Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-16 / 24. szám

Riportunk szerzője, P. SZABÓ fOZSEF, a Magyar Rádió munkatársa azok közé a kevés szocialista öjságfrók közé tartozik, akit időközönként beengednek Kínába a pekingi hatóságok; és ír, olvas, beszél kínaiul.

Az ötvenes évek végén négy évig tudósítóként is dolgozott Kínában. Tavaly ősszel szintén járt a földrésznyi országban, s ritka érdekes élményeit mnst és a nyár foiya mán lapunk olvasóival is megosztja.

Ha azt mondom, Macao vagy Hongkong, minden átlagos Iskolázottságú ember tudja, hogy a dél-kinai szárazföldhöz kapcsolódó portugál, Illetve brit területekről, ha úgy tetszik; városokról beszélek. Hiába mondom azonban azt, hogy — Zhubal, aligha akad bárki, aki tudja, hogy arról a Macaóval és Hongkonggal szomszédos dél-klnal területről beszélek, ahol a kínaiak most új kis kongkon- gokat, illetve macaókat Igyekeznek létesíteni.

Macal és Zbuhai egyik határátkelőhelyén alkalmam volt megfigyelni a hivatalos procedúrát, amely másodpercekig tartott. A kínai határőr éppen csak belepillantott a passzusba, amelyet szándékosan nem nevezek útlevélnek, hiszen csak egy darab papír volt, amelyre vagy azt írták, hogy pl. 200 határátlépésre jogosít, vagy azt, hogy ettől és ettől az Időponttól számítva mondjuk öt évre érvényes. A papírt azok a vállalkozók, üzletemberek kapják — elsősorban Hongkongban és Ma- caőban élő „tengerentúlt kínaiak* —, akik hajlandók tőkéjükkel részt venni bizonyos dél-kinai területek, köztük pl. Zhuhai „hong- kongosításában.. .*

A táj gyönyörű, szinte üdülő- vagy kirándulókörzetnek teremtették, a tengeröböl kiválóan alkalmas kikötő építésére, vízen és szárazföldön gyorsan és könnyen megközelíthető Hongkongból is és Macaóből is!“

Így foglalja össze Zhuhai előnyeit Csen Su, aki a különleges zóna külügyi osztályának helyettes vezetője, ö volt az igazi szóvivő, bár egy magasabb beosztású személy is jelen volt a beszélgetésen, Wu Kuan-ji, aki az egész tartomány, azaz Guandung valamennyi különleges övezetének ügyelt Intéző adminisztratív bizottság helyettes vezetője. A tájékoztatóból kibontakozott legalábbis Zhuhai tervének lényege. Az, hogy nemcsak ipart akarnak, hanem turisztikát és kereskedelmet is. Mintegy „bázisként“ máris hozzáfogtak másfélezer modern lakás építéséhez. Ezeket Macaőban és Hongkongban értékesítik. A vevők — üzletemberek, kereskedők — hivatalos kínai papírokat kapnak arról, hogy egyszer s mindenkorra ők a lakások tulajdonosat. Van, aki elsősorban azért vesz lakást Zhuhaihan, hogy legalább a hétvégeken kimeneküljön Hongkong vagy Macao zsúfolt körenUtcai levesárus és vevői, Dél-Kínában az utcán élnek az emberek

„HONKONGOSfTÄS“ (vagyis a tőke becsalogatása)

Azon a bizonyos határátkelőhelyen önkéntelenül is annak a kínai tőkésnek a szavai jutottak eszembe, aki a különleges gazdasági övezetek ’létesítésének hírére érkezett valamikor tavaly Kínába, és kijelentette: „Bizony változnak az idők. 1949-ben azért kellett távoznom a hazámból, mert tőkés voltam, most viszont pontosan azért jöhetek visz- sza, mert tőkés vagyok..."

Ahogy már említettem, mindenekelőtt a tengerentúli kínaiak rendkívül tőke erős rétegét igyekeznek valósággal becsalogatni, kü lönféle előnyökkel hazahív ni, nemcsak Hongkongból és Macaóból, hanem Délkelet -Ázsia különböző országai bó! és az Egyesült Álla mokból is, de ugyanígy sza bad a vásár az amerikai, 11 letve nyugat európai vállal kozó k na k is.

„Zlinhai összterülete csak nem hét négyzetkilométer

getegéből. Az ő számukra máris felépült egy szőra- koztatőkombinát — magam is láttam — luxusbárokkal, játékkaszinókkal, lovardával, fedett lőtérrel, ahol — ha valakinek úgy tetszik — géppisztollyal is gyakorolhat, feltéve, ha megfizeti a töltényenként számított egy yüant, azaz — dollárban számítva — hetven centet. Ezt a számadatot főleg azért említem, mert a kü lönleges zónák tervezői komolyan veszik — saját megfogalmazásukban — „a külföldi tőke becsalogatását“ Zhuhaiban mindenért fizetni kell, és minden méregdrága. Persze a profit sem kevés, és a szórakoztatókombinát felépítője külföldi, te hát a profitnak Is ő a haszonélvezője, legalábbis arra a 12 évre, amelyre szerződést kötött a kínai hatóságokkal. Ugyanez a helyzet a vegyesvállalatokkal, amelyekből az üvegipartól

az elektronikáig sokfélét terveznek. Kína csak a földet adja, és a föld tulajdonjogáról nem mond le, de ezenkívül a kedvezmények sorozatát biztosítja a külföldi vállalkozónak. A bevitt technológiára, alapanyagokra vámmentességet kap, ha a gépeket vagy a- kár az egész gyárat másnak akarja eladni, minden kötöttség nélkül megteheti, a termékeket tetszés szerint értékesítheti, öt évig a profit után nem kell adót fizetnie, és a jövedelemadó ja a későbbiekben sem haladja meg a 15 százalékot, holott Kína más területein az adókulcs több mint 30 százalék. A beruházás megvalósításakor és a gyár üzemeltetésekor egyaránt előny — és nem kis előny — az olcsó kínai munkaerő. Csen Su szavaival a kínai munkaerő legalább 15—20 százalékkal olcsóbb, mint a

hongkongi vagy a macaói kínai munkás.

Hogy mindezek ellenére még sincs elég érdeklődés — éppen a Kína számára legfontosabb ipartelepítés iránt, annak okára vagy legalábbis a fő okára maga Csen Su adja meg a választ, amikor arról kérdezem, hány évet szánnak a zhuhai különleges zóna kiépítésére.

„Eredetileg — mondja — volt egy általános koncepció, amely kereken öt évet szánt a súlyponti építkezések befejezéfeére. Most azonban sok minden megváltozott, a gazdasági kiigazítás politikájával kapcsolatban. A beruházási terveket korlátozták. A továbbiakban nem is annyira a Központra, Pekingre számítanak, inkább a tartományi kasszára, mert hogy a központ érthető módon szűkmarkúbb, a guan- dungi vezetés viszont remélhetőleg bőkezűbb lesz, hiszen tehetősebb ..

Csen Su szerint a külön leges gazdasági övezetek telepítése hosszútávú gazda ságpolítikn Kínában, nem kell attól líirtani, hogy meg változik A külföldi töke -izonban pontosan ezért vonakodik, habozik, mert fél. Túl sok a nyugtalanító jel a kulturális forradalom erőinek mozgolódására, holott a múlt emlékeit sem le hét még elfelejteni. Csen Su most tízéves határidőről beszél. de a legutóbbi tíz évben annyi minden történt Kíná ban. Egy Amerikában élő kínai üzletembertől hallót lám- ,,Bárhogy magyarázzák a beruházási stoppot, még Iscsak visszafogás, a kapcsolatok visszafejlesztése ez, ráadásul nem létezik olyan kínai törvény, amely a kínai belső változásoktól függetlenül szavatolná a külföldi töke létét, még kevésbé pedig a töke kivonásának lehetőségét, ha a dolgok úgy alakulnak ...“

Csen Su mindezek ellenére bizakodó, és elmondja, hogy a legnagyobb érdeklődést eddig az Egyesült Államok, Franciaország, Japán és Anglia részéről tapasztalták, természetesen a tengerentúli kínaiakon kívül, akik nemcsak Hongkongból és Macaóból, hanem különösen Thaiföldről jelentkeztek! Mindenkit szívesen látnak, és tanulmányozzák azokat a tapasztalatokat, amelyeket másutt szereztek hasonló különleges gazdasági övezetek létrehozásáról. „A Fülöp-szi- getek, Thaiföld és Taiwan (1) tapasztalatait tanulmányoztuk — magyarázza Csen Su, de mindjárt hozzáteszi, hogy nem tudja pontosan, a tanulmányozás hogyan történt, a helyszínen-e vagy csak dokumentumokból, mert ezt a központban, Pekingben végezték el“...

A biztos tehát pillanatnyilag csupán az, hogy a ,,behívó“ vagy inkább meg- hivás a külföldi tőkének egyelőre még érvényben van, a sokféle bizonytalan Ságot azonban, ha lehet, fokozza, hogy a különleges zónákban, sől az egész mai kínai gazdaságpolitikában másfajta lehetőséget látnak a mai kínai vezetők és a nyugati vagy akár tengerentúli kínai töke kis és nagy hatalmasságai, arról nem is szólva, hogy még Pekingben és — mondjuk — Zhuhaiban sem gondolkodnak mindenről egyformán.

A „hongkongosításban" még az is bizonytalan, hogv a végén Hongkongot fogják-e kínaíasítani, vagy netán Kínát hongkongosíta- nl...?

Utnaí iparos — uipovanugapevel, amelyet sikeiull a kullutaiis lui'iauaiuiu elől megiiieiueni

A nemzetközi helyzet mélyreható elemzésének

mondható, az a közlemény, amelyet a szovjet-algériai legfelsőbb szintű tárgyalásokról Moszkvában kiadtak. A tárgyalások során a felek megállapították, hogy az imperialista körök — élükön az Egyesült Államokkal — agresszív kalandor politikája komplikálja a nemzetközi helyzetet, veszélyezteti a békét és a népek biztonságát.

Leonyld Brezsnyev elvtárs

a tárgyalások során hang- ■iúlyozta, hogy a mllltarlzá- lásnak és az agressziónak ezzel az irányvonalával a Szovjetunió a béke megszilárdításának és az enyhülés folyamata megőrzésének politikáját állítja szembe, a- melyet — amint azt az SZKP XXVI. kongresszusán előterjesztett békekezdeményezésekre és javaslatokra számos országból érkezett visszhang bizonyítja — széles körűen támogatják és jóváhagyják a békeszerető erők. A Szovjetunió szilárd elhatározása, hogy továbbra is törekedni fog a nemzetközi feszültség további enyhülésére, együttműködik mindazokkal, akik valóban a szilárd és a tartós békét kívánják a világban.

A nemzetközi jog durva megsértésének ítéli meg a józanul gondolkodó emberiség azt az Izraeli támadást, amelyet iraki nukleáris létesítmények ellen hajtottak végre a múlt héten. A Bagdadtól 30 kilométerre keletre fekvő iraki nukleáris reaktor a támadás során tönkrement. Az atomreaktor egyébként francia együttműködéssel épült, de még nem működött.

Az izraeli támadás mély aggodalmat váltott ki az e- gész világon. Kurt Waldheim ENSZ-fötitkár az akciót rendkívül súlyosnak minősítette, amely belátha tatlan következményekkel járhat. Az Egyesült Államok kormánya is „mély nyugtalanságának“ adott hangot. Az egyes amerikai nyilatkozatok azonban ellentmondanak egymásnak. A Fehér Ház szóvivője azt mondotta, hogy az Egyesült Államokat hétfőn értesítették a támadásról. A külügyminisztérium szóvivője azonban arról tájékoztatta az újságírókat, hogy az az információ már vasárnap, azaz a támadás napján befutott az izraeli kormánytól.

Irak, a támadással kapcsolatban kérte a Biztonsági Tanács mielőbbi összehívását. Az iraki külügyminiszter az ENSZ főtitkárához intézett levelében hangsúlyozta, hogy a nemzetközi közvélemény nem mehet el szó nélkül az izraeli, agresszió rendkívüli veszélyes fokozása mellett.

Thaiföld megállás nélkül folytatja fegyveres provokációit Kambodzsa ellen. Az

elmúlt hónapban a thaiföldi tüzérség közel hétszázszor lőtte a határmenti tartományokat, amivel tizennégy esetben igyekezett biztosítani a Pol Potísta bandák behatolását az országba. Az említett Időszakban a thaiföldi légierő 76-szor sértette meg Kambodzsa léglterét, hadihajók pedig több ízben behatoltak az ország felségvizeire. A legkomolyabb incidensre Kohkong szigeténél került sor, amikor is a kambodzsai felségvizeken tüzet nyitottak a parti őrségre, amely a tüzet viszonozta, és visszavonulásra kényszerítette a támadókat.

\