal Sofia Va- leatová. — Milyen darabokban Ját- •zik a szlovák színpadon és filmekben? •— Hosszú volna felsorol­ni mindet... — Ha nem is mindet, de az érdekesebbeket. Talán kezdjük a filmmel, ez érde­kel engem elsősorban. — Nagyon sok televíziós filmben szerepeltem, most is forgatunk néhányat. Ke­vesebbet filmezek, öt komo­lyabb szerepem volt eddig. Most készül egy igen szép film, Otakar Vávra darabja, a címe Kladivo na éarodej- nlce, azt hiszem, magyarul ez annyi, mint Kalapácsot a boszorkányra. Martin Holló­val forgatunk egy másik filmet, ez sajnos kifejezetten férfifilm. Éjjeli lovasok a címe. A forgatókönyv érde­kes, hogy milyen lesz a film még magam sem tudom. I— Most forgat valamit? *— Nem, mostanában in­kább a televízió foglalkoz tat. Most vettük filmre Pier­re Corneille Horatlusát. «—Sa színpad? — fag­gatta tovább Makk Károly. A színpadon most egy kicsit ■ nyugalmasabb idé­nyem volt. Talán Jól is esett, mert előtte nagyon sok sze­repet Játszottam. Cordellát a Lear királyban, voltam Xiména Corneille Cid darab­jában, Desdemona Shakes­peare Othellöjában, voltam már Beatrice, Elektra, An­tonio Buero Vallejo darab­jában Adrlanna, Szonya Dosztojevszkij Bűn és bűn- hődésében. I— De hiszen akkor szin­te mindent learatott — No azért még van egy- -két szép szerep, amelyet szívesen eljátszanék. Beszélgettek, hozzáértés­sel, tájékozottan, közben Makk Károly nézegette a Valentováról készült színhá­zi fényképeket. — Ez itt az Antigoneből, ez Itt Balzac, itt parasztlányt játszottam, ez itt Lermontov darabjában... — Ügy látom, a színház­ban is alaposan be van fog­va. — Mostanában nem is, évi négy-öt darab, de volt olyan év is, amikor huszon­három szerepet is eljátszot­tam. De talán engedje meg, hogy visszakérdezzek, ml Já­ratban van nálunk? — Egy nyugatnémet film forgatását készítjük elő a Tátrában. Ügy látom, semmi akadálya, hogy valamelyik filmünkben szerepeljen. Ná­lunk Is az a helyzet, hogy vagy tíz arc forog egymást váltva, ezért a mi nézőkö­zönségünk is szívesen lát egy-egy új arcot. Az is Jó ajánlólevél, hogy Jól beszél magyarul, a kollégáim és én is szívesen meghívjuk vala­melyik szerepre. — Nagyon szeretnék e- gyütt dolgozni magyar mű­vészekkel. Budapesten nagy sikere volt a mi Krónerünk­képekból néhányat eiviszek, megmutatom a kollégáim­nak is, hiszen egy-egy Jól sikerült felvétel ékesebben beszél minden szónál. Így folyt le a dialógus a kávéházi asztalnál. Nos, a hallottak alapján Sofia Va- lentovát a közeljövőben va­lamelyik magyar filmben látjuk viszont, ö is belép a hídépítő művészek sorába, vendégjátékával ö is előse­gíti, hogy a két szomszédos ország kultúrája közelebb kerüljön egymáshoz. —0*. nek, és ő is nagy elisme­réssel nyilatkozott a közös munkáról. A lengyelekkel már Játszottam. Tadeus Lis rendezőre bízták Július Slo- vacky Balladlnáját, « cím­szerepet én Játszottam. A lengyel rendező modern fel­fogásban állítja be a törté­netet. Munkásságáról csak elismeréssel szólhatok. Szí­vesen Játszom a lengyelek­kel, és azt hiszem, a ma­gyarokkal is így lesz. i— Remélem az első közös munkánk után is ez lesz a véleménye. Ezekből a fény­néztdInk ,.f • • Oldás éskötés/Wusa Talán nem véletlen, hogy ez a szombat délutáni ma­gyar és esti amerikai film egy napon került vetítésre. Hiszen a két főszereplő, La- tlnovtts Zoltán és Paul New­man akár felcserélhető lett volna egyik filmből a má­sikba. Már csak azért Is, mert amikor a Wusa ké­szült, hetvenhatban, lattno- vits még élt; s hatvankettő­ben, amikor a Jancsó Mik­lós rendezte filmet forgat­ta, már szinte ugyanazok a -gondok gyötörték, mint ké­sőbb a világhírű Newmant. Alkatilag is megdöbbentő a hasonlatosságuk, s ilyenkor töpreng el az ember azon, amit Ady így fafdított vers­be. „Minden más táfán a vi­lágnak / Szent dalnok lett volna belőle." Hiszen egyik sem volt nagyobb alakítás a másiknál, Latinovlts még­iscsak magyar színész ma­radt, Newman pedig világhí­rű. Jancsónak persze sikerült kilépnie a sorból, világhírű lett. Igaz, ezt a hírnevet jobbára olyan filmekkel sze­rezte meg, amelyekre mi azt mondjuk: nézhetetlenek. Az Oldás és kötés viszont me­rőben nem a Szerelmem, Elektra, az Allegro barbaro vagy a Magyar rapszódia- ■féle alkotásokhoz tartozik. Ez még közönségfilm, köz­érthető művészet. A magá­nyos, társtalan ember önsa­nyargató önvizsgálata, ön­magával való szembefordu­lása. Hitét és célt vesztett ember téblábolása a min­dennapok forgatagában, mi­közben nemcsak értelmet keres a küzdésben, hanem egyben tiszta is akar ma­radni. Túlélő szeretne lenni, ahogy Newman fogalmazott. Túlélő és tiszta. Latinovits Zoltánnak csak tisztának si­került maradni, túlélőnek nem. Persze lehet — lehet? —, hogy a tisztaságnak, az embert tisztaságnak, bizo­nyos helyzetekben ez lenne az ára. Talán, ki tudja ... A HÉT Január elejétől új köntös­ben jelentkezik a televízió aktuális politikai hetilapja. Műsorvezetője hétről hétre ugyanabban a zakóban és ugyanazokkal a gesztusok­kal osztogatja intelmeit megfellebbezhetetlenül. Zakó és gesztus ide vagy oda, mindenesetre hasznára vált az el-elfásul6, időszerűségét ritkán megtartó műsornak az új főszerkesztő, Hajdú János. Eddig szinte minden esetben nézhető, élvezhető, aktuális, a problémákra na­gyon is rátapintó, okosan politizáló műsort készít. Számunkra különösen ked­ves, szépen fényképezett, jól szerkesztett riport volt a Komját Aladár-emléktáb­la lelep'ezése kapcsán a kassai jKoSicej összeállítás. Talán máskor is eljön még hozzánk a HÉT stábja ... Bizonyára hosszú távon is futja a szerkesztőnek ötlet­ből, szusszból, és a vasár­napi kora esték minden al­kalommal izgalmas, érdekes, elgondolkoztató szórakozást kínálnak majd. Zolczer János A FÉNYKÉPÉSZ MŰVÉSZETE Magam sem tudom, hány Nagy Lászlót Ismertem már vagy Ismerek még. Az egyik leggyakoribb magyar név viselői között megtalálható az a szelíd sugárzású köl tő Is, aki — sajnos — nem bírta tovább a világ fájdal­mait, s versel szilaj lovain elvágtatott a halhatatlanság ba. Ismerem továbbá a futballista, a lélekbúvár, a gép­kocsivezető, a szerszámlakatos Nagy Lászlót, és írásom főszereplőjét, a fotoriporter Nagyot, a Nő képes heti­lapunk munkatársát, akinek „Életcséppek“ című kiállí tása után önhatalmúlag, de valószínűleg a közönség vé­leményével összhangban a művész titulust adományoz­nám, ha tehetném. Kezdem azzal, hogy é kis kamarakiállítás egyetlen zavaró eleme (számomraJ maga az elnevezés: „Élet- cseppek“. Nem szerencsés szótársítás ez, bár kifejezi a lényeget — az egyes felvételek önmaguk cáfolják a cím létjogosultságát — igyekeznek ugyanis minél messzebbre Jutni a megszokottól, a sablontól. A száznál is több fotó — valószínűleg csak azért, mert időnként feltétlenül ildomos „megszerkeszteni“ a kiállításra kiszemelt anyagot — egyenként is elárul egyet-mást világunkról, nem éreztem volna hiányát a központi, a mindegyik felvételt összefogó elnevezés mellőzésének. Azaz: ugyanolyan kellemes élményekkel távoztam volna a dunaszerdahelyi (Dun. Streda] tár­latról, ha „Életcseppek" helyett mondjuk csak ez állt volna a bejárati ajtó fölött: Nagy László fényképkiálH- tása. De ezek után már csak a lényegről esik szó. Amikor Jó két évvel ezelőtt Nagy Lászlóval egyik legidősebb írónk lakásában Jártam, megfigyelhettem a rá talán legjellemzőbb munkamódszert fotografálás közben. Nagy László sohasem állítja be alanyát; olyan termé­szetes módon, olyan egyszerűen fényképez, mint aho­gyan mondjuk megiszik egy pohár vizet, vagy levegőt szippant. Cocteau mondta talán harminc esztendővel ezelőtt, hogy a film a Jövő népművészete. Azzá válik nyomban, mihelyt mindenkinek lesz felvevőgépe, és annak kezelése olyan megszokott lesz, mint mondjuk a toll vagy a ceruza használata. Nagy László ilyen ter­mészetesen kezeli gépét, ennyire azonosul vele, ezért Is készíthette azon a november végi ködös, párás, fa­gyos napon remek felvételei a művészről. (A sorozat egyik tagját kiállításán is viszontláttam. A kávéivó író látható rajta, egy olyan pillanatban, amikor egész egyéniségével csakis az ajkához közeledő frissítő ital megszerzésére összpontosít. Ezen a felvételen az öregség, az öregedés minden arcba vésett rezdOlete benne van, ez az alkotó egyik jellegzetes arca, afféle tanulmány legutóbb írt valamennyi művéhez, ] De ez a totó csupán egyik része a kiállítás sokféle témát felölelő gyűjteményének. Nagy László a lehető legbecsületesebben készít! fel­vételeit, s állította össze első kiállításának anyagát is. ha a negyvenedik éve felé közelítő fotóművész munkás- Tehetsége elvitathatatlan, mindnyájunk haszna lehetne, Ságéra felfigyelne a Madách kiadó. (batta) KERESZTREJTVÉNY Dante, a nagy olasz költő szép aforizmáját találják rejtvényünkben. Vízszintes: 1. Az aforizma első része. 11. A szerelmi költészet múzsája. 12. Feuchtwanger német író személy­neve. 13. Szolmizációs hang. 14. Mocsaras helyen élő kisebb madár. 15. Könyvkötészeti egységek. 16. La..., Bolívia fővárosa. 17. Fatörzs metszetén az évgyűrűk összessége. 18. Gépkocsimárka. 19. U. K. 21. Zavarók. 23. Vízi állat. 24. Csonthéjas gyümölcs. 26. Feni a kést. 28. Olasz igenlés. 29. Éles szóváltás, veszekedés. 31. Ali beüt keverve. 33. Orvosi vizsgálat vagy régészeti ásatás eredménye névelővel. 34. Elgondol valamit (pl. utat). 36. Csuk és..., Gajdar regénycíme. 37. Lírai jellegű zenemű. 38. indíték. 40. Ábrándozva gondolataiba merül. 42. Hónaprövidítés. 43. Időegység. 45. Szembetűnően meglátszik rajta. 47. A nátrium vegyjele. 48. Albániai fo­lyó. 49. Hullócsillag. 51. Osztrák, német és spanyol gépkocsi jelzés. 52. Fa-, szén- vagy építöanyag-lerakat. 53. A fa koronája. 55. Nobelium vegyjele. 56. Londoni képtár neve. 57. Dunántúli folyó. 58. Rin..., Ismert ku­tya-filmsztár. Függőleges: 2. Női becenév. 3. Régi római üdvözlés. 4. Légies. 5. Ásvány. 6. Gyönyörűség, öröm. 7. Sürgős. 8. A panasz szava. 9. Kiejtett betű. 10. Árusítás. 11. Az aforizma második része. 15. Mozgatható összeköttetéi két vagy több csont között. 16. Éktelen párt 20. Német kikötőváros. 22. Józan életrendjétől eltérve, mulat egyet. 25. Orosz férfinév. 26. Dalol. 27. Magasra emol. 30. Zseblámpa tartozéka. 32. Híres orosz cár neve volt. 34. Pedagógus. 35. Angol iskolaváros. 37. Megállás nél­kül fecseg. 39. Menyecske jelzője lehet. 41. Rákfajta. 44. Női ruhán levarrt hajtás. 46. Mozdony Igéje. 50. Szegélydisz. 52. ... es Salaam, Tanzánia fővárosa. 54. Magyar Távirati Iroda. 56. Megszólítás. 57. Folyadék. Beküldendő a vízszintes 1. és a függőleges 11. számú sorok megfejtése a megjelenéstől számítva egy héten belül. sv. A lapunk 8. számában megjelent keresztrejtvény he­lyes megfejtése: Valahol mélyen i készül a tavasz, i gyökerek között / fölenged a fagy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom