Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1981-02-03 / 5. szám
10 ÜBill ! 3ML'! A nyám szelíd, mint " ahogyan mondták — a víz áramlása. Friss, édes és nyátas, és egye- 'dűl él, férfiember nélkül, nincs, aki melengetné decemberi hajnalokon, aki erős karjával megvédelmezné a vámpíroktól, a farkasoktól és a ttg- risektól, amelyek errefelé szabadon kószálnák, behatolnák a cukornádme- 9Óbe, vagy barlangjaikban lapulnak a hegyekben, ahol az órtásgorlllák tanyáznak, melyek azon a reggelen szöktek meg Afrikából, amikor megjelentek a fehérek. Mostanában anyám sokat szomor- kodík, és ez bánt engem. Olyanokon jár mindig az esze, hogy a fák elhul- lajtják leveleiket, hogy a kannibálok felfalnak isten tudja kit, s hogy engem halálra marcangol valami sas, amilyet még sohase láttam. . . Es az apám nincs itt, hogy megóvjon bennünket. — Mama, ki az én apám? — Egy ember, egy erős és nagy mber, a legerősebb és a legnagyobb, akit esak el tudsz képzelni. Olyan, mint huts leal? w Nagyobbi Akkora, mint Bénító, B fuvaroSi fc-i Ss hogy hívják? •— Ahogy akarod.. -. Akkor legyen Luis. Mert Luts szebb, mint Benito, még ha nincs is olyan erós. Mostanában azt beszélik, hogy kO- ^ledik a világ vége, hogy a föld htrÍ ten ki fog pukkadni, és Jehova már, választotta azokat, akik megmarad^ noB. Jehova tanúi azt mondják: „Egy jottányit sem a felkelóknekl" Én nem tudom, kik azok a felkelők, láttam őket az újságokban, de azt mondják róluk, hogy gonoszak, hogy sütve eszik meg a gyerekeket, besózva és becitromozva a bőrüket. Szegény gyerekek! Ezek a gonosz felkelők mindnyájunkat megesznek. Énrám sok ember feni a fogát.. Akármelyik csak úgy bejöhet az ajtón, és megehet, ha nem vagyok jó. Ha nem eszem meg az ebédet, jön a Bolond, és elvisz a barlangjába, amely tele van pókhálóval és denevérrel. A Bolond, akinek olyan dülledt a szeme, és akkora nagy a szája, mint a krokodilusoknak. A ronda Bolond. Akinek a heves rikácsolásától majd megreped az ember füle. Az a korcs, akit anyám éjjelente fohászokkal, keresztvetéssel, felajánlásokkal és égő gyertyákkal űz el. Anyám égnek emeli a kezét, úgy imádkozik: — Miatyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Segíts minket végtelen istent hatalmaddal. Add, hogy a gyermek nőjjön, gyarapodjon, legyen egészséges, és hogy semmiféle bolond meg ne egye. Add, hogy boldog legyen még holta után is. Szabadíts meg a gonosztól és a rósz szellemektől. Adj neki erőt, hogy legyőzze a gorillákat. Tedd derék emberré, és mentsd meg a végítéletkor ... Es anyám mondja, mondja, szólon- gatja a halottakat, hogy vigyázzanak rám — a fiára. En meg reszketek a takaró alatt, nem merek elaludni, mert álmomban elvisznek a vámpírok és rémülten felébredek, én sírva, kiabálva hívom anyámat. Es 6 gyertyát gyújt az örzőangyalomnak, előkeresi a bazsalikumot és a nyugtató keserűnarancsot, és sírdogál az ágyam sarkán. Román is beállíthat, hogy megegyen. Román, aki a kisfiúkat kiheréli. 0 az, aki előhúzza a bicskáját, és levágja a tojásaidat, hogy odadobja Panterának, a kutyájának. La Auga- dában ő az egyetlen félszemű ember, a másik szemét késsel kiszúrták. Román, a herélő, a félszemű pokolfaj- zat. — Mama, vigyázz rám! Félek. — Ha eszel, semmi rossz nem érhet. — De ha nem szeretem a fehér babot... — Egyél! Ha nem, hívom a Négert. A Néger. Az ezer éve bolygó haiti. A nagyfogú és vörösnyelvű. Ez a kígyó, aki földi gilisztává, hosszú farkú kolibrivá, macskává, patkánnyá, bakkecskévé változik, és két kés a szarva. Sírok. Senki sem tud megfékezni a sírásban, amikor eszem. Borzongok és reszketek, mint viharban a falevél. Kicsi vagyok, és senki sem segít nekem. Se az apám, se senki, mert nekem nincs apám, és anyám törékeny, mint az üveg, gyenge, mint a tojás- sárgája. w— Mama, ki véd meg bennünket, ha a felkelők is gonoszak meg a rendőrök is? — Az Isten, kisfiám, 6 az emberek egyedüli oltalmazója. De Isten nincs itt. Vagy itt van, csak nem tudón. Anyám azt mondja, olyan, mint a szél: nem lehet látni, csak érezni. . Bárcsak kerekedne egy picurka szellő, hogy tudjam. I Omar Gonzáles Jiménez: FÉLELEM ALEX KRASCENlC tusrajza hogy jön, hogy lenéz ránk az égböll Bárcsak... Anyám szülei öregek. Művelik a földet, és öregek és irtó gazdagok. Ok Santirsóban hisznek, a kuruzsló- ban. En is. Mindenben a nagyszülőket kell követni. A hiedelmekben és mindenben. Anyám szerint Saníirsó- nak nincsen igaza, és sokszor tilosban jár a keze, és csintalankodik a menyecskékkel. Nekem ugyan nem mondja anyám, de azért tudom. Hallom, mikor vitatkozik a nagymamával. Nagymama viszont azt mondja, hogy Santirso keze szent, hogy minden megszépül, amihez hozzáérnek az ujjat. Hogy az Istenbe vetett bizalom az első. Ma, amikor nagyanyám kiteszi lábát az ajtón, odamegyek az anyámhoz. Ölébe hajtom a fejem, s megkérdem: — Meghalt az apám? És ő szelíden megnyugtat fekete agátszemével, hogy nem, hogy él, és egy este betoppan, csak azt nem tudja, ma vagy holnap, vagy egyáltalán mikor. És én elszomorodom, olyan szomorú leszek, mint dón Soriano kanárimadara, amely sohasem repült a mezők fölött, mert ez a kanári kalitkában született, és örökké kalitkában él. Es anyám lesimítja a hajamat, megigazítja az ingem nyakát, és meg- törli kisírt szememet. Barátaim azt mondják, hogy titkos gyerek vagyok és árva, hogy az apám meghalt a felkelők háborújában. Hogy senki sem tudja, ki volt, csak azt, hogy meghalt abban a háborúban. Lehet ... Nagyapám nem akar erről beszélni. — Éppen eleget vesződöm a birtokkal meg a falubeliekkel. Az apád egy bandita, ne faggass folyton felőle ... Ha abbahagyod a faggatózást, neked adom a csikót meg a két fehér üszőt. Ezt mondja nagyapám, amikor szeretném megtalálni azt az embert, akinek meg kellene védenie a farkasoktól, a vámpíroktól és a néger gyermekevőktől, Nem akarom az üszőket, nagyapó, minek, úgyis elrabolják a gorillák. De 6 semmit sem ért, csak számlálja a pezókat a kamrában. Lepereg j;óla a szó, mint a falra 'hányt borsó. Es akkor visszamegyek az a- nyámhoz, és semmit se kérdezek tőle, hisz úgyse tud mit válaszolnU Majdnem mindig sír. Most megint félek. Játszom és látom, hogy jön Román a kutyájával. Már-már elszaladok, de Román arra kér, maradjak ott, ahol vagyok, hogy nem csinál semmit, csak beszélni akar velem. Kis híján elsírom magam, de ő nem hagyja. Rám mosolyog, és azt mondja: — Kérdezd csak anyádat Luis Soriano felől. Mondd, hogy én beszéltem neked erről az emberről. Es elballag. Ballag Román évei súlyával, a mosolyával és Pantera kutyájával, amelyik megeszi a kisfiúk tojásait. Futok haza, és anyámat kertben találom, amint az ágyásokat öntözi: a gardéniákat, a rózsákat, a szegfűket és a nyugtató keserűnarancsot. Ogy nézek rá, mint még soha. Tudom, hogy furcsa kérdést fogok feltenni, amely különbözik minden eddigitől, és sorsdöntő az életünkben. — Máma, ki az a Luis Soriano? Anyám nem válaszol. Fekete szemét nagyszüleim háza felé fordítja, aztán engem fürkész, vlzsgálgat, engem repdes körül szelíd tekintete. — Mondd meg, mondd meg, ki ez az ember, akit Román ismer? De 6 csak áll, mozdulatlanul félig nyílt ajakkal, riadtan, félelemmel telve, s a kezében annyi erő sincs, hogy megérintsen. Végül megszólal: — Ez az ember az apád, aki a háborúban van. Akinek nagyapád még a nevét sem engedi kiejteni ebben a házban. Egy felkelő. Anyám tovább beszél, elmondja a mi szomorú sorsunk okát és titkát. Es én érzem, hogy a félelem távolodik, messzi röppen, farkasaival, tlgri- seivei, vámpírjaival és néger gyermekeivel együtt. Mától fogva minden, ami eddig volt, szinte olyan, akár egy álom. Majd megjön az apám, és akkor a gorillák nem mernek többé előbújni a rejtekükből. ZOLTÁN ATTILA fordítása Fiatal kubai tró. Megrázó élményei a terradalom előtti időkből származnak, ezért a színei Is sokkalta sötétebbek. Elbeszéléseit sekszor kéziratban juttatja el a baráti szocialista országokba, és ott szívesen közlik írásait. (C.ififl”*’ - • •F'' “1 rína LASNIER: \ HO í íihHE '■ Könnyű, nagyon könnyű a tények útvesztője hóplhék mlrládnyl vándor pelyhébe nőve, hő jött még utoljára játszi tűzfénybe szőve a tél felségjogát sem csorbítja előre. ' Megüllepszlk s letöpped a hő magas kupacban, szél gereblyézi s nőttetl felhőző lázongásait, hogy távolibbra bontsa ki, megfossza centrumától, e koréokságba ólmozott hónak a lomha terhe hajóroncs-e vajon a fény-beltengeren, . vagy benne újra kél a teremtés szelleme, ' vagy tartós bú, amelyet nem válthat fel a dallam, s e holt tengert a rokkant szél ' el nem söpri már sosem? ' Há magától s taplnthatón lesz a hó rózsaszínű, • ha kevésbé fehérük faja és szomjúsága, : 8 vedlésre nem emlékszik, sem látomásos révre, a földi sötét forrásai táplálón fölfakadnak, s az olvadó hő nyíló, kitágult szeme látja: szeder rózsaindái: kúsznak az almafákra.: SZABŰ EDE fordítása . JEAN-GUY PILON: ?E6M TÉlTÖl A MÁSIKIG Hóhullás akár a lábbilincs egy börtön-éjszakán ^ 'Vállaink közé görnyedt fővel ■ várjuk szótlanul ‘ és rezzenetlen a természetes szabadullást Hóhullás vagy tükör hazámnak lelke megfagyott SEDIÄNSZKY JÁNOS fordítása VLADIMÍR HOLAN; JÉO Nincs másra mód, csak a kemény szavakra. Egy marék kavicsot találtál egyszer, babot válogatva, némán szorongatod. Mint cukron a tea, a februári havon áttört a lé — kéz reszketése, szív aritmiál, szél zúdul a fák fölé. A szádat és az arcodat, te drága, most is nekem adod. A jégen kemény szavak koppanása, kopogó kavicsok. SZEKELY MAGDA fordítása FÜST MILÁN: TÉL ■H 1 Fagyos és sötét a föld. S egyre ridegebb lesz, meglásd, amint majd lassú ütembe’ fordul Az Orion-csillagzat ködképe felé. Tapintsd meg göröngyeit is, azok is porosak, ridegek S képzeld el: még egyre porosabb lesz minden. Mindétig szürkébb lesz a világ, — mintegy a ridegség Elönti majd a dolgok leglényegét, lehatol s a por is itt fenn Mindegyre elhatalmasodik.... S menj most további Képzeld el azt is, hogy már egész fagyott, megállt, megunta vándorlását, megmeredt, — S már itt harsog feletted az apokalypszis száraz kőförgetege, melyben A fagyott göröngy majd úgy repül, akár a vak madár. Veri a szél, a forgószél veri, tölcsérben forog, avagy a rohanó szélvihar Lökéseiben csapdos, szárazon kopog és megver .., S képzeld el ezután, hogy itt jártam én, vedd szívem melegét Vedd, hogy itt voltam egykor, énekeltem s mily dallamokatl Földnek fekete göröngye felszállottam Mélységes éjszakámból sápadt arccal, fel a nap elé, a fény alá .. S himnuszaimat zengettem feléd! — és harsogtam S rajtad feledtem szomorú szemeimet: vigasztalan örökkévalóság! Kakasviadal volt itt s ó minői Még emlékeznem isi A földnek két röge feltámadt S egymásnak eredt... Ezernyi pár párviadalban öklözött s hirteleri visszahullt. Időnként rádmeredtek: Megfoghatatlan! — s kiáltanak: íme a megfoghatatlan! s vérben forgó szemeik Kimeredlek az iszonyattól... Lobogás volt itt, lázas vacogás, — lélek, 6 árva vándor. Pornak vándora, — lassan vond ki magad innen, úgy akarom. Ne figyeld a lobogást. Várj. Amíg majd befordulunk valamerre valahányan s a felejtés szürke köpenye s a kőzivatar Betemet s beborít.-TK,
