Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-10 / 6. szám

vállalatot, amelynél a normákban kima­gasló eredményeket értek el? — Megemlíthetném a napa]edlal Fat- rát, mégpedig azért, mert példája szem­lélteti, hogyan lehet jó eredményt elér­ni bárminemű befektetés nélkül, kizáró­lag a normaalap rendbehozásával. Ennél a vállalatnál egy bizonyos Ideje stabili­zálták a műszaki és gazdasági norma­megállapító osztály kádereit, s konkreti­zálták az átvett és a felhasznált anya­gok mérésével kapcsolatos munkákat. Törődtek azzal, hogy normáik műszaki­lag és gazdaságilag megalapozottak le­gyenek. Az ésszerűsítési Intézkedések­kel összhangban operatívan megváltoz­tatták az anyagfogyasztás normáit. Fi­gyelembe vették a technológiai válto­zásokat, és a felhasznált anyagok mi­nőségét Is. Tulajdonképpen semmi újat vagy korszakalkotót nem tettek. E rend­szer meghonosításával és érvényesítésé­vel azonban milliós értékeket takarítot­tak meg. i—. A komplex Intézkedések kimondják, hogy a normák kidolgozása során fi­gyelembe kell venni a termékfejlesztök, az újítók és a szocialista brigádok ta­pasztalatait. Gyakran megesik, hogy a jó tapasztalat egy vállalaton belül ma­rad, s nem terjed tovább. M Az utóbbi időben már szélesebb körben terjednek a progresszív tapaszta­latok. Ezt példázza az, hogy a rousinovi bútorgyár megkezdte a hulladéklemezek felhasználását. Nyomban ezután a Bú­toripari Tröszt tanácskozást szervezette helyszínen, s a hulladékfeldolgozást más vállalatok Is megkezdték. A nyersanyag- és az alapanyag-gazdálkodás tapaszta­latainak általánosítását és terjesztését elősegíti „A fém-, nyersanyag- és anyag­takarékosságért“ országos verseny, va­lamint „A fűtőanyagok, az energia, a fémek, az anyagok és a munkaerő meg­takarításáért“ ifjúsági mozgalom. Milyen fontos feladatokat kell megvalósítaniuk az anyag- és a nyers­anyagfogyasztás normázása és ésszerű­sítése terén a hetedik ötéves tervidő­szakban? Maximális mértékben növelni akar­juk a műszakilag és gazdaságilag meg­alapozott fogyasztási normák részará­nyát és felhasználását a vállalaton be­lüli irányítás területén. A valódi fogyasz­tás objektív megállapításának legfonto­sabb előfeltétele a pontosabb anyagmé­rés, különösen tömeges viszonylatban. Azt akarjuk elérni, hogy trösztjeink összehasonlítsák fogyasztásukat a leg­jobb külföldi termelők ilyen adataival. Ezt pedig csak a Chemopetrol vezette be. Tovább növeljük azoknak az anya­goknak a számát, amelyek tervezett és valódi fogyasztásának mutatóit a trösz­tök kötelesek figyelemmel kísérni. Ami a fogyasztás ésszerűsítését illeti, az irá­nyításunk alá tartozó szervezeteket arra fogjuk ösztönözni, hogy csökkentsék a hiánycikkszámba menő és a nem szo­cialista országokból behozott anyagok felhasználásának az arányát, a hulladék mennyiségét, s hatékonyabban haszno­sítsák a felhasználható hulladékokat. Jaroslav Winter MAGA.HABBRA EMEI.M A MÉRCRT Az új esztendő kezdete óta már jó- pár munkanap eltelt, a tervteljesltési jegyzékekbe már bekerültek az első szá­mok, százalékarányok. Ezzel lassan az is bebizonyosodik, mekkora következe­tességgel viszonyulnak 1981-nek, annak az évnek a feladataihoz, amelyben meg­kezdtük a népgazdaság tervszerű Irányí­tást rendszerét tökéletesítő intézkedések végrehajtását. Már ebből a tényből adó­dik annak szükségessége, hogy jól kell ismernünk a népgazdaságfejlesztés idei állami tervének célkitűzéseit, mert csak így tudunk céltudatosan és kezdeménye- zően hozzálátni a feladatok valóra vál­tásához. Még mielőtt jobban megismer­nénk e tervet, hangsúlyozni kell, hogy az előző ötéves tervidőszakoktól elté­rően az emljtett Intézkedésekből adó­dóan az 1981. évi terv az egész hetedik ötéves terv oszthatatlan része, amely öt­éves tervet végső formájában a Szövet­ségi Gyűlés foglal törvénybe a CSKP XVI. kongresszusának irányelve alapján. MELYEK 1’EHAT AZ 1981. RVl TERI AIAPVETO CEIJAI? A legfontosabb vitathatatlanul az, hogy biztosítsuk a népgazdaság további ki­egyensúlyozott fejlődését mindenekelőtt a hatékonyság növelésével és oly mó­don, hogy megteremtjük az erőforráso­kat az elért magas életszínvonal meg­tartásához és a lakosság szociális biz­tonságának szilárdításához. Konkrétan az 1981. évi terv a nemzeti jövedelem 2,8 százalékos növelését irányozza elő. Ebben az évben az ipari termelésnek 2,7 százalékkal, az építőipari munkák terje­delmének 2,8 százalékkal, a mezőgazda­ság bruttó termelésének pedig 2,6 szá­zalékkal kell növekednie. Az előző évek­hez hasonlóan Szlovákia gazdasági éle­tének gyorsabb ütemben kell fejlődnie, mint Csehországénak. Az elosztásban a terv az újonnan lét­rehozott erőforrások belső elhasználásá­nak lassúbb dinamikáját irányozza elő. A beruházásoknak ebben az évben 28,9 szá­zalék arányban kell részesedniük a nemzeti jövedelem képzéséből, s a beru­házások területén az eszközöket a ki­emelt fontosságú létesítményekre kell összpontosítani. A hatékonyság növelése szempontjából a munkaerő-gazdálkodás­nak elsőrendű szerepe van, mivel a kö­vetkező években a munkaerő-állomány­nak csak minimális növekedése várha­tó. Ezért a népgazdaság teljesítményei­nek növekedését legalább 93 százalékban a munkatermelékenység növekedésének kell fedeznie. Tekintettel a nyersanyagok, az ener­giahordozók és különféle anyagok világ- piaci árainak emelkedésére és népgaz­daságunk néhány belső problémájára, az exportképesség növelése az 1981. évi tervben kulcsfontosságú feladat. Mindent meg kell tenni azért, hogy termékeink — különösen a gépipari termékek — mi­nél jobban érvényesüljenek a külföldi piacokon, s emellett az importigényessé­get is csökkenteni kell. Az 1981. évi terv ezenkívül előirányoz­za a termelés hatékonyságával és mi­nőségével összefüggő mutatók teljesíté­sének javulását. Például tavalyhoz ké­pest az idén a teljesítményekúíl az a- nyagi költségekre jutó részt 1,45 száza­lékkal kell csökkenteni. A terv konkrét feladatként tűzi ki, hogy a fogyasztás minden területén legalább négyszázalé­kos vas- és acélmegtakarltást, s 0,5 szá­zalékos fűtőanyag- és energiamegtakarí­tást kell elérni. Rendkívül fontos feladatként tűzi ki az 1981. évi terv a tudományos-műsza­ki haladás vívmányainak gyakorlati érvényesítését, mert ez az újratermelés hatékonysága növelésének legfontosabb tényezője. Erre különösen az új termé­kek gyártásának kiterjesztése, az új el­járások bevezetése és a termelés anyag­fogyasztásának ésszerűsítése terén van nagy szükség. Ha mindezeket az alapvető feladatokat sikerül valóra váltanunk, akkor az idei terv előirányzatával összhangban meg­tartjuk az elért magas életszínvonalai, sőt tovább emeljük. A lakosság pénzbe­vételei 3,3 százalékkal emelkednek, a kiskereskedelmi forgalom 2,3 százalékkal nő. A termelés és a kereskedelem alap­vető feladata, hogy tovább javuljon a lakosság keresletének kielégítése és a belső piacra irányuló áruszállítások szerkezete. Ezek tehát az idei népgazdaságfejlesz­tési terv legfontosabb célkitűzései. Az következik belőlük, hogy a nemzeti >ö- vedelemnek és a termelés terjedelmé­nek növekedése a legtöbb szférában az idén az elmúlt évekhez képest lelassul. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy a feladatok könnyebbek. Éppen ellenkezőleg, az 1981. évi terv mind- annyiunkkal szemben nagyobb igényeket támaszt, mert számba vesz néhány olyan nehézséget, amelyeket — amint ezt Vac­lav Hüla, az Állami Tervbizottság elnö­ke az 1981. évi terv megvitatása során a Szövetségi Gyűlés ülésén hangsúlyoz­ta — részben azok a reakciós erők o- koznak, amelyek igyekeznek visszafor­dítani a nemzetközi síkon eddig elért fejlődést, a gazdasági zsarolástól sem riadnak vissza, s megpróbálják felélesz­teni a hidegháború időszakában alkal­mazott diszkriminációs módszereket. Nem vitás, hogy ugyanúgy, mint a múltban, az ifjúság az idén is fontos szerepet játszik a tervfeladatok teljesí­tésében. Hiszen a fiatalok hazánk dol­gozóinak jelentős hányadát képezik. Ezért a SZISZ-szervezetekben, e szerve­zetek munkaterveiben is vissza kell tük­röződnie annak a törekvésnek, hogy az ifjúság méltó módon kivegye részét az idei terv legfontosabb feladatainak tel­jesítéséből. A népgazdaság tervszerű irá­nyítási rendszerét tökéletesítő intézke­dések a fiataloknak ehhez megfelelő le­hetőségeket is megadják. IbiJ ' i T SEGÉDANYAG A POIITIKAI OKTATÁSHOZ ALKOTÚ TETTEKKEl VALÓSÍTSUK HEG AZ IGÉNYES FELADATOKAT Az év elején léptek érvénybe a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerM tökéletesítő intézkedések. Végrehajtásuk nem szakemberek szűk csoportjának, hanem hazánk minden dolgozójának, mindannyiunknak ügye. A SZISZ politikai oktatásának ebben a részében ezért olyan anyagokat teszünk közzé, amelyek arról tájékoztatnak, hogyan látják ffi feladataikat és hogyan viszonyulnak e fel­adatok valóra váltásához egyes üzemek, vállalatok és trösztök dolgozói. EE1.TÄRJÄK TAHTA1J.KAIKAT? A csehszlovák népgazdaságban elég sok a tartalék. Általánosságban mindany- nylan tudunk róluk, s a tervekben igye­keztek is megteremteni a feltételeket e tartalékok kihasználásához. De nem me­hetne mindez gyorsabban? A tökéletesí­tett irányítási rendszer éppen ezt tűz­te ki célul. Mégpedig nemcsak a ter­vek segítségével, hanem a gazdasági dolgozóknak, s a technikusok és a mun­kások kollektíváinak fokozott kezdemé­nyezésével is, hiszen saját tartalékaikat ők ismerik a legjobban. A gyakorlatban ez úgy fest, hogy az a vállalat vagy tröszt, amely a felsőbb szervek irányelveiben megszabott terv­nél igényesebbet tűz ki, tehát már a terv kidolgozása során feltárja saját tartalé­kait, nagyobb pénzügyi kedvezményben részesül, mint az a vállalat vagy tröszt, amely egyszerűen csak túlteljesíti tervét. Ez a szabály az elmúlt három évben már érvényben volt az új intézkedéseket kísérletként bevezetett vállalatoknál és trösztöknél, s az ebből nyert tapaszta­latokat az Idei tervek kidolgozása során mindenütt felhasználhatták. Milyenek a gazdasági és a politikai dolgozók eddigi tapasztalatai e téren? Hogyan készültek fel az üzemek, a vál­lalatok és a trösztök az intézkedések végrehajtására? Ezekre a kérdésekre ke­resünk választ az újságcikkekből válo­gatott szemelvényekben. Ondrej Pazdernat^ mérnök, a bratisla- vai Kabío vállalat dolgozója: A népgaz­daság tervszerű irányítási rendszerét tö­kéletesítő intézkedésekről már 1980-ban is számos előadás hangzott el. Ez ösztö­nözte a vitát a munkahelyeken, a szo­cialista brigádokban és a munkán kívül is. A termelési értekezleten én is fel­szólaltam, s bíráltam a rossz minőségű termékeket, valamint a nagy mennyisé­gű hulladékot. Ebben látom ugyanis a hatékonyság növelésének és a minőség javításának nagy lehetőségét. Az én szempontomból természetesen a hibát a dolgozókban láttam, ami logikusnak tűnt, hiszen ők gyártották selejtet. A vitában azonban egy idősebb munkás is felszó­lalt, aki világosan rámutatott: nemcsak azt kell követelnem, hogy csökkenjen a selejt részaránya, hanem azt is meg kell néznem a műszak végén, hogy ki meny­nyi selejtet gyártott, és ezt az értéke­lésben is érzékeltetni kell. A tapasztalt ember fején találta a szöget. Részlegün­kön ezért nagy figyelmet fordítunk az anyagnyilvántartásra, s véget vetünk a selejtkészítök anonimitásának. Manapság mindenki felelős a gépe körüli rendért, pontosítottuk a selejttel kapcsolatos kö­vetelményeket, szigorúan ellenőrizzük az anyagot és a más részlegről érkező fél- készárut. Üzemünkben így megszülettek a hoz- rascsot-gazdaság elemei, ahogy azt a komplex intézkedések megkövetelik. Ez annak köszönhető, hogy a gazdaságosabb munka nem maradt csupán követelmény, hanem megvalósításához a dolgozók kez­deményezésével megszülettek a kellő feltételek. Silvester Sabo, a Sereifi Nikkelkohó művezetője: A népgazdaság tervszerű irányítási rendszerét tökéletesítő intéz­kedések végrehajtásától mi is sokat vá­runk, bár tudjuk, hogy ez csak fokoza­tosan valósulhat meg. Mindenekelőtt azt várjuk tőlük, hogy hozzájáruljanak a szállító-megrendelői kapcsolatok javítá­sához, a fogyasztói cikkekkel való el­látás fejlődéséhez a választék és a ml« nőség terén egyaránt, s rendet teremt a munkaerőgazdálkodásban. Az admi« nlsztratív apparátus csökkentésére gon« dolok, mert ez az apparátus nagyon el« burjánzott, s nehezíti a vállalatok és az üzemek gazdasági helyzetét — ami a kommunisták és pártalapszervezetek taggyűlésein joggal bírálnak. Vállalatunkban számos tanácskozáson volt szó a komplex intézkedések beve« zetéséröl. Például a tisztségviselők és a vezető gazdasági dolgozók aktlvaérte« kezletén, a párttaggyüléseken, a terme« lésl értekezleteken. Egyöntetű az a vé« leményünk, hogy a gazdaságirányítást tökéletesítő komplex intézkedések vég« rehajtásának haszonnal kell járnia. Tel« jes mértékben tudatában vagyunk fel« adatainknak, s annak, hogy mennyiségi« leg és minőségileg egyaránt teljesítenünk kell őket, s hogy a rossz munkáért jo« gosan jár szankció. Csák István: A losonci (LuőenecJ Po« tana textilipari üzem vezetői már tavaly, évközben megtették a szükséges intéz« kedéseket. Rudolf Pfeffer igazgató tájé« koztatása szerint üzemükben a gazda« sági vezetés az üzemi párt- és szakszer« vezeti szervezettel együttműködve még a múlt év elején létrehozott egy mun« kabizottságot. E csoportnak volt a fel­adata a komplex intézkedések bevezetése végett kidolgozni azokat a politikai és szervezési intézkedéseket, amelyek ma« gukban foglalják az üzem minden rész« legének, műhelyének konkrét feladatait« Kidolgozták a végrehajtás ütemtervét is, miután -megtárgyalták a vállalat gazda« sági-technikai konferenciáján. Aztán üze­mi aktívát tartottak, amelyen a műveze« tőkkel ismertették meg az egyes műhe­lyekre vonatkozó részfeladatokat, a mű« vezetők pedig megtárgyalták a dolgo­zókkal a komplex intézkedések lényeges tudnivalóit, s az azokból reájuk háruló kötelességeket és feladatokat. Az említetteken kívül az üzemi újság« ban szintén rendszeresen tájékoztatták

Next

/
Oldalképek
Tartalom