Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-19 / 20. szám

Tovább tart a csehszlovákiai magyar új- ságirók labdarúgó-válogatottjának veretlen­ségi sorozata, pedig ezúttal rangos nemzet­közi tornán szerepelt Budapesten. Az ellen­felek: a Magyar Ofságírók Országos Szövet­ségének csapata és az Osztrák Kommunista Párt lapja, a Volksstimme szerkesztősége körül tömörülő, részben közhivatalnokból álló csapat volt. A győzelem napja alkalmából rendezeti tornán a következő eredmények születtek: MOOSZ — Volksstimme 7:4, MŰOSZ - CSMÜ 1:1, CSMÜ — Volksstimme 0:0. A tornát te­hát a MŰOSZ nyerte, mi veretlenül a máso dik helyen végeztünk. Nem is csoda, hogy nem bírtunk az osztrákokkal, elvégre a ka­puban az a Herbert Schmidmeier állt, aki az ötvenes években a híres bécsi Austria cerberusa volt. Kissé teltebb termettel, de változatlanul nagyszerű áttekintéssel őrizte kapuját. A tornát barátsági est követte a Római parton, tábortűzzel, szalonnasütéssel, jó hangulattal. A csapatok képviselői meg­egyeztek, hogy a tornát ezentúl minden év­ben rhegrendezik, felváltva az egyes részt­vevők országában.. Szép és nemes dolog, hogy toliforgatóink a sport révén is ápolják a népek közötti megértés és barátság ügyét. — 0 — As újvidéki asztalitenisz-világbajnokság még sokáig szóbeszéd tárgya lesz. Ötvenöt év után a sportág történetében másodszor fordult elő, hogy minden aranyérmet ugyan­annak az országnak a sportolói nyertek meg. Akkor a magyarok, most a kínaiak. Már a VB előtt sokat beszéltek a kínaiak titkos fegyveréről, az új borítású ütőkről, amelyek ellen állítólag nincs ellenszer. A világhírű Butterjly-Tamasu japán cég szak­emberei kerülő úton szereztek is egy ütőt, hogy vegyi elemzésnek vessék alá, de így sem tudták megállapítani, miből készült. Ezek után megszületett a fáma, hogy az új ütőkkel szemben a legjobb asztaliteniszezö is tehetetlen. — Dajkamese az egész mondta dr. Si­mon Béla, a Butterfly-Tamasu európai kép­viseletének igazgatója. — A világbajnok me- gyar csapat például az elmúlt években csak nyaralt, de nem játszott. Egyedül Klampár készült fel, de őt az egy hónappal ezelőtti vakbélműtét megakadályozta a jobb ered­mény elérésében. A kínaiak viszont a múlt világbajnokság másnapján már csak a SPENS-re gondoltak, és arra készültek. Ne fogjuk az ütőkre a vereségeket, inkább job­ban készüljünk fel ellenük! Dr. Simonnak bizonyára igaza van. Az ütök szüntelenül fejlődtek. Kezdetben per­gamen borítású ütőkkel játszottak, aztán jött a fa, parafa, gumiborítás, majd a szi­vacs és végül a soft. Minden ilyen újítás után kikiáltották, hogy egyszerűen képte­lenség az új borítású ütőkkel küzdő aszta- liteniszezök ellen játszani. Aztán mindig megtalálták az ellenszerét. így lesz ez a kínai ütőkkel is. Különben is, a kínaiak közül is csak Csai Cen-hua játszott új „prakerrel“, és mégsem Ö lett az egyéni világbajnok. — o — Világprobléma, hogyan hozhatnánk vissza a labdarúgás szépségét. Nyilatkozott a kér­désben Lev fasin a szovjet válogatott egy­kori legendás hírű kapusa is, akit legutóbb dél-amerikai újságírók ankétján beválasztot­ták minden idők legjobb labdarúgócsapatá­ba. Szerinte az a baj, hogy a mai labdarú­gásban hiányoznak a Gerd Mutterhez, Cruyff- hoz, Peléhez, vagy Kapához hasonló bom­bázók. — Egyre több az úgynevezett univerzális, sokoldalú játékos — mondta a Fekete Pár­ducnak elkeresztelt kapuszseni. — A fut- ballnak azonban specialistákra van szüksé­ge. Olyanokra például, akiknek kimondot­tan a góllövés a mesterségük. S mert ez nem így van, a pályákon egyre kevesebb a látványos gól, és a mai futball kevésbé vonzza a nézőket. Pedig hát a játék célja végtére is a gól, ebben nem történt semmi változás.. Jasinnak alighanem igaza van. Sok játé­kos a sokoldalúság mögé rejtőzve leplezi elemi fogyatékosságait. — 0 — Máshol a labdarúgópályákon előforduló rendzavarás okoz gondot. Ezzel kapcsolat­ban furcsa előjátéka van a szombaton a Wembley stadionban sorra kerülő angol-skót találkozónak a brit bajnokságért. Az angol labdarúgó-szövetség, hogy elejét vegye a skót szurkolók szinte már menetrendszerű randálírozásának, úgy döntött, egyetlen be­lépőjegyet sem szabad elővételben eladni a skótoknak. A skótok természetesen sértve érezték magukat, és bírósághoz fordultak jóvátétel végett. A legfelsőbb bíróság azonban nem adott helyt a követelésüknek, és megerösi tette a szövetség döntését. Hát ide jutott a labdarúgás ... (palagyíj CESAR LUIS MENOTTI: A PÉLDAKÉPEM NAPÖLEON Nomen est ómen — azaz, egy kis mOdositással — a példaképeinkben magunkat is látjuk, tgy Tan ezzel a futballTllág „ügyelr.tes zsenije“, az argentin labdarúgá- -világbajnokcsapat kevácsa, akire minden más jelző jobban illik ennél, mert ö va­lóban — diktátor! alkat. Ez egyértelműen derül ki minden nyilvános megmozdulá­sából. tetteibűi és szavaiból. S hogy ez az ember mégsem teljesen az, akinek a vi­lág látja, az kiderül a müncheni Sport Illustrierte című lap tudósítójának Buenos Aires-i látogatásáról írt cikkéből, jürg Wigand ugyanis egy egészen más Menottit ír le ... A fülembe csengenek még az 1978-as ar­gentínai világbajnokság döntő napjait felejt­hetetlenné tevő ünneplés dalai, a csodálatos sétálóutcán, a Floridán hömpölygő — és hasonlóképpen az egész országot elözönlő — boldog ember áradat fújta a „Vámos, vámos Argentína“!“ fülbemászó melódiáját (igaz, három héten át éjjel-nappal ezt a dalt bömbölték a város minden pontján a hangszórók), szóval a féktelen öröm, ami egy egész országgal feledtetni tudta a min­dennapi, nem könnyű életet. „Esküszöm, semmi kifogásom a tangó el­len, de amióta a ma 42 éves Cesar Luis Me­nottit otthonában felkerestem, azóta mintha elegem lenne ebből a tipikus argentin nép­zenéből. A lakás falai is tangót árasztottak, de valami olyan félelmetes hangerővel, hogy erre még a ícét tinédzser fia és ragyogó fia­tal felesége sem lehet elfogadható magya­rázat“ — írta Jörg Wigand beszámolójában bevezetőként, s ezzel már Is utalt arra, hogy a Manottl-villában nem a futball a központi kérdés. Sőt, erről nem beszélhet senki, mert — a család feje leszögezte — nem értenek hozzá. Az egyetlen élőlény, aki véleményt mondhat — ha úgy akarja, akár bírálatot is — az Cesar Luis édesanyja, Olga Maria. S ha ő mond valamit, akkor a tía meg is szívleli azt. Az argentin válogatott szövetségi kapi­tánya például hajlott arra, hogy egyik-má­sik jelöltjét külföldre engedje, és majd csak az előirt közös táborozásokra rendelje ha­za. A mama azonban más véleményen volt: Így nem lehet kézben tartani őket. „A sze­med elöl egy pillanatra sem engedheted a kijelölt játékosokat, Maradonát sem!“ — mondta, s az „új Pelé“ hiába írta alá fan­tasztikus összegű szerződését a Barcelona csapatával, az előszerződéssé minősült, s a klubja, az Argentína Juniors kénytelen volt engedni. A nemzeti érdek kerekedett felül. „El flaco“ — a szikár, ez a beceneve az argentin futballvilágban — megmakacsolta magát és kijelentette: „Csak akkor vállalom, ha ott folytatjuk, ahol 1978. június 25-én este abbahagytuk!“ Feltételeit -— bár hosz- szú viták után — végül is elfogadták, s a bizalmat azok után sem vonták meg tőle, hogy a világbajnok Argentína a január ele­ji Mundialitón nem került a döntőbe. Sőt, igazolva látták korábbi kijelentését: „1982- ben új csapattal kell megvédeni világbajno­ki címünket. S ehhez megint évek kelle­nek!“ Tétovázás nélkül móndott le azokról, akik Európában kergetik a labdát. Bár — mint mondotta — e kapu nyitva áll, de azon nagyon-nagyon nehéz lesz bejutni az új „rsodacsapatba“. A Sport Illustrierte tudósítója megkérdez­te az argentin kapitányt, hogy kitől vette át ezeket a sziklakemény módszereket, ki az edzői példaképe. — Napóleon! Határozottan, szinte hangsúly nélkül mondta ki Menotti ezt a nevet. De hiszen Napóleon hadvezér volt?! — A világ mindenkori legnagyobb straté­gája, zseni. S ha kitart önmaga mellett, Waterloot is győztesen hagyhatta volna el... Menotti a zöld gyepszönyegek félelmetes hadvezére, s aki zöldesszürke szemébe néz, nem kételkedhet elszántságában. S amikor a 191 cm magas, szikár termetű ember né­hány percre mégis ellágyul, akkor a zongo­ránál ül és kisebbik fia gitárjátékát kísért. Amikor a riporter megkérdezte tőle, hogy mit csinál majd, ha 1982-ben Spanyolország­ban nem sikerül megvédeni a világbajnoki címet, habozás nélkül így felelt: — Argentína újabb négy évre világbajnok lesz, s attól a perctől kezdve az én névje­gyemen ez áll majd: Cesar Luls Menotti építészmérnök. S nem félmillió dollárt ke­resek majd. hanem talán csak a tizedét, de az maradok, aki vagyokl Az a beszélgetés természetesen ennél sok­kal hosszabb és részletesebb volt, amelyik a nyugatnémet képes sportlapban megjelent, de a lényeget sikerült e pár sorba is bele- sűrítenl. Hit, akarat és erő nélkül semmit sem lehet az életben elérni. Legkevésbé a futballpályán. FELFELÉ A LEJTŐN Éberhart (Malí- novo) 1600 lelket számláló kisköz­ség a Bratislava- -vidéki járásban. A lakosság, főleg a férfi lakosság túl­nyomó része Bra- tislavában dolgozik. Egyetlen nevezetessége a Mezőgazdasági Szakközépiskola. Ilyen körülmények között nehéz valamire­való sportéletet szervezni. Az egyes sport­ágakban kitűnő fiatalok rendszerint a bra- üslavai anyaüzemek egyesületeiben sportol­nak, haza — ahogy mondani szokás — csak hálni járnak. Nem csoda, hogy 1958 és 1973 között, kerek tizenöt éven át megszűnt a faluban mindennemű sportélet. Akadtak azonban emberek, akik nem tö­rődtek bele a furcsa helyzetbe. Szűcs Lajos fa képen], a testnevelési egyesület jelen­legi elnöke, és a labdarúgó csapat akkori első edzője, Kiss Gyula, Gargulák Ferenc, Bors Sándor, Horváth József, Sándor Mi­hály, Machán Béla, Muoska István, Vala- csai István, Dupcsák János, Tejedl László, Gaál László jelenlegi edző és mások, akik az említett évben hozzáfogtak a szunnyadó sportélet felébresztéséhez. Annyi idő után újra kezdeni csöppet sem volt könnyű dolog. Provizórikus körülmé­nyek között játszottak, de mindjárt hozzá­fogtak az új sportpálya építéséhez, amely rövid két év alatt Z-akcióban, a lakosság, elsősorban a sportszervezet tagjainak tete­mes hozzájárulásával készült el. Ma bármely nagyobb egyesületnek is dicséretére válna. Kezdetben tehát volt a futball, mint álta­lában minden falusi egyesületben. Csak­hogy tudták, hogy egy faluban nem futbal­lozhat mindenki. Ezért turisztikai szakosz­tályt létesítettek, amelynek 40 tagja van. Természetjáró kirándulásokat szerveznek, kocognak. Hamarosan tovább bővül az éber- hartiak sportolási lehetősége. Szeptemberre elkészül a községi sportcsarnok, de ennek egészen különös története van. Eredetileg kultúrházat akartak építeni. mert az sincs a községben. Egy mai igénye­ket kielégítő kultúrházra azonban nem volt elég pénzük. Ezért a község vezetősége úgy döntött, hogy helyette sportcsarnokot építe­nek, amely elöregyártott elemekből sokkal olcsóbban elkészíthető, tgy épült fel a sport- csarnok, amelyen az utolsó simításokat vég­zik. A legtöbb munkát a sportszervezet tag­jai vállalták, például puszta kézzel tették a helyükre a nehéz tetőszerkezeteket, a he­lyi nemzeti bizottság meg is dicsérte őket. Ezenkívül biztosítékot kaptak, hogy a sport- csarnok használatánál előnyben részesülnek. Ügy tervezik, hogy a sportcsarnok meg­nyitása után újabb szakosztályokat létesíte­nek. Kezdetben az asztalitenisszel és a ké­zilabdával akarnak foglalkozni. Erre már csak azért is szükség van, mert a mezőgaz­dasági iskola Igazgatósága is szorgalmazza, hogy tegyék lehetővé a növendékek rend­szeres sportolását. Ifjúsági versenyzőknek keresve sem találnának megfelelőbb sport­ágat a kézilabdánál és az asztalitenisznél. Bárki ellenvethetné, hogy szép kis sala­moni megoldás kultúrház helyett tornater­met építeni. Eberharton azonban alaposan átgondolták a dolgot. Szűos Lajos egyesületi elnök elmondta, hogy a csarnokkal további terveik vannak. Szükség esetén bálterem­nek is használhatják, sőt bizonyára akadnak majd leleményes emberek, akik társadalmi munkában összerakható színpadot építenek, és akkor akár színdarabot és esztrádraűsort is előadhatnak benne. A sport és a kultúra egész jól megfér egymás mellett. Egyébként is a sportcsarnok többcélú létesítmény, többek között orvosi rendelő lesz benne. Az egyesület labdarúgócsapata jelenleg a Bratlslava-vidéki járási bajnokság II. osztá­lyának középmezőnyében szerepel. Ha meg­nyílik a sportcsarnok, és lehetővé válik a folyamatos téli felkészülés, vérmesebb ambícióik is lehetnek. Egyelőre már az is siker, hogy sikerült összefogni az ifjúság számottevő részét. PALÄGYI LAjOS Nagy László felvételei Az egyesület Labdarggácsapula. Az amatőr rádiózás igényes, alapos mű­szaki ismereteket követelő honvédelmi sporttevékenység, amely azonban az ember szabad idejének hasznos eltöltésében is fon­tos szerepet kaphat. E szempontok vezérlik munkájukban a dunaszerdahelyi (Dun. Stre- da) rádióamatőröket is. A Járás amatőréi körében a tájékozódási rádiósverseny (ró­kavadászat) a legnépszerűbb, ebben a sport­ágban cniek cl legfigyelemreméltóbb ered- - ményekdi. Sőt- a Honvédelmi Szövetség Nyugat-szlovákiai Kerületi Bizottsága idén a dunaszerdahelyi járást választotta a tájé­kozódási rádiósverseny kerületi bajhokságá nak színhelyéül. A nagyszabású rendezvény szervezői HSZ Dunaszerdahelyi Jb mellett működő rádió­amatőrök tanácsa, illetve a dunaszerdahelyi TÁJÉKOZÓDÁSI rAdiósverseny rádióklub amatőréi voltak. A versenyt Duna- eperjesen (Jahodná) április 10—12-én a HSZ megalakulásának 30. évfordulója tiszteleté­re rendezték. A versenybe több mint százan beneveztek, s ebből csaknem nyolcvanén mint versenyzők A résztvevők öt kategóriában és két hullám­hosszon álltak rajthoz. Eredmények: 3,5 MHz (80 m) hullám­hossz, A kategória (férfiak): 1. Czímer Gá­bor, Komárno, 2. Tóth [ános. Dunaszerda- hely, 3, Csepregí Imre, Komárom. D kategó rla (nők): 1. Kováőová Daniela, Nitra, 2. Chovancová Viera, Nitra, 3. Holecová DáSa, Nitra. B kategória (juniorok): 1. Kováö Mi­lan, Nová Vés nad Zitavou, 2. Krafölk Fa- vei, Nővé Mesto nad Váhom, 3. Sojka Eduard Surany. Cl kategória (13—15 év): 1. Ková- őová Renáta, Nová Vés nad Zitavou, 2. Pod- horec Jura), Vráble, 3. Fűssí Kálmán, Du- naszerdahely. C2 kategória (10—12 év: 1. Podhorcová Mária, Vráble, 2. Kalocsayová Diana, Vráble, 3. Vojtek Miroslav, Lúönlca nad Zitavou. A 144 MHz (í m) A kategória: 1. Brezov- sky Martin, 2. Clgánik Milan, 3. Kansk^ Dusán, mindhárman Nitráról. D kategória: 1. Matlochová Zita, 2. Kováőová Daniela, 3. Kenessyová Mária, mindhárman Nitráról. B kategória: 1. Sojka Eduard, Surany, 2. Ba­rát Ludovít, Nővé Mesto nad Váhom, 3. Zu- zlc Jaroslav, Trnava. Cl kategória: 1. Füssi Kálmán, Dun. Streda, 2. Kováö Benedikt, Trnava, 3. Ondrujková Táfia, Surany. C2 ka­tegória: 1. Vojtek Miroslav, Lúönica nad Zi­tavou, 2. Végh László, Dun. Strode, 3. Cer- riáková Alzbeta, Vráble. Kósa Árpád GYŐZELEMMEL Győzelemmel kezdte az idényt a csehszlo­vákiai magyar újságírók labdarúgó váloga­tottja. A napokban Éherhardton lépett pá­lyára, és jó színvonalú mérkózésen 4:2 arányb.Tii legyőzte a helyi öregfiúkat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom