Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-03 / 5. szám

hajóépítők

(Egy kalodaszerfl vaslyukban ku- pdrogva hegeszt. Nem látom az arcát, ciak a mindenfelé pattorö szikrákat,' s középütt egy kopott hegesz- tösisakot. Kivárom, míg tövig ég az elektród, amikor a hegesztő fölemeli álarcát, hogy újra „töltsön“. Még mindig pattognak a szikrák. KI lehel a maszk mögött?)

i— Nem fáj a szeme?

— Az nem* e sisak megvéd. Csak akkor káprázlk a szemem, homolyo- sut el előttem a világ, ha többen is hegesztenek mellettem, meg töltés közben, amikor fölemelem a sisakot,

8 pattognak körülöttem a „csillagok“.

— Hány éve csinálja?

Az Idei már a huszonhetedlk. ötifenháromban kezdtem, akkor talán maga még a világon sem volt. Ugye...?

S azóta nap mint nap sisakot föMev hegeszt?

— Ahogy mondja! Van úgy, hogy napi öt-hat dobozzal Is klhegesztek, mikor milyen a munka.

— Az előbb Is beszélgettem hegesztőkkel. Azok panaszkodtak, hogy ki- rosódás érte szervezetüket, gyengült a látásuk, hogy mémelylküknek — az orvos nertnt — a hegesztéssel Járó ártalmak miatt nam lehet gyereke...

— Nekem öt van, már mind ke- nyérkeresö. Ellenben nézze a Jobb tenyeremet Látja? Az ujjaimat már alfg tudom kiegyenesíteni, a tenyeremen hólyagok, keményedések yan- nak'. A hegasztőpofa nyltogatásátől. Valamikor még olyan volt ez a szer- kenytű, hogy a hegesztés egész folyamata alatt szorítani kellett a „kakast“, most csak akkor, ha ú) pálcát teszek bele: százat, kétszázat is naponta.

■—■Nem volt orvosnál?

— Voltam biz* én, de az orvos la megmutatta a tenyerét. Ugyanolyan hMyagJal voltak, mint nekem. Azt mondta, ne hagyjam megoperálnl, mert csak rosszabb lesz, így hát tűrök, mert gyakran fáj is.'-^-Helybállf-“"

— Komáromi vagyok én, az volt " az apám Is. Tudja, ö Is hajógyári munkás volt. Alkalmi. Még ott lent, az öreg gyárban dolgozott. De cudar idók voltak azok. A háború előtt hol kapott munkát, hol nem. Ha dolgozott Is, nem adta haza a pénzt

nyámnak, hanem egyenest a kocsmá- [6 m^t a' clmbbrákKal. Fizetésnapon lindig meptUnK őt várni. Lestük, mi- '(pr iJp kl‘ a ]^yárkapun, és kértük, ^Könyörögtünk íiekl; apuka, ne men- 'jjen a’ kocsmába, adja anyánknak a ^^nzt| mert ninps ruha, nincs élelem. ‘to vagy Kallgátott ránk, vagy sem. L'e'ginkább fálreállltott az ütjáből. Oszt nekünk maradt"'a szomorúság meg a Jjrás-ilvás., Éif már akkor megfogadom, *ha majd ’ dolgozni fogok, lesz l^ósaládom, az .asszonynak adok min- '.^en ^lUrf. Ogir is van, amiöta csak ‘^é^be’ kaptam d'z első fizetést: nesze, asszony, gazdálkodj belőle, nekem er- ;j^é'he légyen góhdom!

,,, —"JWlkor volt az?

— Eégen, nagyon régen, tizennégy *^yés Xoröjtíban, mert most már ötven (a, elmúljam. Csehországba mentünk á, bátyámmal dolgozni. Előbb anyám 'Ké'zéöa kerüli a fizetésem, aztán meg a feíeségémébe. Csehországban tanultam meg zenélni is: hegedülni, szaxofonon Játszani. Aztán évek múlva hazajöttünk,, alakítottam Is egy zene- ' Ügy hívták: Döme Karcsi bánija. Jő hírünk volt a környéken. Sze1/tóem volna zenét tanulni, da nem .^olV. lehetőség. Jött a család, kellett a'pánz. Itthon fflszerUzIetben kaptam -frOnkát, de a megélhetéshez az on- ^n kapott pénz kevés volt, hát Ide jbtlém hegesztőnek.

Szereti a munkáját?

— Szeretem hát, Jő munka sZ, kérem. Meg hát valamit csak kell dolgozni, ez meg kedvemre való.

— Az üzletben nem lenne Jobb?

— Nem biz’, sose lenne nyugalmam. Itt meg bejövök negyed hátra, neklál- lpk,.^s dolgozok tízig. Tízkor lemegyek e< biliébe, megeszek egy tányér meleg levest, mert van itt meleg leves mindig,.negyed tizenegykor újra nekikezdek, és. dolgozok negyed négyig. Akkor .fájront“. Nyugtom van másnap reggelig.

— A zenélést már abbahagyta?

Néhi, azt soha, amíg osak bírom. A banda még mindig megvan. Eljárunk hétvégeken lakodalmakba, biálökba, mikor hová hívnak. Jöl Jön aZ' a mellékes, meg a zenélés kikapcsolódás, szórakozás is nekem. Azt Igen szeretem.

— Boldog ember?

_ Tíz óra van. ~

A komáromi (Komárno) hajógyár hatalmas területén Katona Klári énekel a lízóraizóknak. Tombol a hangszóró, s a dallamok kíséretében minden műhelycsarnokban étkező munkásokat látni, akik már-már készülődnek, hogy újra nekilássanak a hajóépítés ördöngös mutatványához. Hármójukkal mi is a munkahelyükre tartunk.

DOBOKKÁ KÁROLY

ránk roggyassiani ezt a temérdek vasat.

— Mit csinálnak, hogy Így düng minden? — kérdem.

— Egyengetik, hajlítják, Idomítják a vasat.

— Pedig azt hittem, ezzel már készek.

— Mindent sorjáben kell venni, nem lehet előbb. Meg aztán megtör- lénik, hogy valahol eláll valami. E- lűbb megmelegitik, aztán balekénysze- rítlk a maga helyére. Kovácsok, ha Jökováciok ... — világosítanak fel.

Egy emelettel alattunk telizzik a hegesztő pálca vége, vakítóan villog a fény, a az ember keze alatt megale- venadnek a ciövek, bújnak ide, bújnak oda, tekeregnek, mint egy kosér kígyó.

— Hogyan ismerik ki itt magukat, hogyan tudják, mit mikor hová? — kérdem.

— Van egy kis tapasztalatunk, elvégre nem ez az első hajó, amin dolgozunk.

S én nagyon is igaznak érzem a szavaikat: a caarnokbaíb egymás mel- latt sorakoznak, épülnek, alakulnak a hajók, mindenki végzi a maga dolgát.

Visszafelé megállunk az egyik hirdetőtábla előtt

— Ml az, mégis lesz taggyfilái? — csodálkozik Zsilák György, da aztán nam sokat törődik már a közlamény- nyal, a többi képet, feliratot mutat- I»

tunk, ez pedig szigorúan tilos. Egy tanfolyamon erre Is felhívták a figyelmünket. Jön egyszer a mester, letol, miért nincs más, speciális égő. Oa kérdem én. honnan vegy^. A raktáros elküld a Jó fenébe, ha tőle kérek, ha meg máshol te.szem szóvá, ott Is megkapom a magamét. „Ha nincs, nem adhatok“ — hallom min Őenütt a választ. — Majd Így folytai ja: — A csöösszetételeknél minden e- setben kéne egy épp olyan vastag drót, mint a hegesztő pálca,- hogy nyílást tartson a tömítésnek, de Ilyen drót nincs. Nem marad más hátra, mint hogy minden alkalommal elpocsékoljunk egy-egy hegessztő pálcát.

— Látom, itt a hajó gyomrában rengeteg a szanaszét heverő hégésztő pálca, a kisebb-nagyobb vas, csö. sok mindenre talán még- alkalmas hulladék. Ezeknek mi lesz a sorsa?

— Majd takarításkor a szemétre vetik, pedig valóban szinte minden darab még valamire alkalmas lenne. Bár ebben részint ml Is hibásak vagyunk, de ezen a hajőn sem mit végezzük aZ utolsó simításokat, úgyhogy a hulladék miutánunk még csak halmozódik.

— Nem lehetne ennek e begyűjtését Is társadalmi munkában megszervezni, ha már másképp nem megy?

— Talán Igen, majd Igyekszünk a többiekkel közösen megoldást találni.

Miközben beszélgetünk, Zoli és munkatársa, a szintén komáromi Grajszky Béla megállás nélkül dolgoznak. Vastag csövekét szabdalnak, majd be- gesztenek öasze: készítik a vízvezetéket Megáll mellettünk egy pufájká- ba bújt vietnami fiú, aki már évek őta Itt tanulja a szakmát. Töri a szlovák nyelvet és a magyart is. Aztán egyszerre mindhárman nekilátnak hegeszteni. Nagy a füst, alig látni, nehéz a levegő, köhögésre készteti az embert, mint amikor nagyon erős bagó füstjét szívja tüdőre.

— Szellőztető berendezés nincs? —

kérdezem. : — Van, csak éppen nem működik. Az idősebb kollégák azt mondják, sa ha nem is működött No és tudod mit mond erre a melös? Minek szerelték föl, ha használhatatlan, inkább osztották volna szét azokat a milliőkat a munkások között Tudom, hogy ez hülyeség, de az emberek már csak Így gondolkodnak, bár az eset elgondolkoztató. I

Ismét nekilendülnek a hegesztésnek, a hajó (álbomályos gyomra egyszerre megvilágosodik, majd kisvártatva újra csak a lámpa pislákol.

De ne gondold, hogy csak panaszkodni tudunk, hiszen én mindezek ellenére örülök, hogy Itt dolgozhatok, mert szakmai téren nagyok a lehetőségek a továbbfejlődésre. Aki nem szökik meg innen, abból elsóran- gú szakember lesz, megtanulja a szakma minden eainját-blnját s az elismerés fentról sem marad el. A jő szakembernek itt neve, rangja van. Rám sincs panasz, elégedett vagyok a fizetéssel is. Most. hogy megyálaszMORVAY ZOLTÁN

tottak, már egy kicsit rajtam Is mű llk majd, mit csinálunk Jobban, ésszerűbben, ügyesebben.

NÉMETH ISTVÁN és ZOLCZER JÁNOS A szerzők felvételei

. VAN ILYEN?

Barátnőm esküvőjén szerettem volna készíteni néhány fényképfelvételt. De valóban csak szereltem volna, ugyanis az anyakOnyv- -vezetőnő, amint meglátta nálam a fényképezőgépet, rám rlpakodott, hogy a többi vendéggel azonnal foglaljak helyet. Erteilen arcktfefezé- sem láttán kijelentette, hogy a házasságkötő teremben kizárólag a városi nemzeti bizottság fényképésze készíthet felvételeket. Másnak ott tilos a fényképezés. Az „engedélyezett“ fényképész valóban a helyiségben tartózkodott, és amint észrevette vitánkat, hozzám rohant, és rám förmedt, mondván, a- zónnal Ulfek le, különben az elnök kidob. Nem akartam barátnőm házasságkötését megzavarni, hát leültem.

Bevonult a vnb elnöke, és a szertartás a maga rendje-módfa szerint fát szódon le.

De mivel szeretek a dolgok végére járni, a házasságkötés után az anyakönyv- vezetOtől magyarázatot kértem a számomra teljesen érthetetlen rendreutasítás okára. Nem kívánt velem foglalkozni, csupán annyit mondott, hogy az elnök rendelte így, és faképnél hagyott. Ha az elnök rendelte, ám legyen, gondoltam magamban, és az ügyet lezártnak tekintettem volna, ha az újdonsült férf és feleség nem vontak volna kérdőre: mi az, befellegzett fényképész tudományodnak? Tudom, hogy a pillanathoz egyáltalán nem Illett a kérdezösködés, de mint már mondtam, szeretek a dolgok végére járni, és mivel látszólag az elnök elvtársnak Is futotta az idejéből a válaszra, megkérdeztem, mtért ez a furcsa rendelet. Válasza nagyon tömör volt: Én két fiatalt adok össze, nem pedig villogta- tást és kattogtatást. Bővebb magyarázatra nem méltatott, hátat fordított, és fontossága tudatában elvonult. Én pedig álltam és vártam, hogy tömör magyarázata meggyőzzön. Törtem a fejem erősen, de hiába. A 130 főnyi vendégsereg számára is érthetetlen maradt a rendkívül egyéni rendelet miértté.

A házasságkötés általában a jegyespár ügye, és ha őket nem zavarja a fényképezés, miért zavarja az aktus többi résztvevőjét? Ha pedig zavarfa, akkor ez alól miért kivétel az „engedélyezett" fényképész?! Hiszen az 0 munkamódszerei semmiben sem különböznek az amatör fényképészekéitől.

Le kell szögeznem egy fontos tényt: az ifjú pár előzőleg megrendelte a vnb fényképészét, és az ő készítette képeket azóta annak rendje-mödja szerint át Is vette. Tehát a fényképész jövedelme az én „besegítésemmel“ nem forgott kockán. Mégis baj volt, hogy a fiatalok óhajának eleget téve én Is fényképezni szerettem volna.

Nem tudom, lehet-e a nemzeti bizottságok elnökeinek Ilyen „házi rendelkezése“? Ha igen, én valóban nem tiltakozom ellene, de akkor talán az lenne a leghelyesebb, ha erre egy megfelelő táblán figyelmeztetnék a „betolakodó“ fényképészeket.

Takács Sva

— Az vagyok, nem szégyellem megmondani, az vagyok.

— Nem tartom föl tovább: erót, egészséget, viszontlátásra.-x Viszont magának Isi

(A hatalmas csarnok kapujából még visszanézek. A hegesztő újra sisakja, álarca, páncélja mögé bújik, elfOdi arcát, s körülötte pattognak, röpködnek a „csillagok“.]

Felhangzó a kfirtssú, a hajógyár bádogosai befejezik a tliöraliáat. \

Zsilák György is. Slvlhartik mellaf- tünk, de aztán ki tndja, miárt, gondol egyet, visszajön e műhelybe, megvárja, míg FUgedi’ Ötté megkapja a mfihelyvezetötől r hajé tervrajzának egy részét, majd ' együtt indulnalr a csarnokba, hogy megnézzék, bemérjék éa felírják a ’Centiméterre, mUli- métarre pontos adatokat, pontosltiák a részleteket, hogy aztán Ismét vlsz- ssamenjenk a bádogosmfihalyba, - ás ott lessabják, elkészltsák a szükséges lemeieket, és felszereljék őket a magadott helyre.

Velük tartok. Egy kicait eloaodálko- zom a néhány emeletnyi magaa, százharminc méter hússzá folyami sze- mélyhajö méreteiUi nagyságán, mert Így közelről minden más. Ez a hatvanegyedik a sorban. As előző, a hatvanadik valamikor raggal hagyta al a gyárat, nagy sóhaj kltératáben. Az volt a nyolovanaa tarv ntolaő darabja, ■ hogy kiftttoit, azt jalantetta, teljesítették a terlilkat.

A hatvanegyedik tehát mér az idei tarv része. Nagyjáböl már kész, csak még hiányzik róla a „ruha“, a máz. A laikusnak úgy tűnik, mintha csupa csont lenne. Csupa borda — különben is. Megyünk föl a meredek vas- láposőn, átvetjük magunkat a korláton, majd leereszkedünk a létrán, ■ én nem tudom, a fejemre vagy a lábamra vigyázzak-a jobban. Zsilák György viszont, mint valami mutatványos, megy előttem. Átbújunk a nyfiúsokon, egyensúlyozunk a padlókon, mígnem valahol a hajó gyomrában megállapodntik. Félhomály van. Igaz, elemlámpát hoztunk magunkkal, de nem gyújtjuk meg, úgy beszélgetünk.

Több mint tíz éva, hogy Zsilák György átlépte a. gyár kapuját. Szak- munkástanulöként kezdte, most pedig már ű is a gyár törzsgárdájához tartozik. '

Megnősült, kát gyermekük született, kapott lakást, sportolt, asztali- teniizezett — Játszik még ma is —, és bekapcsolódott az Ifjúsági szervezet munkájába is.

FttgedI Ottó, aki jóval idősebb, ti- sanegy éve vab a gyárban, azelőtt a város tetőit, csatornáit javította. De mart nem találta meg a számítását, gondolt egyet, a eljött a hajógyárba. A munka igaz nem könnyebb, de lagálább a jeges víz nem csurog a kézára, az ingujjába.

Közben, míg baszálgatfink, a többiek Is magárkeznek a tízórairól. Sisteregni kezd valahol az Ívfény, döng a kalapács, szinte fülsiketítőén zeng minden, mintha az ördögök akarnák

ti. •

)•-X En szerveztem a sportnapot —

mutat az egyik képre.

— Érdemes dolgozni az Ifjúzágl szervezetben, összejönnek a fiatalok?

— Hogyne! Elég gyakran összejövünk, néha elmegyünk kirándnini, szúrakoznnk, csak az a baj, hogy nem mindig tarthatok velük, NQs vagyok, két gyermekem van, érthető, ugye.

Tudom, hogy valakire emlékeztet engem Morvay Zoltán csőszerelő, de hogy kire, nem tudok rájönni. Valamelyik kedves ismerősre, akinek mindig nyíltak, egyszerűen őszinték a mondatai, s nem tudja, de nem Is akarja eltitkolni sem azt, ami bántja, sem azt, aminek örül. Zolinak is egyszerre sugárzik a szeméből az ö- röm és a bánat.^ örül, mert a hajógyár 4047-es részlegén bizalmat kapott a szisz-tagokról, ót választották meg elnöküknek, és gondjai vannak, mert nehéz Örökséget vett át, tudja, rengeteg a teendő,

— A múltkor Is — mondja — társadalmi munkában szétszedtünk egy pontont, de arra már nem Jutott sem Ideje sem energiája senkinek, hogy a hulladék vasat elszállítsák a begyűjtőbe. Valaki „maszek“ alapon megtette, 0 vágta zsebre érte a pénzt, pedig nekünk is Jöl jött volna a nyárra tervezett közös kiránduláshoz.

Ez még az 6 elnöksége előtt történt, de bízik abban, sikerül majd másképp, Jobban Irányítania a tagságot, bár illúziói nincsenek.

— Kotróhajót ápltünk, most ápp a gyomrában dolgozunk — mondja a helyszínen. — Egyszerű, a háztartásokban is használatos égővel világi-