Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-20 / 3. szám

V fi« :asi; jegei; volt, a hőmérő kig^uy^áía napkqz ; , (in- 7 i fokot mutarotí szombat défetánfl^Véh^ , iju^ij.v..>ská Uíüia. Ueskje Piilfeío^OE^yi'^ '' dS • ■r; U';'Í - ­í,hüia. Ueskje PntŐejo^éc^].;]“- i.a \oItnk. \>r. iii-i ,;k,iét :- íaliiban egy-o í íJ^^^msízé-'lQlu, a határában lévő . o mrolo környéke te!'' ' ^Ih&gvarotí: volt. Az úttesieii, néni eiUaladi egy- . <w3iuélyjíiípkf>cí=í « viáák^ Ir^lőnben ' P»| '■•'Í '■^r­A ‘ eg a ‘ rolo környéhán még rierm; ii . (' 'Ic Ink ye itt ahhoz, hog-? egy'szerxí .1- /:■ : ( V : halálát'a több mint •v. »»- -■ ^ gépkocsi '44 éves vezetőnője: — Barátnőmmel és annak kéí kislányával [az egyik 2 éves, a másik 4 hónapos) látogatóba indultunk. Jeges, csúszós volt az út, eleinte latol­gattuk, hogy menjünk-e vagy sem, de mivel vártak bennünket, végül Is úgy döntöttünk, megyünk. Ha visszaforgat­hatnám az időt egy hónappal, a világ semmi kincséért sem ülnék kocsiba. Nincs az a fontos elintéznivaló, amely ne várhatna, ha az Időjárás és útivi­szonyok nem kielégltőek. Tizenkét éve van hajtási jogosítványom, kllene év­vel ezelőtt már volt egy kisebb balese­tem, akkor csak a kocsi Ütközőjében esett kár, azóta nagyon óvatos vagyok. Ismerem az Itteni útviszonyokat, barát­nőmmel nemegyszer megtettük ezt az utat is. Igaz, nem iriyan rossz időbeni mint akkor. Beszélgettünk; barátnőm i kieiányá- val csevegett. I^m, nem tudnám meg­mondani, mire gondoltam abban a pil­lanatban. Csupán azt tudatosítottam, hogy a kocsi repül velünk a víztároló­ba, és én hiába nyomom a fékpedált. Elkiáltottam magam: tépd fel az ajtót... Ezután már csak az ösztöneim dolgoz­tak. Az esetnek nem voltak szemtanúi, így a tárgyilagossághoz ragaszkodva, a fe­kete krónikák nyelvén így fejezhetném ki a történteket: egy személygépkocsi négy utasával teljes sebességgel bele­rohant a víztároló jeges vizébe. Filmek­ben ha ilyen jelenet következik, inkább behunyom a szemem. akemberek azt állítják, hogy j egy sorozatban gyártott sze- mélygépkocsi, ha mély vízbe kerül, 2—3 percen belül elsüllyed. A süllyedő autó utasainak kiáltotzására a helyszínre rohanó DuSátko fivérek, Zde- nők és Peter már csak a víz felszíné­nek bodrozódásából következtettek arra, hogy ott, azon a helyen valami elsüly- lyedt. Peter DuSátko: — A víztárolóhoz közel, apám hétvé­gi házában dolgozgattunk; Zdenék ép­pen fát vágott, amikor segélykiáltásokat hallottam. Odaszóltam neki: mintha va­laki kiáltott volna. Bátyám egy pilla­natra abbahagyta a favágást. Másodszor is tisztán kivehető volt a kiáltás: embe­rek, segítség! De akkor már mindketten rohantunk a tó felé. Zdenék DuSátko: ■— Az öcsém négy hónappal ezelőtt jött haza a katonaságtól, Jobb a kon­díciója, így ő elsőként ért a töltésre. Pedig még életemben én sem rohantam olyan gyorsan, mint akkor. Odaérve lát­tam, amint Peter vagy 15 méternyire a parttól megragadja egy fulladozó alak karját. Ledobtam a bekecsem, és bele­gázoltam a vízbe. Amikor az öcsém hoz­zám ért, higgadtan rám parancsolt: húzd ki a partra, visszamegyek a mási­kért. A baleset a zslliprekesznél történt, ott legmélyebb a víz; a töltés oldalfalai nagyon meredekek, ráadásul akkor fi­nom jégréteg borította a betonlapokat. Zdenék az eszméletlen nőt mentve, két­szer is lecsúszott a töltésről, míg végre sikerült feljutnia, de akkorra már ő is kimerült. Szerencsére a nők segélykiál­tásait többen is hallották, ők azonban a DuSátko fivérektől eltérően nem a szántóföldeken át, hanem az ennél sok­kal hosszabb erdei ösvényen rohantak a víztároló felé. Mire odaértek, már tu­lajdonképpen négy embert kellett első segélyben részesíteni, hiszen a DuSátko fivérek bőrének színe semmiben sem különbözött az eszméletlenül fekvő nő kétől. Peter: — A legközelebbi házba vittek ben nőnket, ott ágyba bújtattak, és még az orvos látogatását is átaludtuk. Szeren­csére megúsztok egy-két egészséges tüsszentéssel. P eter és Zdenék miközben a két fuldokló testtel bajlódtak, nem tudhatták, hogy a víztároló tulaj­donképpen egy személygépkocsi teljes személyzetét nyelte el, és nem tudhat­ták ezt a többiek sem. Csak miután az egyik nő magához tért, a víz felé mu­togatva kiáltotta: a két gyerek, a két gyerek, összefüggéstelenül beszélt, sen­ki sem tudta, hlteles-e, amit mond, még is 4—5 ember azonnal a mólóhoz kö tött csónakhoz rohant, és a vízre evez tek. Fáradozásuk hiábavaló volt, habái nagyon figyelmesen kutattak az elsüly lyedt „valami“ után. Közben a zsilip ügyeletes kezelője ér­tesítette a tűzoltókat, s ők pár órán belül kiemelték az elsüllyedt autót a két kislány holttestével együtt. znap este a falucska házaiban nagyon korán kialudtak a fények Sötétben, könnyebb elviselni a fájdalmat, a két kisgyerek értelmetlen halála megrázta az egész környéket. Riportunknak számos szereplője van, közülük mégis csupán kettőjüket, Zde- nők és Peter DuSátkót neveztük meg. Nem véletlenül. Két ember életét men­tették meg, de nem úgy, mint azt az orvosokról szokás mondani. Zdenék 30 éves, a Ceské Budéjovice-i Jihokov au­tószerelője, Peter ugyanebben a város­ban Mototechnában dolgozik. Mindket­ten nősek, Zdenőknek egy hatéves kis lánya és négyéves fia van. — Mindig utáltam az érzelgősséget, de az eset óta, ha hazajövök műnké ból, már annak is örülök, hogy együtt a család. Többre nincs szükségem. Tud­ja, 'az a kislány, abban az autóban, o- lyan korú volt, mint az enyém. Az em bér már j-lyen. Sajnos, csak mások tra gédiáját látva tudja értékelni és félte ni azt a kincset, amely az övé... Elég végiggondolni, ml minden tör­ténhetett volna, ha DuSátkóék néhány másodperccel később érkeznek a zsilip­hez, ha haboznak: úszni-e a jeges víz­ben vagy inkább eloldozni a csónakot, és azzal megközelíteni a fuldoklókat.. Elég végiggondolni, hogy megértsük: az emberek mindig számíthatnak egymás­ra. K. M. A Csallököz egyik gyorsan fejlődő klsvárosá- ■ nak lakónegyedén lakom több száz embertár­sammal együtt. Üzletünk, bölcsődénk, óvodánk, sőt már Játszóterünk Is van. Mindez a lakóhá­zakkal párhuzamosan épült. Gyerekeink hálá­sak főleg a Játszóterekért, minden szabad Ide­jüket ott töltik, A családi munkamegosztás szerint az én fel­adatom az, hogy délutánonként vigyázzak a gyerekekre. Ezt a „nőszOvetségl“ határozatot egyszerűen lehetetlen megszegni (családunkban a nők vannak többségbenj öt éve lakunk Itt, ezen a lakótelepen, és úgy gondolom, nem árt, ha olvasóink Is közelebbről Is megismerik. Tessék, szánjanak be a felvonóba. Nagyon Jól működik, Igazán nem emlékszem, mikor volt rossz. Ezeket a rajzokat itt még nem sl- ,. került megfejtenem, az ügy van, hogy a ked- ' vés lakótársaknak .is valahol ki kell elégíte­niük képzőművészeti Igényeiket. Igaz, e művek alkotói előzőleg papíron Is gyakorolhattak vcU- . na, de úgy látszik, nem voltak biztosak slke- •ükben. Már lent Is vagyunk, azt a téglát tessék ott- .(ágynl, ugyanis az tartja a főbejárat ajtaját. ' gy kisebb annak a veszélye, hogy a nótaszőval hazaérkező lakótárs kárt tesz önmagában és az ajtóban egyaránt. Mint ' látják, a járdánk szép, sima, nlnos sár, nincs töcsa. Kivéve ett, azt a pár klsebb-nagyobb gödrét, de az sem­miség. Áthidalásuk az egészséges tastadeés tw- tozéka. A lányaim Is átugorjék, próbálják még önök IS. Nem sikerült? Nem ba], majd gyakö- rolják. Ml már megszoktuk, Ot éve ugráljuk. Attól félek, hogy tja e^szer elsimítják itt a terepet, mi még anlüln ú ugrálni fogunk. jaj, vigyázzon, mag nb érintse azt a vezeté- ketl Lehet, nincs pmne áram, de az is lehet, hogy van. Mert láttám én már, hogy az oszlop tetején lévé lámpa vHÍteftott. Valaki megron­gálta az oszlopot, a|i nbnnfsntesek ezt a he­lyet messziről elkeraíjflk. Csak az Idegeneknek van szükségük útikalauzra. Ugye, szép a homokozónk Is? Betonkerftéssel vették körül, hogy a gyerekek biztonságban érezzék magukat a felnőttek elől. Hinta mlnd- ö.ssze három van, így a gyerekek sorakoznak. Szép türelmesen. Látják ott azt a termetes fiatalasszonyt? Nagyon élelmes, épp azt mond­ja kisfiának, hogy csak hintázzon nyugodtan, a múltkor ők vártak fél órát, míg sorra kerül­tek. Mlntalakótelep és mlntalakók — szépséghi­bákkal. Sok lakótelepen az emberek nem kap­ják meg mindazt, amit mi megkapunk. A Játszó­tereket, a zöldövezetét és a lakótelep további tartozékait saját erejükből hozzák létre. Ml mindent készen kaptunk, talán éppen ezért nem tudjuk értékelni, megbecsülni? VARGA ZOLTÁN A bratlslavai Duna utcai magyar tanítást nyelvű gimnáziumban szép hagyományai van­nak a biológia ollmplásznak. A sikersorozat az Idén Edmár Jolán Jóvoltából egy harmadik he­lyezéssel gazdagodott.^ Jolánt kértem meg, mondja el. hogyan Is zajlik le egy biológia', ollmplász. — A biológiai ollmplász három napig tart, egy-egy napot szentelünk a gyakorlati munká­nak, az írásbeli résznek és az értékelésnek. Az Idei feladat így szólt; Boncolj fel egy vízi- bolhát, mikroszkóp alatt vizsgáld meg, és ta­pasztalataidat foglald írásba. A második napon egy húsz kérdésből álló tesztet kellett megvá­laszolni. Ez a résztvevők többségének nem si­került, ugyanis ml harmadikosok állattanból készültünk, ezt vesszük a harmadik osztályban, közben á negyedikesek kaptak állattani, ml pedig növénytani kérdéseket. Képzelheted, ho­gyan Izzadtunk. Aki a húsz kérdésből ötre nem adott kielégítő választ, az kiesett a verseny­ből. — Az ollmplász harmadik napján kellett „megvédenetek“ a tanulmányotokat. Hogyan Is test egy harmadikos glmlsa tanulmánya? — Egy előre megadott témáról legalább 10 gépelt oldalt kellett írni, s azután egy bizott­ság előtt beszélni Is béllett róla. Az én témám a környezetvédelem volt. Ennek alapvető tör­vényszerűségeiről, azok betartásának fontossá­gáról írtam. — Mennyi Ideig tart egy Ilyen tanulmány kidolgozása? — Az attól függ, hogy a diák kedvvel, ér­deklődéssel fog-e hozzá vagy sem. Ha Igen, akkor tulajdonképpen nem Is veszi észre az idő múlását. Mit mondjak? En nagyon szeretem a biológiát. Joliról ezt az Iskolában mindenki tudja. Ha kedvenc tantárgyáról beszél, nem kell noszo­gatni. A biológiáról napokig tudna mesélni. — A biológia olyan tantárgy, amely nem le­het unalmas, fárasztó, tele van érdekességgel. Elég sok a tanulnlvalőm a többi tantárgyból Is, úgyhogy kedvenc tantárgyamra csak késő este vagy a hétvégeken futja az Időmből. Van, aki ezt többletmunkának nevezné, engem leköt legalább annyira, mint mást egy (6 tévéműsor. — Érettségi után bizonyára a biológiával kapcsolatos pályát választól .. — Kiskoromtól szenvedélyes természetrajon­gó vagyok. Minden vágyam, hogy egy ezzel kapcsolatos tantárgyat taníthassak. Tanulmá­nyaimat a Nyltrpl Tanárképző Főiskolán sze­retném folytatni. — Elégedett vagy a kerületi ollmplász har­madik helyezésével? — A verseny első napján úgy éreztem, hogy. minden összeesküdött ellenem. Amikor aztán megtudtam, hogy harmadik lettem, nagyon megörültem. Azt hiszem, elégedett vagyok. KAMONCZA MARTA

Next

/
Oldalképek
Tartalom