Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-20 / 3. szám
H F. Harlow 1959-ben számolt be azóta híressé vált majomkísérle- telröl. (Már régebben Is megfigyelték, hogy emberszabású majmokat csak akkor sikerül hosszabb ideig életben tartani az állatkertben, ha nemcsak gondozzák, hanem rendszeresen becézik is őket, foglalkoznak, „beszélgetnek“ velük. Az így tartott majmok szervezete ' ellenállóbb, és ritkábban betegszenek meg tüdővészben. J Harlow kísérleteinek lényege az, hogy apró -majomkölyköket röviddel születésük után elválasztott az anyjuktól, és higiénikus környezetben, elsőrendű táplálékon nevelt, a lehető legkedvezőbb körülmények között. (Csak anyjuk közelségétől fosztotta meg őket.) Az első tapasztalat: ha a klsmajmok ketrecébe két műanyát helyeznek, és az egyik drótból van, de a táplálékot ez adja, a másikat pedig puha prém borítja, mint az igazi anyát, de ettől a kismajom semmit sem kap, akkor is a prémes műanyába kapaszkodva tölti el napjait. Ehhez fut később is, ha megijed valamitől, s a drótvázas műanyát csak a táplálkozás Idejére keresi fel. Néhány év elteltével a kísérletek még kirívóbb eredményt hoztak. A műanyákon nevelt kismajmok felserdültek, szép, egészséges felnőtt majmokká >— ugyanúgy, mint igazi mamával nevelt társaik, de... Képtelennek mutatkoztak a társaséletre (ami pedig ezeknek a majmoknak sajátosságuk), sőt családalapításra sem voltak hajlandók. Félrehúzódva gubbasztanak, s bár „egészségesek“, ahogy felnőtté érnek az Idegbetegség mind felismerhetöbb Jelei mutatkoznak rajtuk. S szomorúak, véresre marják a kezüket ingerültségükben ... Ezek a kísérletek olyasmiről beszélnek, amit az emberre vonatkoztatva régóta tudunk: az egészséges érzelmi élet és az életre, a társas életre való képesség összefüggéséről. Régóta tudjuk, mégis könnyű róla megfeledkezni, mert úgy ítéljük — mindennapi tapasztalataink alapján is —, hogy az embert elsősorban értelmi képességei Jellemzik. A lelki Jelenségek eltorzulásáról általában akkor veszünk csak tudomást, ha már az értelmi tevékenység eltorznlásá» Ban, megzavarodásában is megnyilatkozik. Pontosabban: míg a testi vagy az ér- telni funkciók zavarát nyilvánvaló betegségnek tekintjük — addig az érzelmi funkciók zavaráról a mindennapi életben nemigen veszünk tudomást, e- gészen addig, amíg ez a zavar a testi vagy az értelmi funkciók zavarában is meg nem mutatkozik. Ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy a gyerekkor egy részét (a kisgyerek- kort) éppen az érzelmek dominanciája, uralma jellemzi, akkor Indokoltnak fogjuk találni azt, hogy orvosok, pszichológusok, a gyermekvédelem szakemberei a gyermek érzelmi fejlődésének nagy jelentőséget tulajdonítanak. A fiatalkorú bűnözők, a veszélyeztetett gyerekek (akik még bűncselekményt nem követtek el, de környezetük és életmódjuk a bűnözés felé sodorja őket) és az idegbeteg gyerekek vizsgálata világszerte azt mutatja, hogy e- zeknek a gyerekeknek az érzelmi megnyilvánulásai különösen beszűkültek vagy zavarosak, érzelmi életük sivár vagy sérült — esetleg az értelem különös fejlettsége mellett. Az érzelmek nemcsak színezik életünket, mint sokan gondolják, hanem egyrészt a külvilághoz való alkalmazkodásunkat egészítik ki az önmagunk belső világához való alkalmazkodással is, tehát mintegy belső egyensúlyt teremtenek, másrészt önkifejtésünk energiáját adják vágyak, ambíciók formájában. Cselekvésre indítanak bennünket. A megismerésre törő érdeklődést is érzelem fűti.. Az érzelmileg fűtött figyelem és emlékezet sokkal nagyobb hatásfokú, mint az érzelmileg üres értelmi tevékenység. ÄZ érzelmek iskolája: a jó környezet, - Érzelmeink környezetünkhöz kötnek vagy eltaszítanak bennünket tőle. A kisgyerek első környezete az édesanyja. Azok a gyerekek, akiket „nem vártak“, akik „rosszkor jöttek“ — már kezdetben nélkülözhetik ezt a Jó környezetet. Nehezebben fejlődnek, sokszor kisebbek és soványabbá maradnak. És aztán? Később? — Örülök, hogy egy kicsit nagyobb lett már, és nincs vele annyi gondom Hat óra, kérem, mire én hazaérek, mire az ember be is vásárol előbb, akkor meg főzni kell, ott van a mosás is... Nem mondom, amíg főzök,, addig a gyerekkel is elbeszélgetek, megkérdezem, mi volt az óvodában, ő meg el is mondja szépen. De aztán csak tapadna rám egész este, mikor nekem százféle a dolgom. Akkor már idegesít. Ha rászólok egy kicsit keményebben, mindjárt sírni kezd. Az ágyba is úgy kell beparancsolni. Még ha megverjük, akkor se akar aludni. Csak nyöszörög, csak kiabál. Igen nehéz időt találni két-három műszakos életünkben a gyerek számára is. Külön időt. De ha csak öt-nyolc-tíz percnyi időt esténként szakítunk, szakítanánk öt-tíz olyan percet, amikor semmi mást nem Sípos József: TESTED MELEGÉVEL, osinálunk, ez nagyon sokat érne ^ nemcsak a gyereknek. Lefekvés előtt, vagy amikor a gyerek már ágyban van — öt-tíz percet minden este. Minden este — úgy, hogy a gyerek biztosan számíthat rá. Mese vagy énekelgetés, vágy egyszerűen csak beszélgetünk, a magunk életéből mesélgetünk, vagy felolvasunk egymásnak valamit... A fontos az, hogy ez „haszontalan“ beszélgetés legyen, ne arról kérdezgessük a gyereket, hogy ml történt aznap, ne „neveljünk“, ne mondjunk tanulságokat. Mulassunk, szórakozzunk, öt-tíz percig együtt. Ha mesélünk, lehetőleg kívülről mondjuk a mesét, nem baj, ha nem olyan szépen cifrázzuk, ahogy a könyvben van, vagy egy-két részletet el is felejtünk. Ez a minden este visszatérő öt-tíz perc többet ér, mint a főzés vagy mosás közbeni esetleg egy-két órás kicsit feszült, ideges egyöttlét, beszélgetés. |A bevásárlás gyötrelmeiről nem is szólva, mert a napi bevásárlás bizony csak nagyon kényszerű formája a sétának és az együttlétnek. Egész más; együtt a piacra vagy a csarnokba menni, mikor „ráérünk“.) Lehet, hogy eleinte nehezünkre esik minden este szakítani ennyi időt, és odaülni a gyerek ágya mellé, de hamarosan rájövünk, hogy nekünk is Jólesik. — Én attól félek, hogy az apja rossz természetét örökölte. Az volt ilyen. Engem soha nem hagyott nyugton. Annak semmi sem volt Jó, mindenbe belekötött — így panaszkodik fiára az elvált mama. Anélkül, hogy az öröklés titkaiba elmélyedhetnénk, hadd mondjunk csak annyit, hogy a kisgyerek nem Jó vagy rossz, aljas vagy nemes indulatokra, érzelmekre való képességet hoz magával. Nem. Érzelmekre való képességet hoz magával, mint még meghatározatlan irányú erőt. Hogy ez az erő milyen irányba fordul, vagy elsorvad-e, ez a környezettől függ. Ügy kell elképzelnünk, hogy a szeretet és a gyűlölet nem kétfajta érzelem, hanem ugyanannak az érzelemnek, ugíyanannak az érzelmi erőnek két »1----------M 1 lentett sarkpontja, a bot két vége, vagy a minta színe és fonákja. Az elvetemült fiatalkorú bűnözőt u- gyanazok az érzelmi erőforrások fűtik mint a lelkendező kamaszt, csak mivel szeretnie nem volt kit, örülnie nem volt minek, indulata gyűlöletbe és elkeseredésbe fordult. Egyszer egy bázeli Iskola tanáraival, orvosával; pszichológusával beszélget- tem. Ok magyarázták nekem, hogy úgy tapasztalják: azok a gyerekek, akiknek kis korukban nem meséltek rendszeresen a szüleik, nyolc-kilencéves korukrá! rendkívül agresszívvé válnak. Az érzelmek, az érzelmi élet a tesil állapotára is Jelentős befolyással vem. Az érzelmi élet m gzavart egyensúlyi testi életünkben is mutatkozhat, fejfájásban, gyomorpanaszokban, Izzadásbáö például. Ugyanakkor a biztos érzelmi egyetí* súly viszonylag rossz körülmények kő» zött is jó állapotban képes tartani c gyereket. John Steinbeck Kedves csírkefogíHf iskolaorvosi vizsgálatot. „A gyermeklélektanban Járatos látogató nővér“ arról faggatja H egyik tgyereket, Alfredót, hogy mit reg^ Kenyeret meg babot — felelte Alfredo. A nővér szomorúan intett felével aa igazgató felé. ^ S mit ebédelsz, ha hazamészJJ — Nem megyek haza. — Délben nem eszel semmit?, Dehogynem. Hoztam mags-rmal kenyér között babot. iValóságos rémület ült ki a nővér arcára, de fegye lezte magát. — Este nii lesz a vacsora?, — Kenyér és bab. A nővért cserben hagyta a tudománya. ^— Ideállsz, és azt akarod nekem mondani, hogy semmi mást nem eszel, csak kenyeret és babot? Alfredo meglepődött. Az isten szerelmére, hát mit egyek még?! — kérdezte.“ A doktor meghallgatja a nővér borzalmas beszámolóját, és meglátogatja Alfredóék házát. Ótt elszörnyedve látja, hogy a nagymama egy óriási kon- dérban főzi a babot, s a gyerekek a konyhapadlón csúszkálva szedik össze az elgurult babszemeket, és befalják. Rengeteg gyerek van itt, de apa egy sincs, a fiatal mama kissé kósza életet él. De a nagymama a család lelke, és a gyerekeknek ez a babtól gőzölgő konyha — paradicsom. Makkegészségesen élnek, piszok és bab nem árt nekik. „'Az orvos két teljes órát töltött ott — írja Steinbeck —, mert tudományos tapasztalataiban sértve érezte magát.“ Jelentésében pedig ezt mondta: Uraim! Állítom, hogy életemfiea még egészségesebb gyerekeket nem láttam!“ A nagyanyó, „botrányok, sikoltások, macskanyúzások és fáról lepottyanások“ közben kétóránként eteti „falánk védenceit“ ... „Kérdéses-e ezek után, hogy a nagyanyónak gyengéd lelke és acélidegzete volt? Különben slvltva röpült volna ki a testéből, mint egy kis égi röppentyű.“ Gyengéd lélek és acélldegzef.,. a legtöbbször éppen ez utóbbi hiányzik. De még a nagymamák inkább bírják „Idegekkel is“ — még akkor Is, ha ők is dolgoznak. — Uram! Mindene megvan! Külön szobája, étele, itala, karácsonyra magnetofont vettem nel^. És ötödször szökik el hazulról. Mindene megvan? Az bizony kevés. Ezekből az otthonokból az érzelmi kötőerő (legalább egy.nagymama lelke) hiányzik. K. ^ t ÉRZELMEK ISKOLÁJA
